Idén tölti be a hatodik ikszet a hazai underground legendás alakja, Jerabek Csaba. A BTK, az F. O. System és a Mask együttesek basszusgitárosa 2023. december 2-án, az A38 hajó színpadán ad jubileumi koncertet, mely egyben össze is foglalja az eddigi négy évtizedes zenei pályafutását. A Jerabek LX/XL című koncert részleteiről és a fellépő zenekarok történetéről az egyik budai mozi előterébe ültünk le beszélgetni.
A második részben az F. O. System klasszikus időszakának történéseit elevenítettük fel.
Mikor szereltél le? A sereg után egyből visszatértél a zenéhez?
1985 augusztusában, aztán több, mint háromnegyed évig nem a zene volt fókuszban. Őrlángon kísérleti zenéket kreáltam effektekkel és a basszusgitárral. Néha megkértem Mátyás Attilát, hogy gitározzon rá.
Megvannak még azok a felvételek?
Sajnos már nincsenek. De az, hogy ezzel bíbelődtem és persze jártam a többieknek a zenei eseményeire is, valamennyire mégiscsak visszakapcsolt az óbudai zenei életbe.
A seregben foglalkoztál zenével? Katonazenekarban, vagy valamilyen más módon?
Nem. Baján egy első lépcsős lövész ezredben voltam. Voltak friss barátok, akik zenéltek Baján, megnéztem a fellépéseiket, de nekem ott nem volt rá lehetőségem.
Majd hazatértél és demózgattál, Matyi pedig be-besegített.
Közben Szendrey „Szasza” Zsoltival is sokat tébláboltunk.
Akivel szintén elég közel laktatok egymáshoz…
Hogyne, vagy két ház távolságra és Matyi is úgy másfél utcával lakott odébb. Közeli barátok voltunk és amúgy is nagyon sokat járkáltunk együtt. Aztán valamikor ‘86 májusában úgy gondoltuk, hogy össze kellene tenni valami lendületes zenét. Elkezdtünk ötletelni Mátyás Attilánál, egy kertes házban, ahol elég nagy tér volt ehhez.
Hárman?
Igen, először hárman. Aztán aránylag gyorsan, még annak az évnek a nyarán csatlakozott Miklós Péter is a zenekarhoz. Így megváltoztak a hangszer-kiosztások, Zsolti énekelt, Miklós Péter pedig dobolt. A koncerteken volt, amit Zsolt énekelt, volt, amit én, és volt, amit Matyi. Aki többnyire gitározott ‘86 végéig, amikor is Zsolti kilépett a zenekarból és így újra trióvá alakultunk. Valójában az F. O. System ismert számainak a jelentős része abban a későbbi „második trió” felállásban született meg.
Mondanál arra valami példát, amit te énekeltél?
Nem emlékszem pontosan, de a feldolgozások közül, talán egy Chrome és egy Alien Sex Fiend dalt. Előadtunk két New Model Army nótát is a koncerteken.
Ezekről a feldolgozásokról maradt fenn valamilyen felvételed?
Nem tudok róla, nekünk nincs ilyen anyagunk. De lehet, hogy valakinek van, aki esetleg felvette egy koncerten. Nagy divat volt akkor magnózni a bulikon.
Utána mi volt az a lépcső, amikor elkezdett a saját dalokra reagálni a közönség. Volt valami katalizátora, valami esemény? Vagy már eleve rágerjedt a zsűri a zenétekre?
Már az első F. O. System fellépéskor is eléggé lendületes műsorunk volt. Azt hiszem, hogy a Kretens-szel játszottunk, meg a Normállal, ha jól emlékszem a Petőfi Csarnokban, a nagyteremben. Némi izgalmat már akkor kelthetett a közönségben a csapat, mert korszerű volt a hangzásunk. Később pedig, ahogy tökéletesítettük; vagy, ahogy egyre hallgathatóbbá és izgalmasabbá vált a zenénk, nyilván egyre nagyobb lett a közönségtábora is a zenekarnak.
Honnét jött a zenekarnév?
Szendrey Zsolttal lófráltunk az utcán, akkor láttam a feliratot és azt gondoltam, hogy ez a lehető legjobb név nekünk.
