Wittek Mari a beatkorszakban tűnt fel, az egyik legegyedibb hangú, legtehetségesebb és legszorgalmasabb magyar énekesnők egyikeként, mely adottságaival bármikor máskor és bármilyen más stílusban is szintén gyorsan kitűnt volna. 1964 és 1969 között az Omega tagja volt, de mellette és utána dolgozott még gyakorlatilag a komplett magyar élmezőnnyel és az akkori hazai underground kiválóságaival is.
A második részben az Omega 1966 és 1969 közötti, változó felállásainak eseményeit elevenítettük fel, miközben Mari párhuzamosan futó szóló-pályafutása is szóba került. Egyebek mellett beszélgettünk az 1966-os Gitárpárbajról, az 1967-es Táncdalfesztiválról, a Nashville Teens-szel közös 1968-as turnéról, valamint érdekes dolgok derültek ki az Omega első magyar nyelvű nagylemezének összeállításával és A múmia közbeszól című film zenéjével kapcsolatban is.
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy indultál az 1966-os Táncdalfesztiválon. Az évben zajlott egy emlékezetes Gitárpárbaj is, ahol egybehangzó vélemények szerint nagyon jól teljesített a csapat.
Igen, ez így történt! Nagy sikerünk volt azon az emlékezetes „füttykoncertes” Gitárpárbajon a Kisstadionban.
Akkor csak angol- és amerikai számokat akartak hallani a fiatalok. Méghozzá tökéletesen utánozva, amiben túlzás nélkül az élvonalban voltunk, és persze a sikerben szerepet játszott a műsorválasztás is. Senkit sem szeretnék megsérteni a nagynevű fellépők közül, de utána azt írták az újságban, hogy Wittek Mari leénekelte a színpadról a teljes női mezőnyt.
Te magad, miként emlékszel arra az estére?
Leginkább arra, hogy a közönség kiabálta a nevemet: Wittek-Wittek! Bizony ez nagy dolog volt akkor, miután már sokakat kifütyültek a fellépésünk előtt. Még azt is jól láttam, hogy a fiúk szeme könnyes lett az örömtől. Arra is emlékszem, hogy egyikük se ölelgetett meg, mert akkor normális volt, hogy jól énekeltem, pedig jól esett volna. De akkor még nem igazán volt divatban az elismerő kedvesség a kollégák felé.
Kik vettek még részt az 1966-os Gitárpárbajon?
A műsorban fellépett Koncz Zsuzsa, Mátray Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Bencze Márta, a Balikó nővérek, Kovács Kati és én, Wittek Maria. A fiúk közül Korda György, Németh József, Kozák Péter. Valamint a zenekarok: a Metro együttes Zorán Sztevanovity vezetésével, az Illés zenekar, az Atlas együttes, az Omega együttes, a Kovács Andor együttes és az Express tánczenekar. Tamási Eszter és Halmi Gábor konferált. Egyébként pont ennek a Gitárpárbajnak köszönhettem, hogy felkérést kaptam az 1966-os Táncdalfesztiválra. Mely sose történt volna meg, ha nincs ez a nagy siker.
Majd a következő évben jött A múmia közbeszól film, ami aztán amolyan „kincs, ami nincs” módon alakult…
Igen, 1967. február 7-én kaptam egy felkérést a Magyar Filmgyártó Vállalattól, hogy A múmia közbeszól című filmben kellene énekelnem a börtönőr lány dalát, Jöjj címmel…
Talán nem tévedek nagyot, hogy ez is a Gitárpárbaj, illetve az azt követő Táncdalfesztivál hozadéka volt.
