Kovacsics András „Öcsi” a Ciklon, az Omega, a Decca, az Olympia, a Syconor és a Universal együttesek egykori gitárosa, basszusgitárosa. A hazai beat- és rockzene hőskorának egyik főszereplője, aki az Omega 1962 és 1967 közötti korszakának zenekarvezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj meghonosításában és elfogadtatásában. Majd évtizedekkel később, a legendás együttes későbbi archívátoraként rengeteg korabeli dokumentum, beszélgetés és forrásanyag közzétételével segítette a zenekari történet, az úgynevezett „kánon” bővítését, javítását, pontosítását, kiegészítését.
A harmadik részben Öcsi 1967 és 1969 közötti Decca-Olympia korszakáról beszélgettünk.
A múltkor ott hagytuk abba, hogy gyakorlatilag helyet cseréltetek Molnár Gyurival.
Igen, viszont ez csak legalább tíz évvel azután derült ki számomra. Mert annyira nem voltam beavatva semmibe, hogy senki se mondta.
De azt csak észlelted, hogy Elefánt gitározik a helyeden?
Úgy történt, hogy mikor kikerültem az Omegából, nem sokkal utána megkeresett Winkelmayer József, ismertebb nevén Pubi, hogy van egy nagyon jó zenekar és szeretné, hogyha mennék. Akkor még Decca volt a nevük és valóban nagyon jól játszottak. Viszont én nem tudtam, hogy korábban Molnár Gyuri volt a gitárosuk, mert nekem senki sem mondta…
Kikből állt akkor a Decca együttes?
Horváth Károly, azaz Charlie énekelt, gitározott és trombitált. Fábri Zoli volt a basszusgitáros, aki szintén trombitált. Bálint Pista dobolt, őt váltotta nem sokkal később Szentgyörgyi András, akit Picinek hívtunk és hívunk még a mai napig is. A már említett Winkelmayer Pubi pedig billentyűzött és pozanozott.
Te már a Decca legvégére értél oda, hiszen 1968 elejétől fogva, mint Olympia együttes léptetek fel. Miért kellett nevet változtatni?
Volt egy olyan ötletünk, hogy ha már van egy ilyen nevű kiadó nyugaton, akár segíthetne is nekünk a névazonosság. Írtunk is nekik egy levelet, hogy szeretnénk, ha támogatnák az együttesünket. Amire jött egy dörgedelmes választ, hogy ha nem változtatunk azonnal nevet, akkor beperelnek. Képzeld el, hogy ott álltunk leforrázva, hogy akkor most mit csináljunk? Megkérdeztük a közönséget is, de nem igazán érkezett használható névötlet. Végül az ORI igazgatója, Keszler Pál döntött úgy, hogy akkor legyen Olympia.
Miért?
Azzal érvelt, hogy mivel az 1968-as esztendő úgyis az olimpiai játékok éve, így majd könnyebb lesz az új nevet bejáratni, illetve felhívni magunkra a figyelmet.
Milyen volt az Olympiában játszani? Mennyire volt más ott a zenekari munka, mint korábban az Omegában?
Kérlek szépen, az Olympia az életem leglelkesebb bandája volt. Olyan lélekkel játszottunk és olyan tempóban tanultuk az új dalokat, hogy nem egészen egy év alatt már ott voltunk a hazai élvonalban. Ha ismered Charlie-t, tudhatod, hogy milyen komolyan áll a zenéhez. Úgyhogy tényleg nagyon belehúztunk. Ráadásul úgy játszottunk, hogy ha kellett, az ötösünkből hárman fúvós hangszereket is megszólaltattak, amitől rendesen kitűntünk az akkori mezőnyből.
Mesélted, miként koptak ki az Omegából a fúvós dalok és szép sorban a fúvósok is…
Hát akkor most képzeld el, hogy ezzel szemben az Olympiában nemritkán két vagy három fúvós hangszerre is hangszereltünk, illetve eleve olyan dalokat tanultunk meg a nyugati rádiókból, amik igényelték a fúvós szólamokat. Így aztán a többi zenekarhoz képest egészen furcsák voltak az általunk előadott számok, ami viszont egyben könnyű megjegyezhetőséget is jelentett. Akkoriban az Ifiparkban már nem igazán volt jellemző a beat- és rockzenekarokra a rezes hangszerelés. Mire pedig újra divatba jöttek, minket már mindenki megjegyzett magának. Egyébként Somlóval az omegás affér után is tartottuk a kapcsolatot. Ugye ő akkor épp külföldön dolgozott, így nem volt számára kellemetlen az ügy. Ráadásul együtt járt Charlie-val a Balettintézetbe, valamint az általa csak Qullancs-nak hívott Fábri Zolival pedig az Artistaképző Intézetbe. Így nem volt ismeretlen számára az Olympia zenekar.
Akkoriban miket játszottatok?
Leginkább feldolgozásokat, olyan akkori keményebb külföldi slágereket, amiket azzal a felállással jól meg tudtunk szólaltatni. Köztük a Charlie által választott angol, amerikai számokat. Például Procol Harum, The Box Tops, Spooky Tooth, Rolling Stones, Equals, Small Faces, Tom Jones, Kinks, Donovan, Spencer Davis, Joe Cocker és Beatles dalokat. Mindezeket pedig bátran hangszerelve. Volt olyan, hogy három top fúvós játszotta az ismert dallamot és a dob meg a basszus lüktetése adta hozzá a táncoláshoz az alapot. Félelmetes felkészültség kellett hozzá, de bevált. Őrületes sikereket arattunk a táncosok körében.