Volt abban tudatosság, hogy angolul eleve egy úgymond csúnya kifejezés, rövidítve pedig magyarul trágár? Vagy csak utólag derült ki, hogy így sikerült?
Nem mondanám trágárnak, csak volt benne rendszerkritika. Nekem ez beletartozott a világképembe.
Ellenzékiség? Antikommunista attitűd?
Nem volt semmi extra. Egyszerűen csak olyan családban nőttem fel, ahol némi fenntartással voltak az akkori államhatalommal kapcsolatban és emiatt nyilván valamelyest bennem is volt ilyesmi. Nem voltam egy olyan lázadó, aki kiment az utcára, nem terjesztettem röplapokat. Egyszerűen csak volt véleményem, hogy ez lehetne jobb is. Az utca embere tudta, hallotta, látta, hogy azokban a jóléti társadalmi országokban komfortosabban, jobb körülmények között is lehet élni. Némileg az is motiválta az embert, hogy lehetőség szerint próbálja valahogy a változás irányába tolni a jövőjét.
Miként folytatódott a banda története? Ha jól emlékszem, egy kis időre el is tűntetek.
Igen, volt egy kis szünet ‘87 nyarán, két hónap, amikor abbahagytuk a közös zenélést és utána úgy tértünk vissza, hogy egy háromszámos demófelvételt készítettünk, amit azóta sem tudunk felhajtani. Ami megvan belőle, az egy ének nélküli változat, amit hozzá illesztettük a demóanyag CD kiadásához.
Tehát akkor az ténylegesen három énekes szám volt, de mára már csak az egyiknek van meg az alapja?
Igen. Megtalálható a dupla CD-n, utolsó számként. De a többi ‘87-es felvétel azóta sem került elő.
Hol készült az a három szám?
Nálam a lakásomban. Mi magunk rögzítettük egy felvevő egységgel. Dobgéppel készült, Koszta Jancsi segítségével.
Mi volt vele a célotok? Kislemez, rádió, archiválás, egyéb?
Hogy megörökítsük azt, amit addig alkottunk és izgalmasnak tartottunk. Akkor még nem tudtuk, hogy folytatjuk-e, vagy sem… Talán csak azt gondoltuk, hogy az a három szám ér annyit, hogy nyoma maradjon.
Melyik volt a másik kettő?
Az Utazás és a Túl közel.
Miért álltatok le? Mitől volt az akkori megtorpanás, bizonytalanság?
Egy rosszul sikerült fellépés miatt.
Miként folytatódott az együttes pályafutása?
‘87 végétől kaptunk új lendületet, amikor hárman maradtunk és újra Matyi énekelt. Majd, amikor ‘88 elején megnyílt a Fekete Lyuk és az Almássy téren a Club MM, akkor lettünk aktívabbak. Igen nagy lett a közönségtábora a zenekarnak, így rengeteg felkérést kaptunk számos helyre.
Általános eleme a különféle visszaemlékezéseknek, hogy ti voltatok a Lyuk egyik házi zenekara. Ez megállja a helyét?
Egyrészt igen, másrészt viszont, ha azt nézem, hogy majdnem ugyanannyit játszottunk az Almássy téren, meg a Pecsában, a nagyteremben, mint a Lyukban, akkor csak részben. De az tény, hogy mi voltunk a Lyukban az egyik leggyakrabban fellépő zenekar.
És az egyéb alternatív helyek? Fater Klub, Muter Klub, Kassák, Tüzesvíz, satöbbi? Valamint a vidéki helyszínek?
A Ráday-, a Közgáz- és a Kassák- mellett néhány kisebb budapesti klubban is felléptünk. A fővároson kívül viszont ritkán, leginkább fesztiválokon játszottunk, Szegeden, Debrecenben és Sopronban. 1989 végétől valamivel többet, de turnészerűen csak a lemez megjelenése után. Annak sem volt tíz-tizenkét állomásnál több helyszíne. Valamint 1990-ben Nyugat-Németországban is volt egy pár állomásos koncert körutunk.
Honnan jött az az attitűd, hogy a hőskorszakban messzire elkerültétek a sajtót. Ez amolyan szándékos kampányfogás volt, vagy valós médiaundor?
