Izgalmas zenei videók kerültek nemrégiben a legnépszerűbb videómegosztóra. A hazai zenészekből álló Fanthrax tribute band, hiánypótló módon az Anthrax John Bush érás korszakát vette górcső alá. A projekt énekesét, ND-t és dobosát, Pippiri Pappu-t Jozé faggatta a részletekről.
Honnan az ötlet?
Pippiri: Még gimnazista koromban, amikor elkezdtem dobolni, Nyíregyházán álmodtam meg a zenekart, a névvel együtt – Kiss Kornél gitáros barátommal. Természetesen a zenei tudást nagyrészt akkoriban a fiatal vér és lendület helyettesítette, de még így is sikerült egy hat-hét számos setlistet összepakolnunk és fel is lépni a produkcióval, pontosan kettőször. Ő azóta Olaszországban él és egy Black Sabbath tribute zenekarban gitározik többek között. Húsz évvel később, már budapesti lakosként ismerkedtem meg ND-vel, felvetettem neki, hogy van nekem egy ilyen gyermekkorban megálmodott projektem, amit szeretnék feleleveníteni, és hogy jönne-e énekelni. Jött.
ND: Én már évek óta rommá trollkodtam a Bush-ozásaimmal a social media-t, ha felmerült bármi Anthrax téma. Pippirivel pedig már jó ideje ismertük egymást és nagyjából az elején kiderült, hogy mindketten iszonyat nagy Anthrax rajongók vagyunk, így ő jellemzően beleállt ezekbe az akcióimba, mivel nála Belladonna és Bush is ugyanolyan jelentőséggel bír. Egy ilyen szócsata után ráírtam, hogy annyit kerülgettük a dolgot, hogy mi lenne, ha eljátszanánk egy random nótát tőlük, ha már úgysem próbáltam soha egyik dalukat sem elénekelni. Pippiri pedig egyből tovább gondolta az ügyet és kvázi azonnal egy tribute zenekarról kezdtünk beszélgetni. Ő annyival volt előbbre, hogy neki már volt régebben hasonló próbálkozása, míg én most kezdtem magamévá tenni Bush stílusát.
Kikből áll a zenekar?
Pippiri: Hárman alkotjuk a Fanthrax magját, ND a Godgiven zenekarban énekel és gitározik, hangfekvése, fizimiskája, stílusa sem idegen a Bush stílusától, láttam már korábban színpadon is. Tudtam hogy jó választás lesz. Gitárosnak a szintén nyíregyházi illetőségű Dan-t kértem fel, aki a Collibus, a Screaming Beast és a Not Above Evil formációkból lehet ismerős. Ő egy multitalentum, az ének kivételével bármelyik hangszert egyszerre rábízhatnánk a zenekarban, ha lenne elég végtagja. Jómagam a Nygmalion zenekarban tevékenykedem dobosként. A többi pozíció egyelőre rotálódni látszik, az elején Nixx basszusgitározott az Illicit Passenger-ből, illetve Dani ritmusgitározott, aki a másik zenekaromban, a Nygmalionban helyettesítő gitáros.
Mennyire szándékos, illetve mi áll a mögött, hogy mindig csak beceneveken jelentek meg és látszólag gondosan őrzitek az inkognitótokat?
ND: Ebben a szűk szcénában azért nehéz lenne megőrizni az inkognitót, bár annyi ráció mégis lehetne benne, hogy ne feltétlen mossák össze az emberek a többi zenekarunkat ezzel a projekttel! Na nem, mintha lenne bármi szégyellni valónk, de én személy szerint nem szerettem sosem azt, amikor valaki csak reklámfelületnek használt egy tribute zenekart a saját produkciójához. Ez itt Tisztelgés, nagybetűvel, így – úgymond- másodlagos az, hogy kik vagyunk. Szóval nincs titkolózás, inkább baromi hülyén nézne ki a polgári nevünk kiírva az Anthrax-uniformison.
Miért pont a Bush éra?
ND: Nekem ez az éra volt a küszöbdrog, elsősorban a Stomp 442 lemez, így énekesként is az elsőszámú példaképeim között van Bush. Persze azóta bepótoltam a lemaradásomat a munkásságukból, de számomra az ő lemezei jelentik a hőskorszakot. Az én adottságaimmal ez amúgy is egy eléggé kézenfekvő döntés. Illetve, mivel jelenleg elég kicsi esély van arra, hogy vele, vagy bárki mással élőben is lehessen hallani ezeket a dalokat a zenekartól, úgy fest, valóban találtunk egy piaci rést. Az eddigi reakciók alapján legalábbis így néz ki a helyzet… Nem beszélve arról, hogy a Fanthrax-en belül is ez az abszolút közös nevező!
Pippiri: Elég elszomorító és bosszantó számomra, hogy jópár éve 70-80%-ban sajnos ugyanazokat az idézőjelben „jól bevált” számokat hallhatjuk egy-egy Anthrax koncerten, nem nagyon húznak bátrakat, a bushos éra teljes ignorálásáról ne is beszéljünk! Az Only elenyésző számú eljátszásától eltekintve. Ráadásul ahogy ND is említette, nem valószínű, hogy a Bushos nótákat valaha is fogjuk hallani az Anthrax előadásában. Portnoy side projektjével a Metal Allegiance-szel szoktak azért játszani nagy ritkán két-három dalt. Igyekszünk úgy összeállítani a setlistet, hogy túlsúlyban legyenek a bushos dalok, illetve megpróbálunk Bush stílusban előszedni olyan dalokat is, amelyeket még sosem játszottak vele, izgatottan várom én is a végeredményt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy szólalna meg például egy Medusa Bush hangjával.
