Csak az vagy, aki valójában – Cindrić Tibor interjú

A délvidéki Cindrić Tibor már 36 éve áll a Faust, a Vajdaság legmeghatározóbb rockzenekarának élén. A rendkívül tanulságos életútról Jozé kérdezte a mindig mosolygó, a rockzene iránt mélységesen elkötelezett frontembert.

A beszélgetés második részében Tibi őszintén vall a kilencvenes évek utáni anyaországi visszatérésről, a tagcserék viharairól és a legfrissebb dalok háttértitkairól. Nagyinterjúnk folytatása a tizenöt sávos gitárorkánnal megszólaló Omega-feldolgozástól és a magyarul nem beszélő zenésztársakkal való online fordítós dalszerzéstől kezdve a dalszövegekben megbúvó bibliai képekig mutatja be a banda megalkuvást nem ismerő történetét. Kiderül az is, miért hull le a maszk a sportcsarnok-igazgatói pörgés után a sötét szoba magányában, és kik azok a háttéremberek, akik nélkül a vajdasági hard rock gépezet nem érhetett volna fel a mai csúcsokra.

Az ezredforduló után egy hosszabb csend következett Magyarországon. Mi történt abban az időszakban a zenekarral?

A kilencvenes évek közepén még kijött nálunk a Vatra, azaz Tűz című szerb nyelvű albumunk kazettán, illetve a magyar nyelvű A föld porából születtem című anyagunk CD-n, de aztán hosszú évekig inkább csak Szerbiában játszottunk. 2002-ben megjelentettük a Novi svet (Új világ – a szerkesztő) válogatás CD-t is, ami szintén a szerb piacot célozta meg. Odahaza folyamatosan koncerteztünk, de a magyarországi színtérről ebben az időszakban valóban kissé kikerültünk a látótérből.

Miként tértetek vissza végül az anyaországi zenei körforgásba?

A nagy fordulat 2011-ben jött el, amikor felkerestem a Hammer Records kiadót. Cselőtei Lászlóval és Hartmann Kristóffal ültünk le tárgyalni. Eredetileg a legelső lemezünket szerették volna újra megjelentetni, de mivel sajnos nem volt meg az eredeti mesterszalagunk, egy merészebb döntést hoztunk: stúdióba vonultunk, és újból felvettük a klasszikus dalaink nagy részét, amiket kiegészítettünk néhány friss szerzeménnyel is. Így született meg a 16 dalos Könnyek koldusa albumunk, amely először 2012 novemberében látott napvilágot magazinmellékletként, majd 2013-ban önálló CD-n is a boltokba került.

Az a lemez már sokkal izmosabban, modernebbül szól. Minek volt köszönhető ez a keményebb, szinte Accept-szerű hangzás?

A Faust fennállásának több mint 35 éve alatt összesen 43 zenész fordult meg a bandában, és mindenki hozott magával valamilyen új hatást. Volt egy dobosunk, Vojnić Rudi, aki mániákus lemezgyűjtő volt. Annak idején egy-egy nyugati import nagylemez még 40 márkába került a piacon, ami hatalmas pénznek számított, de ő egyszerűen mindent beszerzett. Olyan zenekarokat hallgattunk otthon, amiket akkor még senki sem ismert a környéken: nálunk már megvolt a svéd nyelvű legelső Europe lemez, az első Van Halen vagy éppen a Bon Jovi korai anyagai, sőt, még a Vardis is. Ezek a keményebb, technikásabb zenék formálták a fülünket és a riffjeinket.

Úgy tudom, volt egy egészen különleges, generációkon átívelő találkozás is a gitárposzton…

Pontosan! Az újra felvett lemezen az első gitárosunk, Dragan mellett már a fia, ifjabb Dragan is játszik. Ez egy elképesztő történet. A srác három-négy évesen már ott sündörgött körülöttünk a próbateremben, és bár nem tudta kimondani magyarul az Acélszív címet, állandóan azt kérte tőlünk, hogy játsszuk el az „Acissit”. Ezért is hívtuk őt „Kis Acissinek”. Húsz évvel később aztán már ő hozta a modern feszességet a klasszikus dalainkba. Míg az apja megmaradt a tradicionális Deep Purple, Whitesnake, Rainbow és Ritchie Blackmore vonalon, addig a fia már olyan modernebb hangzású bandákat hallgatott, mint a svájci Gotthard. Ez a két különböző stílus – a régi iskola és a modern felfogás – találkozott a lemezen, és ettől lett olyan izgalmas és kemény a végeredmény.

