A beszélgetés második részében az URH, az Isolated, a Dejavu Revue, a Sziámi AndFriends, az Ónodi Eszter & the Open Pub, valamint a Takáts Eszter Beat Band formációk kerültek szóba.
Beszéljünk a Sziámiról! A közös formáció már rögtön az AndFriends volt?
Nem, annak volt egy hosszabb menete. Pétert egyébként tizennégy-tizenöt éves korom óta ismerem, amikor még a Kontroll Csoport „főrajongója” voltam, néha megengedték, hogy én tekerjem a diavetítőt a színpadon. Rajta is vagyok az archív filmeken, a kopasz gyerek táncol a színpadon. (nevet) Aztán először 1990-ben, majd jóval később újra, 2008-ban Gerendai Karcsi, Menyhárt Jenő és Müller Péter Sziámi azt találták, ki, hogy két koncert erejéig – a soproni VOLT Fesztiválon és a Szigeten – felújítják az URH-t, az akkori Európa Kiadó tagságával.
Van-e élet a Földön…
Igen, ráadásul én terveztem az 1990-es koncertanyag CD változatának a borítóját is.
Meg, ha jól emlékszem, az 1991-es eltérő kazettaborítót is.
Valóban. Sőt, az volt előbb, aztán ’95-ben és ’96-ban érkezett a bővített dupla CD-s újrakiadás.
Viszont a 2008-as koncertet aztán már nem adták ki semmilyen kép- vagy hanghordozón.
Ez az úgymond „dobozban maradás” azóta is érthetetlen számomra. Roppant fontos kordokumentumnak tartom. Szóval megvolt a ’90-es URH buli…
Aztán, azon a nyáron, a 2008-as Sziget zárókoncertjén Müller Péter leesett a színpadról és eltörte a lábát. Gipszben feküdt otthon, és úgy tűnhetett, hogy unatkozik – a valóságban dehogyis -, barátságból tehát megkerestem. Felmerült, hogy csináljunk egy zenekart, az az ötlete támadt, hogy a Joy Division – amit fiatalkoromból én is jól ismertem – és más külföldi art-punk, new wave dalokat énekelne, mert ezek közel állnak hozzá. Megalapítottuk az Isolated nevű formációt. Szakcsi Lakatos Béla extra vendégként zongorán játszott, került egy technós srác, Duel Szabó Attila, és a fantasztikus hegedűs, Duka Laci. Jobb híján, és mert teljes volt a fejetlenség, én lettem a zenei vezetője ennek a formációnak. Az első koncertünkön négy darab fizetőnéző jelent meg, ami azért a számomra elég mellbevágó volt a megszokott Európa Kiadó teltházakhoz képest. Igyekeztem a dalokat felfrissíteni valamelyest, a 2000-es évek kívánalmainak megfelelően újrarakni, újragondolni – a véleményem az, hogy ez sikerült is.
Az Isolated zenekar működött egy darabig, kiadtunk két dalt az interneten, de aztán elfáradt a dolog, túl sok volt benne a személyi súrlódás; nem volt könnyű egy virtuóz és tényleg csodálatos jazz-zongoristát összehozni az alternatív világgal és az a csapat nagyméretű egókkal volt tele, akikkel nem lehetett igazán zöldágra vergődni. Másfél év után elköszöntem innen, reménytelenné vált a helyzet, a jazz rajongók nem akartak art punk-rockot, az alter közönség pedig hosszú jazz szólókat nem akart hallani és hát öltük is egymást a próbákon.
Miért, milyenek voltak az emberi viszonyok akkoriban?
