Nagy Viktor a Reggaester, a Barbárok, a Kugli, a Tüdőfej és a Szökevények, a Rock Fanatic és a Missió egykori énekese, Szigethalom alpolgármestere, egy reneszánsz ember, aki sokféle területen kipróbálta magát és mindenhol megállta a helyét. De életútja nemcsak ezért érdekes, hanem mert az is példaértékű, hogyan állt fel és kezdte újra az életét egy súlyos baleset után.
A folytatásban Viktor alpolgármesteri munkája, egykori balesete és a Kugli harmadik albumának részletei kerültek terítékre.
Hogyan alakult az életed a zenélés után?
A válásom után, huszonhárom év kihagyás után újra elkezdtem két kanállal enni az életet és visszatért a motorozás. Amíg nős voltam, ez elképzelhetetlen volt, de miután egyedül maradtam, éjjel-nappal motoron ültem. Emellett a zene közelében maradtam, de már a pult mögött: kitanultam a digitális keverést és hangosítóként dolgoztam falunapokon és koncerteken.
Említetted a 2018-as balesetet. Mi történt pontosan?
2018. szeptember 9-én épp jöttünk haza egy falunapról. Én mentem elöl a motorral, mögöttem ült a párom – aki azóta is velem van –, utánunk pedig egy barátunk.
A kettes úton, Rétság előtt egy enyhe balos kanyarban egyszer csak szembe jött velem a sávomban egy Audi hűtőrácsa. Centiken múlt az életünk, de a lábammal „lebontottam” az autó elejét. A páromat is össze kellett legózni, én pedig a Honvéd kórházban arra ébredtem, hogy amputálták a lábam. Fél évig voltunk kórházban.
Próbálkoztál még a zenéléssel a felépülésed után?
Amikor hazajöttünk a kórházból, a nappaliban rögtön alakítottam egy zenekart a régi barátaimmal. Az volt az ötlet, hogy valami southern rock vagy dögös country-rock irányba indulunk el – olyasmit akartunk, ami itthon még ritka, kicsit szembe menve a reggae múlttal is. A legfőbb szempont az volt, hogy bárszéken ülve, gitárral is lehessen nyomni, hogy ne kelljen órákat állni a színpadon. Benne lett volna Hetsch Laci is, de neki is közbejöttek magánéleti dolgok, így a kezdeményezés végül ellaposodott.
A közönség láthatott azóta téged színpadon?
Igazi nagyszínpados bulim már nem volt. Hujber Tibivel csináltunk néha kettesben egy-egy rövidebb fellépést gyereknapokon vagy nyugdíjas rendezvényeken, de a nagy rockzenekari korszakot végül lezártam. Bár 2025-ben csináltunk egy izgalmas nőnapi fellépést a szigetszentmiklósi alpolgármester kollégámmal, Lupa Jánossal, aki zongoratanár és lányával, Lupa Angelikával. A repertoárban Charlie és Deák Bill dalok voltak.
Ma már inkább az emlékek és a régi barátságok maradtak meg ebből a hosszú, Chopintől a Missióig tartó utazásból.
Hogyan lettél Szigethalom alpolgármestere? Honnan jött a közéleti szerepvállalás?
Pesti gyerek voltam, de mindig vágytam ki a természetbe – néha azon is gondolkodom, miért nem erdész lettem. Végül Szigethalomra költöztünk, az erdőszélre, a Kis-Duna közelébe. Csináltam ott egy barkácsboltot, és hamar megtaláltam a kapcsolatot a helyi vállalkozók szervezetével. Részt vettem a város életében, rendezvényeket szerveztünk, felléptem a reggae zenekarral és a Kuglival is. 2014-ben elindultunk az Összefogás Szigethalomért Egyesülettel; engem nem a nagypolitika érdekel, hanem a kisvárosom. Képviselő lettem, majd a covid idején, miután az alpolgármester asszonyunk váratlanul elhunyt, rám esett a választás a poszt pótlásánál. Ez az én rövid történetem a városházán.
