Jó néhány éve már, hogy egy egykori törzsvendég, Halzer Dorottya lett a kezdeményezője a Fekete Lyuk emlékezetét ápoló szerveződésnek. Előbb az időközben kétszer is névváltozáson átesett emlékalap –időrendben a Németh László Fritz Búcsúalap, aztán a Fekete Lyuk Búcsúalap, végül a Fekete Lyuk Emlékalap-, melyből több rászorulót és hozzátartozót is támogatott az egykori alternatív zenei klub közönségének leghűségesebb része.
Majd Dorottya volt az is, akinek csodával határos módon sikerült elérnie, hogy Nagy Gyula klubvezető és kemény mag még egyszer utoljára, szervezett program keretében, legálisan meglátogathassa a legendás helyszínt.
2018-tól pedig a Fekete Lyuk emléktábla ügyét is szervezi még, annak elhivatott képviselőjeként. Továbbra is önzetlenül, társadalmi munkában, szilárdan és eltökélten, önként és örömmel. A sorozat negyedik részében a tervezett emléktábla körüli anomáliákról és a legújabb fejleményekről beszélgettünk.
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Mihály napra terveztél egy avatóünnepséget, hogy addigra elvileg kész lesz az emléktálra, illetve hogy már folyt a gyűjtés a költségekre.
Miután meghirdettem, az első két hétben gyönyörűen érkeztek az adományok. Ahogy korábban például egy megszorult személy számára is hamar összejött a háromhavi lakbér, ami azért több százezer forint volt. Itt is gyakorlatilag már majdnem félmillió forintnál tartottunk, amikor egy nagyon érdekes jelenség vette kezdetét -amire én így konkrétan a Fekete Lyuk csoportban nem számítottam. A mai napig érthetetlen számomra az a fajta ellenérzés és az a fajta trollkodás, ami ott folyik, és amit nem tudok hova tenni.
Mondanál egy-két példát, csak hogy a Facebookot nem használó olvasók is képbe kerüljenek?
Támadták a szobrászt, hogy el fogja lopni a pénzt. Pedig addigra már annyira megette a pénzt az infláció, hogy felajánlotta, hogy pro bono, vagyis ingyen dolgozik. Miközben elmúlt nyolcvan éves, Munkácsy díjas, elismert művész. Csupán azért vállalta el ezt a munkát, mert maga is kötődik a Fekete Lyukhoz. Legjobb barátja, Urbán Tamás fotóművész, akinek köszönhető a legendás Fekete Lyuk fotósorozat -zenészekről és a törzsközönségről. Majd támadták a kivitelező céget. Teljesen ismeretlenül, a partvonalról ordibálva. Egyébként én sem vagyok jártas abban, mégis miként, hogyan történik egy közterületi szobor kivitelezési munkája, miként gyártják le a szobrokat. Az, hogy idézőjelben „véletlenül” mentem az utcán és benyitottam a szobrászművészhez, akinél ki volt írva, hogy az a műhelye és így kiderült, hogy milyen elismert művész dolgozik ott, egy dolog. Természetesen az is hamar kiderült, hogy a szobrász előbb maketteket készít az általa megtervezett dolgokról, majd azt egy konkrét öntödében elkészítik, hogy látható legyen, milyen lesz a végeredmény. Tehát van egy olyan öntöde, ahova jó nevű szobrászok, művészek általában küldik az alkotásaikat.
Igen, ez minden normális szobornál vagy emlékműállításnál így megy, amennyiben persze fém az alapanyag. De mi lehetett az ellendrukkerek gondja mindezzel? Pénzt nem adtak bele, a művészi részéhez ugyanúgy nem értenek, miként a kivitelezéshez sem. Ráadásul többségüket sosem láttuk a Fekete Lyukban, tehát többségében minden szempontból kívülállók hőbörögnek. Véleményed szerint mi lehetett a baj? Talán a költségvetés? Egymillió-kilencszázötezer forint nem kis összeg…
Valóban rengetegnek tűnhet. Ám számoljunk! 2018-ban, nem csupán ötletem volt és engedélyeket intéztem, hanem a Nagy Gyula elképzelése szerinti, 50×50 centiméteres fekete márvány emléktábla gyártási költségeit is megtudtam. Az akkori ára 490.000 forint plusz áfa, azaz 622.300 forint volt. No meg a falra felszerelés díja. Tehát olyan 700.000 forint lett volna az egész.