Csak a magam nevében tudok beszélni. Azt gondoltam, hogy a zenért kell zenélni. A zenét szeressék és a zenéjéért szeressék az embert, ne pedig a reklámokért! Úgy véltem, hogy ha a közönség meghallgat egy izgalmas zenét, azt szeretni fogja, ami önmagában is elég. Adott esetben azon a színtéren működött is a dolog. De azért tudjuk, hogy ez ma már biztosan nem lenne elég.
Az akkori emlékképeimből még mindig feldereng, hogy ez a távolságtartás adott egyfajta titokzatosságot a F.O.-nak. Egy ilyen szürke eminenciás képzet alakult ki rólatok. Főleg rólad.
Igen. De ez nem direkt volt, nem marketing. Egész egyszerűen csak így éreztem jónak, a többiek pedig egyetértettek velem, hogy ez a meglátás jó.
Milyen volt akkoriban a zenekari dinamika? Te voltál a mondjuk a „vezérbika”, a fő megfejtő? Vagy megosztottátok a feladatokat, felelősségeket?
A magunk módján mind a hárman beletettük azt, amit bele kellett. Mind a zeneszerzés tekintetében, mind más ügyek mentén. Nekem a látvány és a szervezés is a feladatom volt. A szövegeket főleg Matyi írta. A zenét Matyival közösen raktuk össze. Az inspirációk pedig leginkább Miklós Pétertől származtak. Az az aktuális zenei világ, amit ott naprakészen elő tudtunk húzni valahonnan, erős hatások voltak ahhoz, hogy azok mentén a saját ízlésvilágunk is fejlődjön és valami helyi specialitás dolog alakuljon ki belőle.
Az megállja a helyét, amit annakidején mondtak rólatok a kamaszodó pesti srácok, hogy: „az F. O. a magyar New Order”?
Nem mondanám. Összekötöttek minket a New Model Army-val vagy a Mission-nel is. De ezzel az erővel összeköthettek volna a Killing Joke-kal és még számtalan más zenekarral is. Inkább azt gondolnám, hogy mindezeknek, valami sajátos összegzése volt az F. O. Ennek a darkos stílusnak és a különböző zenekarok világából kialakított valamiféle egyedi keverék született.
Mennyire merítettetek a korabeli zenei közelmúltból hangulatokat? Az akkori kölyköknek nyilvánvalónak tűntek olyan párhuzamok is, mint mondjuk a Doors és egyéb hasonló előadók. Érdekelt az titeket, hogy a nézőtéren miket pletykálnak rólatok? Volt az ilyesmiknek valóságalapja, vagy csak a közönség találta ki magának?
Nem tudom. Mi nem nagyon foglalkoztunk ilyesmikkel. Se azzal, hogy mit gondoljon a közönség, se azzal, hogy mi magunk mihez igazodjunk.
Világos. Akkor lépjünk egyet előre! Beszéljünk a kiadott demókról! Mi volt az inspiráció?
Hogy a megszületett zenei ötletek, a stúdióban kiteljesedjenek, izgalmassá váljanak.
1989-ben megjelent egy Day Of The Gloom című kazetta. Az volt a második demó? Vagy a harmadik? Kissé ellentmondásosak voltak akkoriban a szájhagyomány útján terjedő információk… A borító pedig nem túl informatív.
Mindkét fennmaradt demó anyagunk rajta van azon a kazettán. Azt gondoltuk, hogy semmi arra érdemeset nem szabad a fiókban tartani. Mindent lehetőleg azonnal publikálni kell. Ha van rá lehetőség, akkor meg kell mutatni a világnak.
Hogyan kell ezt a gyakorlatban elképzelni? Kiadtatok egy demót, majd később a másodikra is rátettétek az első dalait? Vagy máshogy ment?
Nem, nem! Kétszer voltunk stúdióban, egymástól megközelítőleg egy év különbséggel. Bár lehet, hogy nem is volt egy teljes év a kettő között.
Mikor?
1988-ban és aztán ‘89-ben. Nem tudom pontosan megmondani. De rajta van azokon az anyagokon, az újrakiadásokon, hogy mikoriak a felvételek.
