Komcsák Attila a The Lumens, a Kugli, a Tüdőfej és a Szökevények, valamint a Vírus egykori tagja, jelenleg a P. Mágnes basszusgitárosa. Mindig is érdekesnek tartottam, hogyan alakul egy-egy rockzenész személyes pályafutása; miféle kisebb-nagyobb változások, hatások, okok, indokok, sokszor véletlennek tűnő kis dolgok határozzák meg egy-egy formáció életét, kezdetét és végét; illetve, hogy kinél mi az az erő, ami miatt mindig újrakezdik, újrakezdjük ezt az életre szóló rock and roll cirkuszt. Még inkább lenyűgöznek az olyan fordulatok, mint mikor egy egykori Edda rajongó tinédzser később, felnőttként, többek között az Edda legendás dobosával is dolgozhat, készíthet felvételeket – mely dalcsokrot ráadásul élete eddigi legjobbaként értékel.
Mutatkozz be, kérlek!
A nevem Komcsák Attila, 1973. augusztus 7-én születtem Tiszalökön, Szabolcs megyében. 1978-ban, öcsém születése után költöztünk Budapestre, apai nagyapám újra nősült, és a Katona József utcában egy nagypolgári lakásban laktak ketten a feleségével, ahol mi négyen még bőven elfértünk. Ott nőttem fel.
Volt a családban, rokonságban valami előzménye a zenélésnek, művészpályának?
Nem tudok róla, hogy komolyabban foglalkozott volna valaki a zenével, előadással. Édesanyámnak volt egy mandolinja, tudott is rajta játszani, és nagyon szépen énekelt, de különösebben nem volt rám hatással. Ellenben lehet, hogy a zene szeretetét tőle örököltem, bár erről nem igazán beszélgettünk.
Mikor és hogyan találkoztál a rockzenével?
1989-ben voltam életem első élő koncertjén az akkori Petőfi Csarnokban, az Edda Művek játszott Donászy Tibi, Alapi István, Pethő Gábor, Gömöry Zsolt és Pataky Attila felállásban, és úgy hozta az élet, hogy a második sorban pont Gabi előtt álltunk, aki egy Ibanez Blazer Bass gitáron játszott. Az egész koncertből szinte csak a basszusgitárra emlékszem, a gitáralap pont az arcomba szólt, és annyira közel álltunk a színpadhoz, hogy a PA helyett a színpadot hallottuk. Ott beégett a történet, de akkor nem folytatódott…
Sok év eltelt, a rockzene szeretete maradt, de nem kezdtem el gitározni, más dolgok voltak előtérben. 1999-ben házasságkötés, majd 2001-ben költözés. Az akkori feleségem egyik testvére a párjával együtt eljött hozzánk vendégségbe, és Balázs kérdezte, nincs-e véletlenül elfekvőben egy autórádióm, mert az övé tönkrement. Pár héttel előtte cseréltem ki az autómban, szóval ördöge volt, mert a garázsban a polcon hevert egy hibátlan autórádió. Megörült neki, de fizetni nem tudott, ám felajánlott egy 1982-es Ibanez Roadster basszusgitárt cserébe. Így lett gitárom…
Melyik volt az első zenekarod?
Apróhirdetésben akadtam az első zenekaromra, akik basszusgitárost kerestek, a többi tag már megvolt, illetve valamiért a régi basszeros kilépett, de rég volt, nem emlékszem pontosan. Az énekes lány adta fel a hirdetést, felhívtam, beszéltünk, szimpik voltunk egymásnak, elmentem, zenéltünk, bevettek. The Lumens néven működtünk, és mint nagyon sokan, feldolgozásokat játszottunk.
Például miket?
Robbie Williams, Roxette, AC/DC satöbbi.
Kik voltak a társaid?
Kiss Gina Györgyi ének, Horváth József Cucka gitár, Novák András Bandi dob, és jómagam volt az alapfelállás, aztán jó pár alkalommal ki tudtunk egészülni Student Tamás barátunkkal, aki billentyűvel és nem kis zenei tudással támogatta meg a hangzást.
Készült, maradt fenn valami felvétel?
Kerestem, mert volt egy-két jobban sikerült koncertfelvétel, hangban, de nem találtam meg. Mivel nem volt saját zenénk, demóanyagot sem vettünk fel.
Miként folytatódott a zenei pályafutásod?