Könnyen lehetséges. Mindenesetre nem sokkal később fel is keresett a tehetséges zeneszerző, egy fiatal srác, akinek a nevére sajnos már nem emlékszem, mert a partitúra is elkallódott. Jó lenne, ha elolvasná ezeket a sorokat és jelentkezne, mert a dal szuper! Fel is énekeltem a Filmgyártó Vállalat stúdiójában. Keményen, mindent beletettem, ahogy egy valódi börtönőr lány énekelt volna. Borzasztóan tetszett a szerzőnek és a stúdióban lévőknek is. Csak Ruttkai művésznőnek volt túl kemény…
A magam részéről Darvas Ferencre tippelnék. Amúgy még utána is sokáig terjedtek ilyen pletykák, ezek szerint tényleg igaz volt…
Igen, a főszereplő Ruttkai Éva azt mondta, hogy ő erre nem fog tátogni. Viszont addigra engem már kifizettek. Nem kaptam egy nagy fizetést, ezervalahány forintot, ami abban az időben egyébként nem volt kevés, de mivel én valóban elénekeltem a dalt és jól, senki sem firtatta a továbbiakat. Az pedig az ő veszteségük volt, ha nem használták fel.
Egyébként megnézted a filmet?
Nem, a filmet sem láttam és azt sem tudom, mi lett a dal sorsa.
Elhangzik benne, mi több az elején ki is van írva, hogy Omega együttes, illetve Wittek Mari. Korábban magam is azt hittem, hogy a múmiás kémfilmmel előkerült három kiadatlan Omega dal, de akit eddig megkérdeztem a zenekarból, senki sem vállalta…
Most, hogy megmutattad, az elején ki van írva, hogy „Omega Együttes Wittek Mari”, de nem én vagyok. Hogy mik történnek? Nem hiszem el… Valaki más énekel.
Az egészben az a legfurcsább, hogy sem Öcsi, sem Elefánt nem emlékszik a felvételre, a dalban sem hallják magukat. Tehát sem a régi, sem az „új” Omega nem lehet, miközben az Esti Hírlap 1967. március 28-i száma részletesen beszámolt a két filmzenéről, melyet az Omega készít, Somló még nyilatkozott is. Egy újabb omegás rejtély…
Egyébként a másik, akkor párhuzamosan készülő film az Ezek a fiatalok volt. Amiben viszont csak az omegás fiúk láthatók. Abba nem kaptál meghívást?
Nem, nem kaptam meghívást és nem is tudtam róla. Amikor kijött a film, nagyon meglepődtem, de nem problémáztam rajta. Nem kértem számon a fiúktól, hogy miért lettem kihagyva – eszembe sem jutott. Talán az lehetett az oka, hogy nem volt magyar számom… Vagy ki tudja?
Bár szinte az összes hivatalos anyagban, így az Omega-kánonban is 1966 szerepel az általad énekelt Omega kislemez megjelenési dátumaként, te és még néhány más kortárs a kánontól eltérően 1967. áprilisi megjelenésről számoltok be, amit a korabeli források is alátámasztanak. Vajon mi lehet az eltérő emlékek oka?
1967 áprilisában jelentek meg a kislemezek, ami abszolút biztos, mert meghívtak minket a Rákóczi úti lemezboltba, a hanglemezhétre dedikálni. Aminek a dátuma is megvan, 1967. május 5. Valamint fénykép is készült, bár én elég sötét vagyok rajta.
Az eltérő emlékeknek az lehet az oka, hogy mindannyian öregszünk. Ha nincs pontos feljegyzés, akkor visszamenőleg már bajban vagyunk a dátumokkal. A korai kislemezeken sincs dátum. Sokszor a plakátokon sincs évszám, csak a hónap és a nap. Találgatunk, mikor is lehetett, hol volt, satöbbi. Ezeket a válaszokat úgy kell elkönyvelni, hogy bár nem mindegyik 100%-os, de a lényeg akkor sem változik.
Emlékeid szerint mely kislemezek jelentek 1967-ben, melyeket már dedikáltatok a májusi rendezvényen?
