Národný Futbalový Stadión, 2026. május 30.
Tizenhatodszor láttam őket, ezt a műsort pedig harmadszor és a határt is átléptem miattuk, bár ezt sem először tettem. Ma már klasszikus metalnak hívják a zenéjüket, de én erre nem tudtam ráunni az évtizedek során. 45 éve először hallottam a ’Killers’-t Komjáthy Gyuri Bácsinál, azóta Eddie itt van velem. Nem félek tőle, sosem féltem, erőt adott. Amikor a gyermekeim kicsik voltak, tudták, hogy Eddie jó szörny, ha bejön a szobájukba, megsimogatja a buksijukat. Eltelt két évtized és mindketten eljöttek velem Pozsonyba. Mert szeretik a Maident és Eddie-t. Mi és a Maiden – ez már családi esemény nálunk évek óta, mint máshol a vasárnapi mise.
Egy stadion vagy egy sportcsarnok környékén, ahol a Maiden játszik, teljesen normális jelenség, hogy az egyenpólós rajongók ellepik az utcákat, a tereket, a kocsmákat. A Maiden-család összegyűlt – ahogy Bruce hív minket -, fivérek, nővérek, anyák, apák, gyermekek. Eddie meg a keresztapánk – bocs…
Szóval, bemegyünk a stadionba, mert a Maidennek ekkora hely kell, nem csak az irdatlan motyó, hanem a nagy tömeg miatt is. Mert több évtized elmúltával még mindig ennyien kíváncsiak rájuk. Bár öt éve nincs új lemez, a jubileumi turnén is csak 1992-ig játsszanak dalokat, de mi eljövünk, hogy a jó részben untig ismert szerzeményeket az aktuális vizuális körítéssel meghallgassuk. Csak az első kilenc album – ez a műsor azoknak is szól, akik a kezdetektől mellettük álltak. Közhely, de igaz, a nosztalgia biztos siker.
Azaz nem is az első kilenc, mert a ’No Prayer For Dying’ album kimaradt a szelekcióból. Amolyan best-of műsort kapunk, de hát nem mindenki hardcore-rajongó, eljöttek az elsőbálozók is, rájuk is gondolnak. Mindenkit magával ragadt a műsor, nem hiszem, hogy bárki is csalódottan távozott voltna.
Hiába az Anthrax az előzenekar, ők csak statiszták, mindenki Steve, Dave, Adrian, Bruce, Janick, Simon és Eddie jövetelére vár. Egyszer csak berobbannak a színpadra a Murders In The Rue Morgue dobpergésére. Hetven körüli fazonok, de úgy játszanak, mintha ezen múlna világ léte és ez egy pillanatra sem lanyhul két órán keresztül. Steve, Bruce és Janick így nyugdíjas fejjel is rendesen körbe mozogják a színpadot, igaz, már nem olyan hévvel, mint húsz éve. Dave és Adrian takarékos a mozgásban, ez nem változott az idők során, Nickoval ellentétben Simont meg látjuk a dobok mögött. Maga a show nem tökéletes, időnként káoszba fullad a hangosítás, a srácok hibáznak is nem egyszer, nem kétszer, de élő műsort hallunk. Bruce nem oly rég kijelentette, ha valami technikai susmus van a megszólalásban, abban a pillanatban lelép. Na kérem, ez a korrekt hozzáállás.
A nem tökéletes megszólalás ellenére a dalok odavágnak, nem is akárhogy, még másnap is hallottam őket belül. A látvány is mindent visz, de a Maiden lemezen is épp akkorát szól, mint a színpadon, amikor nincsenek a vizuális körítések, melynek főszereplője Eddie – különféle reinkarnációkban.
Nem kérdés, 50 év aktivitás után az Maiden még mindig mérce és igazodási pont. Nem csak zeneileg, társadalmilag is, hiszen Szófiában a bolgár államelnök fogadta őket a fellépés előtt. Nem nagyon van náluk jobb a metál műfajában.
Intro: Doctor Doctor (UFO) / The Ides of March
Murders in the Rue Morgue / Wrathchild / Killers / Phantom of the Opera / The Number of the Beast / Infinite Dreams / Powerslave / 2 Minutes to Midnight / Rime of the Ancient Mariner / Run to the Hills / Seventh Son of a Seventh Son / The Trooper / Hallowed Be Thy Name / Iron Maiden
Churchill’s Speech / Aces High / Fear of the Dark / Wasted Years
Outro: Always Look on the Bright Side of Life (Monty Python)