Mennyire pontos az új borító egyébként? Az elmúlt kábé tíz évben már többen is jelezték, hogy fenntartásaik vannak az újrakiadás bookletjével kapcsolatban…
Milyen fenntartások?
Leginkább, hogy nem stimmelnek a dátumok.
Azokból a dátumokból dolgoztunk, amiket a jegyzeteinkből elő tudtunk venni. Nézd, minden megcsúszhat egy kicsit. De túl nagyot nem, éveket nem csúszhat meg.
Ezt megnyugtató hallani.
Az biztos, hogy ‘88-as és ‘89-es anyagok, mert nem lehetett máskor.
Hol készültek az 1988-as és ‘89-es F. O. System demó-felvételek?
A Tom-Tom Stúdióban.
Mennyi meló volt a Day Of The Gloom szerkesztésében? Egy roppant erőteljes, egyben egységes anyaggal jelentkeztetek. Másoknak egy ilyen bivalyerős kazetta csak egy életmű best of-jára gyűlt csak össze, ha egyáltalán. Ti meg már elsőre is akkorát gurítottatok, hogy alig van párja a hazai zenei életben.
Pedig nem volt hosszas szerkesztés. Csak el kellett döntenünk, hogy melyik lesz az az öt-hat szám, aminek a stúdiómunkálatait ki tudjunk fizetni. Akkor az volt a prioritás, hogy mi az, amit a legjobban szeretünk. Vagy, amit a közönség a legjobban szeret. Amikor pedig másodszor bementünk, akkor megpróbáltuk nem ugyanazokat feljátszani, hanem a többit.
Mégis nagyon egy irányba mutat a Day Of The Gloom kazettára összefésült anyag.
Ilyenek voltunk, ez volt a mi zenei világunk, a stílusunk.
Akkor ez sem egy kitalált, mesterkélt dolog volt, hogy csináljunk egy kvázi koncept-albumot, hanem egyszerűen ez jött belőletek.
Igen, ez jött belőlünk. Ez szivárgott át. Ezek voltak, a közös gondolataink.
A három művész személyiségének, mondanivalójának egyfajta zenei, szövegi, ideológiai metszete?
Igen, ez egy jó összefoglalás.
A borítón tényleg a mindent látó szem látható, mint ahogy az annakidején elterjedt? Vagy valami más? Mi volt a vizuális koncepció?
Az is, de nem csak az. A mindent látó szemben benne van, hogy figyelnek téged és az nem csak az isteni figyelem, hanem a politikai is.
Orwelli értelemben? A tévé néz téged?
Akár igen. De ez nem egy konkrét téma, hanem inkább egy általánosság. Most már inkább úgy mondanám, hogy a figyelem középpontjában vagy. De ez mindenre is igaz.
Akkor egy kicsit előre szaladva, kicsoda a második kazetta borítóján látható emberalak? Jézus Krisztus? Az antikrisztus? Vagy csak maga az ember?
Nem egyértelműen Jézus. Lehet egy ókori gondolkodó, egy fakír, vagy bárki más is.
Mindig voltak, akik kilógtak az átlagemberek közül, a nem hétköznapi emberek. Maga a konkrét kép Matyi ötlete volt. Azt reméltük, hogy ez az alak megfelelő, mert többféle üzenete is lehet. Én nem szeretem a nyilvánvaló üzeneteket. Nem feltétlenül kell ugyanazt gondolnia annak, aki hallja vagy látja, amit a gondolataimból leképzek. Akármilyen üzenetről is legyen szó: képi vagy zenei – vagy bármilyen. Vagy egyszerűen csak egy szöveg, amit hallva mindenki próbálja meg a saját maga világában elhelyezni azokat az impulzusokat, gondolatokat, hangokat és szülje meg újra a saját világát belőle! Én is próbálok mások művészetéhez úgy hozzáállni, hogy abból építek magamnak egy saját világot. Nem kívánom, hogy megmagyarázzák, mire gondolt az alkotó.
Magyarán a gondolatébresztés volt a lényeg?
Talán így is mondható.
Hogyan született meg az első hivatalos F. O. System anyag, a Day Of The Gloom demó-gyűjtemény után, ha hívhatjuk így?
A demó-gyűjteményt Nagy Gyula adta ki, nagyon kis példányszámban. Nem tudni pontosan hány darab készült belőle.
Konkrétan ő adta ki, vagy Füxiék? Fekete Lyuk Hangja kiadvány volt? Az eredeti kazetta-borítóból nem sok minden derül ki. Az sem, hogy melyik jog vajon kié.
A hanganyag a mi tulajdonunk volt, azt adtuk Gyulának terjesztésre. Talán a Fekete Lyuk Hangja volt a kiadó.
Akkor miért nem ti magatok terjesztettétek? Fénymásoló és kétkazettás magnó akkoriban már mindenki számára elérhetővé vált.
Gyula tesztelni akarta az igényt, mielőtt beszállt volna a tervezett hanglemez-felvételünk költségeibe.
Tehát egyfajta lemez-előzetesnek szánta, egyben igényfelmérésnek?
Igen, valószínűleg mindkettő igaz. A lemezre azért is készültünk, mert a közös munka befejezését terveztük.
Pedig lemezt eladni leginkább működő együttes szokott tudni komolyabb mennyiségben.
A lezáráshoz feltétlen szükségesnek éreztük, hogy jó minőségben legyen dokumentálva ez a zenei időszakunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy még időben rögzítjük a dalokat. Így aztán megegyeztünk Gyulával, hogy a felvétel költségeit ő finanszírozza és a hanganyag kiadásával is őt bíztuk meg. Azt csak hárman tudtuk, a zenekar tagjai, hogy ha a lemez elkészül, akkor az esetleges turné után abbahagyjuk a közös zenélést.
Miért akartátok abbahagyni? 1990-ben abszolút a csúcson voltatok.
Megváltozott az összhang. Mindhármunknak másféle zenei jövőképe volt.
A döntésetekhez volt valamilyen köze a rendszerváltásnak?
Kevésbé. Inkább ahhoz, hogy megváltoztak, mások lettek a zenei impulzusok. Melyek ráadásul másként hatottak ránk. Matyi a rock felé hajlott el. Én sokkal inkább valami kísérleti zenét szerettem volna csinálni, ami nem annyira populáris, de zeneileg izgalmas. Péter akkor éppen nem annyira akart zenélni. Egyre kevésbé folyt bele a munkákba, sok egyéb dolga akadt. Az tűnt a legjobb ötletnek, hogy lezárunk egy korszakot a lemezzel. Úgy gondoltuk, hogy véglegesen befejezzük. De sejtettük, tudtuk, hogy nincs olyan, hogy végleg, csak ha meghalunk. De lehet, hogy még akkor sem.
Hol zajlott a felvétel? Lent a Lyukban?
Igen, lent, Nagy Feró stúdiójában.
Füxi? Frédi?
Igen. Füxi (Füchsel Tibor – a szerkesztő) volt a hangmérnök és ott volt még Vedres Joe is. Így közösen dolgoztunk rajta öten, plusz a vendégzenészek. Volt, amikor Vedressel és volt, mikor Füxivel ment a munka.
Elvileg ők felváltva dolgoztak akkoriban.
Igen. Bár egészen pontosan nem tudom az akkori beosztást, de arra emlékszem, hogy mindkettővel dolgoztunk.
Szűcs Frédi semennyire sem folyt bele a produkcióba? Akkoriban sok bandának intézett komoly promóciót, például a hanghordozók megjelentetése és kiajánlása kapcsán is…
Nem.
Mennyire vagy elégedett az első és egyetlen F. O. System stúdióalbummal?
Soha nem lehet elégedett az ember azzal, amit csinál. Mert idővel már máshogy látja, érzi az aktuális valóságot.
Mai füllel, hogy tetszik neked az akkori felvételeitek hangzása?
Visszagondolva az akkori lehetőségeinkre, számomra elfogadható. De mai füllel hallgatva csak az tudja igazán élvezni, akinek érzelmi kötődései vannak hozzá. A pergő és a lábdob a felvétel közben gépi dobbá alakult át. Többször újra lett játszva az egész dob szett. A gitárok egy része is ott vált véglegessé és a szövegekben, az ének részekben is voltak kisebb változtatások. Ez egy olyan anyag, ami részben ott, a stúdióban találta meg a végleges formáját. Talán csak a basszusgitár témák voltak azok, amik a felvételek közben már nem változtak.
