Kiadó: EARMUSIC
Egyszerre érezheti magát végtelenül szerencsésnek és szerencsétlennek a zenekar, mint ahogy mi is hasonló következtetésre juthatunk velük kapcsolatban, ha leheveredünk a pamlagra és betoljuk a CD-t/ DVD-t. (Személyes preferenciám szerint én mindenképpen az utóbbit javaslom.)
Szerencsések, mert évtizedes balfaszkodás, oda-vissza üzengetés, zsákutcába behajtás, vakvágányon haladás stb. után végre itt van egy megjelenés, ami nem csak méltó a Skid Row névhez, de ahol objektíve fel sem merülhet kifogásként egy bizonyos Sebastian Bach távolléte. Nem vitatom, hogy létezik az a szubjektív értékítélet, mely szerint a tiszességben megtokásodott, valaha sokkal szebb napokat látott, de máig rocksztár-attitűddel harsánykodó Bach visszatérése az egyedül elfogadható megoldás a SR évtizedes válságára.
Ezzel szemben az igazság az, hogy Bach ugyan a rockénekes/frontember archetípusa (volt), aki az első két lemezen örökérvényűt alkotott, de élőben még a hőskorban sem, vagy csak nagyon ihletett, jó napjain tudta azt a minőséget hozni, amit most Erik Grönwall séróból tol (jó, hát éppen a séró az olyan, amilyen…).
A Skid Row tagsága sok pályatársukkal ellentétben sikeresen és kollektíve átmentette a rockfazont napjainkra, kezdődő nagypapásodás szerencsére egyelőre nyomokban sem látszik rajtuk. Egy hihetetlen intenzív, jól megszólaló rockbuli ez, ami, má’ bocs, de irgalmatlanul odab@sz. Mindezt ráadasul sikerült is úgy felvenni, hogy az ember ott érezheti magát a koncerten. (Mondom, a DVD ad igazán teljes élményt!)
A törzsanyag természetesen csupa kihagyhatatlan SR klasszikus, ahol Erik frontemberként is felnő a feladathoz, remekül bánik a fanatikus és lelkes közönséggel.
Azt gondolom, van annyira kiváncsi és hiú Bach, hogy megnézi ezt a felvételt. És levonja-e vajon azt az egyetlen levonható és számára keserű konzekvenciát, hogy az anyacsapatba visszakerülve, bárhogy is alakul a jövő, ha egyáltalán felveszi a szerelvény, a „Live In London” után már csak másodosztályon utazhat?
Merthogy Grönwall egészségének megőrzése érdekében (gyógyult leukémia) egy lemez, illetve a koncertanyag megjelenése után kiszállt a csapatból. Ez pedig maga a szerencsétlenség, aminek jó megoldása most alig-alig látszik, és ezt vélhetően a srácok is tudják. Sajnálom is őket. Baromi nagy pech. Lizzy Hale aktuális beugrása nehezen értelmezhető másként, mint a pre-Grönwall idők szokásos zsákutcája és vakvágánya, bármit is nyilatkozzanak.
Ha pedig mégis jön majd Bach (bár erről egyelőre szó sincs), szállhat fel a másodosztályra, napról napra, koncertről koncertre Erik poros nyomát fürkészve.
