Kscope
Kisebb-nagyobb szünetekkel 1967 óta létezik a rockzene történetének egyik legexcentrikusabb, legegyedibb bandája. A Soft Machine-t elhagyó Daevid Allen alapította, aki aztán innen is hiányzott éveken át, aztán visszatért, 2015-ben pedig végleg elment erről a látható világról. A Gong is szaporítja azon működő zenekarok számát, akik mára alapítótagok nélkül játszanak.
A Gong zenéje széles palettát kínál, ami a zenei irányultságot illeti, ezzel a mostani album sincsen másképp. Progresszív rock, jazz-rock, avantgard – mindenki döntse el, hova sorolja a bandát, egy biztos, nem süppednek bele az átlagba.
Nem rádióbarát szemléletet tükröz a lemez szerkesztése – a zene meg végképp nem -, hiszen a kezdet, a Dream Of Mine tíz és félperces folyamja sokféle stílust olvaszt magába, kezdve a keleti dallamsoroktól a kortársi zenéig, közben jazz, vagy a King Crimsonra jellemző avantgárd elemek is felcsendülnek. A Mativule a jazz mellet már pszichedelikus jegyekről is árulkodik, némi elektronika is belekerül, a The Wonderment földöntúli billentyűs hangjaira épül rá a jazzes gitárfutam, egyes részei illenének egy nyomasztó sci-fi mozi képeihez. A Stars In Heaven akár hatvanas években is születhetett volna, még a hangzás is abból az évtizedből való. A Fragnance Of Paradise hét és fél perce folytatja a múltba visszatekintő zenei vonalat, de meghökkentő váltásokkal, némi klasszikus zene is belekerül. A Relish The Possibility-ben még a szitár is felhangzik és a világzene is belefér, a lezárás, az Eternal Handet hallgatva a Pink Floyd korai pszichedelikus stílusa elevenedik meg. Igazi zenei utazás sok izgalommal, váratlan fordulatokkal.
Amikor valaki olyan zenét alkot, amikor számtalan stílus keveredik, felmerül a veszély, hogy egy ilyen kavalkád nem ad ki egységes zenei irányt, katyvasz, bazári tarkabarkaság a vége. A Gong esetében szó sincs ilyenről, határozott kézben tartják a kijelölt zenei irányt a számtalan leágazási lehetőség ellenére is. Persze, ehhez olyan zenészek is kellenek, akik temérdek zenei területen otthon vannak és nem fáj nekik kilépni a komfortzónájukból. Zenei térben és időben száguldanak határok nélkül úgy, hogy még egy pillantást sem vetnek a lemezlistákra.
Ismét felvetődik a kérdés, mennyire van létjogosultsága egy olyan zenét művelő csapatnak, akik minden ponton szembe mennek a fősodorral, akik elvárják közönségüktől, hogy legyenek kíváncsiak arra, amit nyújtanak, hiszen nem akarnak az igényekhez igazodni. Az eredmény önmagáért beszél, le kell ülni és meghallgatni. Nem átlagos zene – a Gong sosem volt ilyen –, a hallgatónak is ki kell lépni a komfortzónából, így válik befogadhatóvá az anyag.
Beatzene a hatvanas évekből, progresszív rock, jazz-rock a hetvenesből némi populárisabb zenei vonal is bejátszik. A Gong-tól amúgy nem idegen a hard rock sem, most ezeket az elemeket mellőzik. A mai felállás is, mely igencsak nemzetközi, ugyanúgy folytatja az öntörvényű zenei törekvéseit, mint azok, akik közel hat évtizeddel ezelőtt megalapították a zenekart. Széllel szemben járnak.
Dallista:
1. Dream Of Mine
2. Mantivule
3. The Wonderment
4. Stars In Heaven
5. Fragrance Of Paradise
6. Relish The Possibility
7. Eternal Hand
Zenészek:
Dave Sturt – basszusgitár, ének
Ian East – szaxofon, fuvola
Fabio Golfetti – szólógitár, ének
Kavus Torabi – ének, gitár
Cheb Nettles – dob, ének
