LP – EMI / Harvest / Columbia 1975
Idén 50 éve készült és jelent meg a Pink Floyd egyik legjelentősebb albuma, a Syd Barrett sorsa és munkássága ihlette Wish You Were Here. A mára már megkerülhetetlen alapműnek számító nagylemezen négy tartalmas kompozíciót tett közzé az együttes, melyhez négy színt és négy őselemet rendelt hozzá a Storm Thorgerson vezette Hipgnosis csoport.
Sorozatunk negyedik részében az album tartalmát, azon belül is a sokszorosan etalonnak számító dalokat ismertetjük. A jelentőségükhöz mérten röviden, de azért a cikké alakított eredeti – könyvhöz készült- fejezet minden fontosabb közlését gondosan megőrizve.
Wine Glasses / Shine On / Shine On You Crazy Diamond
A Wish You Were Here LP fontos előzménye a máig kiadatlan Household Objects album, melyen Nick Masonék gyökeresen eltérő muzsikát szerettek volna készíteni, mint az ultrasikeres Dark Side populáris tételei. Pontos dátumot nem lehet tudni, de valamikor az Úr 1973. évének második felében zajlottak a Household Objects projekt sokadszorra elkezdett és ismét befejezetlenül maradt stúdiómunkálatai. Az akkoriban készült The Hard Way és Wine Glasses című felvételek 2011-ben felkerültek a Dark Side Of The Moon Immersion kiadására, illetve a Wish You Were Here Experiement és Immersion változataira. Ugyanis utóbbi track szolgáltatta a kiindulást a Shine On You Crazy Diamond című dalfolyam első tételéhez, melyet a későbbiekben borospoharak helyett Rick Wright vagy valamelyik másik billentyűs adott elő szintetizátoron.
A Shine On You Crazy Diamond első tétele tehát a Household Objects projekt beszédes Wine Glasses című felvételéből került átmentésre, a szerzemény a végleges albumváltozatra azonban már billentyűs hangszereken lett megszólaltatva.
A Shine On első koncertverziói csak nyolctételesek voltak, melyet egyben adtak elő, amihez kicsivel később került hozzá a part 9, ami egy Rick Wright által előadott rekviem. Annak is legvégén hangzik fel a See Emily Play „Emily tries but misunderstands…” sorának dallama.
A szerzemény Shine On néven debütált az 1974-es French Summer Tour nyitóállomásán, június 18-án Toulouse-ban, egy másik új szám a Raving And Drooling társaságában, majd elkezdődött a friss szerzemények szokásos, élő előadásokon történő hosszas csiszolgatása. A végleges Shine On You Crazy Diamond címen első alkalommal a British Winter Tour ’74 keretében adták elő, a dalfolyam még mindig formálódó változatát. Egészen pontosan 1974. november 4-én, a skóciai Edinburgh-ban, a szvitként elhangzó Dark Side Of The Moon és két másik új szám, a Raving And Drooling és az akkor debütált You’ve Got To Be Crazy mellett.
A Shine On You Crazy Diamond szövege egyértelműen Syd Barrett-ről szól. Egy időbeli és egyben státuszbeli ellentétpárossal. „Remember when you were young, you shone like the sun” – a korabeli fénylő zsenialitás nem kíván magyarázatot. Elég végighallgatni az első Pink Floyd albumot.
„Now there’s a look in your eyes, like black holes in the sky” – ezekhez, a fekete lyuk-szerű szemekhez viszont érdemes fellapozni Mick Rock, a híres rockfotós 128 oldalas Syd Barrett albumát, mely önmagában, a Barrett történet ismerete nélkül is erős drogprevenciós hatású.
„Come on you painter, you piper, you prisoner, and shine!” – a szvit negyedik tételének zárósorának sűrítése tanítanivaló. Benne foglaltatik Barrett mindenkori fő tevékenysége, a festőművészet. Aztán a „dudás” mely nemcsak a Pink Floyd első albumára utal, hanem az azt ihlető könyvre, Barrett egyik olvasmányára és egyben a „dudás” sorsára is. Mi több, a Pán párhuzamba akár még az is belefér, hogy Syd eleve önmagára utalt a Piper At The Gates Of Dawn lemezcímmel, mely lemezalbum egyben egy új zenei korszak hajnala is lett. A dudások „pokolra kell annak menni” sorsa pedig ott van a későbbi „bebörtönözött” helyzetében, mely Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak sorozatától fogva Alan Parker The Wall filmjéig sokakat megihletett. Nem nehéz felismerni a Vendéglő a világ végén Pörkölt Desiato (Hotblack Desiato) és a Katasztrófasújtotta Terület (Disaster Area) „plutónium rock” együttes és a Pink Floyd története közötti nyilvánvaló utalásokat és párhuzamokat.