1967. április 1-én a következő angol nyelvű felvételek jelentek meg, én nagyon szeretem őket hallgatni: No Milk Today – Mecky, Sunny – Benkő Laci, Bus Stop – Benkő, Mecky, Wittek, Paint It Black – Mecky, What Now My Love – Wittek, Benkő, Little Man – Wittek, Somló, I Put A Spell On You – Somló Tomi.
Ez utóbbiról írta az egyik „rockszakértő”, hogy Creedence Clearwater Revival feldolgozás. Amire az omegás keménymag lakonikusan csak azzal kezdett viccelődni, hogy akkor a Sunny meg biztosan Boney M.
Pedig Somló Tomi az Animals verziót énekelte fel, ami akkor volt siker, úgy, abban a stílusban.
Nyilván. Ráadásul akkor még nem létezett CCR verzió…
Megint csak a kánont véve alapul, 1967-ben kezdődött az Omega átalakulása is. Megítélésed szerint miért történtek a tagcserék? Kik mentek, illetve érkeztek a zenekarba, míg te magad is Omega tag voltál?
Igaziból már egy kicsit előbb történt, aztán egy kicsit később. Ezek nagyon szomorú időszakok voltak, mert könnyes szemekkel történtek a búcsúzások.
Azzal kezdeném, hogyha meghallgatod, vagy a nagyközönség meghallgatja az akkori Omega kislemezeit, azokkal a tökéletes alapokkal és énekléssel, akkor azt mondom, hogy egyáltalán nem volt szükség tagcserékre.
Viszont én nem voltam beavatva, tőlem senki nem kérdezte meg, hogy mit gondolok erről. Aztán, hogy a fiúk mit akartak megváltoztatni, mondjuk külsőben vagy a hangzásban, nem tudom. Miként azt sem, hogy a zenei tudásban, kottaolvasásban kinek milyen erényei vagy hiányosságai voltak, én erre nem tudok pontos választ adni.
Hogy érted azt, hogy ez már egy kicsivel előbb történt? Már ’66-ban is voltak jelei, hogy változások lesznek?
Előbb Varsányi István Gergely távozott a zenekarból, valamikor ’66-67 táján zajlottak az oda vezető események, majd az 1967-es Táncdalfesztivál tájékán Kovacsics András Öcsi is. A történteket elvileg már mindenki ismeri, aki olvasta az omegás visszaemlékezéseket, én nem ismétlem meg, mert nekem ez kínos, ugyanis mindkettejüket kedveltem, emberileg is, és mint zenészeket is.
Válaszolva a másik kérdésedre, a következő új tagok érkeztek: Mihály Tomi konzervatóriumba járt, tökéletesen tudott kottát olvasni és játszani a basszusgitáron. Molnár Gyuri helyes fiatal srác volt és nagyon jól gitározott.
Presser Pici nem volt egy rocker kinézetű srác, viszont kiváló zongorista és idővel kiderült, hogy zseniális zeneszerző. A hírnevet az Omega neki is köszönheti. Lásd a Gyöngyhajú lány nemzetközi sikereit! Ma már Amerikában is lopják a melódiát.
Somló Tomi közben hol felbukkant, hol eltűnt az Omega képein, plakátjain, rendezvényein, kiadványain.
Somló Tamás artista volt, amikor a szerződése hívta, elment külföldre a csoportjával.
Az 1967-es Táncdalfesztiválon megint külön indultál, ezúttal a Dogs együttes kíséretével.
Igen, az 1967-es Táncdalfesztiválra is kaptam meghívást, méghozzá Petkovics Tamás Keresek egy fiút című dalára. Behívtak a rádióba, hogy ezt a számot kellene elénekelnie, de sajnos még nincs kész.