Mikor beindult az ellenkampány, megráztam magam és a sűrű napirendemet átalakítva, kimentem újra a sírkövesek útjára, megint csak információt szerezni, vajon most mennyi kerülne az a fekete márványból készülő emléktábla? Majd jött a hidegzuhany. A pőre tények feketén-fehéren, hogy jelenleg már nincs se márvány, se gránit alapanyag. Ugyanis a magyar vásárló mára már nem tudja megfizetni. Ezért helyette csak szemcsés, szürkés-fekete, zúzalékból öntött, műgyantával dúsított kínai műkő van. Ami a Gyulával megtervezett szöveggel gravírozva, falra szerelve, 1,2 millió plusz áfáért vagyis 1 millió 524 ezer forint áron volt a nyáron elérhető. Semmivel sem lettünk volna beljebb az okoskodók állítólag olcsóbb megoldásával, mint a tiszta fémből kiöntött minőségi, művészi munkával.
Összevetve az emléktábla 2018-ban 700.000.-, 2023-ban pedig 1,524 millió forint lett volna és utóbbi ráadásul még ócska kínai műkőből. Ha ezt nézzük, akkor az 50×50-es kínai műkő és a tiszta fémből készülő 48×91 centiméteres, Munkácsy-díjas, elismert művész alkotása közt összesen csak 381.000 forint különbség volt. A mérete dupla. A minősége pedig más liga.
Szóval, akik verték magukat, milyen olcsón van sírkövestől tábla, azok nem írták, hogy tényleg, jobb a szobrász műtárgy védett, dupla akkora, fém műalkotása. Csak, mint egy megvadult csorda, tolták hogy a sírkövesnél csak 300.000 forintba kerül, és majd ők megcsinálják. Hiába írtam, látják a számokat. A valóság cseppet sem zavarta őket. Tovább gyaláztak, karaktergyilkos posztokban csoportosan támadtak. Aki véletlenül kiállt mellettem, öt percen belül azt is ízekre tépték. Mennyi ráérő idő! Micsoda gyorsaság!
Pedig sok szempontból nézve ez egy pitiáner összeg. Szinte a semmin ment a vita. Gyakorlatilag bármelyik egyházi, egyesületi vagy pártkasszából lazán ki lehetne fizetni ezt a közel két milliót. Úgy tudom, lenne is rá jelentkező. Csak ugye, akkor borulna a Lyuk kívülállósága, az akkori törzsközönség tagjaiból megmaradt valódi Lyuk közösség autonómiája. Ha viszont nem kell a külsősök pénze, akkor viszont a szájhősöknek kéne zsebbe nyúlni. Legtöbbjüknek nyilván ez fájt, hát kerestek ócska kifogásokat. Pedig nem lett volna rá szükségük. Sokan sosem jártak a Lyukba, nem ismerték Gyulát, sosem tartoztak közénk. Nem hiszem, hogy túl sok könnyet ejtettek volna valamelyik egykori veterán halála kapcsán, akinek az emlékalap fizette a koszorúját vagy támogatta a hozzátartozóit. Volt, akinek majdnem a teljes temetését mi fizettük közösen.
Mi valójában mindig csak magánemberekként vettünk részt ezeken az eseményeken. Szeretnénk megőrizni annak tisztaságát, hiszen amint valamilyen mozgalom megjelenik, rögtön megjelennek azok az erők is, amelyek a kisajátításra törekednek. Viszont ez egy pártfüggetlen, szabad, semleges terület volt a rendszerváltás előtt. Minden törekvésem arra irányul, hogy ez így is maradjon. Csak mikro-adományok. Tőlünk, akik szimpatizálunk a Fekete Lyuk mai napig élő szellemiségével. Közösen, egyenrangúan, együttműködve és szabadon. Egy célért összefogva. Ez pedig az emléktábla megvalósítása.
