LP / CD – Bassball / 36music 2026
2026. április 17-én jelent meg a patinás német progresszív-, illetve fúziós jazz- rock banda legújabb, All In című stúdióalbuma. A Peter Wolbrandt gitáros és Hellmut Hattler basszusgitáros alkotta legendás szerzőpáros pedig ezúttal sem tudott mellélőni, tizenegy, illetve a CD változat esetében tizenkét új kompozícióval gazdagították az eddig is rendkívül értékes Kraan életművet.
A Scorpions, a Tangerine Dream, az Embryo, a Guru Guru, a Faust és a Kraftwerk mellett a Kraan az egyik legrégebbi, jelenleg is aktívan működő német együttes, mely a többiekhez hasonlóan szintén jelentős hatással volt az elmúlt több, mint fél évszázad zenei fejlődésére. Arra persze többféle magyarázat is elképzelhető, hogy vajon miért lehet az, hogy idehaza mégsincsenek a maguk helyén kezelve. Egyrészt talán, mert sosem jártak Magyarországon. Annak ellenére sem, hogy többször is turnéztak, illetve léptek fel közös fesztiválokon az Omegával.
Másrészt, mert sosem mentek át annyira populárisba, ami a tömegrádiós rotációkhoz kell, így aztán nem is születhetett egy-két olyan mindent vivő világslágerük, mint a hasonlóan tehetséges pályatársaiknak. Harmadrész pedig az is szerepet játszhat, hogy a vasfüggöny megszűnése után szinte mindvégig olyan kis magánkiadók gondozták a felvételeiket, melyek kívül estek, esnek a hazai mutyista hálózatok, belterjes brancsok és szánalmas gitt-egyletek érdekkörein. Így aztán a reménylett haszon hiányában még azon kevesek se számoltak, számolnak be a működésükről, akik még annak ellenére is felszedtek magukra némi alapvető zenei műveltséget, hogy igen gyorsan házi szerzővé, szervilis szócsővé vagy sima bértollnokká züllesztették magukat. Mikor pedig a tudatlanság önérzettel társul, az érdektelenség erénnyé válik, míg a hozzá nem értés és műveletlenség pedig önfelmentő ideológiákká transzformálódik.
Így veszik át az idősödő öreg gyűjtők a média és az iskola szerepét, akik egyszerre képzik egymást és a következő nemzedék ilyesmire szintén fogékony, értelmesebb tagjait. Például arról, hogy az 1970-es indulásától fogva a Kraan eddig 15 sorlemezt, azaz új szerzeményekből álló stúdióalbumot készített. Plusz a minőségben semmivel sem gyengébb válogatások és zseniális koncertlemezek hosszú sorát. A hőskorszak klasszikusainak ismertetésétől ezért ezúttal inkább eltekintenék, akiket érint, nyilván sok éve képben vannak. Egy bizonyos szint felett úgyis minden valamirevaló gyűjtő és komolyan vehető vájtfülű ösztönösen megnyalja a szája szélét, ha azt hallja, hogy Andy Nogger, Kraan Live, Let It Out vagy Flyday. A minden idők egyik legjobb debütalbumának számító 1972-es Kraan LP egyöntetű pozitív megítéléséről nem is beszélve. Az időleges leállásokat, majd a kétezres évekbeli újraéledést pedig szintén olyan remekművek jellemzik, mint a Psychedelic Man, a Zoup, vagy a Diamonds. Egy olyan csapat érett, kiforrott, kései munkái ezek, akiknek már senkinek sem kell bizonyítaniuk, épp ezért még a korábbiaknál is nagyobb szabadságuk van a független, szabad önkifejezésre.
Az idén érkező 16. stúdióalbum címe All In, mely kifejezés minden értelmében telitalálat az új anyagra. A Kraan legfrissebb dalcsokra ugyanis tényleg mindent magában foglal, amit a fiúk eddig a zenéről gondoltak, gondolnak. Amit és ahogy az eddigi szerzeményeikben is mindig találóan kifejeztek. Ez az átfogó, összegző jelleg pedig valóban olyan, mint mikor valaki a rulett- vagy pókerasztalon mindent feltesz az utolsó játszmára. Persze remélhetőleg ez még nem a végső lemez, még nem jött el a búcsú ideje, de mégis van a korongoknak egyfajta ultimate Kraan érzete. Már a nyitódal Petunha címének szójátéka is jelzi, hogy a srácoknál minden változatlan, Peter und Hattler továbbra is ontják magukból a jobbnál jobb dalokat.
Az All In album ugyanis egy érett, mégis friss és energikus anyag, mely maximálisan hű maradt a zenekar gyökereihez. Mindvégig uralkodó az egyedi, csak rájuk jellemző hangzás, mely az évtizedek során a Kraan védjegyévé vált. A stílus ennek megfelelően jazz-rock fusion, melyet funk, reggae, pszichedelikus-, progresszív- és space rock elemekkel ötvöznek, illetve fűszereznek. Az időtlennek tűnő kompozíciókon pedig egyaránt tetten érhető a sok évtizedes rutin és az a fajta könnyed, improvizatív szabadság, mely már a kezdetektől fogva mindig is Hattlerék sajátja volt.
A dalok többsége szokás szerint instrumentális, de felbukkannak benne poposabb dallamok és énekes részek is. Peter Wolbrandt gitáros, Hellmut Hattler basszusgitáros és Jan Fride dobos, vagyis az alapító hármas mellett közreműködik még a turnézenekar tagja, Martin Kasper is, aki billentyűs játékával színesíti a hangzást. Az LP 11, a CD 12 új szerzeményt tartalmaz: 44, illetve 49 perc első osztályú muzsikát, kiváló hangminőségben. Melyekben nemcsak új dallamok és fixen megírt részek szerepelnek, hanem az egyetemes poptörténelem előtt tisztelgő utalások, stílusidézetek, szabad improvizációk és jammelések is. Mintha csak önmagukban koncerteztek vagy örömzenéltek volna a stúdióban.