Mi jött a hammeres időszak után, hogyan alakult a zenekar sorsa?

A kiadó segítségével sikeresen visszailleszkedtünk a magyar rockzene vérkeringésébe, de Szerbiában is ugyanolyan aktívak maradtunk. Bár odaát többnyire szerb nyelvű anyagokat adtunk ki, a magyarországi jelenlétünk stabil alapkövét ez a visszatérő album rakta le. Azóta is folyamatosan alakul a tagság – van, aki elmegy, van, aki évek múltán visszatér –, de a Faust motorja egyetlen percre sem állt le. Az új weboldalunkon minden tagcserét és dátumot pontosan vezetünk, így ott bárki nyomon követheti ezt a már több mint 35 éves, izgalmas rock and roll hullámvasutat.

Hogyan születtek meg a legutóbbi dalok, és miért változott meg ekkoriban a zenekar hangzása?

Bár egy ideig csak szerb nyelvű anyagaink jelentek meg – például 2016-ban a Paklenih 25 (Pokoli 25 – a szerkesztő) a Miner Records gondozásában, vagy a 2018-as …Boje i Note… (…Színek és hangjegyek… – a szerkesztő) –, én világéletemben magyarul gondolkodtam. Amint elkészült ez a két szerb lemez, azonnal elkezdtem fejben összerakni a dalok magyar nyelvű változatait, amikből aztán a későbbi Mindenhol albumunk is született. Abban az időszakban tettünk egy komolyabb zenei próbát is: bevettünk egy állandó billentyűst a csapatba, Aleksandar Fehért. Az ő játéka hozta meg azt a dallamosabb, teltebb, de mégis monumentális hangzásbeli változást, amit a legfrissebb felvételeken hallani lehet.

Ez hogyan hatott végül a Faust karakteres, hagyományosan kemény hard rock stílusára?

Visszatekintve úgy érzem, a billentyű belépése egy kicsit lelágyította a zenénket, túl sok teret adtunk neki a stúdióban. Valahogy úgy jártunk, mint sok nagy világbanda – például a Uriah Heep vagy a nyolcvanas évek amerikai aréna-rock csapatai –, ahol a billentyűs hangszerek idővel a háttérből előretolakodtak a frontvonalba. Nálunk a klaviatúra sajnos teljesen elnyomta a basszusgitárt. Akkoriban ráadásul volt egy olyan basszusgitárosunk, akit talán nem is bántunk annyira, hogy egy kicsit elfedett a hangszerelés, de a végeredmény, a 2021-es Mindenhol album zeneileg így nem lett az igazi.

Végül miért döntöttetek a váltás mellett, és hogyan tértetek vissza a gyökerekhez?

2023-ban, az Emotivni Ljudi, vagyis Érzelmes emberek album után elváltak az útjaink a billentyűssel, és visszatértünk a klasszikus, négytagú felálláshoz: gitár, basszus, dob és ének. És tudod mit? Sokkal jobban szól! Ha jó a basszusgitárosod – és hála Istennek a mostani az –, akkor semmi szükség szőnyegszerű billentyűtémákra ahhoz, hogy kitöltsék az űrt. Most élőben sokkal dögösebbek, harapósabbak azok a dalok is, amik eredetileg billentyűvel készültek. Kipróbáltuk ezt az irányt is, tanultunk belőle, de végül rájöttünk, hogy a Faust igazi ereje ebben a nyers, kőkemény gitáralapú rockban rejlik.

Hogyan született meg a legutóbbi, A jövő suttogása CD, és kikkel dolgoztál együtt az alkotás során?

Az elmúlt öt évben Szerbiában három lemezünk is megjelent, de azokra a dalokra nem akartam utólag magyar szöveget erőltetni. Inkább tiszta lapot nyitottunk. Teljesen új tagok érkeztek a Faustba: a szólógitárosunk és a dalok szerzője Čanji Robert, azaz Csányi Róbert lett, a basszusgitárosunk pedig Dragan Milošević. Mindketten kikindaiak, és jó tíz évvel fiatalabbak nálam. A dobosunk három éve Dragoslav Popov Dáca. Így aztán ismét egy egészen egyedi helyzet állt elő: rajtam kívül a csapatból senki nem beszél magyarul. Robi nagyszülei még beszélték a nyelvet, ő gyerekként értette is, de mára ez teljesen kikopott nála. A közös munka úgy nézett ki, hogy otthon megírtam a magyar dalszövegeket, elküldtem Robinak, ő pedig online fordítóval próbálta kihámozni az értelmüket, hogy érezze, milyen hangulatú és lüktetésű zenét kell hozzájuk komponálnia.