Ráadásul, jelenleg is sokan próbálkoznak azzal a durva hazugsággal, alávaló történelemhamisítással, hogy a Fekete Lyuk vágyálmaik szerint úgymond egy balos hely lett volna, de a valóságban a Lyuk mindvégig egy pártsemleges, független klub volt. Aminek persze megvolt az ellenzéki attitűdje, de hát mi más is lehetett volna? A diktatúrában indult és a diktatúra utolsó három évére esett a Lyuk legfontosabb időszaka. Persze, hogy mindenki utálta a kommunista rendszert, annak túlkapásaival együtt. Még az olyan balos értékrendű zenészek is, mint mondjuk a Trottel tagjai is joggal sérelmezték, hogy ha nem kaptak útlevelet vagy összeverte valamelyiküket a rendőr a gumibotjával. Szóval magam is nagyon fontosnak tartom, hogy meg kell őrizni a Lyuk politikai semlegességét. Még azon az áron is, hogy a jelenkor gyűlölködői, mindkét, mindhárom oldalon egyaránt visszatartják a pénzeiket.
Amikor 2018-ban adományt gyűjtöttünk Gyula síremlékére, senki nem nevezte tarhálásnak, kalapozásnak. Senkit nem zavart a magánszámlára utalás. Egy fél sértő komment, annyi nem volt. Mikor Pecsenka Vincéék emlékkoncertet szerveztek szintén Gyula síremlékére, az se zavart senkit. Minden pénzt, amit gyűjtöttem, amit az emlékkoncertből kaptunk, az utolsó fillérig utaltam Nagy Gyula fiának, ifjabb Nagy Gyulának. Sosem számoltam fel azt a rengeteg bankköltséget, telefonszámlát, autóhasználatot, amivel ez az egész 2016 nyarától fogva járt.
Aztán, amikor élessé vált az emléktábla-projekt, beindult a gyűlölet cunami és jött karaktergyilkosság. Merthogy sok pénz és biztos el lesz lopva. Ami azért is furcsa, mert ha belegondolunk Nagy Gyuláról mindenki tudta, remek üzletember. Pénz nélkül egy hétig sem lehetett volna a Fekete Lyukat üzemeltetni. Koncerthelyszín volt, klubhelyszín volt, kocsma volt, próbaterem volt, hangstúdió volt, kiadó volt.
Valamint a Garázs című rádióműsort is ott szerkesztették Szűcs Frédiék, az egész országból beáradó demókazetták alapján. Ha az nincs, sokkal kevesebben nagyfiúskodnának manapság, hogy milyen híresek és gazdagok lettek és milyen kitüntetéseket kaptak a tehetségük és a nagy-nagy művészetük után…
Tény, hogy sokan elfeledték, honnan indultak el. Akik a trollokhoz hasonlóan szintén nem akarnak részt vállalni a Fekete Lyuk emléktábla költségeiben, de legalább hallgatnak. Viszont talán lesznek olyanok is, akiknek fontos volt Gyula és a többiek munkája és segítsége, akik az átlagnál talán jobb anyagi kondíciókkal rendelkeznek, mert ott ők is többet kaptak, híresebbé váltak. Eredményesebben tudják forgatni azokat a talentumokat, amiket akkor és ott Nagy Gyula korán felismert. Talán valaki közülük is mellénk áll majd, és úgy egyszerűbben is összeszedjük majd az emléktábla költségeit, mint ezekből az ezer forintokból. Mert hát a zöme vagy meghalt, vagy lecsúszott. Sajnos nagyon-nagyon fiatalon távozó emberek vannak, az egyik utolsó búcsúztatáson is egy 1970-ben született lány temetésén voltunk. Ő írta „az élet habos oldala” reklámszlogent.
Tapasztalatból mondom, hogy nem lesz könnyű dolgod. Amikor például a Leukémia együttes 20. évfordulójára szervezett fesztivál keretében a Szent László Kórház Hematológiai Osztályán folyó gyógyító munkát kívántuk támogatni, pont azok huhogtak a leghangosabban, akik a Leukémia és az AMD köpenyének ujjából bújtak ki. Mindent, de tényleg mindent kitaláltak, hogy miért nem hajlandók a zsebükbe nyúlni vagy a jótékonysági fesztiválon társadalmi munkát végezni. Egészen nevetséges indokokkal indult, ami aljas, személyeskedő ürügyekbe ment át, természetesen szigorúan csak online. Végül a durva hazudozástól, rágalmazástól, hitelrontástól sem riadtak vissza. Mindegy, hogy mi van, csak dolgozni vagy fizetni se kelljen!