Itt meg kell állni egy pillanatra, mert érdemes egy kicsit foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ki, miért válik vezetővé a környezetében, és hogy ez mivel jár valójában. Én egyébként a zenén kívüli életemben vezetek egy Cserépváros nevű céget, ahol, bár kevésbé operatív szinten, mint egy zenekart, de ott is relatíve sok emberrel kell foglalkozni, figyelni az igényeikre, hogy jól érezzék magukat és hogy az energiáikat és a tudásukat a közös cél irányába fordítsák. Az utóbbi az előbbi nélkül nem szokott menni, zenekarban sem. Egy jó zenekar amúgy is olyan, mint egy amőba, ha jól vezetik és jók a csapattagok, akkor, mint egy egysejtű, úgy működik, minden molekulája egy irányba tart. Vannak azok a vezetők, akik a nyers erőszakban hisznek, vannak, akik a pénzben, és vannak, akik megpróbálják motiválni, barátságban, bizalomban, pozitív hangulatban együtt tartani az embereket és hát persze ennek a három vezetői eszköznek a különböző mixeit tapasztaljuk a mindennapokban. Azt is mindenképpen ki kell jelenteni, hogy a két dudás egy csárdában dolog mindig óriási nehézségekkel jár a mindennapokban, és csak az egyértelmű belső viszonyok eredményesek szakmai szempontból. Emiatt volt nagyon nehéz a kapcsolatom a kezdetektől fogva Müller Sziámi Péterrel, hiszen neki, miközben egy szellemóriás, fantasztikus szövegíró és előadó, de zenei képzettsége, zeneszakmai tudása gyakorlatilag nincs, és igazából operatív vezetői gyakorlattal sincsen felvértezve, ezért mindig szüksége volt-lesz zenész-zenekarvezetőre. Viszont mindkettőnk domináns természete miatt, illetve amiatt, hogy nekem elég határozott zeneszakmai minimum-feltételeim vannak, mi sosem veszekedtünk, mindig öltük egymást. (nevet)
Hozzá kell tenni, hogy a szakmai siker sokszor képes konzerválni egyébként lehetetlen emberi viszonyokat is, ahogyan például az Európa Kiadó is nagyjából egy rémálom volt az emberi viszonyok szempontjából, és engem például csak a nagyon jó minőségű koncertek tartottak ott huszonhét éven át, de számos alkalommal pakoltam össze a felszerelésemet és jöttem el egy-egy próbáról úgy, hogy soha többé nem megyek vissza. Sőt, egy ízben, nagyjából egy fél évig, talán 2013-ban – eközben nem voltak koncertek- nem is voltam tagja a zenekarnak, kiléptem és csak egy Jenővel folytatott baráti vacsora hatására léptem vissza. Nehéz ügy, amikor a csapat sikeres, akkor a szereplők elkezdik azt gondolni, hogy a siker az ő személyes és kizárólagos érdemük, és persze kudarc esetén épp fordítva gondolja mindenki. Na, de ennyit dióhéjban a személyi dinamikákról.
Mi történt az Isolated után?
Miután elhagytam az Isolated zenekart, 2010-ben Ámon Heni ötletére megcsináltuk a Dejavu Revue nevű formációt, ami a Kistamás László-féle nyolcvanas évekbeli alternatív varieté-showra utalt vissza. A nyolcvanas évek undergroundjának dalait dolgoztuk fel Láng Katival, Greifenstein Jancsival, Újvári Jancsival, Novák Péterrel. Néhány sikeres fellépés láttán Müller Péter Sziámi jelezte, hogy volna kedve, eljönne, és fel is lépett velünk párszor. Aztán ez is szétesett, ahogy el szoktak fáradni a „csillagállások”.
Ekkor javasolta Sziámi Péter, hogy „alakítsuk meg életünk zenekarát”. Addigra a Takáts Eszterrel közös CatsandOx munkánk is véget ért és ekkor indult el a Sziámi AndFriends. 2012-ben a Sziget Fesztiválon léptünk fel így először. Akkor még nem Sziámi AndFriends-ként, hanem csak úgy mentünk: „Müller Péter Sziámi és barátai”. Voltak saját dalaim, amiket még a Dejavu Revue számára írtam, és ott volt Péter egész életműve – ezek lettek az alapok. Ebből formálódott az AndFriends. Darabi Zsuzsi barátom ötletére Müller Péter Sziámi AndFriends néven kezdtünk működni, mert Péter a Sziámi nevet magában nem akarta tovább vinni, az ő ötlete a „…AndFriends” volt, de erre ugye egy átlagos netes keresés egymillió találatot ad ki, de az egyik se te vagy.
Plusz a Felevad duó, amiből megint csak nem derült ki azonnal, hogy rólatok van szó. Számomra legalábbis biztosan nem esett le elsőre. De térjünk vissza az AndFirends-re!
