Bp., Stenk, 2025. szeptember 19.
A budapesti Aréna Plaza tőszomszédságában található, Stenk nevű koncerthelyszín bejáratánál pénteken már fél 8 körül szép számú érdeklődő gyűlt össze, de a kapunyitásra, nehezen érthető módon, csak 8 óra után pár perccel került sor, pedig a meghirdetett program szerint ez volt az aznap esti Omega Testamentum-koncert kezdési időpontja.
A bejutás ezután már gyorsan ment. Miután a közönség beszerezte az elengedhetetlen italokat, és mindenki kényelmesen elhelyezkedett – kortól, vagy inkább vérmérséklettől függően ki ülve, ki állva – háromnegyed 9 körül Debreczeni Ferenc „Ciki” és csapata, az Omega Testamentum, belekezdtek a buliba, és egy pillanat alatt elfeledtették velünk a kinti várakozásból adódó kellemetlenségeket.
Ciki társai, akikkel életben tartja az Omega dalait, már évek óta Schrott Péter énekes, Erdős Róbert gitáros és Nagy Zsolt „Liszi” billentyűs, a basszusgitáros pozícióban azonban változás történt: Kálmán Dániel a zenekar új bőgőse.
A műsort a csapat ars poeticája, az Őrizzük a lángot című saját szerzemény nyitotta. Már ekkor látszott, hogy remek hangulatú este elé nézünk. Mind a zenészek, mind a közönség részéről érezhető volt a jó kedv és a lelkesedés. A közönségből páran ezt a dalt is együtt énekelték Schrott Petivel, amiből egyértelműen látszik, hogy annak ellenére is vannak igazi Omega Testamentum-rajongók, hogy idén eddig kevesebb koncerten láthattuk őket, mint tavaly.
A Varázslatos fehér kővel mentünk tovább, melynek végén az első, de nem az utolsó, közönségtapsoltatásra is sor került, és innentől kezdve nem csak pár ember énekelt a nézőtéren… A zenekaron is látszott, hogy mennyire átadták magukat az elszabaduló energiáknak, egyedül az új tagon láttam azt, hogy még nem engedi el magát annyira, mint a többiek, de ez teljesen természetes. A kivetítőn az Élő Omega lemezborítója volt látható, és ahogy megfigyeltem, a későbbiekben is minden egyes számnál vagy egy lemezborító, vagy valami más, az adott tételhez illő kép vagy akár animáció volt a háttér.
A zenekar nevéhez méltóan, ezen az estén sem maradt ki az Omega utolsó, Testamentum című lemezének megidézése, mellyel kapcsolatban az a különleges helyzet, hogy az Omegának már nem volt lehetősége élőben játszani az ezen megjelent számokat. A Mennyben az angyalt is hallhattuk, mely egy modernebb hangzású, zúzósabb darab, ugyanakkor a refrénje kifejezetten dallamos és slágeres. Annak ellenére, hogy nem a régi időkből való, ezt is kifejezetten sokan énekelték a közönségből is.
Ezután viszont rátértünk a régi időkre, egy egészen csodálatos produkcióval. Legutóbb 2024 februárjában láttam a csapatot, és a Napot hoztam, csillagot természetesen ott is elhangzott. Most ezen annyit csavartak a srácok, hogy az Omega 7. albumának háromrészes nyitótétele egyben hangzott el, azaz az Időrabóval, majd az Ablakokkal folytatták.
Miután véget ért a már-már megható közönségénekeltetés, A könyvelő álma következett, amelyről az jutott eszembe, hogy a hely nevéhez méltóan, itt aztán tényleg van stenk! A zenekar töretlen lelkesedése itt is látható és érezhető volt. Ciki, miközben tökéletesen dobolt, 77 évesen is olyan energikusnak látszott, mintha jó pár évtizeddel fiatalabb lenne.