„Nobody knows where you are” – a hetedik tétel nyitósora ott veszi fel a fonalat, ahol a negyedik, illetve a közbeékelt címadó szerzemény abbahagyta. A fájdalmas magány, Syd jelenlétének hiánya keveredik a Syd hogylétének és hollétének nem tudásával, a hiány egy másik szintjével. Miközben a frusztráció és a lefojtott indulat a zeneipari mogulok felé irányul, addig a nosztalgia és az ismeretlenbe küldött jókívánság továbbra is Barrettről és Barrettért szól. Mely többrétegű üzenet, kavarodó érzelmi állapotok egyfajta elvágyódásban keverednek össze és oldódnak fel. Bár a fiúk a Dark Side Of The Moon-nal mindent elértek, ami a fizikai világban anyagilag csak lehetséges, mégsem voltak boldogok, mert nem érezték jól magukat a zeneiparban, még a saját kiadójuknál sem. Hiszen addigra már általánossá vált, hogy a kiadói nagyemberekben eltompult az emberi élet értéke, értékelése. Hova lett addigra már az egykori pionírok bibliai lelkülete, melyet Pál apostol anno úgy foglalt össze, hogy: „…semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Érdekesség, hogy egyesek szerint már magában a Shine on You crazy Diamond címben is el van rejtve Syd neve. Bár hivatalos megerősítés erről sem létezik, rengeteg pólómintán és egyéb merch terméken szerepel a dal címe három sorba törve, ahol a nagybetűs kezdőbetűk valóban kiadják a SYD nevet.
Shine on
You crazy
Diamond
A belső borítón szereplő erdei fotó, a szélben repülő fátyol, mely egyesek szerint egy meztelen női testet formáz, lásd a Madcap Laughs borítóját, illetve Syd és Sarah formenterai fotóit, míg mások egyenesen Barrett arcát látják, gondolják bele. Mindenesetre a négy őselem-fotósorozat közül három Kaliforniában készült, ez az egy, ami kivétel, hiszen Britanniában, Kelet-Angliában: Norfolk megye egyik ligetében alkották. Norfolkot nyugatról és délnyugatról Cambridgeshire határolja, tehát a közlés ezzel is Sydhez és a kezdeti időkhöz kapcsolódik.
Az egyetlen illusztráció, melyen valódi élet, fák és egyéb növények láthatók, a tüzes képhez hasonlóan szintén több változatban ismert. Bár nem annyira elterjedve, mint Stormék többi hasonló kis játéka. A fátyol alakjának változása miatt viszont lehetetlen igazságot tenni a benne férfi arcot, illetve női testet látók között. Talán épp ez volt a cél.
Valamint, ugyan a konkrét albumborítón nem szerepel, de a Wish You Were Here-hez kapcsolódó könyvekben és díszdobozokban létezik fehér fátylas verzió is a szeles, levegős fotósorozatban. Amibe némelyek Syd ártatlanságát gondolják bele. Még inkább aláhúzva a zeneipar önhitt, felfuvalkodott szakembereinek pusztító viselkedését és a kapzsi cégek embertelen működését, működtetését.
A Shine On You Crazy Diamond első, illetve első két tételéhez két úgynevezett koncept idea film is készült. Az első animációs alkotás egyértelműen és leplezetlenül Sydre utal. Meg is jelenik benne a hőskorszakbeli arca, ahogy megidézésre kerül az 1966-ban rögzített Syd Barrett’s First Trip amatőr filmben látható bóklászás és ugrabugrálás is, a Cambridgeshire-i Gog Magog dombságban. A gömb-szerű alakra csiszolt gyémánt képe pedig egyértelműen aláhúzza a dalszöveget.
A második verzió az elmúlás filmje. Mely igen plasztikus és egyben erősen elgondolkodtató módon mutatja be a porból lettük, porrá leszünk alapigazságát. A melankolikus zene által felerősített képsorok, a homokviharban lassan eltűnő emberalak minden értelmes embert el kell gondolkodtasson az életéről, a halandóságáról, illetve a saját, véges életidejének felhasználásáról. Majd a következő képsorok előbb egy lehulló őszi falevéllel szemléltetik az elmúlást és az emberi halandóságot. Aztán az emberi lét e világban megélt frusztrációit jeleníti meg költői képekben, melyek során a négy őselem is meg-meg jelenik, de nem tolakodóan.