Az érem másik oldala, hogy míg a hazai hardcore-punk színtér prominensei közül sokan hiányoztak, konkrétan a Leukémia baráti köre is részben elszivárgott a projekt mögül, addig olyanok álltak mellé, akiknek a szerepvállalása, majd áldozatos munkája minimum meglepő volt. Például a Magyar Pink Floyd Klub tagjai, akik közül többen is két teljes nap strázsáltak a Kék Yuk-Vörös Yuk klubok ajtajában, hogy elkalauzolják a fellépő zenekarok folyamatosan érkező tagjait. De például a Rockinform támogatására szerveződött Rockinform fesztiválon sem azok léptek fel ingyen, akik a legtöbb támogatást, felhajtást, címlapot kapták Payáéktól, hanem azok, akiben él még az együttérzés, akik hálásak és lojálisak egymáshoz és a rockzenéhez, akiknek a helyén volt a szívük. Az opportunistáktól eleve semmit sem lehet várni, mivel semmi anyagi vagy erkölcsi előnyt sem remélhetnek ettől a projekttől. A kasszához nem férnek hozzá, az ötletgazdaságról és a szervezés érdemi részéről pedig lemaradtak. Marad tehát a fikázás, kéretlen okoskodás, hangulatkeltés. Mindegy, hogy mi történik, csak fizetni ne kelljen!
Pedig ez elsősorban továbbra sem a pénzről szól, hanem tiszteletről és a háláról. Magával az emléktáblával kapcsolatban az eddigieken túl még egy fontos dolgot érdemes tisztáznunk. Ebben az árban a függetlenség és a műtárgy-védelem mellett még az is benne foglaltatik, hogy a Fekete Lyuk közösségének nem szabad beállnia a nívótlanságba. Erre Marosits István neve garancia, aki hatalmas ívű pályáján a mai napig alkot, hazai és külföldi, állami és önkormányzati megrendelésre egyaránt. Munkácsy Mihály díjas. Ez nagyjából a képzőművészek Nobel-díja vagy filmes hasonlatban Oscar-díjjal megegyező elismerés. Ezzel szemben mondjuk a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Program 2014 óta Poptörténeti emlékpontok néven emléktábla programot működtet. Olcsó, műanyag táblákat helyeznek ki országszerte. Vajon a Fekete Lyuk miért maradt ki ebből a kezdeményezésből?
Épp csak a jelenlévők többségének sincs semmiféle köze a táblán megörökített helyszínhez. Az ilyesmi például mélységesen távol áll a Fekete Lyuk szellemiségétől, jobb is, hogy a Lyuk kimaradt a szórásból.
Van aztán a másik irányzat, mikor lelkes amatőrök vagy ténylegesen a lakók állnak egy-egy ilyen tábla állítása mögött. Ilyenkor is kiütközik a spórolás és a hozzá nem értés. Hát így születnek a zenészóriásaink emlékét meggyalázó szörnyűségek, torzók.
Például Som Lajos emléktábláján egy általa sosem használt szólógitár típus látható. Nem pedig az a Rickenbacker basszusgitár, ami szinte összenőtt az alakjával. Persze a sok nagyokosnak mindig, mindenütt derogál megkérdezni azokat, akik tényleg értenek az adott témához. Megy a gagyi, büszkén és öntevékenyen.
Ennél már csak az volt szánalmasabb, mikor képesek voltak legyártatni, felszereltetni és még fel is avatni egy olyan Barta Tamás emléktáblát, melyen a „FELEJETHETETLEN” felirat szerepel. Hány és hány kézen mehetett át, ameddig felavatták? Napokig szégyelltem magam az egész rockszakma nevében. Szekunder szégyen égett az arcomon, hogy lehetett így sárba tiporni Tamás emlékét? Úgyhogy minden érintettnek meg kell érteni, hogy a Fekete Lyuk emlékezetét valami egészen más nívón kell megvalósítani, mint ami manapság itthon folyik úgymond rocktörténet címszó alatt.
Úgy tudom, hogy az önkormányzatnál van kijelölt felelőse az emléktáblának, az egész emléktábla ügynek. Elvileg már arról is hivatalos határozatot hoztak testületileg, hogy sírköves által levágatott, egyszerű snassz fekete táblát nem akarnak, olyasmit nem is engedélyeznek.
