BMG Records
Az Iron Maiden szürke eminenciása, Adrian Smith és korunk egyik legképzettebb hangszeres játékosa – szándékosan nem írok gitárost Richie Kotzen esetében, mert több hangszert is meg tud szólaltatni – négy év után jutott el a második közös albumhoz.
A duó új lemeze stílusban nem sokban tér el az elsőtől, most is hard rockot hallunk, néha átszánkázva a blues, a metál vagy a pszichedelia színterére. Valahogy olyan érzésem van, hogy Adrian Smith zenei elképzelései jobban érvényesültek. Oké, ő a világ legnagyobb metálbandájának a gitárosa, ám az Iron Maiden repertoárjában sok esetben az ő szerzeményei váltak a banda legnagyobb slágereivé, melyek nem teljesen viselik magukon a fémzene jegyeit és Smith metálgitáros létére olyanokat tart legnagyobb inspirációinak, mint Johnny Winter, Pat Travers vagy a Free. Egyszer egy elemzésben nagyon találóan „a heavy metal Eric Claptonja”-ként jellemezték őt.
Két dal, a Muddy Water és a Life Unchained úgy kezdődik, hogy akár Maiden-dalok is lehetnének, aztán mindkettő átvált hard rockra. A Black Light bluesos hangulatú lendületes szerzemény, a White Noise riffje hasonlít a Deep Purple 2013-as Vincent Price slágerének gitáralapjára. A Darkside egy akusztikus alapú ballada, az amerikai zenei irányba mutat. A Blindsidedra és Life Unchainedre a riffek miatt ráhúzható a metál-jelző, ám az énektéma másfelé kalandozik. A kemény gitáralapokat ellensúlyozzák a dallamos, rockos énektémák. A Wraith egy dühös nóta, goromba dobolással és gitározással. A szövegében valaki a tükör előtt áll és nagyon nincs azzal megelégedve, amit lát, mindezt kivetíti a világra. Az albumon több szöveg is a bolygónk rossz állapotáról értekezik. A Heavy Weather némi pszichedeliával bír és nem lehet letagadni a southern rockos beütéseit sem. Az Outlaw egy lineáris rocknóta, végül a hét és félperces Beyond The Pale halkabb, de súlyos szerzemény visszhanggal, effektekkel megtűzdelve.
Még egyszer: az album nem metálzene, elemeiben ugyan felbukkan a műfaj és már említett stílusok jegyeit is halljuk, hála istennek mellőzik a srácok a mainstrem amerikai lemezekre jellemző szirupos dallamokat. Hallgatva a páros produkcióját megértjük Adrian Smith azon mondatát Steve Harris-nek címezve a nyolcvanas évtized végén, hogy 90 százalékban egyetért a Maiden zenei irányvonalával (Harris azzal replikázott, hogy ide 200 százalék kell). Itt tényleg azt csinálja, amit igazán szeret. Richie Kotzen személyében egy olyan társat talált, akinek zenei elképzelései összeillenek az övéivel, még akkor is, ha Kotzen egy modernebb iskolát képvisel. Jobbára a régebbi vágású rockzenét halljuk, Kotzen rendkívül technikás, vibráló stílusával beemeli ezt a mai érába, viszont ne gondoljunk arra a tekerős zenére, mint amit a Winery Dogsban is művel! Mivel ő egy multi-instrumentalista, átvállalta a felvételek nagyobb részének munkálatait és a dob, illetve basszusgitár-részek döntő többségét maga játszotta szalagra, ahogy számos szólóalbumán is megtette.
Bár nem a jelen tárgykörhöz tartozik, mégis ideírnám: az Iron Maiden tagjai közül hárman is folytatnak szólótevékenységet fő elfoglaltságuk mellett. Ha sorrendet kell állítani, természetesen Bruce Dickinson szólópályáját emelném ki leginkább, az ezüstérmet Adrian Smith Richie Kotzennel formált párosának adnám és a dobogó harmadik fokára léphetne fel Steve Harris. Eddig még nem talált utat hozzám a British Lion szerintem színtelen-szagtalan zenéje.
Ha összehasonlítjuk a két gitárost, Richie a képzettebb, az ő szólói virtuózabbak, sőt énekhangja is iskolázottabb, ám Adrian játéka természetesebb, hogy azt ne mondjam, bluesosabb, mégis jól ellensúlyozza egymást a két zenészegyéniség és eszemben sincs különbséget tenni kettőjük kvalitásai közt, tisztelem mindkét fickóban, hogy eltérő zenei felfogásuk ellenére már másodszorra ilyen jó albumot hoztak össze. Csak meg kellene turnéztatni a dalokat a transzatlanti párosnak, a koncertmenetrendek szerint mindkét félnek lenne ideje rá az év második felében.
Dallista:
01,Muddy Water
02,White Noise
03,Black Light
04,Darkside
05,Life Unchained
06,Blindsided
07,Wraith
08,Heavy Weather
09,Outlaw
10,Beyond The Pale
Zenészek:
Adrian Smith – gitár, ének
Richie Kotzen – gitár, ének, basszusgitár (1,3,5,8,10), dob (1,2,3,6,8,9,10)
Julia Lage – basszusgitár (2,4,6,7,9)
Bruno Valverde – dob(4,7)
Kyle Hughes – dob (5)
