Akvárium Nagyhall, 2025. május 17.

Szombat este az Akvárium klub bejáratánál már 7 óra körül nagy volt a népsűrűség. Nem véletlenül, hiszen az utóbbi pár év egyik legkiválóbb zenekara, a godfater. visszatérésének estéje volt ez.

Utoljára 2024. februárjában láttam őket élőben, ugyanitt, akkor még az eredeti felállással. Nemsokkal később történt egy basszusgitároscsere, és a tavalyi évad nagy részében már Usztics Dániel „bőgőzött”, én viszont a fesztiválszezonról nem ide tartozó okokból lényegében lemaradtam, az őszi évadzárót pedig betegség miatt voltam kénytelen kihagyni.

A legutolsó godfater.-cikkemet azzal a reménnyel zártam, hogy hamarosan elkészül a második lemez, és az akkor megkérdőjelezhetetlennek hitt főhőssel és vokalistáival együtt énekelhetjük a dalokat az eljövendő koncerteken. A lemez viszont nem érkezett, és a szeptemberi évadzáró után alig egy hónappal jött a hír: a frontember elhagyja a csapatot… A zenekar egyértelművé tette, hogy ez nem jelenti a csapat véget, és a közösségi médiában folyamatos kommunikációval jelezték, hogy hamarosan minden kiderül, majd december elején osztották meg a közönséggel, hogy a már évek óta velük játszó Hegedűs Bori lép előre frontemberszerepbe, az új billentyűs Felszegi Dalma lesz, a vokálhoz pedig ekkor Bótyik Borostyán csatlakozását jelentették be, majd egy hónappal később jött a hír, hogy Kalocsa Lilla lesz a társa.

Ekkor, január elején tudtuk meg azt is, hogy az újjáalakult, nyolcfős godfater.-t, melyben a nemek aránya immár négy-négy fő, májusban láthatjuk először színpadon.

Szóval, már január eleje óta vártam ezt az estét. Közben kijött egy videóklip is, ami megalapozta az érzést, hogy ez a változás akár jó is lehet, de mindarra, amit most láttam, hallottam és átéltem, ez sem készített fel.

A 20:10-es kezdés előtt majdnem egy órával már a helyszínen voltam. A várakozás fokát jól jelzi, hogy már ekkor is elég sok ember volt a teremben, annak reményében, hogy így minél jobb helyekhez juthat. Én Misi szokott helye előtt álltam meg, és már ekkor feltűnt, hogy – érthető módon – átalakult a színpadkép: a billentyű felkerült a dobogó közepére, és ettől balra helyezkedik el a dob, jobbra pedig a vokalistalányok mikrofonjai.

Mire a zenekar belekezdett a műsorba, szinte teljesen megtelt a Nagyhall. Először a négy férfitag, azaz Tátrai Tibor, Gotthard Misi, Usztics Dani és Borlai Gergő lépett színpadra. Utóbbi erőteljes lábdobbal alapozta meg a tempót, ezután sétált be Dalma, Borostyán és Lilla, és belekezdtek a nyitó tételbe. Hegedűs Bori utolsóként lépett színpadra, úgy érkezve, hogy pont a mikrofonhoz ért, mire be kellett szállnia az énekkel.

Az Arcokat keresek című újdonsággal kezdtek, melynek klipje április közepén jelent meg. Az előadást még a stúdióváltozathoz képest is zúzósabbra vették, és már ekkor hallatszott, hogy az új felállásban kicsit keményebb, rockosabb lett a hangzás, de ez egyáltalán nem áll rosszul a produkciónak, sőt! A zenekar tagjain az első pillanattól azt láttam, hogy nagyon boldogok, és élvezik, hogy végre együtt zenélhetnek nekünk.

A godfater. imidzsének szerves része, hogy csak pirosban és feketében lépnek fel. Erre erősített rá, hogy a nyitány alatt végig csak piros fények világították meg a színpadot. Később az is feltűnt, hogy az ének- valamint a dobmikrofonok is egytől egyig pirosak.

Ezután az eredetileg a Skorpió által játszott Álljatok meg következett, mely évek óta a repertoár szerves része. Nekem úgy tűnt, hogy kicsit variáltak azon, ahogy eddig játszották, mindenesetre most is tökéletesen működött ez a nóta.