A Lumensből közvetlenül a Kugli zenekarba kerültem. Tagcseréket követően a Lumens kezdett széthullani. Senki sem veszett össze senkivel, csak Bandi Finnországba költözött, új dobossal próbálkoztunk, de valahogy már nem volt ugyanolyan, mint előtte. 2011 tavaszán Dudinszky Zoli Dudi keresett meg, hogy lenne-e kedvem a Kuglihoz csatlakozni, mert épp basszusgitárost keresnek. Előttem Vrana Tomi játszott addig a Kugliban, de valami miatt ez megszakadt, és kilépett. Betojtam, hiszen ismertem a Kuglit, ezért azt feleltem Dudinak, hogy: „Ne viccelj, ez profi banda, hol vagyok én ehhez?” Nyugtatgatott, azt mondta menni fog, ne parázzak, tanuljam meg a dalokat és csapassuk! Úgy lett.
Mennyit hallottál már korábban az együttesről?
Sokat, hiszen Gönczy Gabóval az ismeretségünk 1992-re nyúlik vissza. Akkor szereltem le a Tűzszerész Zászlóaljtól Újpesten, és édesapám kollégája talált egy hirdetést, ahol zenekari technikust kerestek. Kérdezte aputól, dolgozik már a fiad? Azt felelte, hogy nem, most szerelt le. Kezébe nyomta a hirdetést, én felhívtam Gabót, és a San Marco utcai művelődési házban találkoztunk, a Brillantin rock and roll zenekar klubjában. Négy évig dolgoztunk együtt, Kiss András technikus kollégámmal voltunk a zenekar stabil technikai háttere.
Melyik Kugli formáció működött akkoriban, mikor beléptél?
Gabó dobolt, Dudi billentyűzött, Nagy Tüdőfej Viktor énekelt és Rózsa Zoli gitározott. 2012 őszén Rózsa Zoli helyére Hujber Tibi tanár úr érkezett. Majd valamivel később Dudi is távozott a zenekarból. Fenyő Miki zenekarában volt oszlopos tag volt, szaxofon, fúvós szekció hangszerelés, és ez annyi idejét lekötötte, hogy egy idő után már nem tudta a billentyűs posztot tovább vállalni a Kugliban. Ezért került a helyére Kurucz Béla Béci, akinek hihetetlen virtuóz játéka és énekhangja nagy hatással volt rám.
Melyik jellemző sztori maradt meg benned leginkább azokból az időkből?
Egyszer elmentünk egy Isten háta mögötti helyre, Frédy Show tévéfelvételt akartak csinálni. Ott volt egy csomó zenekar, mindenféle műfaj, azt sem értettük, mit keresünk ott. Elképesztően sokat kellett várni, iszonyú csúszás volt, az egész napunk ráment, hogy három dalt felvegyenek, ráadásul playback-kel. Azt hiszem, Viktorban, Tibiben és bennem ott tört el valami, ami aztán már nem jött helyre.
Úgy alakult, hogy aznap én is ott voltam, Jászfényszaru, Petőfi Művház. Mintha egy Monty Python film forgatására szédültünk volna be… Emlékszem, míg az öltözőben várakoztunk, először csak kínunkban röhögtünk. Aztán beindult a poénkodás és gurultunk a röhögéstől. Majd eljött a színpadidő és a rockzene ellen beoltott mulatós közönség állt szemben, miközben a Kugli és a P. Mobil viszont rendesen odatette magát a színpadon, dacára a playbacknek, mégiscsak tévé-felvételről volt szó…
De látta valaha valaki azt a felvételt?
Elvileg lement, majd utánanézek az archívumban. Mesélj a 2013-as demófelvételekről!
Gabó próbatermében és egyben stúdiójában vettünk fel pár dalt, Bécivel, Tibivel, Viktorral és nyilván Gabóval, amit ott is kevertünk meg.
Vajon miért nem jelentek meg eddig hivatalosan?
Szerintem pont azért, mert nem sokkal ezután Viktor, Tibi, Béla és én együtt távoztunk a zenekarból. 2013-ban döntöttünk úgy, az ominózus tévé-felvételt követően, hogy ezt nem szeretnénk ilyen formában folytatni. Nem titok, a gázsik körül is voltak nézeteltérések. Ugyanis az akkori ígért és kapott pénzekkel nagyon nem volt összhangban a zenekarba befektetett idő, utazás és energia. Nem láttuk a fejlődést, az előremozdulást, sem a fellépések, sem az ismertség tekintetében, ezért úgy döntöttünk, csinálunk egy zenekart, ahol csak örömzenélünk.
Konkrétan kikkel és hol?