Külön figyelemreméltó, hogy a Pink Floyd Records 2016-ban piacra dobott softpak csomagolású The Wall albumának belső borítóján megjelent egy kép az 1975-ös Shine On You Crazy Diamond screen-filmből. Ami nem csak Gerald Scarfe grafikussal köti össze szorosabban a két klasszikus Floyd koncept-albumot, hanem a Fal-béli Pink alakja esetén is aláhúzza a filmbéli széthulló elme egyértelműen Sydre utaló jellemzőit, illetve Roger és Gerald következetes művészi párhuzamát.
A Shine On You Crazy Diamond negyedik és hetedik tételében hallható két gyönyörű női hang is kiemelkedő. A vokált, akárcsak a Dark Side Of The Moon turnéján a The Blackberries szolgáltatta, azaz Venetta Fields és Carlena Williams. A ’70-es évek első felében a változó felállású, és időről-időre nevet is váltó Blackberries vokál annakidején nagyjából olyan együttműködést valósított meg a Humble Pie együttessel, mint itthon a Mikrolied vokál és a Generál, vagy később a Kócbabák és a Neoton. Igencsak jól járt velük a Pink Floyd. Az ötödik tételben pedig Dick Perry szaxofonos, David Gilmour régi barátja hallható, akivel a ’60-as években, még a Pink Floyd előtt együtt játszottak a Joker’s Wild nevű angol blues-rock zenekarban. Vagy nem. Visszaemlékezése válogatja.
Mindenesetre, hogy a brit progresszív rockban minden mindennel és mindenkivel összefügg, jól mutatja ezt, hogy a Pink Floydból való távozása után Syd Barrett a Pink Floyd szólistái, David Gilmour és Rick Wright mellett két ütőssel dolgozott még együtt szólóban. Az egyikük Willie Wilson, a Joker’s Wild egykori dobosa, a másik pedig Jerry Shirley, a Humble Pie ritmusfelelőse. Gilmour és Shirley kísérte Barrett-et 1970. június 6-án a londoni Olympia Exhibition Hall-ban tartott Music And Fashion Festival keretében tartott élő fellépésén. Ugyanez a trió hallható az 1970. február 24-én a BBC-ben rögzített rádiós koncerten, mely felvételt a BBC Radio One több alkalommal is a műsorára tűzte, illetve 1987-ben és 2004-ben is kiadásra került hanglemezen, illetve CD-n, a The Peel Session, valamint a The Radio One Sessions című minialbumokon.
Mivel a kilenctételes szvit az albumon körülöleli a lemez többi dalát is, az album így összesen 12 tételből áll, amiből ötnek van énekelt dalszövege. Érdekesség, hogy ez pont a Dark Side Of The Moon album ellentettje, ahol a 12 tételből viszont 7-nek van énekelt dalszövege. Véletlen volna?
Szintén ide kapcsolódó érdekesség, hogy a kilenctételes Shine On You Crazy Diamond szvitről elnevezett 1992-es Shine On box set 9 CD-t vonultat fel, melyből nyolc korong stúdióalbumok hanganyagát tartalmazza, a kvázi bónusz kilencedik pedig a korai kislemezeket, közte a See Emily Play-t is. A rá egy évre kiadott Crazy Diamond box pedig további három CD-t, Syd szólódalaival. Így a híres dalról elkeresztelt két gyűjtemény összesen 12 lemezt tartalmaz, melyek egyaránt csoportosíthatók 9+3, illetve 5+7 rendszerben is. Utóbbi esetben az egyik lehetséges rendező elv, hogy a kilenc Shine On-os Pink Floyd lemezből kettőn szerepel Syd, majd a három Crazy Diamond-os Barrett szólólemezen pedig több Pink Floyd muzsikus is hallható.
Ha a 7 és 12 mellé odatesszük még a borítót uraló 4-es szimbolikát is, akkor nemcsak az időszámításunk alapszámait kapjuk meg 7 napos hét, 12 hónapos év, 4 évszak, hanem jóval átfogóbb és egyben mélyebb lehetséges metafizikai tartalmakat is. Shine On! Think Floyd!
