Derzsi Bálint a debreceni székhelyű Diktátor együttes vezetője, mely 35. évfordulóját 2021-ben új albummal ünnepelte, sorban a tizenötödikkel, harminc évvel az első után. A sokszoros jubileum kapcsán decemberben ültünk neki beszélgetni, felelevenítendő a távolabbi és közelebbi múltat, majd végül persze az aktuális kiadvánnyal kapcsolatos tudnivalókról is fellibbent a fátyol.

A negyedik részben a 2010-es évek történéseit elevenítettük fel, sorra véve a Diktátor együttes kompromisszum- és sallangmentes modernkori albumait, egészen a “Disznó az űrben” címet viselő legfrissebb állati CD-ig.

Diktátor 2019

A 2010-es években vége szakadt a trilógiát megalkotó triónak. Mikor és miért alakult át a banda? Kik játszották fel a 2013-as “Minden, amit csak megkívánsz” albumot?

Először Dobi Feri „Samu” szállt ki a csapatból. Különösebben nem indokolta, hogy miért. Nekem Terdik Ferkó említette, hogy egy Samuval való hosszabb beszélgetés alkalmával úgy vette ki a szavaiból, hogy menni szeretne. Én senkit nem szeretek kényszeríteni semmire sem, ha már nem érzi valamiért jól magát a csapatban. Nekem az természetes, hogy rögtön megadjam neki a lehetőséget… Ezt követően került Kövér Laci a bandába. Éppen összeszoktunk így hárman, mire Ferkónak meglehetősen súlyos munkahelyi, magánéleti és vállalkozásbeli gondjai lettek. Kénytelen voltam belátni, hogy nem szabad terhelni a zenekarosdival és hála Istennek, ezt ő is belátta.

Mivel azonban még mindig motoszkált bennem a kétely, hogy előzőleg Samu lehet, hogy nem is akart annyira elmenni, így, ismervén a zenei képességeit, először neki ajánlottam fel a megüresedett basszer posztot. A lényeg az, hogy feltétel nélkül elfogadta. Ezzel a gárdával jutottunk el a “Minden, amit csak megkívánsz” című lemezünk felvételéhez. Tehát a doboknál Kövér László, Laci vezér, egy nagyon jó ember; basszusgitáron Samu vezér; valamint csekélységem, ordibátor és gitáros szerepben. Külön köszönettel tartozunk Kovács Ricsinek, aki Németországban él és onnan vett részt a mutatvány közös megvalósításában, mint ritmusszekció.

Diktátor 2013

Ricsi konkrétan milyen munkafolyamatokban vett részt? Samu vezér tényleg minden hangszeren ilyen penge? A koncertek és felvételek tanulsága szerint ugyanolyan jól bevált basszusgitárosként, mint korábban dobosként…

Ritchie, amint megkapta a demó-felvételeket, bevonult egy ottani stúdióba és feldobolta a dalok 90%-át. Egy ilyen lendületes kezdés után azt gondolná az ember, hogy minden menni fog, akár a karikacsapás. De bizony nem így lett! Elkezdtük tolni a basszusokat, a gitárokat és úgy nagyjából mindent. Közel fél évig ment ez, majd rájöttünk, hogy a korábban elküldött demó szintjét még csak meg sem közelíti a végeredmény. Kukába ment minden! Ne kérdezd miért, mert nem tudom! A doboknál még minden jó volt.

Aztán jött egy ember, Nagy Zsolt, aki keresett nekünk egy másik stúdiót. Nagyjából ez volt a pálya: gépek, géphegyek, digitális erőszak, az erőszak megerőszakolása, szemeim előtt már spriccelt a vér, az agyam már rég kiverte a biztosítékot… De nem csak nálam, hanem mindenkinél. Iszonyat a köbön! A végeredmény: nos, ebből most, hogy lesz valami?

Végül jött egy másik ember, Németi Dániel, mindenki zsenikéje. Ő lett a megoldó ember. Összegzés: ennyit még összesen nem sz.rakodtunk soha egy lemez felvételein és kitornázásán sem. Valahol voltak hallható erényei is a mutatványnak és megismerhettünk egy önzetlen producert, Nagy Zsolt személyében. Zsolti! Ha te nem lettél volna, akkor most nem lenne a “Minden, amit csak megkívánsz” CD! Egyébként Samura visszatérve, ő a stílus keretein belül valóban mindenben penge, csak ajánlani tudom!

