Sony Music Vision 2026
Megérkezett az év egyik legnagyobb zenei és filmes szenzációja: a Sony Music Vision gondozásában, Peter Jackson stúdiójában született újjá a Queen legendás népstadionos koncertfilmje. De vajon képes a digitális technológia új életet lehelni a negyvenéves képkockákba, és mit tanulhatna a hazai rockszakma ebből a példaértékű nemzetközi összefogásból?
2026. szeptember 15-én, a IX. Budapesti Klasszikus Film Maraton Nyitógáláján, az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt a teljesen felújított Queen Budapest koncertfilm világpremierje. Első benyomásait főmunkatársunk, Jozé osztotta meg, még melegében, a premier éjszakáján.
Ha nem tévedek, most harmadszor voltam hivatalos világpremierre. De ha esetleg valamit el is felejtettem volna, az biztos, hogy mind közül toronymagasan ez volt a legjelentőségteljesebb. Aminek oka roppant egyszerű: a frissen felújított budapesti koncertfilm egyaránt a pályája csúcsán örökítette meg a brit rockzenekart és a magyar filmgyártást. A sztorit nyilván mindenki jól ismeri, miként a filmet és annak hanganyagát is betéve tudja, akit csak érint, így a közismert részletekkel ezúttal senkit sem untatnék.
A lényeg, hogy létezik a Queen egyetlen magyarországi fellépéséről egy profi koncertfilm, mely már a maga idejében is zseniálisan teljesített, minden tekintetben. A csapat a The Magic Tour egyik utolsó állomásaként érkezett a fővárosba, addigra maximálisan összeérett a műsor, a kisujjukban volt a program – így aztán akár az improvizációk, akár az egyéb színpadi interakciók tekintetében a maximumot nyújtották. Mindehhez hozzájött még a magyar közönség számára szabadságot jelentő nyugati rockzene megrendítő erejű manifesztációja, így a publikum, a stáb és a zenekar az egész előadás alatt, oda-vissza spanolták egymást. Amitől olyan stenk alakult ki, ami már önmagában is a legjobbak közé emelné a Queen budapesti koncertfelvételét.
De bizony ezúttal a filmesek is a helyükön voltak, így a csodálatos fényképezést a lehető legprofibb vágás koronázta meg. Minden fontos momentumot elkaptak, ráadásul a dalok közé okosan becsempészett életképek még közelebb hozták számunka a művészeket. Freddie Mercury, Brian May, John Deacon és Roger Taylor – mind a négyen megkapták a maguk belső kisfilmjét, miközben a színpadi jelenlétükből az is kiderül, hogy már akkor is univerzális zenészek voltak, így mindenki kiválóan énekel, vokálozik, miként Freddie is alaposan kiveszi a részét a zenélésből. Mi több, a szintén kitűnő vokálos, multihangszeres Spike Edney is jól látható, aki háttérzenészként az egész Népstadion-koncertet végigjátszotta a csapattal.
Természetesen Mercury az abszolút főszereplő, akiről mind a színpadon, mind a pesti életképekről lejön, micsoda megragadó személyiség volt. Akinek ráadásul, mint ezúttal is kiderült, rendkívül éles elmére valló, üdítően spontán humora is volt.
Az ezerszer látott képek most minden korábbinál jobb minőségben élvezhetők, hiszen az eredeti negatívokról készült, aprólékos 4K UHD verzió azonnal nyugdíjazza a korábbi Hungarian Rhapsody – Live in Budapest DVD és Blu-ray verziókat, miként a még korábbi, eredeti Magic / Varázslat – A Queen Budapesten videókazettákról beégett képkockák és jelenetek is szó szerint új életre kelnek.
Mindehhez a profi felújításhoz legalább négy komponens volt szükséges: akarat, szakértelem, a már eredetileg is zseniális filmszalagok, és ami talán a legfontosabb, hogy utóbbiakat profin meg is őrizték az utókornak. Nem véletlen ugatom már legalább húsz éve, hogy hiába megy ki a sok közpénz rockzenére, rocktörténelemre, rockzenei emlékezetpolitikára, ha a források javarészt olyan lelketlen szörnyszülöttek és karrierista kontárok kezébe folynak, akiknek esze ágában sincs beletenni a szükséges mennyiségű és minőségű munkát – már ha egyáltalán képesek volnának rá – egy-egy archív kiadvány előkészítésébe. Főleg úgy nem, hogy az archív szalagok magántulajdonokban rohadnak szét. Mindenesetre itt az élő példa, igaz a filmszakmából, de okkal és joggal, hogy igenis profin meg lehet őrizni a múltunk nagy pillanatait.
Az eredeti 35 mm-es negatívokat az NFI Filmarchívum őrizte meg az utókornak az elmúlt negyven évben, nagy hozzáértéssel. A digitális szkennelést az NFI Filmlabor végezte, a restaurálást pedig Peter Jackson csúcstechnológiás digitális utómunkastúdiója, a Park Road Post Production fejezte be. Értő kezekben igenis van értelme az analóg tartalmak professzionális digitalizálásának, majd újrapublikálásának.
Miközben tehát egyik szemem nevet és nagyon örvend ennek a csodás végeredménynek, a másik bizony még inkább sír. Ugyanis ha nem fúrták volna meg önző balfékek és elvakult fafejek a Rocktörténeti Intézet felállítását és a TTT Nemzeti Rockarchívum közgyűjteménnyé alakítását, talán mára már hazai előadók anyagait is élvezhetnénk hasonló minőségben, a lehető legmagasabb szinten felújítva. De most mégis inkább félig teli a pohár: mert egy újabb hazai érintettségű remekmű került a maga helyére. Minden elismerésem! Hála érte!
Fotók: Jozé
