Mark Clarke – Colosseum interjú: „Annyira jó ez a banda most, hogy nagyobb öröm a színpadra lépni, mint korábban bármikor!”

2023. október 8-án ismét hazánkba érkezik a Colosseum. A legendás brit blues rock együttes ezúttal az Erkel Színház színpadán fog fellépni, az Osibisa társaságában. Az eseményre Mark Clarke basszusgitárossal hangolódtunk, egy online interjú keretében.

Volt a családodban vagy a rokonságodban valamilyen előzménye a zenélésnek, vagy a művész pályának?

Édesanyám egy filharmonikus zenekarban hegedült.

Mikor és hogyan találkoztál a zenével?

Gyermekkorom óta a The Big Three, a Beatles és a Cream bűvöletében élek.

Miért pont a basszusgitárt választottad?

Egyszerűen csak tetszett, majd Beatles még jobban megszerettette velem.

Kik voltak a korabeli zenészek közül a legnagyobb hatással a rád?

Johnny Gustafson (angol basszusgitáros és énekes -2014-ben halt meg-, akinek hosszú előadói karrierje volt. Pályafutása során tagja volt a The Big Three, a The Merseybeats, a Quatermass, a Roxy Music és az Ian Gillan Band együtteseknek – a szerkesztő), Paul McCartney és Jack Bruce.

Hogyan kerültél a Colosseumba?

Egy este Clem (Clem Clempson, a Colosseum gitárosa – a szerkesztő) rávette Jont (Jon Hiseman, a Colosseum néhai dobosa – a szerkesztő), hogy nézzen meg engem. Aztán felkértek egy sessionra, ami oda vezetett, hogy együtt jammeltünk, végül megkértek, hogy csatlakozzak… Egy ideig sokkos állapotban voltam, mert Anglia legjobb gitárosait is meghallgatták…

Milyen hatással volt rád, mennyire gondolkodtatott el, hogy olyan zsenik helyére léphetsz, mint Tony Reeves vagy Louis Cennamo?

Tudtam, hogy Jon lát bennem valamit, így volt némi önbizalmam és ez hamar hozzásegített ahhoz, hogy jó basszusgitáros legyek…Bolognában volt az áttörés, azon az estén nagyon megváltoztam. Szinte repültem a színpadon.

A belépésed után is játszotta még a banda a Valentyne Suite-et az eredeti Beware The Ides Of March záró tétellel, vagy te már egyből a The Grass is Always Greener-rel végződő változatot játszottad?

Mindenféle verziót játszottunk, miként még ma is. Azt kell mondjam, hogy ma már sokkal játszom, mint annakidején, mert még mindig szeretjük a dalokat.

Volt valami speciális oka, hogy nem vettél részt a Daughter Of Time szerzeményeinek megírásában?

Igen, persze. De semmi különös. Egyszerűen csak azért, mert a felvétel közben csatlakoztam a bandához.

Mi volt a legérdekesebb a Daughter Of Time nagylemez feljátszásakor?

A Theme For An Imaginary Western, mert csak egyetlen egy felvételre maradt időnk.

Véleményed szerint mitől lett ilyen rendkívül ütős és jelentős koncertlemez a Colosseum Live?

Mert mi voltunk és vagyunk is az egyik legjobb koncertzenekar. Minden műsorba beletesszük a lelkünket és minden zenekari tag mestere annak, amit csinál. A Colosseum Live dalait most is sokat játsszuk a műsorunkban, a Lost Angeles pedig továbbra is a záródalunk. Bár több, mint két órát muzsikálunk, így nem sok időnk maradt az összes anyagunkra…

A nézőpontod szerint miért lett vége 1971-ben a Colosseumnak?

Túl nagy volt a nyomás.

Hány kiadatlan dalotok maradt akkor?

Talán tíz.

Valóban felfogható A Story Ended LP egyfajta Colosseum lezárásnak, mint az egyes zenei írók állítják?