Diktátor 2016

Azt lehet tudni, hogy miért váltottatok kiadót?

Sajnos az idő múltával a Rockinform újság eladásra került egy másik kiadónak, Erdélyi Zsolti – korábbi kiadó- pedig szép lassan elvarrta a szálakat. Mi viszont rendületlenül mentünk tovább a rock ’n’ roll rögös útjain. Hajtott a kényszer, mert jöttek az új dalok és újabb ötletek, kellett hozzájuk kiadó is. Hiába no, ezt nem lehet abbahagyni. Vagy beledöglesz, vagy a sírig csinálod.

Miért pont a Hammer Music / NAIL Records-ra, mai nevén H-Music kiadóra esett a választásotok?

Már túl régen ismertük a Hammer csapatot, hát pofátlanság lett volna a részünkről, ha nem náluk kopogtatunk. Ezúton is köszönjük nekik, hogy befogadtak bennünket és ígérjük, hogy még sokáig fogjuk “zaklatni” őket. Haha!

2016-ban ismét egy eltérő karakterű album érkezett, “Büszke emberek, védett állatok” címmel…

Nos, itt már újra elkezdődött egy jó értelembem vett elállatiasodás a Diktátor zenekaron belül. A dobokhoz néhány évtizednyi kihagyás után visszatért Jagyugy Nagy Inyosz Sándor. A basszust Samu vezér pengette, a többi dolgot pedig én követtem el.

Egy kicsit kényszerpályán voltunk. Tudni kell, hogy Laci vezér betegsége miatt kértük fel Inyoszt, hogy segítsen ki bennünket, de aztán a vége annak is egy újabb lemez lett.

A dalok eredetileg Laci vezér karakterére terveződtek, ami nyilván valahol behatárolta, vagy éppen egy másik irányba tágította a stílust is. A felvételek a saját stúdiómban készültek, viszonylag nyugodt körülmények között. Ezúttal volt idő kísérletezni és szólamokat kitalálni, szemben az ezt megelőző idegbetegséggel. Örülök neki, hogy egyszer végre ez is megadatott a Diktátor zenekarnak.”

Én úgy gondolom, hogy egy békés, családias hangulatú album született. Nem volt cél a világmegváltás, ezzel a CD-vel leginkább szórakoztatni szeretnénk a minket nagyrabecsülőket.

Diktátor 2017

2019-ben pedig egy különleges kiadvánnyal jelentkeztetek. Egy közös CD-re préselve jelent meg “A hős kisteknős” című stúdió EP és az “Este a Kaptár Klubban – Live”, vagyis az első Diktátor koncertalbum, mely a diszkográfiátokban duplán kuriózumnak számít. Ugyanis korábban még nem dobtatok piacra sem középlemezt, sem koncertfelvételt…

A Németországban élő Kovács Ricsi barátunk unszolására szántuk rá magunkat erre a főleg koncert, valamint négy új melódiát tartalmazó hibrid lemezünk elkészítésére. A szívem csücske lett ez a korong, mivel akkorára már nagyon fiatal és tehetséges srácok kerültek a zenekarba. Basszusgitáron Jónász Balázs, Baly vezér. A dobokon pedig Csobán Albert, Albi vezér. Boldog vagyok, hogy a világnak ebben a távoli kis csücskében velük valósíthattam meg ezt a kis lenyomatot! Szép volt fiatalok, hálás szívvel köszönöm nektek a szíves közreműködést!

Diktátor 2018

Miért volt szükség Ricsi unszolására? Ha jól tudom, egy koncertlemez ötlete már korábban is felvetődött. Annakidején magam is szorgalmaztam, hogy készüljön valami a 33. évfordulóra, akár CD, akár DVD, akár többlemezes életműkoncert formájában…

Egy kicsit idegenkedtem a dologtól, mert ugye a hely közönségét is maximálisan ki kellett szolgálni, de az sem volt mindegy – nagyon nem-, hogy mi marad fenn a koncertből a felvételeken. Bátran mondhatom, hogy nem lett túllihegve a dolog. A kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt.

