- Budapest, Barba Negra, 2026. június 10.
Elsőre talán erősnek tűnik írásom címadása, de talán megfogja a lényegét a június 10-ei Black Label Society és Venom INC. bulinak, amelynek a Barba Negra adott otthont. De ne szaladjunk előre!
Az estét a Venom Inc. nyitotta egy erős, pörgős előadással. Bevallom először kicsit húztam a számat, amikor a fotós kolléga benyögte, hogy az előzenekar a Venom Inc. lesz. Venom? Hát, nem volt valami kedvencem soha sem. Ehhez képest igen kellemesen csalódtam. A Venom alapító, Tony „Demolition Man” Dolan basszista által fémjelzet zenekar egy igen fogyasztható, erőteljes thrash/heavy/speed hangzásvilágot produkáló zenét villantott fel a Barba sátrában. Néhol Slayer, nyomokban – értelemszerűen – korai Venom, némi Iron Maiden hatás főleg a gitárszólóknál, de leginkább Motörhead jutott eszembe, amikor hallgattam a bandát.
Jó sok „metál”, „fxcking”, „come on” hívószó – sorrend tetszőleges – elhangzott Tony szájából, hogy mozgásra hangolja a közönséget, de mi inkább maradtunk az ökölrázós, metálharcos lengetésnél, fejrázásnál. A durva, de mégsem extrém durva zene elég kásásan szólt a Barba Negra sátrában, de hát sajnos ezt már megszokhattuk, ha ide látogatunk.
Továbbá nekem kicsit zeneileg idegenül hangzott a „brutálmetál” angol Venom Inc. az ízig-vérig amerikai Zakk Wylde hard rock/biker/heavy metálos hangzásához képest. Viszont hangulatban és életérzésben megvolt a közös nevező. Súlyos riffek, nyers hangzás és Zakk erőteljes hangja remekül vitte tovább a Venom Inc. által megalapozott „flow”-t.
De ne tagadjuk, hogy a fő attrakció a világ egyik élvonalbeli gitárosa nevével fémjelzett Black Label Society volt. A Barba sátra is ekkor telt meg igazán, sokan próbálták közebbről is látni a skótszoknyás mestert, Ozzy legendás gitárosát, Zakk Wyldeot. Teljesen megértem a nyomulást. Zakk igen remek estével ajándékozott meg minket.
Nyitószámnak megkaptuk a „Funeral Bell” súlyos, brutális hangzású nótát, amit a kicsit „könnyedebb”, éneklős „Name in Blood” követett, orbitális gitárszólóval. Bár kérdés, melyik Zakk nótában nincs orbitális gitárszóló. Aztán beköltözött a líra a műsorba, ahogy fotós kolléga szokta felkonferálni a lassabb, érzelmesebb számokat. Bevallom ezektől én kicsit lefáradok, de legalább a kiváló zene bizonyíték, hogy a „metálharcosok” is érzelgősködnek néha. Zakknél ez a „A Love Unreal” nóta volt, mindjárt az első blokkban. Legalább volt időm kimenni a mellékesre. A számomra kicsit klisés „Heart of Darkness” visszahozta a durvább zenei világot, szintén egy remek gitárszólóval.
És a buli közepén jött az igazi klasszikus. Sokan szerintem ezért jöttek el a koncertre – megint összefutottam néhány horvát arccal -, hogy élőben is hallhassák a már mennyei színpadon fellépő Ozzy „No more tears” című nótáját. Hát, mit ne mondjak! Átjött a zenéje. És itt kell megállapítanom, hogy Zakk Wylde nem csak egy „guitar hero”, hanem egy remek énekes és kiváló zenész is. Annyira tökéletesen adta vissza Ozzy fátyolos, nazális énekhangját, hogy már-már lehittem, hogy a heavy metal atyja tért vissza Csepelre egy pillanatra. De jó is lett volna!
A koncert második felére én kissé elvesztettem az érdeklődésemet. Ez talán betudható annak, hogy egymás után két lassú, balladisztikus, country elemekkel tarkított szám következett – „In this River, The Blessed Hellride” -, vagy hogy a korábbi Ozzy klasszikus túl magasra tette a lécet. Nem tudom. Szerencsére a közönség nem veszítette el az érdeklődését, boldogan csápoltak a „Fire it Up” vagy a „Suicide Messiah” számokra. A zárónóta előtti dalt a Black Label Society csapata Ozzy Osbourne emlékének szentelte, az „Ozzy’s Song” dallal. Sokan átérezhettük Ozzy hiányát, végighallgatva a nótát. Méltó lezárása lett volna a koncertnek, ha a cél a depis hangulatú elbúcsúzás lett volna. De az utolsó számban még durvultunk egy kicsit, hogy ne lehangoltan távozzunk erről a remek buliról.
Mit ne mondjak?! Dacára, hogy a Barba Negra akusztikája nem a legjobb, Zakk sikerét mindez nem befolyásolta. Sodró lendületű, „tömény” hangzású bulit tolt. Zakk nagyon produkálta magát, végtelen szólók, elképesztő, akrobatikus technika, például egy háton-vállon történő szólózás. Értelemszerűen előkerült a zebracsíkos mintázatú Zakk Wylde signature Les Paul gitár is. Showelemek kimaxolva.
A Black Label Society egyértelműen a skótszoknyában pózoló, nagyszakállú gitár nagymesterről, Zakk Wylderól szól. Azonban nem működhetne a zenekar a nagy példakép, Ozzy Osbourne zenei inspirációja nélkül. És nagyon értékelendő, hogy Zakk ezt nem kívánja tagadni. Sőt! Bátran beépíti Ozzy világát a zenéjébe, méltó módon tisztelegve a nagy előd előtt.
Záró gondolatként nyugton állíthatom, hogy egy nagyon, de nagyon színvonalas, hangulatos, ütős bulin vehettem részt a Venom Inc. és a Black Label Society jóvoltából a csepeli Barba Negra sátrában. Még egy közös sztárfotóra futotta a végén Tony Dolannal. Kell ennél több egy egyszerű földi halandónak?!
Fotók: Dávid Zsolt
