Nemes László az egykori ORI-nál műszaki osztályvezető, hangmérnök, számtalan  koncert „hangmestere”. Barta Tamást zenei pályájának kezdetétől ismerte. 66 évesen még mindig dolgozik Frenreisz Károly cégénél, az Omega Sound&Light-nál.

Mikor és hogy ismerkedtél meg Barta Tamással?

Nemes László: Fenyő Mikivel volt nekünk egy zenekarunk, a Syconor. Majd Miki elkezdte a középiskoláit a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban, Óbudán. Egy padban ült Barta Tamással, akit hasonlóan „baromira érdekelte” az erősáram és együtt jártak az iskola mellé. Bartának is volt némi tájokozottsága a beat zenéről, bár őt szülei hegedülni taníttatták, de azzal nem sokat foglalkozott. Miközben együtt lógtak az iskolából Fenyő kérdezgette, hogy ismered ezt, ismered azt, és dúdolt neki Stones-okat meg egyéb zenéket, amire Barta dúdolta a gitárszólókat amiket kellett, olyan Chuck Berry-s, Keith Richard-os szólókat és elkezdtek egy húron pendülni. Akkoriban a Syconornál aktuális volt szólógitáros csere és Fenyő egy napon beállított, hogy megvan az új szólógitáros. Akkor alapvető dolog volt, hogy legyen a jelöltnek gitárja, erősítője. Kérdeztük Fenyőtől, hogy rendelkezik ezekkel. Mire mondta Fenyő, hogy nincs, mivel nem tud gitározni, de lehozom és meglátjátok, milyen jó srác. De ne kérdezősködjetek, mert hanem ő lesz a szólógitáros, én kilépek a zenekarból. Majd lejött egy-két bulira Barta és a Them meg Stones nótákban, mint a South Michigan Avenue 2120 és hasonlókban szájharmokiázott baromi jó érzekkel. Majd szülei vettek neki egy gitárt és mint ez utólag kiderült, ez aRadics EKO gitárja volt. Radics akkor nagy etalon volt az Atlantis-ban, ők is ott játszottak a Bosch-ban. És milyen érdekes, Radicsnak is akkoriban kedvenc zenekara a Hollies volt, ami Bartának is. Ez nem feltétlenül gitáros zenekar volt, hanem inkább vokális. De Tony Hicks nagyon jó gitáros volt, nagyon jó zenészekből állt a Hollies és megkockáztatom, jobb zenészek voltak, mint a Beatles. Ez az EKO gitár egy olasz hangszer volt, Gretsch jellegű, vékony dobozos, olyasmi, amit a rock and rollban használnak. Ezt megvették Tamás szülei és ezen kezdett tanulni gitározni. Döbbenetesen rövid idő alatt, egy hét alatt megtanult gitározni olyan szinten, hogy tudott játszani. Fenyő kitalálta, az lenne a nagy szám, amikor debütál rögtön a Narancsvirággal indítana, a Spotnicks-tól volt nagyon népszerű, a Bo Winberg féle variáció. A Bosch hozzáértő közönsége Radicsot csodálta, ahogy ő játszotta ezt a számot. Egy hét után már Barta játszotta ezt a számot, nem úgy, ahogy Radics, de legalább olyan bonyolultan és a drukkerek elkezdték egymást ölni, hogy kié a jobb. Abszolút labdába rúgott Barta, és érdekes módon már akkor azt a countrys jelleget vitte bele, ami később olyan jellemző volt a játékára. Egy hónap alatt már mester szintre fejlesztette gitárjátékát. Én így ismertem meg őt.