Have A Cigar
A Wish You Were Here album felvételei 1975 januárjában kezdődtek az Abbey Road stúdióban és igen hamar komoly vita bontakozott ki a lemez végleges tartalmát illetően. Roger Waters szerint a Shine On You Crazy Diamond szvit egyben túl hosszú, ezért az albumon és a koncerteken is meg kell szakítani egy vagy két másfajta jellegű szerzeménnyel. Viszont, mivel a koncerteken a Shine On mellett új anyagként játszott Raving And Drooling és You’ve Got To Be Crazy szerinte nem illett a Sydes koncepcióba, inkább egyfajta közéleti, közérzeti daloknak szánta őket, önhatalmúlag úgy döntött, hogy azokat inkább a következő albumra száműzi. Így is lett, bár nem kis vita kerekedett a dologból.
A visszaemlékezések alapján David Gilmour inkább az eredeti koncepciót, a British Winter Tour műsorában is szereplő három, akkor még új szerzeményt szerette volna a 1975-ös albumra. De a többiek leszavazták.
Majd Waters gyorsan és határozottan átvette az irányítást és a Have A Cigar című, a zeneiparral szemben meglehetősen kritikus, dühös szerzeményét erőltette az albumra, illetve az 1975-ös koncertelőadásokba is, a Shine On You Crazy Diamond ötödik és hatodik tétele közé ékelve. A Have A Cigar először 1975. április 8-án, a kanadai Vancouverben került be a koncertműsorba. Ekkor vágták ketté véglegesen a Shine On szvitet és törték meg Syd szomorú történetét a zeneipar egy nagyon erőteljes, mondhatni kőkemény kritikájával, ez a két fő üzenet vált a teljes későbbi stúdióalbum két fő motívumaivá.
A kompozícióhoz a lemez hátsó borítóján átható illusztráció társul. Mely képen egy arc nélküli „Floyd üzletember” látható, aki Thorgerson szavaival „eladja a lelkét” a sivatagban. Konkrétan a kaliforniai Yuma sivatagban, közel a világ szórakoztatóipari biznisz központjához. A fazon teste nem látható, ezért egy üres öltöny jeleníti meg az üzletembert. A későbbi kiadások extra fényképén szereplő homokban „úszó” embere szintén a hiány és az értelmetlen erőfeszítések megjelenítője.
Roger Waters, a háborúk ellen hadakozó hadiárva, a kapitalista biznisz kereteiben elvesző szocialista ezzel a dallal egy újabb frontot nyitott. A show biznisz keretein belül lázadva a show biznisz felépítése, módszerei és szellemisége ellen. Egy olyan albumon küzdve a világ legnagyobb lemeztársaságai ellen, melyet a világ legnagyobb lemeztársaságai gondoztak, illetve forgalmaztak. Kissé faramuci helyzet. Sőt, talán nem is olyan kicsit.
Nagyjából, mikor az egykori Neutoric és az Amen együttesek zseniális dalszerző énekese, Pajor Tamás, annakidején a tévé terrortól akart minket megóvni a tévében. Szakállas poén, megvan már vagy huszonöt éves is, mikor azon mosolyogtunk, hogy vajon egyszer majd az internet átkától is az interneten akar megvédeni minket?
Szóval Roger elég rendesen belelovallta magát a dologba. Mélységesen ki van akadva, mi történt a barátjával és úgy általában a régi Floyddal. Ráadásul a dal nemcsak Barrett tragédiájáért teszi felelőssé a zeneipar le- és felcserélhető szivarozgató, öltönyös lelketlen figuráit, hanem általánossá teszi a kérdést. Mit több, konkrétan a Pink Floyd legénységével kapcsolatban álló pénzgyártó, technokrata zenei és kereskedelmi szakembereket is górcső alá veszi. A dalszöveg egyik kulcs sora ennek megfelelően a sokak által félreértett: „Oh by the way, which one’s Pink?” – Mellesleg, melyikük Pink?
„Mindig voltak, akik azt kérdezgették tőlünk, hogy „melyikünk a Pink”? Rengetegen hitték, hogy a Pink Floyd, az énekesünk neve, illetve hogy mi vagyunk Pink és a banda. Így jött ez a sor, a való életből.” – David Gilmour
Vagyis olyan tudatlan és felkészületlen tahók pezsgőzgettek a lemezkiadói fogadásokon és értekezleteken, akiknek fogalmuk sem volt és egy cseppet sem érdekelte őket, kiknek a munkájából veszik ki a maguk pénzét. Olyan lelketlen kufárok szívták a zeneipari bálokon a vérüket, akik nemcsak őket nézték le mélységesen, hanem a Pink Floyd közönségét is, akik pénzére utaztak. Persze, hogy felment a pumpa Watersékben, mikor ezzel párhuzamosan Syd Barrett leépülését és visszavonulását tapasztalták. Illetve a saját magánéletük szétesését is, függőségek, válások, hiszen ezt a fajta kíméletlen prést igencsak nehéz ép ésszel átvészelni.