Utólag elárulom, hogy nem voltam meggyőződve arról, hogy egyáltalán megüt majd valamilyen szintet a végeredmény, ezért két helyszínen is rögzítettük az anyagot – úgy hangilag, mint képileg.”

A végén megmaradt az összes ének, úgy ahogyan élőben ott elhangzott, és a hangszereken is csak minimálisat kellett kozmetikázni.

Végül miért nem került DVD-melléklet a hibrid CD tokjába, amint az az előzetes tervekben szerepelt?

Sajnos a képi rögzítést félretettük, mert mire kiadásra került a dolog, Albi már nem volt velünk.

Jozé és Derzsi Vezér 2018

Az EP vagy minimalbum azonban tényleg unikális a karrieretekben, még csak maxit vagy kislemezt sem készítettek soha. Miért alakult akkor mégis úgy, hogy egy rövid, négyszámos anyaggal rukkoltok elő? Kinek volt az ötlete a kapcsolódó, képregényes jellegű grafikai arculat?

Az, hogy azért legyen néhány új dal, az én elképzelésem volt. Kreáltunk ugyan egy borítót, ami véleményem szerint is semmitmondó volt, de hál’ Istennek a kiadó legfőbb illetékesének, Hartmann Kristófnak is ez volt a véleménye. Nem kis büszkeséggel töltött el bennünket a dolog, hogy végül a kiadó kezdett el ötletelgetni a mutatványon. Az pedig, hogy egy valóban formabontó kis cukiság lett a végeredmény, engem a végletekig lenyűgözött.

Megérkezve a mába, nemrég jelent meg a legfrissebb Diktátor opus, a “Disznó az űrben” CD, mellyel végleg sikerült kimaxolni az állati tematikát, melyet némileg ismét megváltozott felállásban rögzítettetek.

Nos, a “Disznó az űrben” a 35 éves jubileumi lemezünk! Basszuson Baly vezér, a doboknál az elmúlt hetekben betöltött tizenhét évével Győrfi Levente, azaz Levi vezér. Már néhány évtizede megfogalmazódott bennem, hogy lesz még egyszer a Diktátornak egy totál állati lemeze. Szerintem ez a jelenlegi felállás maximálisan megérdemelte, hogy részt vegyen a nem mindennapi attrakcióban. Mit megérdemelte? Véleményem szerint erre született. Itt nem volt kérdés, hogy felvállaljuk-e ezt a tematikát, vagy csak óvatosan… Mindent bele, egyenesen a közepébe! Először hat dal született meg. Nézegettük, hallgatgattuk, körbe-körbe jártuk. Elkészültek a felvételek is, aztán egy kis szünet. Kérdezgettek a srácok, hogy állok a többivel? Mondtam, hogy nyugi, megvannak az ötletek, csak már éppen neki kellene ugranom. Aztán egy kis ugri-bugri és szóltam nekik, hogy lassan lehet jönni, hallgatózni. Szóval, eljött a nap, hogy meg lehetett hallgatni a következő hat felvételt is. Szerintem én jobban izgultam, mint ők. De aztán láttam az arcukon, hogy bejött nekik!

Ha nem is folyik minden csapból Diktátor, mégis csak azt mondom, hogy jelenleg ez a csúcs! Az “Animália” című instrumentális számot megint csak Ricsike püfölte fel. Hálás köszönet érte, kedves Ritchie! Mondjuk az úgymond “nagy rockváros” Debrecen, még az idén is úgy nyilatkozott, hogy mi nem igazán illünk oda, de szerintem nem is akarunk, mert minket bizony vár egy másik galaxis!

Ez, hogy értendő?

Úgy tűnik, a helyi szervezők minket nem kamáznak, ennyi.

Diktátor 2021

Milyen tervekkel vágtok bele az Úr 2022. esztendejében az animal metalkodásba?

Egy nagy vágyunk van: egy olyan koncert, ahol oltott és oltatlan, egymástól nem félve együtt hallgathatják az animal metalt! Ha Amerikában lehet, akkor nálunk miért nem?!

Fotók: Derzsi Vezér / Diktátor Archívum, kiadói archívumok, Ajsa, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum