A kedvenceiről, a közös zenélésekről, többek közt a Metallicáról, a Guns N’ Roses-ról és Sammy Hagarról mesélt néhány hete Jerry Cantrell, az Alice in Chains gitárosa a BBC Radio vendégeként, ahol az új kilencszámos szólóalbumát, a Brighten-t promózta.

Elmesélte, hogy nagyjából a 80-as évek végétől ápol szoros barátságot Duff McKagannel és Slash-sel. Nagyon fontos zenekarnak tartja a Guns N’ Rosest, akik az Alice in Chains-t is inspirálták.

Akkoriban hatalmas változások szelét lehetett érezni a zenei élet levegőjében, amit az olyan bandák indítottak el, mint a Nine Inch Nails, a Jane’s Addiction és a Guns N’ Roses – mondta Cantrell, akinek egyébként az új lemezén is közreműködött a seattle-i punk körökből származó McKagan. Az a néhány nap, amit Duff Cantrell stúdiójában töltött, épp elég volt arra, hogy a legtöbb dal basszus sávját feljátssza, holott csak néhány nótáról lett volna szó, de teljesen belemerültek a közös zenélésbe. „Ültünk egymással szemben és csak adogattuk egymásnak oda-vissza a basszusgitárt” – mesélte a Revolver Magazinnak Jerry Cantrell.

Arról is kérdezték a gitárost, hogy miért éppen a For Whom the Bell Tolls Metallica dalba szállt be a koncertjeiken. „Előtte is képben voltam velük, de nem tudtam pontosan, miről szól a dal, viszont ez volt az egyetlen, amihez igazán tudtam kapcsolódni zenészként.” – válaszolta.

Az interjúban arra is rákérdezett a riporter, hogy miért a Montrose Rock Candy című dalát választotta a legfontosabb személyes kedvencének. Cantrell elárulta, hogy már a ’70-es években felfedezte a dalt, ami az 1973-as, a zenekar nevét viselő albumon szerepelt. Később, a dalt éneklő Sammy Hagar énekessel is barátokká váltak.

„Iszonyatos erő és szenvedély van a dobhangzásban és Sammy hangjában.” – mondta Jerry, majd hozzátette: „Sőt, volt olyan, hogy játszotta is ezt a nótát Sammy Hagarral és Ronnie Montrose-zal a mexikói Cabo-ban! Piszok jó dolog volt elnyomni ezekkel a fickókkal a színpadon ezt a dalt!”

A grunge legenda fellépett már az Aerosmith-szel is 1997-ben Seattleben, de hogy miért épp a Sick as a Dog-ban, azt is ebben a műsorban mesélte el. „A srácok pont jöttek a városunkba, és meghívtak, hogy lépjek fel velük. Emlékszem, a színpadon lehunytam a szemem, annyira belemerültem a gitározásba. Amikor kinyitottam a szemem, azt éreztem, hogy teljesen beleolvadtam a bandába, olyanok voltunk, mint egy kis emberi piramis, teljes összhangban zenéltünk, ráadásul a szülővárosomban. Elképesztő volt!”

Jerry Cantrell mindemellett beszélt még a kedvenc Ac/Dc daláról, a Ride on-ról is a műsorban. „Akkor találtam rá a zenekarra, amikor az első elektromos gitáromat kaptam. Ez a dal különösen megfogott, azóta is imádom. Kissé szokatlan nóta ez az Ac/Dc-től, szelídebb a hangzása – többnyire azt szoktuk meg tőlük, hogy belelépnek az arcunkba a tempójukkal. Egy életútról szól, arról, hogy milyen úton lenni, benne lenni egy bandában, de egy kicsit komorabb és finomabb, mint az banda dalai általában. Mindig jól érzem magam ettől a nótától, ha meghallom.”