Ha muszáj lenne egyetlen Omega-számot megjelölnöm legszebbként, az Éjféli koncertet választanám. Ezzel folytattuk, és a csapat itt is brillírozott: Erdős Róbert gitározása most is lenyűgözött, ahogy Liszi billentyűjátéka is. A végén pedig természetesen volt közönségénekeltetés is…
A Babylon jött ezután, ahol még inkább elszabadultak a jókedv energiái a színpadon és a nézőtéren is, és amelyről Schrott Peti meg is jegyezte utólag, hogy „a szerzők igen odatették”.
Az Arc közben az énekes egy meglepően hosszú részt bízott a közönségre, de tökéletesen helyt álltunk, utána pedig újra elgondolkodtam azon, hogy mennyire szépen kidolgozott és mennyire egyedi, már-már megindító hangszeres részeket írt anno az Omega, és hogy mennyire csodálatos, hogy Ciki megtalálta azokat a társakat, akikkel ezek ma is méltó módon szólalnak meg…
Az Életfogytig rock and rollban ezek a nagyszerű társak szólókban is megcsillogtatták képességeiket, és ebben a saját egyéniségüket is jobban ki tudták bontakoztatni, Peti a végén be is mutatott mindenkit név szerint.
Én pedig eddig annyira belefeledkeztem az egészbe, hogy csak ezen a ponton néztem meg alaposabban, hogy milyen korosztályú társasággal éljük át közösen ezt az estét. A többséget, ahogy a korábbi koncerteken is, az 50-60-as korosztály adta, de volt pár idősebb, örökifjú rocker is, akik Ciki kortársainak tűntek, és azért a 30-40-es korosztályt sem csak az én társaságom képviselte.
A Lénával mentünk tovább, és bár eddig is csodálatos szerzemények hangzottak el, még csak a koncert felénél jártunk.
Fokozásként érkezett is a Nem tudom a neved, melyben a felkonferálás szerint „Laci bácsi legikonikusabb szintiszólója” található. Arról, hogy ez hogy sikerült, szerencsére felvétel is készült, és ekkorra az új zenésztárs, Kálmán Dániel arcán is észrevettem a felszabadultságot jelző mosolygást.
A Fekete pillangó alatt úgy láttam, kicsit fárad a közönség, de a Csillagok útján, az Ezüst eső, és az ezen az estén is egyben eljátszott Mozgó világ/Metamorfózis II. alatt sikerült újra felvenni a kellő fordulatszámot a nézőtéren is.
A végére fordulva az Álomszínházzal idézték meg újra a Testamentum-lemezt, majd jöhetett a ráadásblokk, az elmaradhatatlan Gyöngyhajú lánnyal és Petróleumlámpával. A nézőtéren, önfeledten éneklő embereket láttam, bármerre is néztem, és a zárótétel alatt, Liszi hosszú zongoraszólóját hallgatva, újra elképzeltem, hogy milyen is lehetett egy házibuli vagy egy koncert a 60-as évek végén…
Ezzel véget is ért az este, de a zárás előtt kaptunk egy jó hírt, mégpedig azt, hogy lesz még idén budapesti Omega Testamentum-koncert! December 26-án a Barba Negrában vezethetik le a karácsonyt azok, akik Budapesten töltik az ünnepeket. Én sajnos nem tartozom ebbe a körbe, de akik a fővárosban lesznek 26-án este, azoknak azt ajánlom, hogy ha tehetik, látogassanak el a bulira! Az Omega Testamentum koncertjét jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a több mint 60 éve alakult, és napjainkban ebben a formációban tovább élő Omegát.
Remélem, jövőre újra láthatom élőben Cikit és csapatát! A mostani műsorba két újdonság került be tavalyhoz képest: a háromrészes Időrabló-előadás, valamint A könyvelő álma, de bízom abban, hogy később az életmű további olyan darabjait is műsorra tűzik a fiúk, melyeket eddig még nem hallottunk tőlük.
Fotók: Jakab Gergely
