Moiras Records

Épp három évtizede annak, hogy Török Ádám, a legendás Mini vezéregyénisége ismételten összetrombitálta (stílszerűen inkább: összefuvolázta) egykori zenésztársait a kis csapat huszonöt éves jubileumára. A jeles eseményre a mai Sportaréna elődjében a Budapest Sportcsarnokban került sor – szinte valamennyi addigi Mini-muzsikus közreműködésével. A főpróbát hangban rögzítették, majd rövid időn belül megjelentették CD-n. Az esemény harminc éves évfordulója előtt tiszteleg a Moiras Records által elővett és a közelmúltban exkluzív dupla vinil albumon kiadott, technikailag felújított zeneanyaga.

Paks, Új Hullám-Holstein Söröző, 1993. március 12. „Leszáll az időgép” – ígéri Török Ádám a bejátszó koncert első száma előtti felkonferálásában. A közönség alig néhány ember, csupán a bennfentesek társaságában zajlik a főpróba a két hét múlva esedékes nagy megméretéshez a régi Mini-tagokból verbuválódott alkalmi társulással. Fontos állomás ez a földi létből nemrég eltávozott énekes-fuvolista, zenekar alapító életében, hiszen két és fél évtized múltán ismét egyazon színpadon állhat szinte valamennyi egykori muzsikustársával. Azokkal, akikkel csodaszép éveket töltött, és akiket az élet azóta messzire sodort a Minitől. Nevezetesen Papp Gyuszkóval, Németh Nemecsek Tamással, Závodi Janóval, Tátrai Tibusszal, Balogh Szivacs Jenővel, Németh Lojzival, valamint a másik basszusgitárossal, Kunu Lacival. Nagy Istvánnal csak azért nem, mert ő épp valamelyik luxus óceánjárón szórakoztatja aktuális zenekarával a felhőtlen kikapcsolódásra vágyó nagyérdeműt. Ilyen módon nem csupán Pakson, de majd Budapesten, a Sportcsarnokban is kénytelenek vagyunk nélkülözni Nagyi (noha akkoriban más becenévre hallgatott) sajátos, invenciózus basszusjátékát. Vitán felül áll: Török Ádám és a Mini neve még akkor is egy életre (sőt azon túl is) összeforrt, ha épp az újra formálódó kis csapat 1998-as beindulásáig olyan formációkat alakít, mint a Tátrai Török Tandem, a Mini Robot Company, vagy éppen az akkor még javában működő RABB-ocska.

Török Ádámtól sohasem állt távol a visszaemlékezős nagy bulik szervezése, hiszen a zenekar tízéves évfordulóját is – komoly feltűnést keltve – teltház előtt ünnepelte a Budai Ifjúsági Parkban. Talán épp a nevezetes huszonötös valamint annak sportcsarnokos, frenetikus sikere ösztönözte a továbbiakban arra, hogy – immár a színpadon töltött éveit is feltüntetve a jubileumot hirdető plakátokon – az 50/30-cal kezdődően öt-tízévente színpadra hívja volt zenéstársait, barátait egy kis (vagy éppen nagy) örömködésre. Mert Török Ádámnak a zene, a Mini és a közönség volt a mindene.

A Moiras Records, amely sokat tett a legendás fuvolista életművének gondozásáért, ezúttal sem hagyta figyelmen kívül a már-már elsikkadni látszó, ritkaságszámba menő felvételt (Horváth János munkája, amelyet három évtized elteltével Virányi Attila hangmérnök vett kezelésbe). Nevezetesen azt a bizonyos főpróbát, amely előzetesen jónéhány egykori Mini-muzsikust vonultat fel a sportcsarnokos fellépők közül. A maga idejében CD-n napvilágot látott zeneanyag most exkluzív dupla album fekete barázdáiba préselve hirdeti a műfaj halhatatlanságát, hiszen – leszámítva az akkori technikai-hangrögzítési lehetőségeket – művészileg abszolút a helyén van. Profi, kiérdemesült muzsikusok örömzenéje ez, akik érezhetően lubickolnak az ismételt egymásra találás boldogságában.

Minden jó, ha a kezdet jó, idézhetnénk némi csavarral a régi mondást: Závodi mindent leuraló gitárja az Én akarlak Troggs-ihletésű tételében, riffelős, tömör hangzásával, ízes vintage szólójával, amelyet alig-alig „zavar” Papp Gyula billentyűjátéka, ám annál hangsúlyosabban képvisel Németh Nemecsek (dob)- Németh Alajos (basszus) párosának ritmusszekciója – egyenesen telitalálat. Bármely „hivatalos” hard rock formációnak a becsületére válna. Török Ádám ének improvizációja egészen különleges hangzás- és érzelemvilágba kalauzol, abba, amelyet csak ő ismert igazán. És, amely az évek során védjegyévé lett. Az ős-, vagy „aranykorszakos” Mini egyik nagy dobása a Délelőtt, amelyben Papp Gyula vérbő, improvizációs Hammond-, valamint Török varázslatos fuvolajátéka (és persze egyéni éneke) kap főszerepet; a progresszív rock ritkán hallható gyöngyszeme. De hát épp az ilyen fajsúlyos, elgondolkodtató szerzemények sorsa, hogy méltatlanul elsikkadjanak… És a feladat teljesítve. Valamivel jobb sors vár a Kereszteslovagra, amely nemhiába lett az örök Mini-főnök kedvence, hiszen nemzetközi elismeréssel is dicsekedhet. Mondjuk, a magyar rádiók és zenével foglalkozó médiumok aligha vettek tudomást e fontos tényezőről.

