Kivetítő pornó és intimitás…
Koncert előtti gondolatok:
A U2-t pont mára felejtette el a világ! A lejárt szavatosságú rocksztároknak Las Vegasban a helye! Micsoda? 2,3 milliárd dollárból épült a Sphere koncertterem? A feléért odaadtunk volna a népligeti Planetáriumot.
Keletről érkezünk a városba. A hosszú sivatagi autózás során van időnk útitársammal – aki történetesen a fiam – végig beszélni, mit is keresünk itt, a világ végén egy 60 pluszos tagokból álló, szebb napokat látott zenekar koncertjen. Megy a sztorizás, laza asszociációban csapongunk térben-időben.
’89 nyarán 18 évesen 2 hetet töltöttünk épp a falat ledönteni készülő, még megosztott Berlinben, ahol volt alkalmunk saját bőrünkön tapasztalni a rendőrterrort, a szinte kézzel fogható elnyomást és szabadságvágyat. Ekkor a U2 a városban inspirálódott, majd 90 októberében készített felvételeket egy berlini stúdióban.
Gyerekkoromban, a 2000 évek elején otthon körülvett a U2. Koncert DVD-k mentek, maxi B oldalak, remixek.
Úgy gondolom az Achtung Baby a legbátrabb lemez, ami valaha megjelent. A Joshua Tree a világ tetejére helyezte a zenekart, majd teljes 180 fokos fordulattal a csilingelő gitárokat indusztriálra, a nyers trió hangzást több layeres groovokra, a romantikus pátoszt öniróniára cserélték. Az addig nem létező hangképre nem voltunk felkészülve. A Fly klipje páros lábbal rúgta be a 90′ évek ajtaját.
Később tribute zenekart csináltunk, darabokra szedtük a lemezt majd újra összeraktuk, Inka-H néven hakniztunk a klubokban.
A ’93-as ZooTv Tour a könnyűzene csúcsa. Az Achtung Baby dalaival, a turné szimbólumaival, giga méretével, iszonyú dramaturgiával ott és akkor – a Népstadionban- ez mondta el nekünk legtöbbet a világról.
Emlékszel, amikor egy koncerten két dobon egymás mellett játszottunk a Fly-t?
Sőt, a korai demós Bedlam korszakban játszottuk a Bullet the Blue Sky-t!
Egyszer belógtunk a Hansa Studio nagytermébe, ahol a One született.”
És amikor…
Érkezés a helyszínre:
A sivatagi ördögszekerek és lakókocsi táborok után megjelenik előttünk Las Vegas sziluettje, gyorsan becsukjuk a családi albumot, mielőtt maga alá temet a nosztalgia. A filmekből jól ismert szálloda óriások látványa mellé érkezett egy monumentális 111m magas, 157m átmérőjű gömb tv. A technológia szerelmeseit ámulatba ejtő épület a világ legnagyobb felbontású kijelzője. Míg végig álljuk a dugót a Las Vegas-i 0-áson, megjelenik a Halloween tök, kosárlabda, U2 koncert reklám, Föld, Hold, Halálcsillag és egy grimaszoló sárga emoji, majd újraindul a program.
A beruházás egy James Nolan nevű nagypályás szerelemgyereke, aki többek közt NY-i hokicsapatot, kosárlabda csapatot és magát a Madison Square Gardent tulajdonolja. Ígérete szerint, meg fogja változtatni a szórakoztatóipart. (Ezt inkább a 20 éves srácok garázs zenekaraira bíznám…)
A futurisztikus szemfényvesztés az épületen belül folytatódik. Az okostelefonos jegy beléptető rendszere után egy átriumban találja magát az ember. Itt, rendezvény mentes napokon 5 humanoid robot segíti a látogatót az eligazodásban. A pénztár és készpénzmentes büfé jelzi, hogy már a jövőben vagyunk. Legjobban az Achtung Baby ének, gitár, groove szólamaiból kiragadott darabok Dolby surround játéka kápráztat el. Képzeld el, hogy a So Cruel című dal zongora témáját egy koncert helyszín előterében átdobják a wc-től a másik oldali mörcshöz, majd a ruhatárhoz, aztán vissza! Napokat töltöttem volna ebben a szituban.
A koncert terembe érve gigantikus látvány fogad. A gömb nagyobb része belül egy 16K felbontasú 268 435 456 pixeles LED-panel kijelző, amin épp betonelem kivetítés várja a koncertkezdést. A tér kisebbik felén 18600db szék gondoskodik a kényelemről, ennek jó része különleges vibrációs technikával szerelt élményfokozó ülés. 186 000 db hangszórót szereltek fel a teremben, nehogy valaki valamiről lemaradjon!