A Szent István parkban egy földszinti lakásban laktam, ahol szinte állandóan szólt a zene. Akkor épp építési terület volt előttünk, ahol kijelöltek egy lábtengó pályát. Odajárt Barta is, és a meccsek után bejöttek hozzám mosakodni, zenét hallgatni. A régi, jó minőségű barokkos bútorainkba Barta képes volt belekarcolni azt, hogy Chuck Berry. Az egész lakás tele volt Chuck Berry felirattal. No, ez volt a Barta. Tejfölt reggelizett és annak üres dobozát az ágy mögé dobta. Rettenetesen jól gitározott, a lábtengó nem  is érdekelte annyira. Egyébként ő régen vízilabdázott, de a sport közel sem érdekelte annyira. Csak gitározni szeretett, a gitározás érdekelte, a csajok sem. Pedig kifejezetten jó arcú, jóképű, kisportolt, nagyon jóvágású srác volt. Később összejött Bekő Évával, aki nála idősebb volt és ez hölgy hajlandó volt neki gitározni. Barta megtanította néhány akkordra, harmóniákat fogni és ezért költözött az Izabella utcába Évához. Együtt éltek és a nőnek egész nap gitározni kellett. És ha már itt tartunk, amit rettenetesen utált, hogy a pincéből fel kellett vinni a szenet meg a fát a harmadik emeletre. Azt mondta, hogy elmegy Amerikába, mert utálja felhordani a szenet, dühöngött, pedig fizikailag tök rendben volt. Barta egész nap gitározott és nem kényszerből, mint akiket kötelezően taníttattak a szülei valamilyen hangszeren. Számára a gyakorlás nem egy kötelező valami volt, Ő azt szerette csinálni! Napi 10-12 órákat gitározott kényszer nélkül, a gitározás szeretete miatt, akusztikus gitáron.

A Syconorban aztán nem igazán jöttek ki Fenyővel, nehéz ember volt mind a kettő. Fel is oszlott a Syconor úgy 1967 körül és nem állítanám, hogy kettejük miatt. Fenyő közben talált egy zenekart, amelyben benne volt Matlakovszky gitáron, Tóth Józsi dobon, Klein Cila volt a basszusgitáros és Láng Péter, aki korábban az Omegában is játszott fúvós hangszeren és mindenféle máson. Ebből lett aztán Fenyő csatlakozásával a Hungaria, vessző nélkül az á. Aztán kitalálták, hogy elindulnak a Ki Mit Tud?-on, amit meg is nyertek és kijutottak a jutalomutazásra a Szovjetúnióba, ahová én is velük tartottam.

Barta közben katona volt egy őrszázadnál a Petőfi laktanyában, a Budaörsi úton. Barta őrségben állt a Honvédelmi Minisztérium előtt. Meleg volt és szemben a Néphadsereg utcában (ma Falk Miksa utca) volt egy cukrászda. Átment és vett egy fagyit, amit őrségben nyalogatni kezdett. Fogdába csukták, és állítólag ezért nem vitték Csehszlovákiába 1968 augusztusában.

Közben a Hungaria fejlődött és Fenyő kitalálta, hogy Bartát vissza kellene hívni. Közben 69-ben Barta Syriusozott is. Barta a Koncert a Marson borítóján egy piros Höfner gitárral látható. A Hungaria olasz ELKA erősítőkön szólalt meg. Nagy, baromi nehéz cucc volt, de nem hozta azt, amire egy Marshall képes volt. Aztán elkészítették a Tűzveszélyes nagylemezt, ami szerintem egy korát megelőző lemez Barta szólóival és Sipos Péter hangszerelésével, de Fenyőt se hagyjuk ki belőle. „Titkosított” lemez lett, mert időközben feloszlott a zenekar, jött a Loksi. Barta elment a frissen alakult Locomotiv GT-be.

Az LGT indulásánál Lauxnak óriási szerepe volt. A munkaszeretet, a  nyomulás, az ügyintézési képességek a vérében voltak, ezeket nagyon tudta csinálni. Tele ötletekkel atyamester volt, a hangszereket, erősítőket ő szerezte be. Ekkor lett Bartának az arany Gibson Les Paul gitárja, ami Marshallon szólalt meg. Bartának eleinte némi kisebbségi érzése volt, mert úgy érezte, hogy Frenreisz és Presser egy kicsit lenézik. Hallottam én is, hogy mondták Neki, „Tamás ebbe ne szóljál bele, Te a Hungariaból jöttél.” Ez nem esett jól Neki. Mi együtt jöttünk a Hungariaból, így én voltam a lelki szemétládája. Barta nem nagyon szerette, ahogy Frenreisz Karesz egy kézzel játszott a basszusgitáron, mutogatott a koncerteken. Ő azt szerette volna, hogy Karesz kísérje a szólói alatt. Karesz védelmében mondom, nagyszerű zenész volt, egyszerre fújt két szaxofont, jól játszott basszusgitáron.