Sosem értettem, Scott Ian-ék miért hanyagolják ennyire az akkor készült lemezeiket. Főleg a ‘90-es évek eleje volt baromi erős: a Sound Of White Noise és a Stomp 442 szerzeményei. Miközben még az eredetileg Neil Turbin vagy Dan Nelson énekelte dalok is jóval gyakrabban kerülnek elő a koncertjeiken.
Kinek melyik a kedvence a négy önálló, új dalos John Bush énekelte Anthrax lemez, illetve úgy általában a Bush éra dalai közül?
Pippiri: Sokat fel lehetne felsorolni, de kiválasztok kettőt mindről az egyszerűség kedvéért. Én a Greater Of Two Evils-t is külön albumként tartom számon, nálam az nagy kedvenc. Onnét az A.I.R. és a Deathrider a favoritok.
De, ha szigorúak vagyunk és nem számoljuk, akkor a We’ve Come For You All-ról a Nobody Knows Anything és What Doesn’t Die. Nagy durranás volt a Volume 8-es bukta után. Tizenhat éves voltam, amikor megjelent. Nagy hatással volt rám Charlie Benante játéka, embertelen, hogy mit művelt a dobok mögött. Még így, sok évvel később is kikerekedik a szemem, amikor előveszem azt a lemezt.
Volume 8 – The Threat Is Real: Inside Out, Catharsis. Stomp 442: az első négy szám egyben. Sound of White Noise: Hy Pro Glo, Black Lodge.
ND: Ahogy említettem is, nekem a Stomp 442 egy örök szerelem, azt a lemezt akár minden nap tudnám loop-olni…
Dettó! Nálam az American Pompeii máig ott van a ‘90-es évek legjobb, legjellemzőbb és legfontosabb felvételei között. Azon belül is az élmezőnyben. Zene, szöveg, hangulat, hitelesség, összhang, kerek az egész, mint a borítón összepréselt dolgok. Valamit nagyon elkaptak a korszellemből a Stomp-pal…
ND: Onnan talán a Bare az egyetlen kérdőjel, a többi dal tökély! Amúgy: Only, Room For One More, Inside Out, What Doesn’t Die, végtelenségig tudnám sorolni. De, még az olyan meredekebbek is nagyon bejönnek, mint a Catharsis, vagy a Caddillac Rock Box. A Greater-féle újraértelmezésekből pedig az A.I.R. és a Keep It In The Family olyan, hogy simán elhinném, hogy eleve Bush-nak írták.
Tehát, ha jól értem nálatok a másik két Anthrax énekessel készült felvételek esetében is inkább a későbbi Bush verziók szolgálnak alapul?
Pippiri: Igen, ilyenkor a Greater Of Two Evils-ös verziókat vesszük kiindulópontnak. Nagyon bejön annak az albumnak a nyers ereje, illetve szerintem király húzás volt, hogy Bush hangjával is rögzítették azokat a slágereket. Illetve sokszor nyúlunk az olyan live anyagokhoz is, mint például a Music Of Mass Destruction.
Várható tőletek valamiféle magyarosítás? Mondjuk egy-két Anthrax nóta magyarul? Vagy esetleg valamelyik üzenet átültetése magyar körülményekre?
ND: Részemről nem tartom valószínűnek. Maga az énekstílus, ritmizálás, dallamvilág annyira az angol nyelvre épít, hogy szerintem még akkor is a lényegét veszítené, ha sikerülne épkézláb módon magyarítani a szöveget. Illetve nekem is testhezállóbb az angol nyelv.
Vajon tudnak rólatok, a Fanthrax projektről az egykori és jelenlegi Anthrax tagok?
ND: Ha tudnak is, jól titkolják. Bár Vörös Atti Frank Bello-val turnézott abban az időben, amikor tudomást szerzett rólunk, így elképzelhető, hogy megmutatta neki a videónkat.
Találkoztatok már a banda tagjaival?
ND: Sajnos nekem még nem sikerült, bár a nyáron éppen Bush-sal pacsizhattam volna Gergő társaságában, de fizikai képtelenség volt eljutnom a Fezen-es Armored Saint koncertre. Nem lenne rossz a decemberi koncerten összefutni a jelenlegi felállással. Mondjuk, ismerve Belladonna viszonyát Bush-sal, valószínűleg engem pont nem engednének a közelükbe…
Pippiri: Volt szerencsém a zenekar tagjaival találkozni több ízben is. Egyszer Graspopon egy dedikálós eventen, kétszer meg meet and greet keretein belül. Mr. Busht pedig az idei Fezen-es Armored Saint koncert után tudtam egy fotó erejéig elcsípni.
Mik a terveitek? További felvételek, koncertek, külföld?
ND: Várhatóak még az eddigiekhez hasonló próbatermi session felvételek jönnek, amiből egy máris ott van készen a „csőben”. Szerencsére elég gyorsak, agilisak és meglehetősen megszállottak vagyunk. Szóval amennyi energiánk jut a dologra a család és a többi zenekarunk mellett, azt igyekszünk a leghatékonyabban kihasználni, így jó ideig lesz mit csepegtetnünk! Alapvetően a koncertezés a cél, lehetőleg határon túl is. Szerencsére már most elég komoly megkereséseink vannak, szóval már csak a végleges felállást kellene megszilárdítani és végre élni is tudunk a lehetőségekkel.
Lehet már tudni, melyik lesz a következő Anthrax kompozíció, melyet kezelésbe vesztek, majd megosztjátok a közönséggel?
ND: Nyilván meglepetés, de annyit talán elárulhatok, hogy a következő egy belladonnás klasszikus a Greater Of Two Evils felfogásában. Utána pedig picit elkalandozunk további Bush-os lemezek felé…