A koncert:
Rövid intro alatt Bono, The Edge, Adam Clayton és Bram van den Berg – a beugró dobos- félistenként sétálnak fel a lemezjátszó (vagy inkább rezsó) alakú színpadra. A Zoo Station bevezető beütéseire Bono jól ismert áramütés-szerű mozdulataira repedezni kezdett a kivetített beton építmény, a réseken vakitó napfény szűrődik a szemünkbe, a végén nyilván leomlott a kivetített fal.
Az Achtung Baby albumot más dalsorrendben játszák. Rögtön második a Fly.
Itt történt meg az, amit U2-nál nem látni: pont, amikor a legnagyobb szükség lett volna a gitár hangra, az Achtung Baby lemez egyik mérföldköve, a Fly szólója alatt elment The Edge Stratojának a hangja. Itt a XXII. század előszobájában, a High Tech fellegvárban döbbenten hallgattunk néhány üres kör dob-basszust. Viszont technikai malőr soha nem esett ilyen jól. A látszat ellenére mégis csak emberek állnak a színpadon, emberek dolgoznak a színpad alatt. Even Better Than A Real Thing. A nehezen értelmezhető félgömb kivetítőn megjelenő popkulturális kaleidoszkóppal éber hallucinációba szédülünk.
Mysterious Ways, Elvis Love Me Tenderével fűszerezett One, majd Until the End of the World a sorrend. Na, eddig bírtam. A Who’s Gonna Ride… alatt temetett be a nosztalgia. Ismered az érzést, mikor a szájpadlásod hátsó részen egy erős nyomás jelenik meg és sírás küszöbön próbálsz ura lenni a helyzetnek? Egyszerre érzek katarzist és egyszerre vagyok szánalmas ciki boomer.
A ’88-as Rattle and Hum lemez esszenciája az est második blokkja. Diszkrét fényben, akusztikus gitárral játszott dalok közben Bono megjegyezte, hogy: „az intimitás az új punk rock!” Jelen időben mi mást mondhatna a U2?!
All I Want is You, Desire, Angel of Harlem, Love Rescue Me sorjáznak, majd vissza az Achtung Baby-re. So Cruel, Acrobat, Ultraviolet, az album lelke. A nagy varázslat, hogy pontosan, nagyon jó ízléssel és arányban adagolják a Sphere kivetítőjét. Egy pillanatra sem felejtjük el, hogy azért egy koncerten vagyunk. A Zoo TV Tour 30 éves emblematikus artworkje csak nyomokban jelenik meg az este folyamán: buli előtt egy srác Trabantból DJ-zett, volt „Watch more tv!” felirat, az új pólókon lehet látni az antennás fejű pálcikaembert, de semmi több.
Love is Blindness-ben The Edge gitárszólója elemel a földtől 18 000 embert, majd a tagok lejönnek a színpadról.
Az Elevation Dance intrója jelzi, hogy ráfordulunk a fináléra. Atomic City. Az új szám alatt Las Vegas állóképe tárul elénk sohasem látott méretben, felbontásban, majd a végére ezt is lebontják. A Vertigo után virtuálisan visszaköszön a néhány órája élőben látott végtelen sivatag ördögszekerekkel, a horizonton sziklákkal, középen egy fehér zászlóval füstből. Az aláfestő Where the Street Have no Name rég volt ilyen jó. Van den Berg, a holland dobos nagyot megy végig, egyetlen felesleges ütése sincs, minden dalban kiszolgálja a produkciót, lüktet, ropog. Milyen lehet egy fiatal 40-es srácnak beugrani a U2-ba dobolni?
A kötelező With or Without You kiteljesedésében kapunk egy grandiózus hátteret, a veszélyeztetett kisállatok virtuális freskóját. Pont nem volt nálam a Kolibri zsebkönyvek kisállathatározója, de nem sok példány hiányzott az állatvilágból. ABeautiful Day alatt már színesben foglalja el a teljes perspektívánkat a kivetítő pornó. Csodálatos befejezés!
” A legelejétől azt akartuk, hogy a banda szétzúzza a negyedik falat, és eljussunk a közönségünkhöz.” – mondta nemrég Bono. Míg a ’93-as ZooTV turné túltolt interakcióval tette mindezt, addig manapság egy több mint hivalkodó helyszínen bemutatott, meghitt, néhol esetlen produkcióval éri el korunkra hangolt hatását a U2. Lenyűgöző!
Újvári Péter – dobos: Bedlam, ex-Kowalsky meg a Vega, Storm the Studio