Vicces eset volt, hogy az egyébként kiváló szintis kolléga, akivel kezdtük, azonnal az első koncerten annyira befogyasztott, hogy nem vette észre, nincs bedugva a hangszere és így nem szól – neki így az első közös koncertünk az utolsó is volt egyben. Eleinte a régi dalok felújításával és a zenekar ütőképes állapotba helyezésével töltöttem az időt, de a még a Dejavu Revue-ben általam írt Látom, ha hiszem és az átiratként induló, de később önálló dalként is működni bíró teljesen eredeti zenéből írt Lavina című dal volt a kiindulás, majd még került hozzá néhány új szerzemény és néhány korábbi dal felújítása. Ez lett a Látom, ha hiszem lemez.
Csináltunk 2015-ben egy nagyszerű Cohen magyarul programot, csodás vendégművészekkel a Budapesti Dohány utcai zsinagógában, Novák Péterrel, Tolcsvay Lacival, Jávor Fegyával és másokkal, ez nagyszerű volt. Később sikeresen megismételtük ezt a showt a Kongresszusi Központban, egy dupla előadáson és még néhány szupercool vidéki helyszínen. Erősen szorgalmaztam, hogy szervezzünk belőle egy színházi sorozatot a vidéki városokban, de nem volt, aki kézbe vegye ezt és ekkor még én magam is megelégedtem a gitáros, zenekarvezető, hangszerelő, stúdiós, tour-manager, socialmedia manager, visual creative manager, pénzügyes funkciókkal. Ez idő tájt a booking-manager posztot még elkerülhetőnek tartottam. Később begyűjtöttem azt is, nem volt kecmec. (nevet)
Péter és Pintér Béla ötletére született egy együttműködés a Pintér Béla színházzal, 2016-ban és néhány koncerten velünk énekelt az egészen hihetetlen Pintér Béla társulat tagsága, rendkívüli menet volt ez. Ebben az időben készült az egészen jól sikerült Nevess magadra lemez, rajta a Cukortükör című fontos dallal – az elején az akkor 5 éves Lili lányom nyekeregtette a hegedűjét. Készítettünk egy hatszámos kisközép lemezt is a társulat tagjaival, a Titkaink darab hatására.
Hogyan írtátok a dalokat Müller Péter Sziámival?
Háromféle módon történt. Például a Lavina vagy a Látom, ha hiszem, Gyere, te bárki – és számos más dal esetében – írtam egy komplett dalt énekdallammal, és a Péter hozott rá szöveget. Olyan is volt, hogy az én zenei ötletemből indult próbatermi jam eredményét kalapáltam egybe, például az Államosítani kéne, Futottak még, Mondd meg, mit csinálsz. De olyan is volt, hogy neki volt szövege, valami inkább ritmikus, mint dallamos elképzeléssel az énekre és azt a Cubase VariAudio funkciójával átírtam, megírtam énekdallammá, hozzáírtam, funkciókat társítottam. Így készült a Cukortükör például.
Így voltak a Péter által később futtatott Napidal projekt darabjai is, a szövegeket dallamszerűen tempóra mondva tette fel a netre. Ez a Napidal projekt egyébként a legnagyobb törést okozta köztünk, hiszen – és én ezt elmondtam neki nagyon sokszor –, ha neki ezer szerzőtársa van, én biztosan nem akarok az ezeregyedik lenni. Ezek után a következő lemezeket már kvázi versmegzenésítésként írtam meg, ahogyan egyébként Karafiáth Orsival is dolgozom az Ónodi Eszter lemezeken, illetve Erdős Virággal az ő verseiből készített zenéken.
A legutolsó lemezen viszont már nem jutottunk dűlőre, Péter úgy érzi, hogy az összes funkciómban jobbat-többet tud nálam, így az utolsó lemezt már a saját anyagomként fogom elkészíteni. Egyébként is előfordult már korábban, nem egyszer, hogy komplett dalok úgy kerültek albumba, hogy minden hangszeren én játszom, az új anyagban is legfeljebb Bakos Zita zongorajátéka és vokálja, illetve Plachi Rita hegedűjátéka lesz hallható.
