Tim „Ripper” Owens nemrég interjút adott a VinylGuide youtube-csatornának, a beszélgetésben nem lehetett kikerülni a Judas Priestet.

Tim „Ripper” Owens egy minapi interjúban többek közt visszaemlékezett a Judas Priesttel eltöltött időszakra. Szemezgettünk a beszélgetésből.

1996-ot írtak, a banda kereste Rob Halford utódát. Scott Travis dobosnak adtak egy videokazettát, amin Ripper egy British Steel névre hallgató Judas Priest-tribute zenekarban énekelt. Travis fel is hívta a többieket azzal, hogy megvan az új frontember. Ripper így emlékezett a kezdetekre: „Magabiztos voltam, ahogy banda is meg volt győződve a hangadottságaimról. Tudtam, hogy lesznek rajongók, akik nem fognak szeretni, de azt is tudtam, hogy megy az éneklés és a koncerteken hozom az elvárt szintet. A rajongók hallani fogják, hogy olyan ember érkezett a bandába, aki tud énekelni. De ha valakinek nem tetszem, akkor nincs mit tenni. K.K. Downing mindig mondta, hogy a puding próbája az evés, jöjjenek el és nézzék meg a produkciót! Persze, sokan utálattal jöttek, és ahogy megjelentem a színpadon, már a bukásom kívánták. Viszont egy csomó embert közülük megnyertem magamnak, mert igenis szerettem, amit csináltam és hitelesen akartam tolmácsolni a dalokat.”

A vele készült két Priest-album, a ’Jugulator’ (1997) és a ’Demolition’ (2001) nem fogytak jól, így megnyílt az út Halford visszatérése előtt. Ripper így vázolta a szituációt: „Rossz idők jártak a heavy metalra akkor, nem egy aranykorban álltam be közéjük. Már Halford távozása előtt is csak néhány ezren nézték meg a ’Painkiller’ turnét, pedig sok koncertet adtak. Megértettem azokat, akik várták Rob visszatérését. Viszont nagyon vigyáztam arra, hogy a színpadon jól szólaljanak meg a dalok velem és a zenekar is elégedett legyen.”

Arra kérdésre, hogy kommunikáltak-e Halforddal, így válaszolt Ripper: „Csak a sajtóban üzentünk egymásnak időnként. Az újságírók állandóan rá akartak venni bennünket, hogy mondjunk rosszakat a másikról, sajnos néha kicsúszott egy és más. Ez még az internet előtti időben történt, de ma már nem csinálnék ilyet. A kölcsönös tisztelt megvolt, de Rob valószínűleg akkor nem kedvelt engem, ami érthető. Ott volt a régi bandája egy új frontemberrel, aki az ő dalait énekelte. Később, amikor találkoztunk, mindig jókat beszélgettünk, ám ettől egy csomó ember begőzölt és sajnos ez az állapot még mindig is tart. Pedig jó vele találkozni és beszélni, mindig tudja, merre járok, mit csinálok.”