Papp László Sportaréna, 2025. január 17.
„Kész vagytok, Gecik?!” Akkor jöhet a beszámoló a Ganxsta Döglégy Zolee és a Kartel 30 éves jubileumi koncertjéről.
Személyes érintettség okán már hetekkel előtte nagy izgalommal vártuk a rendezvényt. Zsizsi, és Laci barátaimmal már a legelejétől rajongói vagyunk a Kartelnek. Az első album megjelenésének másnapján szólt a haverom, hogy: ez „kurva jó, hallgasd!”. Azóta mindannyian követjük és imádjuk a „kibaszott Kartelt.” Először a Banhofban voltunk koncerten, mindössze pár ember volt ott akkor. A Jégre teszlekkel jött a BUMM, amikor berobbant a banda. Természetesen az E-klubban is ott voltunk, így benne vagyunk a Keleti oldal, Nyugati oldal klipben, mint a nézőtéren „ugráló” hülyegyerekek. Azóta is nagy történet, hogy az E-klubtól Csepelig próbáltuk összerakni a következő sorokat, kevés sikerrel:
„Én nem vagyok a hip-hop nemzet feje, csak a fasza.
De hát nincs is hip-hop nemzet, csak Laci, Zsizsi, Csaba!”
Na, ez kurvára nem sikerült, bár a Ferenc körútnál talán egyszer. A történethez hozzátartozik, hogy akkor is, mint rendes csepeli telepi gyerekek nagyon éltük a rock ’n’ rollt. Lehet, hogy az aznapi fogyasztás se segített sokat. A mostani, péntek esti koncerten is mind a hárman ott voltunk. Laci az első sorokban nyomta, Dávid Zsolt „Zsizsi” barátom a színpadon fotózott én meg próbáltam információkat gyűjteni ehhez a beszámolóhoz. Na, ezt 30 évvel ezelőtt nem gondoltam volna! Igazából nem sok minden változott, se Csepelen, se nálunk, így most is kupahangulatban érkeztünk.
Néhány szó a helyszínről, a Papp László Sportarénáról. A bejutás gyors, hibátlan, de itt véget is ért a pozitívum. A ruhatár sansztalan, kb. 45 perc, így sokan bevitték a kabátokat, én is csak az első pár szám után tudtam lerakni. A büfé lassú, talán csak a koncert közepétől volt vállalható. A közönség inkább a 35-50 közötti korosztály, de szemmel láthatóan jó fej, normális népek. Bár volt egy-két erős kutya, pöcsfej, akihez hozzá sem lehetett érni, ami egy koncerten azért elég vicces. Beszéltem Mátészalkáról, 330 km-ről érkezőkkel, Londonban élőkkel, szóval a Kartel egyesíti Magyarország „krémjét”. Ebből adódóan egyetlen szájba vert politikust sem láttam.
A lényeg, maga a koncert viszont patika volt. Itt gondolok a látványra, a színpadi képre, a LED falra és az azon megjelenő videókra. Igényes, jól összerakott buli volt, képileg is. A hangosítástól féltem, de olyan kurva jól szólt a koncert, hogy az Arénában még ilyen jó hangosítással nem találkoztam. Pedig voltam Britney Spears koncerten is, ha-ha!
Elkezdődött végre a buli, a BUMM a fejbe nyitott, amiről később kiderült, hogy ez foglalta keretbe az egész estét. Az erős kezdés után már a 3. számnál az ülőhelyen lévők nagy része is állt, én sem tudtam ülve maradni.
A Karteltől lehet tanulni, lehet rájuk sok mindent mondani, de itt nincs széthúzás, legalábbis a színpadon. Zoliék odatették magukat rendesen, felsorakoztattak mindenkit, aki az évek során meghatározó volt a zenekarban. Szépen, egymás után jöttek a vendégek, volt harcostársak. Ganxsta, Steve, OJ Sámson, Dopeman, Lory B, Szasza. Mindenki a legjobb formáját hozta. Iszonyat nagy hangulatot csináltak. Big Daddy Laci óriási volt, Zoleen pedig nem fog az idő, sőt kurva jól áll neki. Vérprofin nyomja machetével a kezében, ami rajta kívül itthon nevetségesen állna bárki másnak. Zseniális volt. Big Daddy fia és Zolee lánya is a színpadon voltak, ami fokozta a családias hangulatot. Megjegyzem baszott jók voltak ők is.
Volt néhány csúcspontja az estének, az összes ikonikus szám elhangzott, tényleg a legjobbak, igazi áttekintést adva az eltelt 30 évről. Volt prózában a Ki a fasza gyerek, a Rossz vér olyan jól szólt, hogy azt hittem LA-ben vagyok, volt spanyolos Lacikától, a fájdalom hangjától, az utcai tanítótól, Lory B-től a Heroin. OJ Sámson is nyomott egy komolyat. Szasza, Dopeman is remekelt ezen az estén. Volt romantika, líra, világító telefonok, csinos táncoslányok, minden, ami csak kell egy Kartel bulihoz.
A vége felé közeledve jöttek a legjobbak zsinórban, egyre többen a színpadon! Valo Luco, Való világ, a Jó, a rossz és a Kartel, mind-mind az élet nagy igazságaival. Valójában semmi sem változott az elmúlt 30 évben, mert ma is csak „a haverok, a pina, meg a pénz, amit akarok.” Zárószámként megint jött a BUMM a fejbe, ennél mindenki fent volt a színpadon, méltó módon zárva és koronázva meg a Jubileumi Bulit! A meghajlásnál nem derült ki számomra, hogy az argentin, vagy mexikói himnusz szólt, vagy esetleg más, de bármi is volt, jó választás volt!
Összefoglalva, fasza kis buli volt, Zolikám így basszad tovább legalább még 30 évig! Várjuk a folytatást!
Fotók: Dávid Zsolt