Az Álmok házával folytattuk, és ezzel egyértelművé vált számomra, hogy továbbra is hallhatjuk a korábbi saját szerzeményeket. A lassú bevezető alatt Bori köszöntött minket pár szóval, majd a hosszabb, Misi-féle gitáros bevezető után belekezdett az első verzébe. Teljesen más felfogásban adta elő a jól ismert sorokat, és egyértelműen hallható volt, hogy zeneileg is átdolgozták ezt a tételt, viszont ez így is csodálatos, egyenértékű a régebbi változattal. Az egyik refrén után Bori nyíltszíni tapsot kapott, és még ezután jött a Tibusz-Misi közös szólózás…

A folytatás előtt Bori elmondta, hogy egy új dalt hallhatunk „Tibusz fiókjából”, majd egy tempós, zúzós, hangos, rockosabb szám következett, amiben Bori az ének mellett kolomppal is közreműködött.

A 3:20-as blues előtt Bori külön bemutatta Borostyánt és Lillát, majd elmondta, hogy szerette volna, hogy a másik két lány is énekeljen szólóban. Lilla kezdte az első versszakot, ami valószínűleg nem véletlen, hiszen már a zenekarba kerülésekor is arról írt a közösségi oldalon, hogy ő egy olyan lány, aki a The Voice élőshowjában a 3:20-as blues-t énekelte. Aztán a három énekesnő néha felváltva, a vége felé pedig közösen énekelt, Usztics Danitól pedig olyan, slappeléssel is tarkított basszusgitárszólót kaptunk, ami minden várakozásomat felülmúlta.

Megint egy új Tátrai-Hegedűs mű következett, az Életed folyója. Bori elmondta, hogy ez volt az első dal a januári bejelentés után, és a szövegben azt írta meg, hogy mit jelent neki ez a zenekar, és hogy a sorsa mindenképpen utoléri az embert, de ez áldás is lehet. Az elején Tibusz gitározása dominált, olyan szép, lassú, rá jellemző módon, amely eddig első sorban a Tátrai Bandből lehetett ismerős. A szövegbe Bori korábbi godfater.-dalok címeit is beleszőtte (Hold a földön, Csillagban látlak). A magával ragadóan gyönyörű, kórusjellegű rész a három énekesnőtől igazán emlékezetes maradt számomra. Nem tudom valójában milyen hosszú volt ez, de én úgy éreztem, hogy hosszú percekig tartott…

A következő, valószínűleg szintén új alkotáshoz, nem kaptunk kommentárt. Mindenesetre egy közepes tempójú, kicsit blues-osabb, helyenként akár funky-sabb, zongoraszólót is tartalmazó számot hallhattunk.

A Csillagban látlakkal mentünk tovább, amely az első Borlai-Hegedűs szerzemény. Tavaly már játszotta ezt a csapat, és a videómegosztóra is felkerült még a korábbi felállással, úgyhogy sokunknak volt ismerős. Nekem úgy tűnt, hogy kicsit ez is változott zeneileg, mindenesetre ének és vokál szempontjából nagyon erős lett ez így, és Tibusztól is kaptunk egy „megőrülős” szólót.

A Ne szeress engemmel folytattuk, melyről Bori elmondta, hogy számára ez a legfontosabb dal a repertoárból, és e nélkül talán nem is állna ott, ahol most áll. A zenekar közösségi oldaláról és nyilatkozatokból tudható, hogy ez volt a casting-dal, és amikor Gergőék meghallgatták a Bori által felénekelt változatot, akkor dőlt el, hogy vele a fronton folytatják. Érdemes megkeresni ezt is – egy részlete nyilvános – de én itt mégis inkább a koncerten készült amatőr felvételt osztanám meg. Erről az előadásról nem is írnék többet, a videó magáért beszél.

Bori akkora, szűnni nem akaró tapsot kapott, hogy esélytelen volt, hogy megszólaljon, de a produkció nem állhat le, így a zenekar bele is vágott a Whipping Post-ba, melyet a kezdetektől játszanak. Ez főleg a hangszeres játékról szól, így Misi és Gergő közös szólója alatt főhősnőnk kicsit le is ment a színpadról, aztán Tibuszt is hallhattuk természetesen szólózni.