De, hogy jött szóba egyáltalán a sírkő? Hiszen az engedélykérésnél eleve egy képzőművészeti alkotásról volt szó.
Őszinte leszek. Nagy Gyula eredetileg egy fekete márványt tervezett, ezüsttel gravírozva. Ami már akkor, 2018-ban is 490 ezer forint + ÁFA lett volna. Plusz a szerelés, amit akkor viszont senki nem tudott megmondani, hogy konkrétan mennyi lenne. Szóval nagyjából félmillió, plusz a 27% ÁFA. Most, amikor a nyáron kint eltöltöttem egy napot, akkor gyakorlatilag azt mondták, hogy pár nap alatt kész van, de az inflációt nézve, ha valamikor szeptember valahányadikán megrendeljük, akkor 1,5 millió az ára. Gyakorlatilag egy snassz levágott kínai műkő, gravírozva. Már nincs márvány, már nincs gránit. Vagy lopott anyag, de azt meg nem szeretném. De azt mondták az önkormányzatban, hogy erről szó sem lehet. Méltatlan és erre engedélyt sem adnának. Közben az infláció felzabálta az összeget. Eljutottunk odáig, hogy a szobrász ingyen csinálja, sőt az 1,5 millió +ÁFA nem fedezné még az öntési és felszerelési munkákat sem.
Akkor úgy kérdezem, hogy miért változott a terv egy fém műtárgyra?
Érteni kell, hogy eredetileg Nagy Gyulával egész végig azt gondoltuk, hogy legyen a Lyuk oldalán, ami gyorsan véget is ért, mert kiderült, hogy az egyház nem ad rá engedélyt. Majd 2023 májusában feldobta a Facebook az emlékeim között, hogy 2017-ben volt a Lyuk látogatás és akkor újra kiraktam. Akkor került elő a kolónián lakó Stuhl Ágnes, aki írt, hogy nagyon örülne a Kolónia az emléktáblának, mert semmilyen műemlékük sincsen. Majd kitaláltuk Dr. Weisz Gábor Miklóssal, a Kolónia közös képviselőjével, hogy hol lehetne felrakni, mert ugye a Lyuk falára nem, mert az épület változatlanul az egyházé. De ott szemben, van ez az obeliszkszerű kerítés-elem. Azután találtam rá Marosits István szobrászra, akinek mondtam, hogy egy emlékművet szeretnénk a Lyuk kapcsán. Kiderült, hogy a legjobb barátja Urbán Tamás, fotós. Így részéről is megvolt a kapcsolódási pont. Mivel ő egy fémmel foglalkozó Munkácsy-díjas művész, nyilván tudtuk, hogy nem fog sírkövet vágni. Továbbá a fém, mint anyag, szorosan kapcsolódik a Ganz-MÁVAG, az egykori Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak tevékenységéhez, s a munkásosztályhoz, akik ott éltek akkoriban.
Egyébként már több érdekesebb emléktáblája is van, főként a XIII. kerületben. Elmúlt már nyolcvan éves és nagyon aktív életet él. A mai napig rengeteg megrendelése van a német államtól kezdve az önkormányzatokig. Mondta is, hogy a családja nagyon óvta, hogy inkább ne vállalja el, mert talán túlerőlteti magát. Azt felelte, hogy ez nagy szívügye. Közben persze a pénzt felzabálta az infláció, de telefonon összehaverkodtam a kivitelező cég művezetőjével, aki a gyártást intézi. Kiderült, hogy járt a Lyukba és miután a szobrász lemondott a teljes összegről, akkor ők is gesztust gyakoroltak, s anyagi áldozatot vállaltak. Közölték, hogy lehet, tovább emelkednek majd az árak, de összehozzák annyiért, amennyiről eredetileg szó volt. Tehát itt vannak ők. Aztán a lakók a közgyűlésben, akik mindenfajta ellenvetés nélkül, ingyen adták oda a helyszínt. Nem kérnek semmit, mindenki boldog. Így tényleg nem tudom, hova tenni azt a részét, hogy egyeseknek mi lehet a bajuk.