Hogyan zajlott a közös zeneszerzés ebben a különleges felállásban?

Például a Miniszter úr című számot én eredetileg egy amerikaias lüktetésű, boogie-s blues dalnak képzeltem el. Robi viszont rárakott egy olyan ikergitáros játékot, amitől végül egy ízig-vérig Status Quo stílusú rockszám lett belőle. Én nem vagyok hangszeres zenész, csak énekes és szövegíró, így teljesen rábíztam a dallamokat. Felénekeltem neki a strófákat, ő pedig köré építette ezt a dögös, billentyűk nélküli, tiszta gitárhangzást. Sokkal erősebb és modernebb lett a végeredmény, mint bármi, amit korábban csináltunk.

Miről szólnak az újkori Faust-szövegek? Úgy hallom, mostanában még inkább elmozdultál a klasszikus rocktémáktól a komolyabb üzenetek felé.

Igen, mindenképpen ki akartam lépni a megszokott rockklisékből. A korábbi szövegeim többnyire a háborúról, a szerelemről vagy a mindennapi életről szóltak, de most valami mélyebbet akartam átadni. A világ tüdeje című dalunk például akkor született, amikor a tévében láttam egy dokumentumfilmet: gyerekek a világ minden tájáról ragasztgattak kis cetliket egy falra, hogy felhívják a figyelmet a pusztuló Föld megmentésére. Ez az összefogás ihletett meg. A dal arról szól, hogyan válik elvadulttá a táj, miként fogy el körülöttünk a levegő, és hogy „keleten megint vérzik a jég”.

A Miniszter úr pedig egyfajta politikai és társadalmi látlelet. A klipben feltűnik egy fiktív újság, aminek az a címe: Izzadni jó. Benne csupa képtelen hír olvasható, mint hogy „leesett az első hó éjjel”, „kilenc fiú született a héten”, vagy „befagyott a Duna délben”. Ezek mind csak banális figyelemelterelések, miközben a refrén a lényegre figyelmeztet: „Ezernyi a jel, figyelni kell, soha ne feledd el!” Ez a dal a választás szabadságáról és a hatalom üres ígéreteiről szól – arról a világról, amiben most mindannyian élünk.

Úgy tűnik, a közönség is maximálisan értékeli ezt az új, érettebb irányt.

Szerencsére igen! A videóklipet pár nap alatt több mint hétszázan nézték meg, ami a Faust jelenlegi életében kiugróan szép szám. Sokan írják a kommentekben, hogy jobb szövegek és jobb nóták születtek, mint valaha. Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy több mint 35 év után is képesek voltunk valami újat, valami igazán aktuálisat mondani a világról.

A korongon helyet kapott egy különleges feldolgozás is, az Omega klasszikusa, a Tízezer lépés. Miért pont ezt a dalt választottátok ki a gazdag Omega-életműből?

Még korábban felmerült egy olyan Omega-válogatáslemez ötlete, amin kortárs zenekarok tisztelegnek a legenda előtt. Én tudatosan nem a lerágott csontokat akartam – semmiképp sem a Gyöngyhajú lányt vagy a Lénát kerestem. A Tízezer lépés azért izgalmas, mert nincs meg a klasszikus strófa-refrén szerkezete; ez egy zakatoló, feszült mars, egy igazi induló. Teljesen a Faust stílusára formáltuk: kidobtuk a billentyűket, amik az eredetiben meghatározzák a harmóniát, és helyette tizenöt réteg kőkemény gitártsávot vettünk fel rá a stúdióban. Amikor a kiadóban először meghallgatták az anyagot, a jelen lévő zenészek felpattantak a székből. Azt hitték, Deák Bill Gyula vagy Vikidál Gyula énekel. Ez hatalmas elismerés volt, bár én sosem akartam utánozni őket; a Jóisten egyszerűen ilyen torkot adott nekem. Abból a válogatáslemezből végül sajnos nem lett semmi, de a CD-nkre mindenképpen fel akartuk rakni az elkészült átdolgozást a hozzá tartozó intróval együtt.

A szövegeidben gyakran megjelennek bibliai képek, angyalok, valamint a világvége lehetősége és hangulata. Ez egy tudatos koncepció a részedről?