Mellesleg érdemes itt is megjegyezni, hogy sok esetben kár volt minden szóért. A show biznisz szellemisége sem változott, inkább csak fokozatosan romlott a helyzet a hatékonyság miatti átrendeződések miatt. Továbbá, sajnos feltűnően sokan nem értették a finom iróniát az Oh, By The Way box szet elnevezésében és szimbolikájában sem, pedig nem kevesen voltak a vásárlók között, akik akkor, 2007-ben már évtizedek óta dúdolták, énekelték a Wish You Were Here dalait.
Pedig a dobozka két kulcsa a Wish You Were Here és az Ummagumma. Amit egyébként cseppet sem volna nehéz dekódolni. Mivel magának a gyűjteménynek a címét is a Have A Cigar-ból vették. Az Ummagumma kép a képben jellegű borítóját duplázó Oh, By The Way artwork pedig amellett, hogy számos utalást tartalmaz a Pink Floyd történetére és életművére, két-két fényképen szerepelteti az akkori négyest, Syd hiányát sokszorosan aláhúzva. Esetleg még azt is kifejezve, hogy a szórakoztatóiparból kiszállt Barrett a néző, az ő szemeivel nézünk körbe Pink otthonában.
Nem kevésbé fontos, hogy Syd Barrett sorsa, alakja mellett pont az Oh by the way, which one’s Pink? lemezgyári idétlensége ihlette a Shine On és az Oh, By The Way dobozokban szintén szereplő The Wall rockopera Pink alakját.
A Have A Cigar szövegének másik kulcsa, a visszatérő Riding The Gravy Train, a könnyű élet metaforája. Egyben egy angolszász kifejezés azokkal kapcsolatban, akik eladták a lelküket a szórakoztatóiparnak. Így függ össze a Have A Cigar Pink Floyd specifikusabb szövege a Welcome To The Machine általánosabb megfogalmazásával. Illetve a külső-hátsó borítón Pink Floyd portékával házaló láthatatlan üzletember, az „invisible Floyd salesman”, az arctalan, arcátlan üzletember élettelen figurája a frontoldalon látható tüzes kézfogással, mint szimbolikus jelenettel.
Érdekes meglátni, hogy akik annyira el vannak szállva önnön tudásuktól, nagyságuktól, társadalmi helyzetüktől, hogy már sem lélek, sem semmi emberi nem maradt bennük, már csak a látszattal takaróznak. A posztjukkal, a portékájukkal, a konvenciókat mereven követő kinézetükkel és viselkedésükkel. Maguk is elhiszik, hogy valakik, pedig már réges rég senkik, akik bárhol, bármikor lecserélhető fogaskerekei az embertelen szisztémának, az ördögi gépezetnek.
A felvételek során állítólag több énekes verzió is készült. Így Gilmour és Waters egyedül, illetve együtt, duóban is rögzítették a Have A Cigar vokáljait. De csak nem akart összeállni. Senkinek sem tetszett azok végeredménye. Így a végső stúdióváltozaton Roy Harper angol folk-rock előadóművész énekli a dalt.
Harper úgy került képbe, hogy mikor 1975 márciusában az Abbey Road 2-es stúdiójában rögzítette HQ című albumát, miközben a Pink Floyd a 3-as stúdióban dolgozott a Wish You Were Here anyagán, nyilván többször is találkoztak. Már csak azért is, mert az öttételes The Game című szvitjében a Led Zeppelin basszusgitárosa, John Paul Jones és az Edgar Broughton Band dobosa, Steve Broughton mellett David Gilmour is hallható vendégként…
Mikor végül minden a helyére került, a Have A Cigar végleges felvételének a végét Waters lekeverte, hogy még jobban érvényesüljenek a mondanivalót alátámasztó tényeffektek, ami újabb összeütközést eredményezett Gilmourral, aki nyilván nagyon nem örült, hogy az album koncepciója jelszó alatt bele lett kontárkodva a zenéjükbe.