Este a székelyeknél/Első román tánc: Bartók Béla művének átdolgozását Papp Gyula hozta a Minibe anno 1970-ben, mintegy „nászajándékként”. Ami azonban megengedett a zseniális Emerson, Lake & Palmer triónak (Allegro Barbaro), az tilos a szerző szülőhazájában, akkor még vasfüggöny mögött élő tehetséges és lelkes muzsikusoknak: a Bartók örökösök értelmetlen letiltása miatt a  mű „Éjféli találkozás Béla bácsival a Csíki havasok alatt 1939/’93. jún.29-én” címmel került az eredeti CD-borítóra. A szerzői jogok hetven év elteltével szerencsére lejártak, s, ahogy korábban a Mini, úgy (címében) a Moiras is „rehabilitálta” a szerzeményt. Amelyről csakis szuperlatívuszokban lehet szólni. A kéttételes instrumentális mű rockos átiratban nyugodt lélekkel (ma is) odatehető a már emlegetett Emerson adaptáció mellé, semmiben sem marad el tőle. Külön érdekesség, miután a magyar rádióban 1972-ben Kiss Imre zenei szerkesztő vezényletével rögzített Mini átdolgozás szőrén-szálán eltűnt, így 1993-ig ez az egyetlen felvétel, amely megmaradt az értékes műalkotásról. Ugyancsak jó érzékkel nyúltak az Apák és fiúk című Tátrai szerzeményhez, amely valamilyen kifürkészhetetlen okból csupán 1999-ben kerülhetett hivatalosan a Misztikus utazó című Török Ádám és a Mini anyagra. Itt a főpróbán, akár később a BS-ben Tátrai senkivel és semmivel össze nem téveszthető, remek rhythm and blues gitárimprójába feledkezhetünk bele, hogy aztán nagyot csodálkozzunk: jé, már vége? Pedig még hosszú percekig hallgattuk volna… Aztán még egy mostoha sorsú dal, az Asztalhoz leültem, még a legősibb Mini időkből, amelyben ismét Závodi brillírozik, Papp Gyula megbízható Hammond-szőnyegével. Ez a remek ballada sem kerülhetett lemezre anno, miután a renitenskedőnek ítélt fiúk állítólag az alkoholt népszerűsítették benne… Érdekes, hogy a Mini, amely eleve a fuvola  és a billentyű dominanciájára épít, ha rövid időre is, ám olyan zseniális gitárosokat foglalkoztatott, akik szerzőként és hangszeresként egyaránt nyolc napon túl ható (értsd: maradandó) nyomokat hagytak maguk után.  Kis fuvola intró után Balogh Szivacs Jenő csap úgy istenigazából a bőrök közé, amiből több mint nyolc perces dobszóló kerekedik ki. A szösszenet a Szabad tangó címet viseli lezárásként – egy kis esztrád bemutatóval. Két korszak két nagy dala hozza el a búcsú hosszúra nyúlt pillanatát: az „ezüst árnyalatúból” Németh Károly billentyűs szerzeménye, a Kell a barátság, megint csak egy veretes Závodi szólóval súlyosbítva, hogy aztán a végére beússzon a kihagyhatatlan, „aranykorszakban” született Gőzhajó. Amely ekkorra már átesik a „kötelező” ráncfelvarráson. A Mininél, akár a hajdani kortárs Syriusnál egyáltalán nem meglepő, hogy az eredetileg két és fél percesre komponált darabot kilenc és fél percen át képesek „rázni”. Hát persze, hiszen így bátran kibontakozhat a Fender-zongora hangszínre váltó billentyű, a fuvola, és persze a frontember akkor még nem túl vastag orgánuma. Ez utóbbi esetében bizony rácsodálkozhatunk, hogy az idő előrehaladtával miként combosodik, mélyül, érdesedik, öblösödik Török Ádám énekhangja. A huszonöt éves évfordulón épp a középmezőnynél tart, mintegy ízelítőt adva, mi várható a jövő évezredben, amikor a Fuvolalovag még javában a színpadok deszkáit tapossa.

A 25 év rock, nem csupán a Mininek, de a magyar rocktörténetnek is kihagyhatatlan darabja. A nosztalgián, az emlékőrzésen túl a kis csapat nagy mérföldköve, egy korszak lenyomata, amelyből kiderül, a kilencvenes évek elején miként szólalnak meg a maguk mögött hagyott negyed évszázad emblematikus dalai. Milyen fizikai, mentális állapotban leledznek a színpadon muzsikáló zenészek, amelyről félreérthetetlenül és árulkodóan vall az általuk interpretált muzsika. A paksi főpróbáról elmondható: remek formában zenélő Mini tagok, évtizedeken átívelő vérbő, vagy épp lírai „örökzöld” dallamok, ritmusok izgalmas, jókedvű előadásban. Mindehhez igényes, exkluzív borítótasak (a 25 év rock ötletes logójával egyetemben) járul Fujkin István festőművész ecsetéből, Kis György és Kovács László grafikai munkájával. Külön kiemelendő a korong matricáján szereplő útmutató (a dallista ugyanis a B oldal matricáján kapott helyet), amely megkímél bennünket az A és B oldalak keresésének kissé bosszantó műveletétől. A zeneanyag végighallgatását kísérő katartikus érzést „csupán” egy valami árnyékolja be: éppen az az ember nem foghatja kézbe a kiadványt, akit legfőképpen megilletett volna, és amely – vélhetően –maradandó élményt, örömet okozott volna neki…