Visszatérve még a Kugli korszakra, kérlek beszéljünk a Kugli harmadik CD-jéről! Milyen volt 2011-ben a közös munka és az akkori felállás működése?
A lemez majdnem azzal a felállással készült, amibe belecsöppentem. Gönczy Laci időközben kilépett, de a többiek maradtak. Gönczy Gabó dobolt, Vrana Tomi basszusgitározott, Dudinszky Zoli „Dudika” billentyűzött – akit a világ legnagyobb zenebohócának tartok, mert nincs olyan hangszer, amin ne tudna játszani –, és persze Rózsa Zoli gitározott. Zoliról azt kell mondanom, hogy bár sok jó gitárossal játszottam, ő volt az, aki pontosan tudta, mikor kell odabaszni, és mikor kell alázattal háttérben maradni a zene érdekében. Bár eltelt pár év, arra emlékszem, hogy Pásztor Brigi is mindig velünk volt, vokálozott a fellépéseken és a felvételeken is.
Igen, erre rá is akartam kérdezni. Brigi akkor már tag volt vagy még amolyan állandó vendég?
Emlékeim szerint eleinte nem volt tag, de erről inkább őt, vagy Gabóékat kéne megkérdezni.
Hogyan születtek az új dalok a harmadik lemezre?
A címadó dal, a Mindhalálig Rock and Roll születése pont olyan volt, mint amiről a nagy zenekarok memoárjaiban olvasni. Vrana Tomi próbahelyén jöttünk össze Zolival és Tomival. Ők gitározgattak, alakult a riff, én pedig ott helyben, egy papírdarabra megírtam a szöveget.
Mire otthon kisilabizáltam, amit odafirkáltam, már készen is volt a nóta: verzék, bridge, szólóhelyek. Érdekes módon csak később jöttünk rá, hogy a Pokolgépnek is van egy ilyen című száma, ami miatt az online kereséseknél néha akadtak kavarodások.
Milyen más dalokon dolgoztatok még abban az időszakban?
Ott volt még a Végzet asszonya, amire nagyon jól emlékszem, mert videóklipet is forgattunk hozzá. Emlékeim szerint dolgoztunk a 16-os korterem 18-as karikás átdolgozásán is. Ezeket a dalokat igyekeztünk a saját képünkre formálni, dögösebbé tenni.
Utána volt egy alapos lemezbemutató turné. Miközben kétszer is sor került összevont P. Mobil – Kugli Klubra.
Az első a PeCsában volt. Ott történt, hogy a szélvihar ráborította, de csak az én kocsimra, a ház tetőszigetelését. Sem az előttem, sem a mögöttem parkoló autónak nem lett semmi baja. Ezek után nyomtuk le a bulit -képzelheted-, ami szerintem igen zúzósra sikeredett.
Ott voltam.
Lóri meg is jegyezte, hogy a Mobil énekesein kívül, még senki nem énekelte velük az Örökmozgó című nótát. A másik közös buli Újpesten volt, amikor a Mobil volt a Kugli vendége. Ott játszottunk közösen dalokat, Kuglit is, Mobilt is. Emlékszem, hogy kívülről tudtam minden Mobil nótát, kivéve az Adj király katonát dal szövegét. És ahogy annak lenni kell, pont azt kezdték játszani… De megoldottuk! (nevet)
Említetted, hogy a tagcserék ellenére nem volt harag a zenekarban. Hogy emlékszel erre?
Nálunk nem voltak nagy összeveszések, inkább csak kiégett néha a dolog. Voltak keresztbe-kasul mindenféle felállások. Volt, hogy Dudika basszusgitározott, mert Tomi épp nem ért rá az Őrségben, vagy épp Komcsák Atti ugrott be. Aztán Zoli távozása után Gönczy Laci is visszatért egy rövid időre, Igaz Tibó betanulásakor. De emlékszem egy jászsági tévéfelvételre is, ahol Atti és Rózsa Zoli együtt játszottak – ez egyfajta promóció volt az aktuális lemezhez, bár hogy mi lett azzal a videóval, nem tudom. Lehet, hogy az is egy technikai baki áldozata lett, ahogy az a Kuglinál néha megesett.