Itt érdemes megjegyezni, hogy bár erről sem esik szó, de szinte biztos, hogy Gilmour játszotta fel a Wish You Were Here album, így konkrétan a Have A Cigar basszussávjainak egy részét. Mindezt pedig az Animals hangzására, illetve basszus dinamikájára lehet alapozni, amiről már a főhősök által megerősítve is tudjuk, hogy javarészt David hangszeres játékát tartalmazza. Persze, mint mindent, ezt is sokan vitatják, de azért adott az Isten eszet és füleket az embernek, hogy használja azokat…
A progresszív rock közönségének egyébként valóban van egy rendkívül kártékony, karót nyelt sznob rétege, amelyik mindig örömmel csatlakozik rá az effajta meddő vitákra. Akik vélhetőleg már sosem fogják felfogni, hogy a művészet sokkal több, mint zeneelmélet plusz hangszeres tudás. Például, hogy egy rossz hang is simán lehet jó, ha működik a dalban, sőt, egyenesen zseniális is, ha előreviszi a kompozíciót. Vagy, hogy igen, Waters nem egy tigris a hangszerén, valamint, hogy valóban lehalkította a szám végén a többiek játékát és rákevert tényeffekteket, vagyis nem zenei hangokat, de ezzel az alaposan átgondolt és tudatosan alkalmazott művészi eszközzel igenis sikerrel erősítette a mondanivalót és egyben az album tételeinek kohézióját is.
A sztori másik oldala, egyben a lemezt és annak témáját igencsak aláhúzó jellemző aspektusa, hogy Roy Harper joggal volt elégedetlen amiatt, hogy bár rendben felénekelte a részét, mégsem kapta meg érte az előre megbeszélt gázsiját. Végül, miután ügyvédet kellett fogadnia a panasza rendezése érdekében, ironikusnak nevezte a helyzetet. Ugyanis úgy vélte, hogy a dal, amely a zeneiparban elkövetett visszaélésekről, átverésekről szól, önbeteljesítő jóslattá vált, mivel a barátok közötti együttműködést „piszkos zeneiparrá” változtatta. Hát így élünk mink…
The Machine Song / Welcome To The Machine
Mivel a formálódó albumra Waters erőszakossága folytán megkettőzték a témákat, így a dalok számát is, ami így egy többszörösen is értelmezhető négyes rendszert alakított ki a végleges Wish You Were Here LP-re.
A Welcome To The Machine egy másik dühös dal, mely ismét a szórakoztatóipar önjelölt cézárait állítja pellengérre. Azonban sokkal általánosabban fogalmaz, mint párja, a Have A Cigar, így számos kapcsolódási pontot ad a zeneipar és általánosságban véve a szórakoztatóipar, valamint az ahhoz tartozó kereskedelmi és médiacégek becsapott, átvert, kihasznált, lehúzott, kizsigerelt áldozataihoz. Talán ezért is került végül a Have A Cigar elé, második trackként a nagylemezre.
Az eredetileg The Machine Song néven demózott dal egy rendkívül rideg, monoton szerzemény, így aztán egy némileg unalmas tracknek indult. Azonban Waters kiégett, cinikus mondanivalóját, illetve monolitszerű morózus zeneiségét valami egészen zseniálisan öltöztette fel, egészítette ki és emelte új szinte Rick Wright, aki a billentyűs hangszínekkel és a maga szomorú szép dallamaival életet lehelt a gépies darabba. Így aztán a Welcome To The Machine újabb iskolapéldája annak, miért is voltak ők együtt sokkalta jobbak, mint aztán később külön-külön a szólóprojektjeik esetében.
Érdekes tény, hogy a Welcome To The Machine azon kevés ’70-es évekbeli Pink Floyd szerzemény egyike, mely előbb volt hallható stúdiólemezen, mint koncerten. Másik érdekesség, hogy az egyetlen dal a Wish You Were Here albumon, amin nem működött közre vendégművész. Az arány mindenesetre már előrevetítette a jövőt, egyre több külsős bevonását a későbbi stúdiófelvételekbe.
A dalhoz tartozó borítókép, illetve sorozat alapgondolatát a valós érzéseink elpalástolása, a megégéstől való félelem inspirálta – ezért látunk két kezet fogó üzletembert, akik közül az egyik lángol. A „megégni”, vagyis a „getting burned” az akkori zeneiparban honos gyakori szófordulat volt, mely elsődlegesen a ki nem fizetett jogdíjakra utal. De nyugodtan érthetjük a rossz üzlet kötésének szlengjeként is. Ez pedig ellentmondani látszik a konteósok által erőltetett szabadkőműves kézfogás teóriával. Ugyanis, ha egy klubba tartoznak, miért vernék át egymást? Miért ne? – kérdezett vissza közel harminc éve egy zenészbarátunk… Ember embernek farkasa, folytatta lakonikusan.