Röhej…
Pedig így történt. Szóval szóltak, hogy nincs kész a dal, mert még nincs közepe és a szövege is hiányos. Akkor bejött valaki a terembe, talán Payer András vagy Dobos Attila, már nem emlékszem pontosan, aki leült a zongorához és azt mondta, hogy meg kell csinálnunk a középrészt és a szöveget… Valami kedves dallamos részt kell kitalálnunk. Tudnál segíteni? – kérdezte. Tudnék, persze – válaszoltam.
Ebben az abszurd sztoriban, mind cseppben a tenger, az egész létező szocializmus benne van…
Ilyen körülmények között lett kész a dal. Benne a „Nem sejti még, hogy rá mi vár” középrész. Majd a Dogs együttes kísért a fesztiválon. Nagyon jól. Csak a bevezetést nem szerettem, mert nehéz volt belépni az énekkel. Ez alkalommal előre felvették az alapot a rádióban és én utána ráénekeltem. Így lett egy tökéletes hanganyag, azzal nyomták ki a kislemezt.
Kik voltak akkor a Dogs tagjai?
1967-ben Demjén Ferenc basszusgitár, ének, Demjén István ének, Töricht György szólógitár, Bertalan István Güzü ritmusgitár, Králik János orgona, Pintér István dob felállásban játszottak. Meg kell hagyni, nagyon jó zenekar volt.
Milyen volt a második Táncdalfesztivál?
Nagyon készültem a fesztiválra. Szép ruhát csináltattam a Rotschild Szalonban, nagy összegért. Persze ugyanúgy izgultam, mint az előzőn. A fellépés jól ment, nagyon tetszettünk a közönségnek. Vastapsot kaptunk. Ismételni kellett a középrésztől, de mégsem jutottunk a döntőbe.
Soha többé nem énekeltem azt a dalt a turnékon. Lehet, hogy tévedés volt, de ki nem állhattam. Talán mert nem jutott a döntőbe? Lehetséges.
Sok évvel később egy holland újság kiemelte a dalt és az éneklést. Majd 2018-ban megjelent egy nagylemez, amit a londoni ACE Records adott ki She Came From Hungary! – 1960s Beat Girls From The Eastern Bloc címmel. Tizennégy dal és sztárénekesnő van rajta. Én a Keresek egy fiú-val, fotóval és kritikával. Ez is valami ennyi év után… és pont Londonból? Akkor mégis egy jó szám volt? Akkor vajon miért nem került a döntőbe, mert ízlések és… pofonok? Vagy más?
Ott voltál a híres-neves 1967-es szilveszteri műsorban is!
Itt van előttem a Szilveszter ’67 plakátja, telis-tele nagy nevekkel. 1967. december 31-én rendezték ezt a műsort. Ott volt a Vígszínházban Rátonyi Róbert, Kabos László, Kibédi Ervin, Sárosi Katalin, Koós Janos, Hlatky László, Harangozó Teri, Poór Péter, Szécsi Pál, Zsoldos Imre és együttese, a Syrius zenekar és én. Murányi Lili és Halmi Gábor konferált. Mondanom se kell, hogy mindenkinek nagy sikere volt. Még nekem is, pedig ott mindenki nagyobb volt, mint én.
Ha jól tudom, akkor a Syrius kíséretével álltál színpadra. Kikből állt akkor az együttes?
Pápai Faragó László orgona, ének, Baronits Zsolt és Molnár Ákos szaxofon, Rákosi László gitár, Varga Dénes basszusgitár, Fehér Lajos dob. Nagyon jó zenekar volt. Sokszor léptem fel velük. Kedveltem őket.
1968 februárjában rendezték a Farsang a Hajdúságban című, kvázi táncdalfesztivált, Debrecenben.
Furcsa dolog volt, hogy bár nyert az Omega csapat, de hivatalosan Wittek Mária és Kovács József tartozott a győztes csapathoz, miközben Józsi nem is énekelt velünk! Eleve későn érkezett, mert karambolja volt, így ő nem énekelt. Molnár Gyuri biztosan emlékszik.
Mit adtatok elő?