Azon én is jelen voltam, akkor éppen P. Mobil színekben. Szürreális élmény volt, hiszen a rocker fellépők és a helyi közönség finoman szólva sem igazán passzolt egymáshoz. Viszont, ha nem tévedek, az akkor már a Kurucz Béla korszakát élő Kugli alaposan odacsapott.
Igen, nem számított, milyen vagy mekkora közönségünk volt, mindig alaposan odatettük magunkat.
Kalapács Józsi vendégeskedésével is készült néhány Kugli dal. Vokáloztál mellette?
Kalapács Józsival nem „Kugliztunk” együtt, akkortájt nem járt felénk. Viszont egy Keszthelyi bulin Varga Miki volt a vendégünk, az jó kis buli volt.
Hogyan viszonyultál a Kugli régi, klasszikus repertoárjához? Tudtál azonosulni az üzenetükkel?
Borzasztóan! Ezek a dalok annyira jól meg vannak kreálva, hogy a szövegeik a mai napig aktuálisak, rentábilisak és érthetőek. Bár eltelt tizenvalahány év, amióta énekeltem őket, az üzenetük fikarcnyit sem kopott. Vegyük például a Masszív asszonyt, vagy a melós dalokat: lehet, hogy a mai melós már kék köpenyben jár, nem svájcisapkában, és számítógéppel vezérli az esztergát, de ugyanúgy melós. Mi vagyunk a „majd most nemzedék”. Azt hittük a rendszerváltáskor, hogy „maj’mos’” minden olyan lesz, mint Nyugaton, de maradtunk a „majd mostnál”. Régen a lemezgyár embere diktált, ma a multik és a tévék csinálnak kétnapos sztárokat. A Kugli mondanivalója talán még aktuálisabb is ma, mint régen.
Hogyan fogadott téged a Kugli törzsközönsége?
Már meséltem, hogy fülesen, éjjel-nappal tanulva sajátítottam el a dalokat, bár az első bulin még így is volt mit pótolnom. A közönség először biztosan meghökkent, mert teljesen más hangot kaptak tőlem, mint amit Gyurmától megszoktak. Olvastam is egy kritikát, ahol úgy írták: én a betonfalat is lebontottam a hangommal. Belőlem nem a lírai éneklést, hanem a melós állatot hozta ki ez a zene.
Először talán csócsálgatták az új felállást, de végül elfogadtak és szerettek. Érezni lehetett a koncerteken, hogy működik a dolog.
Milyen érzés volt frontemberként beállni egy ilyen múltú zenekarba?
Frontembert cserélni mindig nehéz, a sztárvilágban az ilyet sokszor leköpködik. Én viszont boldog voltam, mert végre olyan zenészekkel játszhattam, akikre felnézhettem. Úgy éreztem, én vagyok a leggyengébb láncszem, nekem kellett felkötni a gatyát a többiekhez. Egyik bulin oda jött hozzám egy régi osztálytársam, és megkérdezte: „Te hogy kerülsz ide?” Azt hittem, ki akar oktatni, de kiderült, hogy egészen másról van szó.
Mi volt ez a felismerés a múltaddal kapcsolatban?
Kérdezte a barátom, hogy nem emlékszem-e, hova jártunk keddenként az Ifiparkba. Akkor ugrott be: mi kölyökként a Kugli törzsközönségéhez tartoztunk! Emlékszem, mekkora szám volt megszerezni azt a bizonyos nehéz szövésű, igazi matrózpólót, amiben a Kuglisok jártak. Már hetedik-nyolcadikban ott csápoltunk a szimatszatyorral a parkban. Amikor Zoli mondta, hogy énekest keresnek, hirtelen nem is tudtam, hogy én valójában a saját fiatalkori kedvenc zenekaromhoz térek vissza.
Összességében hogyan tekintesz vissza a Kugli időszakra?
Nagyon jó időszak volt az életemben. Hálás vagyok, hogy részese lehettem.
Fotók: Tüdőfej Archívuma, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