A Warner belső udvarában készült, kaszkadőrökkel rögzített fénykép A Nice Pair fotósorozatához is illeszkedik, hiszen annak egyfajta logikus folytatása. Aminek ugye az a koncepciója, hogy a kettősség jegyében minden egyes képelemen egy-egy angol kifejezés vagy szójáték, vicces, groteszk, szürreális megjelenítése látható. Például a „fork in the road”, villa az úton, a beszélt angolban útelágazást jelent, de ott Storm szó szerint ábrázolta. Vagy például a „flying saucer”, repülő csészealj, mint kifejezés, az UFO jelenségre utal, de Thorgerson azt is szó szerint vette.
A kifejezetten a Wish You Were Here albumhoz készült új szerzeményt először 1977-ben adták elő élőben az In The Flesh turnén. Akkor vetítették le a koncerteken a Gerald Scarfe által készített animációs filmet is, mai fogalmaink szerint zenés videóklipet. Majd a későbbiekben is megmaradt az együttműködés, Gerry készítette a Falhoz tartozó grafikus, animációs munkákat. Melyek sok ponton kapcsolódnak a Welcome To The Machine kisfilm üzenetéhez, karaktereihez és ábrázolásmódjához.
Az animációs filmen vértenger látható, a zeneipar és így áttételesen a multik által kisemmizett, feláldozhatónak, értéktelennek minősített emberek jelképe, akik kezeiket segítségért, irgalomért nyújtják, mintegy a megváltásért imádkozva. A lelketlen elit pedig acéltornyokként jelenik meg, mely nemcsak, hogy ellenáll a vértengernek, de maga mögött hagyva az általa okozott pusztítást, végül fel is emelkedik, el is emelkedik a közemberektől, közte a kizsigerelt művészektől is. Mintha semmi köze sem volna azok nyomorúságához. Mert a burokban élő, és a kivételezett helyzetével maximálisan visszaélő elit dúskálásának az ára, mindig mások életének feláldozása, akár átvitt-, de akár a szó szoros értelmében is. Haszonlesés, érdekkapcsolatok, nyerészkedés, mások elnyomása. Ennek a folyamatnak és egyben az ilyen fokú végletes önzés büntetésének bibliai jelképe a vértenger, mely kiontott éltető életnedv előbb folyamként tör utat magának, majd tengerré duzzadva veszi körbe a prominensek bástyáit megidéző rozsdamentes, tehát elvileg a vérnek is ellenálló acéltornyokat. Egyfajta modern Bábel tornya, új Babylon, melynek a sorsa és végzete sem lehet más, csak pusztulás. Mert aki az embereket használja a pénzért, nem pedig a pénzt az emberekért, ráadásul mellé még imádja is a mammont, az önmaga legnagyobb ellensége.
Szintén fontos eleme a felvételnek, hogy a lemezen hangsúlyos szerepet kapott az EMS cég VCS3 típusú szintetizátora, mellyel Waters és Wright különféle hangzásokat állított elő, melyek nagyban növelték a szerzemény ridegségét, sőt idegenségét, ami igencsak jól rezonál a szövegben leírt barátságtalan helyzettel. Mert ahol uralkodóvá válik az embertelenség, ott minden kiüresedik. Akik pedig múlandó haszonszerzés reményében ellenállnak a szeretet törvényének, azok egymást is gyűlölni kezdik, végül törvényszerűen egymást fúrják ki, nyúlják le, ölik meg, falják fel. Szóval nem feltétlen olyan nagyon jó buli a brancsba tartozni, a szalon részeként hamis dicsőségben sütkérezni, a gépezet részévé válni, mert könnyen katasztrófa lehet a móka vége.
Wish You Were Here
A címadó Wish You Were Here dal szintén 1977-ben debütált koncerten, jóval a nagylemez megjelenése után.
Az alapvetően melankolikus folk-dal, sőt végeredményben európai countryként értékelhető félakusztikus szerzemény David Gilmour megfogalmazása szerint egyfajta „broader remit” a Shine On You Crazy Diamond-hoz képest, vagyis szélesebb körben fogalmazó, ami jóval általánosabban írja le egy másik, szeretett személy hiánya miatt érzett szomorúságot, mintha csak az albumot ihlető Syd Barrett-ről volna szó. Mint a Shine On szvitben.
