Frontiers Music
A 78 éves brit énekes, Graham Bonnet új élő albumán karrierje fontosabb állomásait elevenítette fel. Nyilvánvaló, számára is a legjelentősebb, amikor rövid ideig a Rainbow frontembereként tevékenykedett. A vele elkészült ’Down To Earth’ (1979) nyolc dalából hatot is hallhatunk az új lemezen.
A Los Angelesben található Whiskey a Go Go klub rocktörténeti szempontból sem elhanyagolható hely, jó érzékkel választották ki, hogy Graham Bonnet amolyan ’career-spanning’ albumot készítsen. Bár a ’Down To Earth’ nagy közönségsiker lett, nekem a Ronnie James Dio fémjelezte Rainbow az etalon a zenekar pályafutásában, másképp ítélem meg a lemez jelentőségét. Tény, jó anyag, nagy sikert aratott annak idején. Már a cím is jelezte, hogy Ritchie Blackmore szakítani akar az addigi misztikus, sárkányok lakta világgal és a lemezt hallgatva egyértelmű, hogy populárisabb zenei formákat keres.
Ami a szerkesztést illeti, a lemez öt dalával kezdődik a műsor és az utolsó is egy Rainbow nóta, a Lost In Hollywood. A Rainbow keretbe foglalja a műsort, a köztes időben sok minden történik. Elhangzik több dal is Bonnet szólópályafutásból: a Rainbow-ból való távozása után készítette el a ’Line-up’-ot, erről a Night Games megmászta a brit slágerlistát vagy egy dal erejéig a legutóbbi, a 2022-es ’Day Out In Nowhere’ lemezéről sem feledkezik el, az Imposter hangzik fel a dalcsokorban.
Ritchie Blackmore mellett más zseniális (és szintén összeférhetetlen) gitárossal is dolgozott együtt az énekes, Michael Schenker 1982-es ’Assault Attack’ LP-jének két szerzeménye (a címadó és a Desert Song) szintén elhangzik. Egy szerzemény erejéig az Alcatrazz formációt is felidézi: az 1983-as Too Young to Die, Too Drunk to Live nóta a debütáló ’No Parole from Rock ‘n’ Roll’ LP-ről származik, ahol Yngwie Malmsteen pengeti Fender Stratoját. Az Impellitteri viszont kimaradt a szelekcióból, pedig két lemezükön is hallható Bonnet hangja.
Ami a zenekar teljesítményét illeti, nekem kissé gépies, ahogy elnyomják a dalokat egymás után, viszont az instrumentális szólórészeknél egészen káprázatos dolgokat művelnek. Alessandro Bertoni billentyűs magánszámában a remek szintetizátorfutam után a zongora részben nagyszerű akkordmeneteket fűz egymásra, amibe beleépíti a Pink Floyd The Great Gig In The Sky dalát a ’The Dark Side Of The Moon’ albumról. Elhangzik a Deep Purple Lazy-je (Blackmore szelleme folyamatosan kisért) ének nélküli verzióban, ebben Bertoni virtuóz párbajt vív Conrado Pesinato gitárossal. Nagyon lendületes Francis Cassol dobmagánszáma is, melynek szintén adnak egy keretet: kezdetnek a Rainbow Spotlight Kidjére emlékeztető gitárfutamot hallunk, a végén viszont tényleg felhangzik a Stargazer riffje. A refrénekben megszólaló erős vokális részek dobnak a zenei minőségen, bár utómunkával igencsak feljavíthatták őket.
Jól kitalált koncertlemez ez, Graham Bonnet a Deep Purple családfájához való kötődése nagyon erőteljesen hangsúlyozva van. Nem csoda, hiszen maga is elmondta több helyen, hogy a Rainbow-hoz való csatlakozásával fordult a hard rock irányába. Az évtizedek során számtalan más rockhíresség tartott igényt erőteljes énekére, ez a kiadvány összegzi elért eredményeit.
Dallista
01. Eyes Of The World
02. All Night Long
03. Love’s No Friend
04. Making Love
05. Since You’ve Been Gone
06. Keys solo
07. Lazy
08. Imposter
09. S.O.S.
10. Desert Song
11. Drums solo
12. Night Games
13. Into The Night
14. Assault Attack
15. Too Young To Die, Too Drunk To Live
16. Lost In Hollywood
Zenészek:
Graham Bonnet – ének
Conrado Pesinato – gitár
Beth-Ami Heavenstone – basszusgitár
Alessandro Bertoni – billentyűs hangszerek
Francis Cassol – dob