Ami most beugrik, hogy Tom Jones számokat is énekeltem.
Milyen csapatok voltak még ott?
Akikre emlékszem, az a Syrius Ambrus Kyrivel és Poór Péterrel. Aztán az Atlantis Fenyvesi Gabival és Szécsi Pállal. Az Echo Harangozó Terivel és Bakacsi Bélával. A Thomastic csapat Dékány Saroltával és Máté Péterrel; és a Pannónia csapat Magay Klementinával és Payer Andrással. A győzelmet pedig az Omega csapat szerezte meg, velem. Tomi nem volt ott. Hatalmas sikerünk volt! A Pannónia csapat lett a második.
1968-ban sikeres koncertsorozatot bonyolított le a Nashville Teens Magyarország vidéki városaiban. Mindhárom helyszínen felléptél. Hogy került sor a közös turnéra?
1968 júniusában behívtak az ORI-ba, hogy a Nashville Teens énekese Ray Phillips lebetegedett és engem kérnek, hogy menjek velük a magyarországi turnéjukra.
Valószínű, hogy Halmai József impresszárió ajánlott, mert ő hallott már énekelni és nagyon tetszettem neki. Örömmel mentem, természetesen.
Milyen volt az angolokkal dolgozni?
Tatabánya, Szombathely és Kaposvár voltak azok a turnéállomások, ahol felléptem velük. Az általam előadott dalokat már ismerték, tehát nem volt szükség semmilyen próbára. Csak úgy, hogy az előadások előtt átnéztük a három közös számot, amit velük énekeltem. Ugyanolyan jó volt ez, mint mikor a magyar élgárdával énekeltem.
Melyek voltak a közös számaitok?
Az I Who Have Nothing Tom Jones-tól. Aztán a Righteous Brothers-től a You’ve Lost That Loving Feeling, aminek a szövegét leírták nekem még a koncertkörút előtt, hogy tanuljam meg. A harmadik pedig Tina Turner slágere, a River Deep Mountain High. Három nagy szám, mindent beleadtam. Nagy sikerem volt. Olyan, mint nekik. Ugyanolyan vastapsokat kaptam, mint ők. Felejthetetlen élmény volt, nem mindenkinek adatik meg ilyesmi.
Vajon miért nincs ennek mélyebb nyoma a köztudatban? Illetve miért nincs szinte semmilyen képi- vagy hangzó-dokumentum erről a közös turnéról? Pedig egy igen fontos mérföldköve volt a hazai zenei életnek.
Úgy tudom, én nem voltam meghirdetve, mert nincs plakátom ezekről a fellépésekről. Ha csak nem utólag készítettek. Csak egy újságban írtak rólam. Van egy kis újságkivágás, valakitől kaptam, de ott is csak annyit írtak, hogy „Wittek Maria három alkalommal – elragadó sikerrel- lépett fel a Nashville Teens együttes magyarországi műsorában. A nyáron az Express balatoni rendezvényein szerepel.”
Kár, hogy nincsenek film- és hangfelvételek, se közös fotók a koncertekről. Nem is értem miért? Most utólag, ahogy visszaemlékszem, bánt egy kicsit.
A sokadik hasonló média- , illetve hivatali hozzáállás után adja magát a kérdés: nem lehet, hogy szándékosan fékezték a karriered az illetékes elvtársak? Mégiscsak nonszensz egy ilyen jelentőségű turnét egy „mínuszos hírrel” letudni, miközben másokat még akkor is agyon ajnároztak, mikor egy hordó tetején állva hakniztak egy kiskocsmában.
Többször is akadályozták az előremenetelemet, melyek okairól őket kéne kérdezni.
Miért nem tartottál az Omegával az angliai turnéikra?
