Mint arról Facebook oldalunkon (https://www.facebook.com/Rockinform.hu) hírt adtunk, ismét szegényebbek lettünk egy rocksztárral. Hetvennégy éves korában – január 20-án- elhagyta a földi világot a számos hullámvölgyet meg- és túlélt Marvin Lee Aday, művésznevén Meat Loaf dallasi (USA – Texas állam) énekes-színész. A halál okát hivatalosan nem közölték, ám egyes források szerint korunk pestise, a Covid szövődményeinek következtében hunyt el.

Featuring Stoney And Meat Loaf címmel Még 1971-ben dobta piacra a nem túlzottan neves Tamla kiadó a dallasi születésű, ugyancsak nem túlzottan neves énekes-előadó bemutatkozó rhythm and blues albumát – mérsékelt sikerrel. Ezt érzékelve Aday – művésznevén Meat Loaf, amely fordításban nem mást, mint fasírozottat, húsfelvágottat jelent – inkább a színészet mellett döntött. Önálló zenei előadó művészet egy ideig felejtve, de legalább megpróbálta.

Aztán elröppent öt esztendő, amikor Loaf szerepet vállalt a ma már kultikus Rocky Horror Picture Show filmben (Eddie szerepében) – amely széles körben ismertté tette. Eközben megismerkedett Jim Steinman zeneszerzővel, aki már bizonyított; a találkozásból együttműködés lett, egy lemeznyi demót rögzítettek. Addig-addig házaltak az anyaggal, amíg kitartásuk eredményeképpen ki nem kötöttek a CBS-nél, és rá nem ütötték pecsétjüket a szerződésre.

1977-ben Todd Rundgen producer irányítása mellett megjelent tehát az első CBS gondozású LP, amely felkeltette a brit, valamint az amerikai lemezvásárlók érdeklődését, mert az album mindkét listán lassanként kezdett felfelé kúszni. A vitathatóan ízléses borító (egyes vélemények, ítészek szerint „operaszerűen dagályos”) középpontjában egy képregényhős alakja áll, de mindegy is: a lényeg, hogy a gótikus Bat Out of Hell – amely a későbbiekben trilógiává nemesült – slágerlistás helye stabilizálódni látszott, s úgy tűnt Meat Loaf személye egyre érdekesebb a zeneszerető nagyközönség számára.

A Bat Out of Hellből több mint 43 millió példányt adtak el a megjelenése óta, és harminc évvel később is évi 200 000 kelt el belőle, miközben kilenc évig szerepelt a toplistákon, és minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott lemeze ez!

Az énekes vokalisták közreműködésével zenekart szervezett, majd intenzív koncertezésbe fogott. A sikeres turné egyes állomásait egy balest miatt – a torontói előadáson leesett a színpadról, lábtörést szenvedett – kénytelenek voltak mondani, ez az énekest anyagi csődbe, és a kokainisták világába taszította. Egy évre rá azonban összeszedte magát, a tudatmódosítókat elhagyva, 1980-tól – barátja Steinman segítségével – új albumon kezdett dolgozni.

1982-ben aztán megjelent a Dead Ringer, amely a Bat Out of Hell egyfajta folytatásaként is felfogható. A fanyalgók persze itt is találtak fogást, szerintük a pufók rockénekes semmi újat nem hozott az LP-vel, míg mások a korábban bekövetkezett hangszáltúlerőltetés okozta állapot után ragyogó visszatérésként fogadták. A „jóindulatú” jólértesültnek vélt rajongók egyébként azt terjesztették, hogy Meat Loaf hangszálai regenerációs gyógymódjának érdekében képes volt saját vizeletét is meginni… Akárhogyan is, de a lemezbemutató turné elmaradt, az énekes három év pihenőt kért, ami ismét anyagi ellehetetlenülésbe taszította. Ráadásul Steinmannal való kapcsolata, barátsága is megromlott, miután a menedzser-dalszerző inkább Bonnie Tyler útját egyengette annak okán is, hogy néhány Fasírtnak beajánlott dala elutasításra talált, viszont Bonnie sikerre tudta vinni ezeket. Meat Loaf 1983-ban már nélküle adta ki az igencsak mérsékelt sikerű Midnight At The Lost And Fund című lemezt, egy évre rá pedig Bad Attitude albumot az angliai Arista kiadó gondozásában. Az optimista várakozások ellenére a nagy siker elmaradt, bár Angliában aranylemez lett. Köszönhetően a néhány tényleg népszerű nótának – közte a címadónak, amely egy duett a Who egykori frontemberével, Roger Daltryval.