Tüdőfej és a Szökevények néven működtünk két évig, volt pár emlékezetes és nagyon jó hangulatú bulink. A dobosunk Szalai Miklós lett, Bélát pedig idővel Kósa Dávid váltotta a billentyűk mögött.
Majd 2015-ben Rózsa Zoli felhívott, hogy lenne-e kedvem egy kellemes, laza, de gitárcentrikus rockzenét játszó zenekarban muzsikálni. Az volt a Vírus, Gallai Gyulával, Bernáth Tibivel.
Így négyen belecsaptunk, jó néhány klubban megfordultunk, az egy nagyon jól fogyasztható, táncolható, slágeres műfaj volt, főként saját dalokkal. Később az eddás Donászy Tibi csatlakozott hozzánk, Bernáth Tibit váltva a dobok mögött.
2017-ben egy nagyon jól sikerült demóanyagot rögzítettünk együtt, ami szerintem az eddigi zenei életem legjobb termése.
Mi történt aztán?
2017 nyarán egy bődületes marhaság miatt a Vírusból távoznom kellett. Gyula és Zoli nagyon megharagudtak rám, utólag azt kell mondjam, teljesen jogosan. Ráadásul nem magunk miatt, hanem egy, a Vírustól teljesen független ember miatt, legyen itt elég ennyi! Eltelt pár év, zenében szünettel, bár a Vírus nagyon hiányzott, szerettem. 2021 nyarán elvesztettem a fiamat, aki tizenhét éves és kilenc hónapos volt akkor.
Felfoghatatlan…
Az egy óriási törés volt, és nagyon nehezen álltam talpra. Ősszel Rózsa Zoli felhívott, hogy a P. Mágnes zenekarba keresnek Matejevszki Ivánnal basszusgitárost, és ő rám gondolt. Egyrészt baromi jól esett, mert Zolit szeretem, a gitárjátékát még inkább, és már a Kugliban is azt éreztem, hogy nagyon jó volt együtt játszani. Egyszerűen pontosan úgy szólal meg a gitárja, legyen az próba, vagy koncert, ahogyan én azt szeretem, vagy szeretném hallani egy zenében. Szó mi szó, elástuk a csatabárdot, ez már történelem, de kértem időt, mert éreztem, hogy még nem menne úgy a muzsikálás a lelkiállapotom miatt. Aztán elmentem próbálni velük, befogadtak, örültek nekem, és én is nekik. Valahogy nagyon hamar összhangba kerültünk, és bár kellett egy-két év, összeállt egy olyan műsor, amit szívesen játszunk.
Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Volt pár dal, amit nagyon sokan, nagyon sokféleképpen játszanak, és úgy éreztük, nem kellenek a műsorba, mert elcsépeltek. Azokat fokozatosan kicseréltük olyan slágerekre, amiket egyrészt mi is szívesen játszunk, másrészt a közönség is szívesen hallgat. Egyetértettünk abban, hogy ha nem feltétlenül a koncert rock, hanem inkább a party zenekar, de nem a vendéglátó vonalat erősítjük, mindenki jobban tudja érezni magát. Természetesen a legnagyobb feladat a dalok megfelelő kiválasztása, amit Ivánhoz, az énekeshez kell igazítani, de ebben is megtaláltuk az irányt. Slágeres, örökzöld rock dalokkal egy nagyon jó műsort raktunk össze, például Billy Idol, Joe Cocker, Charlie satöbbi számokból.
Kik voltak akkor a P. Mágnesben?
Iván, Zoli, Kapiás Gábor „Kapi” dobos és én. Majd hamarosan érkezett Kalmár Géza billentyűs. Így öten játszottunk egészen 2025 végéig, míg aztán újra kellett szerveznünk a bandát.
Végezetül, visszatérve még egy kicsit a Kuglira. Véleményed szerint mi a Kugli együttes jelentősége a magyar kultúréletben?
Erről saját tapasztalatból nem tudok nyilatkozni, hiszen ők inkább a szüleim generációja. Gabó édesapámmal egyidős…
De természetesen olvastam az akkori időkről, nagy bulikat csaptak a Tabánban, az Ifjúsági Parkban. A Mobillal, a Ricsével, a Bergendyvel együtt említik a Kuglit, azt gondolom, hogy nagyságrendileg hasonló népszerűségük és társadalomkritikájuk volt.
Fotók: Komcsák Attila Archívuma, Rózsa Zoltán Archívuma, Döbi, Hollai Iván, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