Eltelt összesen tizennyolc év, voltak hullámhegyek és völgyek, de készítettünk négy nagylemezt és egy kislemezt. Alternatív zenészként ez egy nagyon fontos zenekar nekem, a mai napig életképesnek tartom. Bár a fesztiválokra egyre nehezebb bejutni, ez egy érvényes, kreatív formáció. Nem „harmadvirágzás”, hanem egy komoly második szakasz.
Kívülről úgy látni, hogy nagyon pozitív a hangulat a Sziámi-dalok körül. Mármint úgy értve, hogy ezekben a felújításokban van élet, fantázia és erő, szinte megfiatalodott a repertoár, pedig sok régi klasszikus darab van jelenleg is műsoron.
Péterrel eleve úgy gondoltuk el az egészet, hogy felfrissítem a régi dalokat, és írunk hozzájuk együtt újakat. Nekem a korai Sziámiról mindig is az volt a véleményem, hogy fontos szövegek, érdekes izgalmas dalok, de nem megfelelő minőségű a kivitelezés. Ebben próbáltam elsősorban előrelépni, egy szakmailag megkérdőjelezhetetlen minőségű produkciót szerettem volna a Sziámi név mögé rakni, mindezt „korszerű” módon, frissen. Úgy gondolom, ez sikerült, szakmai szempontból a mai Sziámi egy hibátlan produkció. Emberileg is kiváló a társaság, szakmailag pedig azt mondom, hogy ez a felállás bármelyik korábbi Sziámi-formációt kenterbe veri. Én raktam össze ezt a zenekart, és azokat hívom, akikkel megtalálom az együttrezgést, és szakmailag is elérik azt a szintet, amit minimumnak tartok.
Kik most ezek a kulcsemberek?
Itt van például Kónya Csaba. Ő korábban a Kerekes Band-ben játszott, és most a Sziámiban és a Bródy-zenekarban is velünk van. Energikus odab.szós basszusgitározás jellemzi, szakmailag és emberileg is nagyon szeretek vele dolgozni. Életem legjobb basszusgitárosa, elképesztő hangképzés és tempó.
A dobosunk Tóth Marci. Őt a COVID idején találtam, vagyis hát egy hirdetést adtam fel, miután az előző dobosunk, Mózsik Imi elment. Marci Balatonbogláron volt dobtanár ekkor. Felvettünk vele két számot, és a stúdióban kiderült, hogy jobb, mint bármelyik másik jelölt. Olyan jó tempóval és lüktetéssel játszott, hogy azonnal bevettem az Eszter-zenekarba is, és mondtam neki: „Figyelj, ez úgy van, hogy a Sziámi, a Bródy és az Eszter nálam egy „csomag”, ha jössz, mindbe jössz.” Azóta rengeteget fejlődött, egy nagyon muzikális, támogató zenész.
Itt egy kicsit megszakítanálak! Ha jól tudom, elég sajátos módon lett Eszterrel közös formációtok…
Volt egy dalom, amit már régóta simítgattam, és mivel Eszterrel már korábban is dolgoztunk együtt itt-ott, ezért amikor az Én úgy alszom dalomat írtam, a fejemben az ő hangján szólalt meg. Azidőtájt épp tombolt a Covid és ő teljesen ráért, átugrott és felénekelte a dalt. Kisvártatva a zenekarral videóklipet készítettünk és annyira jól éreztük magunkat a forgatáson, hogy meg is alakítottuk az Open Pub nevű zenekarunkat.
Elsősorban Karafiáth Orsolya költő barátunk verseiből dolgozunk, az ő elképesztően kifinomult szövegeit formázzuk dalszövegekké, de Egressy Zoltán drámaíró barátunktól is kaptunk szépséges szövegeket. Sajnos Eszter nagyon-nagyon elfoglalt a színészi munkájában és igen kevéssé ér rá rockerkedni, de ehhez képest amennyire lehet, szervezünk koncerteket. Az egy nagyon szép munka, nagyon kiegyensúlyozottan, szeretetben dolgozunk együtt.