A műsort látva-hallgatva egyértelmű, hogy a zeneszerzők, azaz Tibusz és Gergő, valamint Bori, a szövegíró, nem tétlenkedtek az elmúlt hónapokban. Újabb Tátrai-Hegedűs közös alkotást hallhattunk, melynek a címét is megtudhattuk: Nem várom már. Itt is jött a klasszikusnak mondható, szép „tátrais” gitározás. A picit lassabb, talán balladásabb mű engem igencsak magával ragadott. Remélem, hogy sokszor hallhatjuk még élőben és felvételen is, és hamarosan erre is olyan klasszikusként tekinthetünk, mint arra, ami ezután jött…

A Hold a földön első hangjaira kitört az ováció a közönségben. Kár, hogy ez nem országos sláger, de legalább ebben a körben az… Ebben az esetben nem nyúltak a hangszereléshez, de ehhez nem is lehet/kell – ami ilyen tökéletes, azt jobb meghagyni úgy, ahogy az megszületett. Bori előadása csodálatos, megható, libabőrt és könnyeket előcsaló volt, és az átélhetőséget csak fokozta a kivetítő, melyen holdbéli táj volt látható…

A kivetítést egyébként is érdemes megemlíteni. Minden számnál voltak kisebb-nagyobb animációk, melyek fokozták a vizuális élményt. Korábban is volt hasonló, de úgy érzem, hogy ezen a téren is szintet lépett a produkció.

Bori ezen a ponton bemutatta a zenekart, majd a csapat történetének kezdeteihez visszanyúlva a Búcsúkeringő következett, mely az előzőhöz hasonlóan, azon régebbi godfater.-szerzemények sorát erősíti, melyekhez nem nyúltak hozzá érdemben az átalakulás után. Gyönyörű vokálok szóltak, halk és hangos gitárszólók érkeztek, ahogy azt megszoktuk. Közben mindenki boldog és felszabadult volt, színpadon és nézőtéren egyaránt, és egy kis időre teljesen ki is szakadtunk a Nagyhallon kívüli világból.

A hagyományokat folytatva a koncertzárás a Mindenem a TV-vel indult, melynek jelentős részét hárman együtt énekelték a lányok, ami nagyon jól állt az előadásnak, bár a „megőrjít az asszony” sorra felkaptam a fejem… De aztán belegondoltam, hogy ismerek pár olyan dalt, ahol férfi énekes személyesít meg női lírai ént vagy éppen fordítva, szóval tulajdonképpen semmi furcsa nincs ebben. Misi jól ismert, de megunhatatlan szólója mellett – melynek természetesen annyi változata van, ahányszor eljátssza- egy remek zongoraszólót is kaptunk Felszegi Dalmától.

Róla is írnék még kicsit, hiszen a tátongó űr másik felét neki kell betöltenie, és bár ez sem kis feladat, de szerencsére sikerrel járt. Játéka tökéletesen illik a zenekarba, és egész lényéből, megjelenéséből sugárzott, hogy neki is legalább akkora öröm, hogy a godfater.-ben játszhat, mint nekünk az, hogy hallgathatjuk őt.

A ráadás két tétele is maradt az eddig megszokott: előbb a Little Wing jött, Misi hosszú szólójával, amely – mindenki örömére – úgy elhúzódott, hogy arra gondoltam, hogy lám, ma is van még játék és muzsika tíz percben, majd egy gyors levonulás és visszatapsolás után a Going Down zárta az estét, ami természetesen egy hatalmas örömzenélésbe torkollt, annak rendje és módja szerint. Ezután még egy gyors meghajlás, és véget is ért a koncert.

A godfater. tehát újra él, A Keresztapa II. is bemutatásra került, és teljesen egyenértékű az első résszel, hacsak nem szárnyalja máris túl. Remélem, minél előbb elkészülnek és megjelennek a további új felvételek! Vannak olyan nyilatkozatok, melyek alapján akár már idén számíthatunk a lemezre is.

Bízom benne, hogy tényleg így lesz, addig pedig mindenki menjen koncertre! Egyelőre négy jövőbeli dátum ismert: júniusban Mikepércsen, augusztusban Budapesten és Pécsen, szeptemberben pedig Balatonakarattyán találkozhatunk Magyarország legkiegyenlítettebb nemi eloszlású zenekarával. Ha minden jól megy, augusztus 8-án, a Kertemben én is ott leszek!

Fotók: Bácsfalvi Lilla