Klasszikus pop- és rockzenén edzett fülek így könnyedén kiszúrhatnak például Beatles-, Dylan-, Kinks-, Marley- vagy a Who-hatásokat. Ezek a kis emlékek, kikacsintások pedig a rácsodálkozás öröme mellett segítenek a teljes dalfolyam érzelmi és kulturális környezetének feltérképezésében, majd elhelyezésében. Ugyanis a Kraan messze nem csak önmagára reflektál, mikor az elmúlt több, mit ötven év rocktörténelmének zeneiségét összegzi, hanem a kedvenceikre, hatásaikra, a zenekar alakulásának és aranykorának jellemző közegére is. A kollektív zenei élményből származó poptörténeti jelzések és stílusidézetek ezért aztán nem öncélúak, nem is mások sikereiből akarnak megélni, miként az így készült új kompozíciók sem nosztalgikusak vagy múzeumszerűek, hanem sokkal inkább a Kraan élmény és sajátos „Pet’ un’ Ha’” zenei ötvözet természetes részeit képezik.
Az All In dalfolyama zeneileg fülbemászó, mely nagyon könnyen tapad és kellemes, harmonikus hallgatnivaló, de ez senkit se tévesszen meg! Sok évtizedes rutin van a mögött, hogy a banda ilyen könnyedén mutatja be virtuozitását. Mint egy cirkuszi bohóc esetlennek tűnő vicces bukdácsolása, aki a mosolyfakasztás nagymestere, miközben viszont a társulat toronymagasan legjobb artistája is. Mindezt a zenei, hangszeres, kompozíciós laza profizmust tovább erősíti az album kitűnő hangzása, valamint a vérprofin felépített szerkesztése is. Hiszen egy ilyen dalsorrend önmagában is ad egy olyan lendületet az anyagnak, amitől az valóban hallgattatja magát. Ennek megfelelően nincs értelme kiemelni egy-egy dalt sem külön. Sokkal inkább úgy kell élvezni és befogadni, mint a Dark Side Of The Moon, a Flyday, a Gammapolis, vagy a Psychedelic Man CD-ket. Egyben, egyszerre, az elejétől a végéig, majd újra és újra. Míg csak meg nem zavarja valaki a teával, kávéval, borral megtámogatott csendes, nyugodt műélvezetet. Addig pedig nincs más dolgunk, mint a hifi előtt ücsörögve jól érezni magunkat.
Ugyanis azok, akik még jelenleg is nyitottak az ilyesmire, ismét egy technikai bravúroktól és szerzői zsenialitásoktól hemzsegő, nagyszerű, mégsem öncélú albumot kaptak a Kraantól. Melynek szellős, laza, kifinomult tételei természetes antidepresszánsként is kitűnően működnek. Miközben azok is maximálisan elégedettek lesznek majd a hallgatása közben, akik szeretnek a zeneelmélet vagy a stúdiótechnika trükkjeibe, titkaiba merülve újabb és újabb örömteli felfedezéseket tenni.
Íme, egy olyan felsőpolcos prog rock album, melyen a nyomasztó diszharmónia helyett végig béke és harmónia uralkodik. A depressziós, misztikus, okkult hangulatok, üzenetek és elvont, dekadens szövegek helyett pedig itt bizony a vidámság, kiegyensúlyozottság, jókedv és felszabadultság a jellemző, miközben mégis minden kompozíció a lehető legmagasabb zeneiséget képviseli. Az All In így aztán felfogható akár egy modernkori King Crimson antitézisnek; vagy ha nagyon akarjuk, egy megtisztult és felszabadult, laza jazz-rockra váltott Yes alternatívának; esetleg egy milyen volna egy többnyire saját dalokkal érkező Manfred Mann’s Earth Band revelációnak is.
Egy fokkal normálisabb világban a magyar nyelvű internet és zenei sajtó is tele lenne lelkendező írásokkal, valamint az All In idehaza is laza magabiztossággal került volna a fel az eladási- és sikerlistákra. Így viszont a Kraan továbbra is csak kevesek öröme marad kishazánkban. Miközben az egyre szakmaiatlanabb, de annál belterjesebb hazai rockszakma piactorzító hatásának köszönhetően sajnos egyre távolabbinak tűnik egy esetleges budapesti lemezbemutatónak az esélye, még csak a reménye is. De mivel a remény hal meg utoljára, reménykedjünk! Mert vannak még csodák. Mert maga az All In is egy csoda.
Kraan: All In
LP 2026:
Side A:
1. Petunha
2. Tadpole
3. Press Play
4. Over The Moon
5. Sonderfahrt
Side B:
6. Braunfels
7. Terzer Roller
8. Loblied
9. Nacht In Den Helder
10. Auf Weiter Flur
11. All In
CD 2026:
1. Petunha
2. Tadpole
3. Press Play
4. Over The Moon
5. Sonderfahrt
6. Braunfels
7. Terzer Roller
8. Loblied
9. Nacht In Den Helder
10. Auf Weiter Flur
11. Sehr Gerne
12. All In
Hellmut Hattler – basszusgitár, ének
Peter Wolbrandt – gitár, ének
Jan Fride Wolbrandt – dob
Martin Kasper – billentyűk