A billentyűket kik adták hozzá?
Farkas Péter és Lakatos György.
Miért volt szükség ezekre a menet közbeni, néhol utolsó pillanatokban kialakult változtatásokra?
A lehetőségek varázsa stúdióban tökéletesíteni az anyagot. Meg, mert az volt az utolsó lehetőség a változtatásra és meg kellett próbálni a maximálisat kihozni belőle. Rengeteg idő ment rá. Eközben több probléma is adódott. Kiderült, hogy Nagy Gyula mégsem kívánja kiadni az anyagot. Volt egy hetem, hogy találjak rá egy másik kiadót. A Weast CMC Agency lett a befutó.
De náluk csak a kazetta jött ki. Ha jó tudom, a tervezett lemezzel nem igazán foglalkoztak.
A szerződés szerint vinil és kazetta jelent volna meg. A kazettát kiadták. De mivel a zenekar időközben megszűnt, úgy gondolták, hogy mégsem nyomják ki a nagylemezt.
A borító viszont elkészült.
Igen, kinyomtatták a borítókat. Ezer példányt gyártottak le. Néhány évvel később, érdeklődtem, hogy mi legyen? Mivel a vinil lemezt nem adták ki, akkor viszont hajlandók-e CD-n megjelentetni? Jelezték, hogy mivel nincs zenekar, ők ezzel már nem kívánnak foglalkozni. Ezért fel kellett vásárolnom a kiadótól a teljes anyagot, a kiadási jogokat és a mesterszalagoktól kezdve mindent, amit csak lehetett. A lemezborítókat, és a megmaradt műsoros kazettákat is, amik még készleten voltak. A végén a zenekar, de valójában én adtam ki CD-n.
‘96-ban, ha jól emlékszem. Viszont közben készült a Hungarotonnál is egy split tesztnyomat, egy Benkő Péterrel közös LP. Ami aztán szintén nem jelent meg…
Az a tesztnyomat lehetséges, hogy félbeszakadt vinil kiadványunkhoz tartozott.
Különös egy korong. Persze minden szubjektív, de összehasonlítva úgy tűnik, hogy jobban szól, mint a kazetta vagy az utólag kiadott vinil változat. Komolyan melózhattak vele, szakértelem is volt hozzá. Viszont csak a fél oldal…
Beszéljünk egy kicsit az album tartalmáról is! Szövegileg mennyire érzed kereknek? Vagy akár műsor szempontjából is? Mennyire reprezentatív, az akkori korszak pontos lenyomata, annak a fényében, hogy mely dalok kerültek fel és melyek nem?
Ez egy szövegben nagyon erős lemezanyag. Találhatók rajta olyan dalszövegek is amelyikről elmondható, hogy bármilyen albumon elférne. De összességében szerintem egy ma is vállalható egységes anyag, egy irányba mutató szövegvilággal.
És vajon az alkotók szándéka szerint mennyire befejezetlen? Maradt-e le valami, ami így utólag is hiányzik? Ha másnak nem is, de nektek azért igen.
A demó felvételek közül voltak olyan dalok, amik nem kerültek fel a lemezre. Ezek amúgy sem fértek volna fel. Közülük párnak elkezdődtek a felvételei, de időhiány miatt nem sikerült befejezni. Később megjelenhettek volna egy maxin. Voltak is ilyen tervek, legalábbis az én fejemben.
Amikor megszűnt az F. O., maradt benned valami hiányérzet? Vagy te is úgy gondoltad, hogy akkor ez így kerek, ebben a történetben ennyi volt és kész?
Én is úgy gondoltam, ez így volt kerek. Ennek ennyi idő adatott, az is lehet, hogy csak ismételtük volna önmagunkat. Tolhattuk volna még egy-két évig. De minek? Már amúgy is mások voltak bennünk az inspirációk. Úgy éreztük, hogy ott az optimális pont, hogy ezt így ebben a formában befejezzük.
Folytatjuk!
Fotók: Jerabek Csaba archívuma, kiadói archívum