De a show folytatódott: további koncertek, új lemez – ám hiába. A Bat Out of Hell sikerét egyik sem volt képes befogni. Sőt az 1986-os Blind Before I Stop című album totál kudarcot hozott, és, ahogy már említettük Steinmannal való kapcsolata, ezzel együtt anyagi helyzete ismételten megromlott. Loaf dolgozott a Boney M-et igazgató Frank Farian producerrel is, ám ez sem javított a tekintélyes testsúlyú énekes helyzetén. Ám Meat Loaf a kudarcok ellenére sem adta fel. Szerepet vállalt az 1988-as Out of Bonds című filmben, egy évvel később Pandora’s Box címmel jelentetett meg lemezt (minő véletlen egybeesés Bencsik Sándor és Cserháti István egykori zenekarának elnevezésével!), 1990-ben pedig az Original Sin album került a boltokba.

Az 1990-es esztendő egyébként a felkapaszkodás éve volt; Meat Loaf az utóbbi idők kudarcos állomásait átértékelve vett egy mély levegőt, és felkereste egykori barátját, mentorát Jim Steinmant. 1993-ban a jól bevált első után (csak nagy Britanniában 2,1 millió példányt adtak el belőle!) piacra dobták a Bat Out Of Hell II. –t, amelyről a nagy sláger az I’d Do Anything For Love kislemez formájában tizenötmillió példányban talált gazdára, és amely nagymértékben hozzájárult az énekes 1994-es Grammy-díjához.

Innentől Meat Loaf pályája meredeken ível felfelé. Az 1995-ös Welcome To The Neighborhood az USA-ban és Nagy Britanniában egyaránt platinalemez lesz, három esztendővel később Andrew Lloyd Webber és Jim Steinman musicaljében kap szerepet az énekes, míg a Kiss Is A Terrible Thing To Waste albumán Bonnie Tyler vokálozik, akivel később duettet is énekel.  Következő kiadványa 2003-ban lát napvilágot, amelynek a negyedik helyig sikerül feltornáznia magát a brit listán. A következő évben az ausztráliai turnén szimfonikus zenekar kíséretében mutatja be a szóbanforgó Couldn’t Have Said It Better albumát. Számtalan film- és epizódszerepei között talán a legismertebb a Harcosok klubjában nyújtott alakítása.

2005-ben gigaturnéba kezd, ám a londoni Wembley stadionban hirtelen rosszullét következtében összeesik. Megromlott egészségi állapotára való tekintettel a szintén nem túlzottan jó karban lévő Steinmannal még elkészítik a trilógia harmadik lemezét a Bat Out of Hell III.-at (2006), amelyet a hivatalos bejelentése szerint utolsónak szán. Miután az említett okok miatt a zeneszerző csupán a dalokat komponálta, a hangszerelés és a producelés immár Desmond Child ismert amerikai dalszerző-énekesre hárult, az album elvesztette lényegét, vagyis Steiman-os varázsát. Meat Loaf ugyan ezt a lemezt is megturnéztatta, ám egészségi állapota miatt ezt a koncertsorozatot is időlegesen félbe kellett szakítani.

Loaf korábbi bejelentését felülírva későbbmégiscsak belekezdett új albumának elkészítésébe. A 2010-ben neves vendégénekesekkel boltokba került Hang Cool Teddy Bear CD szakított a korábbi Steiman képviselte vonallal, s úgy tűnik a tisztelt zsűri elfogadta az irányváltást: a kiadvány öt héten keresztül tanyázott az Egyesült Királyság slágerlistájának negyedik helyén, ami valljuk be nem kis teljesítmény. Amelyhez talán Brian May néhány nótában elővezetett veretes gitárszólói is hozzájárultak valamelyest…

Az idősödő, az utóbbi évtizedekben komoly sikereket magáénak tudó, hullámvölgyeket meglovagoló rocksztárnak még két albumot engedélyezett a sors: 2011-2012-ben – ismét csak mérsékelt sikerrel – a Hell In A Handbasket, majd utolsóként a Braver Than We Are  digitális korong öregbítette a hústorony rocksztár hírnevét.

2022. január 20-án, családja körében, Nashville-ben – a hivatalos közlés szerint ismeretlen körülmények között, más források szerint koronavírus szövődmények következtében – elhunyt Meat Loaf. 74 évet élt.