Capitol Records
A 83 éves Paul McCartney még mindig bírja az iramot. Koncertezik, besegített a Rolling Stones két legutóbbi albumán és maga is készített egy új lemezt, ahova még Ringo Starrt is meghívta.
Amikor Paul koncertturnéra indul, mindenki a Beatles dalait várja tőle, ami természetes. Ám sok kortársával ellentétben ő öreg kora ellenére is egy alkotó, kreatív ember, akinek újabb lemezeire is oda kell figyelni. Ilyen produktum a ’The Boys Of Dungeon Lane’ is.
Az album összegzés, visszatekintés, számvetés több mint hatévtizedes karrierjével, a zene változatossága is ebbe az irányba hat. Hallunk a Beatlesre emlékeztető dalokat, olyanokat is, amiket a Wings-szel vett fel a hetvenes évtizedben és néhány, a nyolcvanasban alkotott slágeresebb szerzeményeire emlékeztető kompozíció is helyet kapott.
Nem szokványos, amikor egy lemez líraian kezdődik, ám, Paul felrúgva a hagyományt, hogy az elején rúgjuk be az ajtót, a You Lie There lágy dallamaival indít. Döntő többségben ilyen darabokat hallunk. Paul McCartney tud vad rock and rollt is játszani, ez a lemez nem erről szól. Több a csendes líra, a slágerre hajazó zene, sőt még egy akusztikus bluesra hajazó szerzemény (Down South) is befigyel. A szövegi mondanivalón nagy a hangsúly, lehet, hogy ezért is a visszafogottabb zenei koncepció.
Hatvan plusz év zenei utazás után Paul McCartney már nem akar megfelelni senkinek, játszik ahogy érez. A Lost Horizon-t akár a Beatles is játszhatta volna a Never Know vagy a Mountain Top líráját is. A Ringo Starr-ral felvett Home To Us a dobos fazonjára íródott, hasonló hangulatot kölcsönöz, mint a ’Rubber Soul’ What Goes On-ja vagy a ’Sgt Pepper’ With A Little Help From My Friends alapvetése. Itt a Beatles, de új szerzeményekbe csomagolva!
A szövegi világ nagyon személyes, szerintem az alkotó az, aki igazán ért minden sort. Ahogy nem olyan rég Tinsley Ellis ’Labor Of Love’ lemeze kapcsán írtam, hétköznapi gondolatokról van szó, semmi bonyolult filozofálás nem olvasható ki a strófákból. A szavakban végig ott az élet árnyas oldala, a második világháború utáni nehéz életkörülmények, melyek gyermekkorát jelentették. A borongós képek ellenére nyilvánvaló, Paul mégis szívesen emlékszik vissza azokra az időkre. A lemez végén két dalban szüleit idézi fel, bár az apja felé megfogalmaz bírálatot, harag nincs benne. A Ringo Starr-ral közösen előadott nóta középpontjában a szülővárosuk, Liverpool áll, ami a legtöbbet jelenti ma is életútjukon. A vokálba besegít Chrissie Hynde, a Pretenders gitáros-énekese.
Bár a sajtó nagy hanggal beharangozta, hogy Ringo is közreműködik az albumon, ez ma már nem nagy dolog, hiszen, a Beatles két megmaradt tagja sokat mozgott együtt az elmúlt években.
Összességében egy csendes, inkább balladákat tartalmazó albummal van dolgunk, aminek a hangszerelése tényleg nagy műgonddal készült, ebben Andrew Watt producernek is nagy szerepe van, aki az utóbbi időben ráncba szedte a Rolling Stonest is. Bár Paul hangja vele együtt megöregedett, a karakteréből semmit sem veszített.
Ez az alkotás azonban mégsem olyan innovatív zeneileg, mint a 2020-ban kiadott ’McCartney III’, ahol minden hangszeren ő játszik. Itt is az instrumentumok döntő többségét ő szólaltatja meg, azért akad segítsége. Nyugodtabb, elmélkedőbb pillanatainkban érdemes elővenni ezt a lemezt, segít az emlékezésben.
Dalcímek:
01. As You Lie There
02. Lost Horizon
03. Days We Left Behind
04. Ripples in a Pond
05. Mountain Top”
06. Down South
07. We Two
08. Come Inside
09. Never Know
10. Home to Us (km.: Ringo Starr)
11. Life Can Be Hard
12. First Star of the Night
13. Salesman Saint
14. Momma Gets By
Zenészek:
Paul McCartney – ének, elektromos gitár, akusztikus gitár, basszusgitár, dob, zongora, elektromos zongora, szintetizátor, csembaló, templomi orgona, rumbatök, afrikai dobok, Mellotron,
Andrew Watt – elektromos gitár, akusztikus gitár, Mellotron, csörgődob, elektromos zongora, dob, rumbatök
Ringo Starr – csörgődob, ének (10), dob
Mike Davis – trombita
Nancy McCartney – beszéd
Chrissie Hynde – vokál (10)
Sharleen Spiteri – vokál (10)