A te idődben készült az Olympiának hangfelvétele?
Lemezre sajnos nem.
Ez egy nagyon furcsa történet, hiszen miközben több akkori kislemezen is az olvasható, hogy kísér az Olympia, de valójában egyiken sem ti zenéltek. Kicsit hasonló a szitu, mint A múmia visszatér film állítólagos omegás érintettségénél.
Igen, sajnos a tervezett kíséretekből és kislemezekből végül semmi sem lett. Viszont szerepeltünk négy filmben is.
Az első az Extázis 7-től 10-ig, amiben az Equals Baby Come Back nótáját játszottuk. Közben látható Földes László Hobo egyéni tánca is, aki egyébként is állandó rajongónk volt.
Számomra máig nagy kincs az Extázis film Olympiát mutató részlete, mert így legalább erről a zenekaromról is maradt fenn egy jó minőségű felvétel. Méghozzá azzal a műsorral, amit akkoriban játszottunk.
Ráadásul valóban felküzdöttétek magatokat az élvonalba. Hiszen Kovács András filmjében rajtatok kívül csak az Illés, a Metro, az Omega és a Tolcsvay Trió zenélhetett még.
Az év végén rendezett Slágerkupa című tévés vetélkedőben is hasonló felhozatal indulhatott. Nyolc együttes: a Metro, az Illés, az Omega, a Syrius, az Atlantis, az Express, a Hungária és az Olympia. A sorsolás után nekünk Kovács Kati és Harangozó Teri páros zenekari kísérete jutott. December 31-én, a szilveszteri műsor keretein belül megtartott döntőben az Express együttessel kerültünk össze. Ők Toldy Mária, Koós János és Hofi Géza hármasát kísérték, méghozzá a Stúdió 11 néhány zenészével kiegészülve big bandet alkottak és óriási show-t csináltak. Megérdemelten nyertek, míg miénk lett a második helyezés.
Talán akkoriban került az Olympia a legközelebb a tartós sztár-státuszhoz.
Valószínűleg így van. Főleg annak fényében, ami akkoriban legalább ennyit számított, hogy Tolnay Klárit is kísérhettünk a Súlyfürdő című filmben. Felvettünk a mozihoz két számot, az egyiket a művésznővel, a másikat pedig Charlie énekével, így egyben a saját arculatunkkal is be tudtunk mutatkozni.
Mi több, ha jól tudom, a Senki nem tudja mi a jó dal szövegét Hobo írta.
Igen, így van. Már akkor is nagyon jól írt. Akkoriban a Bajcsy-Zsilinszky utcán laktunk a felségemmel és Hobo nagyon sokat volt nálunk. Elmondta a verseit, tetszett a világa.
A harmadik film az Olympia részvételével Mészáros Márta Holdudvar című alkotása, melyben mindannyian szerepet kaptunk. A negyedik pedig Bacsó Péter Fejlövés című filmje, amiben bár csak Charlie látható, de olyan jelentős volt a részvétele Kovács Kati és Miller Zoltán mellett, ami jót tett a zenekar hírnevének is.
Azért ez még ma is egy lehengerlő névsor, szó szerint bekerültetek a hazai szórakoztatóipar krémjébe. És milyen volt akkortájt egy szimpla Olympia buli, média nélkül, a hétköznapokban?
A fő helyünk a Kőbányai Ifjúsági Klub volt, ahol egy kis lépcsőn lehetett felmenni a felsőbb szintre és így a fiatalok fölülről is tudták nézni a zenekart, ami nagyon érdekes volt. Szintén érdekes volt, hogy mint már említettem, Hobo is járt hozzánk, aki egész furcsa technikával táncolt, amivel felkeltette az emberek érdeklődését. A Decca-Olympia másik fontos fellépő helye a Könyvklub volt, ahol már a Ciklon időkben is jártam. Bődületes sikerek színhelye, mely meghatározó volt azokban az években.
Milyen érzés volt látni az Omegát, meg az omegásokat, mikor ők és az Olympia egyazon rendezvényen, egymás után lépett fel?
Az Omega nem érdekelt, de az, hogy az Olympiával fél év alatt felértünk a csúcsra és együtt szerepeltünk, annak örültünk.
Akkor nyugodtan elmondható, hogy bejött Keszi bácsi számítása, hiszen az Olympia tényleg tarolt az olimpia évében. Ezért is érthetetlen az együttes 1969-es halálugrása… Emlékeid szerint miért és miként ért véget a közös munka?
Az történt, hogy Charlie-ék teljesen más zenét akartak játszani. Állítólag azért, mert hallották a Liversing sikereit, Fábri elhívta Szendrődi Zsoltot gitározni és bejelentették, hogy ők is olyan jellegű zenét akartak játszani. Ennyi volt az egész és akkor kiléptem.
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Kovacsics Öcsi archívuma, Winkelmayer József archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