Igazándiból tényleg nem tudom, hogy minek trollkodják meg. Vannak olyanok, például a legtöbbet utaló lány, aki ötvenezret küldött, miközben mindennapi munkát végez, igaz külföldön, aki az elején leírta, hogy túl drága ez a tábla. Elkezdtem vele levelezni és a végén mégis utalt, megértette, hogy ez gyakorlatilag egy teljesen egyedi darab lesz, műemléki védelem alatt. Csak a fém többe kerül, mint amit mi ki tudunk fizetni. Amikor nyáron a márvány ára után érdeklődtem, azt mondták a sírkövesek, hogy olyan 5 és 10 millió közötti összegbe kerül egy ilyen fém műtárgy, ha teli árat számolnak. Tehát minek foglalkozom a gagyi műkő táblával, ha a művész és az öntödések ilyen baráti árakat ajánlanak? Ráadásul, az milyen gyönyörű lesz és kizárt, hogy azok az emberek, akik valóban odajártak, ne akarnák ezt a kivitelt.
Ez bennem is megfordult. De akármennyit is nézegettem azt a csoportot, nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy az ott lévők és oda írogatók többsége sosem volt a Fekete Lyukban. Már csak a számok alapján sem lehetséges. Több, mint tízezer tag? Még úgy sem voltunk összesen egyezren a Lyukban, ha odaszámítjuk azokat is, akik csak egyszer voltak egy bizonyos koncerten vagy csak véletlen tévedtek le és egyből ki is fordultak…
Akkor meg még inkább. Mindenesetre ment a vádaskodás és a trolloknak sokaknak sikerült elvenni a kedvét az emléktáblától és az adakozástól. Majd eljött a Szent Mihály napja, de mivel még mindig hiányzott az összegből, elhalasztottuk az átadást. Senkit sem kívántunk anyagilag kellemetlen helyzetbe hozni, főleg nem a művészt és a kivitelezőket. Kivárjuk a teljes költséget.
Tehát folytatódik a gyűjtés?
Természetesen, folytatódik a gyűjtés. Kizárólag azokkal az emberekkel, akik megértik, hogy egy ilyen tárgyi emléknek, műemléknek milyen jelentősége van.
Mit gondolsz, lehet valamiféle részed, felelősséged abban, hogy az online térben ennyire elfajultak a Fekete Lyuk emlékezete körül a dolgok? Esetleg van, amit megbántál az ügyben?
Igen. Azt, hogy egyetlen egy szót is írtam a facebookos Fekete Lyuk csoportba. Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy ott már csak trollok, s unatkozó alkoholisták gyűlölködnek. Ám, mivel 2016-ban, éppen abból a csoportból szerveztem meg Fritz temetésére a közös koszorút, s onnan jöttünk össze mi mind, akik a mai Fekete Lyuk Emlékalap tagjai vagyunk, nem hittem el, hogy tényleg így átalakult az a csoport…
Azonban, mivel Gyulának ígéretet tettem, hogy lesz Fekete Lyuk emléktábla, tartom a szavamat. Minden ellenszél közepette. Furcsa, hogy Nagy Gyula fia, a kis Gyula az egyetlen, aki visszavonta az anyagi támogatását. Továbbá Nagy Gyula unokahúga, Amarillisz, a Fekete Lyuk csoport adminja, engem akart szavazással kizáratni, bár látva ezt egyszerűen kiléptem egy Hasta la vista, baby poszttal. Mindeközben az engem gyalázó, agresszióra buzdító, uszítást elkövetőkkel semmi baja nem akadt. Ez tényleg no comment kategória. Különösen, hogy Nagy Gyula egymaga finanszírozta volna az emléktábla költségeit, ha önállóan is rákerült volna a neve, nem csupán, mint Fekete Lyuk Búcsúalap. Mert 2018-ban még ezen a néven működtünk.
Összegezve, kis Gyulát nem számítva, több, mint ötvenöt adományozó maradt, sőt utalnak mai napig is. Hiszen sajnos azóta is voltak újabb halottak, akiknek a búcsúztatására koszorút vásároltunk, nehéz helyzetben élők, akiknek segítünk. Tehát a Fekete Lyuk emléktábla, ami egy fém emlékmű lesz, csupán egy dolog a sok közül. Fontos ügyünk, ám nem az egyetlen! Megyünk tovább.
Folytatjuk!