Hasonló okból, mert engem nem engedtek ki nyugatra. Csak Csehszlovákiába és Jugoszláviába mehettem. Azt, hogy milyen gépezet működött a hátam mögött az egész pályafutásom alatt, pontosan nem tudom. De most visszagondolva, valami volt. Visszatérve az angliai lehetőségre, először Halmai József jött el a Kinizsi utcai klubba meghallgatni minket. Nagyon tetszettem neki, miként a zenekar is. Majd megígérte, hogyha sikerül, kivisz minket Angliába. Később azt mondta, Mari, sajnos téged nem engednek ki Londonba, valaki mást kell kivinnem.
Mit éreztél akkor?
Nem dőlt össze bennem a világ. Ha nem, hát nem. Utána nem sokkal jött Robert Masters, a Bee Gees menedzsere meghallgatni minket. Nagyon tetszettem neki. Még Mecky is megjegyezte egy interjúban, hogy mit mondott az impresszárió az éneklésemről. Utána az történt, hogy meghívott a Royalba, ahol laktak és koccintottunk a szerződésre. Van is egy fotó róla. Sajnos az is fuccsba ment, mert az itteni illetékesek ezúttal sem engedtek ki, pedig egy nagyon komoly ember volt a tárgyalófél.
Tehát a zenekar nélkülem ment ki. Szó sem volt arról, hogy velük megyek, egyszerűen csak elmentek. Nagyon örültem, hogy elutazhattak Londonba, még dísztáviratot is küldtem, sok sikert kívántam. Ők pedig onnan írtak nekem egy lapot, hogy hallották a Keresek egy fiút a Magyar Rádió angol adásában.
Majd hazajöttek és nagylemezt készítettek. De az 1968-as Trombitás Frédi és a rettenetes emberek albumon végül csak egy dalban hallhatunk téged. Vajon miért nem volt több olyan dal az első magyar nyelvű Omega nagylemezen, ahol igényt tartottak volna a hangodra?
Igen, csak azt az egy számot énekeltem a fiúkkal, a Kiskarácsony-nagykarácsonyt, de annak is kell örülni, hogy legalább az rákerült az albumra. Az egy szép Presser-Adamis dal, ami nem maradhatott le az első nagylemezről.
Kevesen tudják, de Presser Pici írt egy másik dalt is nekem, de a Kis szökevény nem igazán volt való a hangomhoz, bár a közönség szerette.
Készült belőle valamilyen felvétel, megvan a dal?
Tudtommal semmi sem maradt fenn a Kis szökevényből, csak a furulyás fényképek, mivel nekem kellett játszani furulyával a dal bevezetőjét.
Mecky egy interjúban mondta, hogy sokkal jobb voltam az angol számokkal, mint a kortársaim, de magyarul nem tudnék előadni. Ezt is csak egy évvel ezelőtt találtam az interneten. Nem vettem rossz néven, mert legalább amit csináltam, azt a legjobban csináltam. Igazából ott a kezdetektől fogva ő volt, aki a legjobb számokat énekelte magyarul. A nagylemezek megjelenésével egyértelműen Mecky lett a sztár, én meg folytattam az angol sikerekkel a különböző fellépéseken.
Mikor és miért ért véget az omegás pályafutásod?
1969-ig énekeltem a fiúkkal, akiket nagyon kedveltem, aztán sajnos elváltak útjaink. Akkor már minden jel arra mutatott, hogy egyedül akarnak érvényesülni. Megértettem őket. Nekem meg nélkülük is sok fellépésem volt, sorban jöttek az ORI központi műsorok és haknik. A zenekarok szerettek, miként a közönség is, országszerte. Nem csak mondom, úgy is volt. Lehet érdeklődni a zenekaroknál, akikkel felléptem az évek során!
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Wittek Mari archívuma, Kiss Vera, Schiffer Pál, Szipál Márton, Benkő Laci archívuma, Kovacsics Öcsi archívuma, Varsányi Gergely archívuma, Fortepan, Képes Ifjúság, Rádióújság, TTT Nemzeti Rockarchívum
