Bő 20 évvel ezelőtt hasított a Pecsában a Dog eat Doggal és a Biohazarddal a Downset. Azóta sok minden változott a metal színtéren, stílusok jöttek – mentek. Valahogy akkor nem tűnt megkerülhetetlennek ez a brigád. Még a neten sem nagyon találsz róluk sok infót, ami azért szomorú…

Hát, akkor egy kis gyorstalpaló felvezetésként: 1989-ben megalakul a banda – elsőre Social Justice néven- Kaliforniában, 1992-ben váltanak nevet, 1994-et írunk /július/, mikor kijön a csapat debüt albuma. Az Anger erről elég nagyot fut, az MTV is sűrűn játszotta és Európában is kezdtek népszerűvé válni. 2009-ben jött egy nagy leállás, mikor legtöbben gyakorlatilag eltemettük a bandát. A 2013-as újjáalakulást követően egy évre kijött a One Blood album, mely jobb volt, mint bármi, amit addig készítettek…Olyan hatást lehetett érzékelni, mintha csak felturbózták volna a régi dalokat – ugyan azok a gyilkos riffek, ugyan az az egyszerű „szájbarágós” ének, amit már első hallásra is énekelhet bármelyik rajongó. 

Az idei turnéjuk – a tavaly megjelent Maintaint lemezhez kapcsolódva- igazán nagyot ütött volna, ha a szintén az újjáalakulását ünneplő Biohazard társaságában futnak egy kört – jöhettek volna újra együtt, az lett volna az igazi! 

Az estét nyitó Beerzebub gyakorlatilag a Downset magyar változata. A két beugró gitáros pár hét alatt tanulta be a dalokat – Machez Zoli (Devoid) és Bortos Gergely (Witchthrone, Bipolaris).  Nekem az énekes srác színpadi munkája nagyon bejött, egész jó figura – baseballsapkában, kapucniban, és egy fehér símaszkszerű valamivel a fején. Gubis Dávid a becsületes neve az emberünknek. De láthatóan nem csak nekem jött be ez a produkció, a színpad mellett álló srácok is hevesen bólogattak a zenére.

Az Instant, mint helyszín, tökéletes választás egy effajta underground produkciónak, jól néz ki a hely, a hangzással sem volt gondom.  

Az előző nap délutánján a Nova Rock fesztiválon kezdte a Los Angelei brigád a turnéját, ahol meglepetésre nem Ray Anthony Oropeza kezelte a mikrofont. Nélküle a Downset olyan, mint a kolbász, kenyér nélkül… Nem az igazi.

Őskövület rajongó barátaimmal arra jutottunk, hogy úgy kell ehhez hozzáállni, hogy 1. ez még mindig jobb, mintha nem is játszanának, 2. egy tribute bandaként fogjuk fel a produkciót, amiben legalább a gitáros az eredeti.

A Cutthroat énekese, Neil Roamer – szintén L.A.-ből- vezényelte le a showt Ray hiányában. Kétszáz körüli lehetett a nézőszám, hármas blokkokban 15 dal volt terítéken, melyből a One Blood, és a Maintain, tehát az utolsó két lemez kimaradt, de a Check Your People-ról sem játszottak semmit.

Philip Gonzalez legalább felismerhető volt az utolsó videó alapján, de, hogy az a fehér, kopasz, SZTK keretes szemüvegben, ki volt a dob mögött, még a szervező sem tudta megmondani! Ha-ha! A magam részéről annyit tehettem, hogy beálltam Roy Lozano gitáros elé a színpad előtt, aki a koncert előtt elmesélte, hogy azért nincs velük Ray, mert a munkája miatt nem tudott eljönni a turnéra – egy számítógépes cégnél dolgozik. Ezt az infót hallottam első kézből, de én még bízom benne, hogy még vele is láthatom ezeket riffmestereket! A háttérvásznon az ismert logon kívül semmilyen flanc nem volt. A srácok maguk voltak saját roadjaik is…

Az Angert betették a műsor végére, talán, ha öten We Want More-ozunk, és nem csak hárman, lehet, eltoltak volna még egy számot. Vendégnek előkerült a Beerzebub énekes is végszóra, életre szóló élményt okozva ezzel magának, de megnyugtatásul mondom: mi is élveztük!