A Yorkshire Post a napokban közölt egy Wilsonnal készült anyagot, ennek kivonatolt változatát adjuk most közre.  A Porcupine Tree zenekar egykori vezérének új szólólemeze, a The Future Bites január végén került boltokba.  Az eredeti, teljes cikk linkje a szöveg végén található.

„Őszintén megmondva, még mindig a mainstream peremén érzem magamat a zenéimmel.”- kezdte mondandóját a volt prog-rock zenekar, a Porcupine Tree ex-énekes/dalszerző/gitárosa. Wilson a P.T. után szóló pályára lépett, több projecttel is dolgozott. „Engem nem fogsz látni a Later with Jools Holland TV műsorban vagy hallani a Radio 2-ben! Úgy gondolom, a zenei sajtó kissé vonakodva, de elfogadta, hogy érdemes rólam is írni, de még most is tipikus underground zenésznek lehet engem tekinteni. Úgy gondolom, az, hogy felkerültem a slágerlistákra, az a rajongótáborom érdeme. Ez egészen hihetetlen történet.”

Wilson, már több mint 20 albummal büszkélkedhet, maga építette föl közönségbázisát, szájról-szájra terjedt a híre! „Még, ha van is egy kis frusztrációm, hogy ki vagyok rekesztve a mainstream pop kultúrából, így is boldog vagyok, hogy a rajongóim ennyire lojálisak velem szemben. Minden különösebb reklámozás nélkül is mellettem állnak, nem tágítanak mellőlem, a rengeteg eltérő zenei kalandozásom ellenére sem, ami szintén teljesen szokatlan szituáció.”

Wilson szerint a The Future Bites lemeze a legkevésbé gitár-orientált anyag, amit valaha készített.  „Nem vagyok a legjobb gitáros, megvannak a korlátaim, de eljött az az idő is, amikor rájöttem, hogy már nincs mit játszani ezen a hangszeren. Eljött az ideje annak, hogy más zenei irányba forduljak. Úgy gondolom, hogy egy elektronizált világban élünk manapság, ez itt van körülöttünk, a mindennapokban. Akár a mobilokról, laptopokról vagy bármilyen más eszközről beszélünk, körül vagyunk véve elektronikus hangokkal. Ezért gondolom azt, hogy manapság már nem a rockzene világában élünk. Úgy gondolom, a rockzene tökéletesen leírta és meghatározta a huszadik század második felét, ahogy talán a jazz a korai huszadik században, mikor az volt a kor popzenéje. A rockzene, úgy vélem, eltűnt a mainstream kultúrából és ez elszomorít. Én ebből a közegből érkeztem, a rockzenén nőttem fel, de ugyanakkor izgatott az is, hogy a zene folyamatosan fejlődik, változik. Rengeteg új lehetőséggel szembesülhetünk. Manapság már jobban izgat az elektronikus zene és annak minden lehetősége, mint, hogy továbbra is gitáron játsszak.” 

Az eredeti, teljes cikk itt olvasható: https:// www.yorkshirepost.co.uk/whats-on/arts-and-entertainment/steven-wilson-i-dont-think-we-live-world-rock-music-any-more-3132027