Visszatérve a csapatra…
Bakos Zita zongorázik, vokálozik, neki saját zenekara van, Myrtus, és a Hiperkarmában, illetve a Bródy zenekarban is játszik, zongoraversenyeket nyert fiatalabb korában, ő a legfelkészültebb közöttünk, fantasztikus tempója van és elképesztően pregnánsan, kifejezően játszik. Neki és az ő kóruséneklős múltjának köszönhetem, hogy bátorkodtam és megtanultam valamelyest együtt énekelni a koncerteken és a felvételeken is – van, hogy többszólamban is.
Közben készítettünk négy nagylemezt és egy hatszámos rövidebb albumot: Látom, ha hiszem CD 2014, Mennybemenő gép SP 2015, Nevess magadra! A helyzet tragikus – de nem komoly… CD 2018, Szeretetszédelgő CD 2023 és Gyere, te bárki CD 2025. Ezzel együtt sajnos, el kell ismerni, rendkívül sok vita jellemzi a kapcsolatunkat Sziámi Péterrel, nyilván ennek az oka főként az én szakmai kérlelhetetlenségem és rettenetes konokságom, de társadalmi kérdésekben is egy ideje kezdünk másfelé gondolkozni.
Péter szerintem egy nálam lényegesen kevésbé rendszerszemléletű ember, míg én a zenekart bajtársi közösségként és egyben határozott művészi, szakmai célok megvalósítására létrejött munkacsoportként fogom fel, addig Péter, úgy tűnik, mindent sokkal impulzívabban, hirtelen jött ötletek mentén gondol és a megvalósítás minősége például kevésbé izgatja, nem az a végrehajtó típus. Én annál inkább.
Hogyan tovább?
Mindezek miatt 2026 nyár elején elengedjük egymást és Péter nélkülem folytatja a zenekart, amennyiben folytatja. Be kell vallani, hogy ez egy nehéz, de elkerülhetetlen döntés volt, hiszen 2008 óta vittem a hátamon ezeket a produkciókat, 2012 óta kimondottan a Sziámi AndFriends-et. Én állítottam össze a tagságot, hangszereltem újra a régi dalokat és írtam az újakat. Én készítettem a hangfelvételeket és szerveztem a videóklipeket hozzájuk, intéztem az online és CD kiadást, de a koncertek szervezését, lebonyolítását is én végeztem, a bookingtól a tour-managementen, szállítmányozáson át a jegyértékesítésig, pályázat-menedzsmentig. Plakáttervezés és socialmedia, az utóbbit Bakos Zita segítségével. Nagyon sok volt már ez, és nagyon sokszor egészen méltatlan vitákba kellett bocsátkoznom arról, hogy hogyan kellene ezt „jól” csinálni, vagy, hogy minden mennyivel jobb volt harminc-negyven évvel ezelőtt satöbbi. Szeretném olyan irányokba fordítani az energiáimat és ezt az extra heti harminc-negyven munkaórát, ahol kicsit jobban, hatékonyabban hasznosul és szeretném a stressz-szintemet is csökkenteni, nemrég elmúltam hatvan és úgy érzem, most már szeretnék olyan dolgokkal foglalkozni, amik minden szempontból építenek.
Említetted Takáts Esztert, őt hogy ismerted meg?
Esztert Müller Péter Sziámi révén ismertem meg. 2010-ben. Péterrel sokféle formációban dolgoztunk az évek alatt, és egyszer kitalálták Eszterrel, hogy hozzunk létre egy közös produkciót. Eszternek akkoriban nem volt állandó zenekara, így Péterrel közösen kezdtünk el dolgozni egy új projekten, amiből később lemez is született. Ezt a projektet „it’s raining like” CatsandOx-nak hívtuk. Számomra túlságosan sok volt a szakmai kompromisszum ebben, így elhagytam a csapatot 2011 végén és ezt követően az fel is oszlott.
Eszterrel külön is elkezdtünk dolgozni, elkészítettük 2012-ben a Hét remény, szeretet című albumot, aztán az Elmennék-et 2014-ben és 2015-ben a Ha túl közel vagy című csodás albumot. 2016-ban szétváltak útjaink, Eszter talán túlzásnak érezte az én szakmai szigoromat és úgy gondolta, hogy nélkülem erősebb lenne, lehetne – aztán, hát, nem lett. Később rendeztük a kapcsolatainkat, de beletelt egy időbe.
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Bíró Márton, Kardos Gábor, Kirschner Péter Archívuma