A dal mögötti filozófiát, a másik szerző Roger Waters fejtette ki bővebben, John Edginton 2012-es The Story Of Wish You Were Here című dokumentumfilmjének egyik kivágott jelenetében. Ugyanis a Blu-ray és a DVD kiadás extrái között megtekinthető felvételen Roger kifejezetten egy orwelli disztópiát fest le, a Wish You Were Here első versszakának soraival kapcsolatban.
Can you tell a green field
From a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?
Roger Waters ugyanis George Orwell 1984 című regényét említi a fogyasztói társadalom irodalmi párhuzamaként. Gondolhatunk itt a plázaközönség zombiként viselkedő tagjaira, azokra a társadalmi pénz-, lélek- és energia-vámpírokra, akik álarcot viselnek, akik mások életét élik a sajátjuk helyett, akik nem látnak át a szitán és persze a gyávák és megalkuvók, akik látják ugyan a bajt, mégsincs bátorságuk kitörni.
A felvétel elején rövid részletet hallhatunk Pjotr Iljics Csajkovszkij IV. szimfóniájának 4. tételéből, melyet David Gilmour rögzített az autórádiójában. Állítólag nem tudatosan, csak véletlen lett ez a zene rádiós bevezető része a számnak. Mindenesetre a mű remekül illeszkedik a Wish You Were Here dal és egyben az album témájához.
Annakidején Csajkovszkij Nagyezsda von Meck asszonynak, az őt anyagilag támogató özvegy mecénásnak ajánlotta a művét, és részletesen ki is fejtette annak zenei programját, illetve tételeinek mondanivalóját. E szerit a zeneszerző az f-moll szimfónia bevezetését nevezi az egész mű magvának, itt jut kifejezésre a végzet, az a sorsdöntő hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését. Az első tétel folyamán azonban a boldogság hangja is megszólal, úgy, ahogyan a zeneszerző az örömtől sugárzó embert maga elé képzelte. Ám a rideg fátum a befejezésnél szétzúzza ezeket az álomképeket. Welcome To The Machine!
A Pink Floyd lemezen szereplő részlet viszont a finálé, mely a közösség hangján szól: pattogó ritmusából egészséges életszemlélet árad, a vérpezsdítő tánctétel a közismert Balalajka vagy Nyírfácska dal ragyogóan hangszerelt, hatásos feldolgozása. Ezt érzékeltetik a zeneszerző kommentárjának zárószavai is: „Örülj mások örömének — tovább élhetsz!”
A Balalajka orosz népdal nálunk Áll egy ifjú nyírfa a réten-ként közismert. Melyet a kommunista időkben mozgalmi dallá léptettek elő a diktatúrát működtető elvtársak és a rendszer haszonélvezőiként pusztító kollaboránsok. Amire természetesen a válasz is megérkezett. A szegedi fiatalokból álló, a „Pol Pot megye” punkjaiként is ismert CPg zenekar (Come on Punks Group), gyorsan frissítette a szöveget és fogalmazta meg azt, amit az ország népe a szovjet megszállókkal együttműködő vörös elvtársakról gondolt.
Az albumra került végleges Wish You Were Here felvétel legvégén halványan hallható az olasz-francia Stéphane Grappelli multiinstrumentalista hegedűvirtuóz játékának rövid részlete, legalábbis az a nyúlfarknyi rész, melyet a dzsesszhegedűs eredetileg feljátszott sávjaiból a végleges keverés során meghagytak.
Történt pedig, hogy 1975-ben, a Wish You Were Here munkálataival egy időben Stéphane sokadik közös felvételét készítette Yehudi Menuhin hegedűművésszel, amikor is Watersék átsétáltak és felkérték őket a címadó dalban való vendégszereplésre. Menuhin elutasította a Pink Floydot, de Grappelli készséggel feljátszotta a számot, ami viszont érthetetlen módon mégsem került felhasználásra. Csak egy olyan aprócska részlet maradt meg a végére, mint Csajkovszkij művéből is az elején. Az eredetinek tekinthető hegedűszólós Wish You Were Here változat egészen 2011-ig, a Wish You Were Here album Experience, illetve Immersion változatainak kiadásáig dobozban maradt.
Hogy miért, arra azóta sem érkezett értelmes válasz.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