Hívő ember vagyok, és bár nem járok naponta templomba, a neveltetésem és a belső világom alapjaiban határozza meg azt, amit papírra vetek. Érdekes módon a szövegeim szinte kivétel nélkül álmomban születnek. Gyakran éjjel kettőkor vagy háromkor kell felpattannom az ágyból, hogy gyorsan felénekeljem a telefonomra, vagy lekörmöljem egy papírra, amit láttam, mert reggelre teljesen elszállna az ihlet. Van, hogy egy filmcím – például A sivatag királynője –, vagy egy dokumentumfilm apró részlete indítja be nálam az építkezést. Úgy dolgozom, mint egy kőműves: először megvan a refrén, az az alap, aztán köré húzom a falakat, a strófákat, és végül rákerül a tető is a dalra.

Az album egyik legszemélyesebb dala a Szegény bohóc, amely egy nagyon mély, belső vallomásnak tűnik.

Pontosan. Sokan csak a főnököt látják bennem. A sportcsarnok igazgatóját, aki meccseket vezet le, bemondóként pörög, és tizenöt-húsz embert irányít. Ez a külvilágnak szóló arcom, a „vidám bohóc”, akinek mindig toppon kell lennie. De a dal arról szól, hogy én sem akarok mindig bohóc lenni. Nekem is vannak emlékeim, fájdalmaim és mély érzéseim. Amikor hazamegyek, bezárom az ajtót és leülök a sötét szobában, akkor hullik le az álarc. Ez a kettősség – a közéleti pörgés és a magányos alkotás – feszül a lemez minden percében.

Le sem tagadhatnád, hogy rólad szól…

Tudod, mindannyian bohócok vagyunk ebben az életben, barátom. Mint említettem, hosszú ideig egy sportcsarnok igazgatójaként, főnökként dolgoztam. Volt ott tizenöt-húsz emberem, klubokkal tárgyaltam, intézkedtem, és emellett én voltam a meccsek bemondója is. Ott mindig a vidám, határozott arcomat kellett mutatnom a külvilág felé, ez volt a szerepem. De a Szegény bohóc arról a bizonyos pillanatról szól, amikor az ember hazamegy. Amikor bezárod magad mögött az ajtót, leülsz a tévé mellé, vagy csak a sötét szobában a csendbe, és végre teljesen egyedül vagy. Akkor hullik le a maszk. Akkor jönnek elő a régi emlékek, az elfojtott érzések, és akkor jönnek ki azok a könnyek, amiket az élet nehézségei hoztak felszínre. Olyankor már nem akarsz se vidám, se erős lenni. Csak az vagy, aki valójában: egy szegény bohóc a saját gondolataival. Ebben a dalban benne van az egész életem, minden nehézségével és őszinteségével együtt.

Mennyire szól ez a szöveg célzottan valakinek – vagy akár többeknek is –, akik nélkül egyszerűen nem sikerült volna végigcsinálni az azt megelőző harmincöt évet?

Nagyon is! A pályafutásom során több rendkívül fontos segítőm is akadt. Az indulásnál ott volt az Utopia Stúdió és Kiss Zoltán, aki rengeteget segített az első Aréna Records-os megjelenéseknél. De akinek a legtöbbet köszönhetem a mostani sikereink kapcsán, az kétségkívül Lőrinczy Attila. Vele annak idején egy koncerten ismerkedtem meg, és azóta is kiváló, szoros a kapcsolatunk. Tudom, hogy a szakmában mindenkinek más-más a tapasztalata a menedzserekkel, de én csak jót mondhatok róla. Nekem és a zenekarnak is rengeteget segített. Ő az az ember, aki látott bennünk fantáziát, és aki a médiakapcsolatai révén méltó helyre emelte a Faust lemezeit.

Faust diszkográfia 1990-2025:

1991 – Olujni Jahač MC
1991 – Acélszív MC
1991 – Rockernek születtem – újrakiadás MC
1993 – A rockzene születése – újrakiadás MC
1993 – Acélszív – újrakiadás MC
1995 – Vatra MC
1995 – A föld porából születtem CD
2002 – Novi Svet – válogatás MC / CD
2012 – Könnyek koldusa – Hammerworld CD-melléklet
2013 – Könnyek koldusa CD
2016 – Paklenih 25 CD
2018 – …Boje I Note… CD
2021 – Mindenhol CD
2023 – Emotivni Ljudi CD
2025 – A jövő suttogása CD