Nem! Azon a nagylemezen van néhány dal, amit elutasítottunk Colosseum dalként. Azért nem jelentek meg Colosseum lemezen.

A Tempest után miért nem tartottál Jon-nal a Colosseum II zenekarba? Nem hívott? Vagy neked nem volt kedved?

Nem akartam… Valójában Manfred Mann is megkért, hogy csatlakozzak hozzá, ahogy néhány másik előadó is, nemet mondtam.

Miért?

Mert inkább saját zenekart akartam alapítani.

Kinek az ötlete volt a Reunion és mit gondoltál akkoriban a folytatásról?

Clem hívott fel, Dave Greenslade születésnapi bulija után és azt mondta, hogy van egy ötlete, hogy újra összejöjjön a banda. Beleugrottam és még mindig nagyon jól érezzük magunkat Colosseumként.

Mennyire játszottátok másként 1994-ben és 1995-ben a repertoárt, mint a hőskorban?

Sokkal több életerővel. Az idővel nagyobb lett bennünk a vitalitás és sokkal jobb zenészekké is váltunk. Ezért bár megvannak a dalok, a zenei alapok, mégis minden este másképp játszunk.

Miért van az, hogy a Colosseum LiveS – The Reunion Concerts 1994 CD anyaga javarészt a kölni koncertből áll és csak két felvételt szerkesztettetek rá a freiburgi előadásból?

Tisztán jobb teljesítmény és a jobb hangminőség alapján választottuk ki az albumra kerülő felvételeket.

Mikor dőlt el, hogy tartósan együtt maradtok?

1994-ben. Ez a mi zenekarunk és mindig is az lesz.

Kezdetektől fogva tervben volt egy új stúdió album?

Természetesen!

Mikor döntöttél úgy, hogy dalszerzőként is részt veszel a munkában?

Csak akkor, amikor úgy éreztem, hogy elég jó a zeném a Colosseumba…

Mennyiben változott a szerzői- illetve próbafolyamat Dick (Dick Heckstall-Smith, a Colosseum néhai szaxofonosa – a szerkesztő) elvesztése után?

Igazán nem tudom megmondani, de Clem, Jon és én onnantól még jobban hozzájárultunk a közös munkához, mint korábban.

Mi a Time On Our Side album üzenete? Hogy történjék bármi, továbbra is dolgoztok?

Annyi zenét csinálunk, amennyit csak tudunk. De „az idő nem áll a mi oldalunkon”, mert egy este csak két órát tudunk játszani.

Melyek a kedvenc Colosseum lemezeid?

A Restoration és az 1971-es Live.

Mennyire számít Clem és a te szemedben a JCM és Heroes album Colosseum produkciónak?

Egyáltalán nem. Abban a zenekarban Jon, Clem és én voltunk együtt. Csak később gondoltunk billentyűsre. Ez vezetett a Colosseum mai verziójához…

Mikor és kitől jött a második reunion ötlete?

Közvetlenül Jon halála után Clem és én úgy döntöttünk, hogy írunk néhány Colosseum anyagot és működött.

Nem volt bennetek bizonytalanság, hogy nagyon nehéz lesz hozzá méltó dobost találni?

Igen, eleinte… Aztán olyan embereket fedeztünk fel, mint Ralph Salmins, majd Malcolm Mortimore, és most már nem kell aggódnunk… De Jont soha nem cserélték le, csak találni kellett valakit, aki el tudja játszani a dalainkat.

Eleve új lemezben gondolkodtatok?

Ó igen! Nagyon kemény munka volt, de nagyon izgalmas.

A legutóbbi beszélgetésünkkor említettél egy újabb készülő Colosseum lemezt, melyet nagyon különlegesként aposztrofáltál. Mi az, amit esetleg már most is lehet tudni a készülő új Colosseum műről?

Továbbra is csak annyit, hogy készülünk valamivel. De ez maradjon még meglepetés!