Lincoln Fesztivál – Great Western Express

A zenekar Karesz mercijével ment, Göndorrel Volkswagen mikrobusszal mentem, amiben voltak hangszerek és más kellékek, mert utána Svédországba mentünk fellépni. Megálltunk Londonban és ott mindenki ment a dolgára. Mi Bartával a Shaftesbury Avenue-ra mentünk, ahol akkoriban a hangszerüzletek mekkája volt. Manapság ez már London kínai negyede. Bementünk egy hangszerboltba, ahol sok gitár volt. Jött az eladó, – Barta akkor még gyengén beszélt angolul, – próbáljuk ki valamelyik hangszert. Az eladó levett valamilyen gitárt a kollekcióból és elkezdett gitározni – nem rosszul. A gitárnézésnek vége, kijöttünk és az utcán Tamás elkezdte, hogy abbahagyja a gitározást. Azt mondta: „bemegyünk egy üzletbe és egy akárki eladó jobban gitározik mint én. Mi a f***-nak csinálom én ezt?”

Aztán felmentünk Lincolnba Londontól észak-keletre, ahol a város mellett egy farmon volt a rendezvény. Egy vidéki kúriában, egy kastélyszerű épületben volt a szállásunk, ahova én léptem be elsőször, ahogy megérkeztünk. Nézelődtem és a pultnál ült egyedül egy kockás inges, lóhajú fazon. Nem tudtam, ki az a pacák, Egyből odaintett és kikért nekem egy korsó sört. Jött be a zenekar és mondják: „nézd, a Nemes a Rory Gallagher-rel sörözik!”. Másnap nagy produkciót nyújtott. Később turnéztunk 1985-ben Rory  jugoszláv-magyar-csehszlovák turnéján. Ugyanaz az ing volt rajta – de nem volt büdös! – és ugyanaz a Vox AC30-asa, ugyanott volt a vászna beszakadva mint 1972-ben.       

         Másnap majdnem elkéstünk a fesztiválról, de beestünk időre. Iszonyú rossz idő volt, esett az eső és kevesen is voltak. Előttünk a Nazareth játszott, és nálunk kisebb betűvel volt kiírva valami Genesis. Meghallgattuk és megállapítottuk, hogy szörnyű rossz volt. Viszont volt a Heads, Hands & Feet és Barta tudta ki az Albert Lee. Ő egy szenzációs, country jellegű gitáros. Barta addig nyüzsgött ott az előző napi hangszerbolti „megaláztatás” után, hogy elkapta Albert Lee-t. Nem tudom, mit mondott neki, de beültek egy sátorba és elkezdtek gitározni, riffeket mutatni egymásnak. Nyelvi akadályok ellenére megimádták egymást.

1972-ben jött a Vígszínházi felkérés és szilveszterkor volt Bartáéknál az Izabella utcában egy házibuli. Ott történt a szakítás Karesszal. Jött Somló és elindultak a Popfesztivál próbái. Vettek Somlónak egy Fender Telecater basszusgitárt, ami nem a cég legsikerültebb terméke. Somló felvette és nekem panaszkodott, hogy „ez ilyen nehéz?” A súlyára gondolta.

Bartának saját szerzeményeinek előadásával az énekkel volt gondja. Nem kedvelte presser dörmögését, amikor Artúr (=Somló) jött, akkor nem volt énekes gondja. Egyébként én beszéltem rá, hogy énekeljen, bár Ő ezt nem akarta, mondván, hogy „én gitáros vagyok!” De a Vallomást vagy az Ő még csak most 14 jól énekelte. Barta alapjában véve country irányultságú volt, Chuck Berrytől indult és jutott el a country jelleg felé. Ő ismertette meg velünk az Eagles vagy a Poco zenekarokat. Nagyon jó zenei ízléssel rendelkező muzsikus volt.

1973 nyarán egy hajdúszoboszlói koncert után jöttem el a Loksiból. Barta vitt oda, de Ő is volt az oka, hogy eljöttem onnan.

Ezután Frenreisz Karesz hívására a Skorpióval dolgoztam. 1974. decemberben az USÁ-ban voltunk a Skorpióval. New Yorkból Karesszal felhívtuk Bartát Los Angelesben. Ekkor beszéltem vele utoljára.