Másodszorra is tarolt Budapesten Báthory Zoli bandája, a Five Finger Death Punch. Pedig a jelenlegi koncertdömpingben nem is annyira könnyű feladat – közel- megtölteni egy olyan helyet, mint a Papp László Aréna. Brutális nyarunk van, egymást érik a giga bulik és a java még hátra van, de Zoliékat ez csöppet sem érdekelte, egy feladatuk volt, bevonzani és elszórakoztatni a törzsközönséget és ez maradéktalanul sikerült is.

Pont a covid lezárások előtt, 2020 februárjában járt először kis hazánkban az ezredforduló utáni rock történelem egyik legsikeresebb metal fogata a Five Finger Death Punch, és olyan jól sikerült Báthory Zoli hazatérése, hogy úgy néz ki Budapest jó időre felkerült a banda turnétérképére, bár az is igaz, hogy az idei koncert jóval visszafogottabbra sikerült a debütáláshoz képest, na de erről majd később.

A bulit a svéd Solence indította, akik a Hollywood Undead kényszerű turnélemondása miatt kerültek hirtelen a gépezetbe. A srácok viszonylag visszafogottan kezdtek bele a műsorukba, amit a gyatra hangzás sem segített. Hallhatóan megtanulták a leckét, jó dallamérzékkel közelítenek a modern metal adta lehetőségekhez, de igazi karizmatikus egyéniségek nélkül szinte biztos, hogy nem jutnak a magasabb régiókba. A Black Veil Brides pl. köröket ver rájuk, nem véletlenül, hasonló közegben mozognak, de kiállásban fényévekre van egymástól a két zenekar. A műsoruk második felében már jóval harapósabb tételek is előkerültek, a közönség is kezdett ráérezni a zenéjükre, de ez most csak egy felejthető bemutatkozásra volt elég, a sikerhez ennél jóval több kell…

Az Ill Nino már jóval magabiztosabban kezdett bele a programjába, de a hangzás őket sem segítette, sőt, kb. a műsoruk vége felé érkezett meg nagyjából az elfogadható szintre, ami akkor már túl késő volt. Pedig mindent beleadtak, a covid előtti zenekari átrendeződés egyáltalán nem tépázta meg a bandát, sőt Mark Rizzo visszatérése, valamint az új torok Marcos felbukkanása újra irányba állította a banda szekerét. Perkás oldalon is változott a banda, a srácok bele is adtak mindent, hogy bizonyítsanak, sajnos a gyatra hangosítás miatt szinte semmit sem lehetett hallani a játékukból, a vadul kalimpáló kezekhez nem társult extra ritmus élmény. Ez alól csak az a mozzanat volt kivétel, amikor a veterán dobos Dave Chavarri-val közösen adtak elő egy ritmus orgiát. Valahol sajnálom a megabandák elé, a kiadó, vagy a menedzsment által betuszakolt zenekarokat, mert szinte biztos, hogy ilyen feltételekkel/megszólalással szint alatti előadásokra vannak kárhoztatva. Ez a koncert is jó példa volt erre, értem, hogy sok embernek játszanak, de ilyen minőségben szinte tök feleslegesen. Új rajongókat szinte biztos, hogy nem így fognak szerezni, azok pedig, akik ismerték a bandát, a dalokat biztosan jobban élvezték volna egy önálló buli során, mint itt, egy giga színpadon, szar hangzással, minden cicoma nélkül.

Szerencsére a Five Finger buli már a banda pozíciójához mérten szólalt meg, miután kicsivel fél 10 után lehullott a függöny. Nyoma sem volt annak a kásának, amit az előzenekarok kaptak. Nem tudom, ki mennyire volt képben, de ez a buli még az utolsó 5FDP lemez, a 2020-as F8 prómójának záró köre volt. Sajnos az a lemez pont a covid berobbanásánál jelent meg, így rendes turnét nem kapott, az augusztusban érkező friss Punch album turnéja pedig csak az európai kör után kezdődik az államokban.

Ehhez mérten a látvány is az F8 lemezt idézte a háttérben belógatott hatalmas (az F8 borítóról ismerős) végtelen jelet formázó, a saját farkába harapó kígyó képében. Mérete miatt egészen brutális látványt nyújtott, de azon kívül, hogy világított a szeme és más-más színben pompázott – attól függően, hogy milyen fénnyel világították meg-, mozdulatlan maradt, pedig vártam, hogy egy ponton történik vele valami izgalmas, nem történt…

Sajnos a set lista is az említett album és elődei köré lett kitalálva, ráadásul a mostani európai kör nagy része fesztivál fellépés, így a műsor hossza is jelentősen meg lett kurtítva, amit a saját bulikon sem egészítettek ki további dalokkal… Talán ez az egyetlen, ami tényleg fájó pont lehetett ennél a koncertnél. Intróval, (felesleges) dobszólóval, közönség fuck-oltatással, technikai problémák miatti leállással együtt nettó 1 óra 20 perc, ráadás nélkül ezen a szinten több, mint kevés. A legutóbbi magyar bulihoz képest meg pláne. Akik nem bírták kivárni, hogy Zoli és csapata ideérjen, azok biztos csekkolták a turnéindító Nova Rock-os bulit is, és milyen jól tették hiszen megkapták a közelgő új lemez bivaly erős nótáját a Welcome To The Circus-t is. Érthetetlen miért lett kikukázva a nóta két bulival később, az utolsó 10-15 év legjobb 5FDP dala (szerintem).

A banda amúgy jól teljesített, mindenki hozta, amit kell, vagy ami ezen a szinten elvárható, a gépezet működött szépen, még ha voltak is problémái a mikrofonnal… A legnagyobb sikerekkel telerakott műsorral pedig nem igen lehet mellé lőni, minden sort, minden hangot lekövetett a láthatóan fanatikus közönség, valószínűleg sokakat nem is érdekelt, hogy ott, akkor, az eksztázisban simán kaphattak volna még vagy 5-6 dalt…

Számomra furcsa volt az is, hogy a pár nappal korábban, Bodor Máté miatt szintén magyar szállal rendelkező Alestorm kimaxolva a magyar kötődést, népünnepélyt rittyentve a Barbába, addig Zoliék szinte minimálisan használták ki ezt a lehetőséget. Pedig a közönség időről-időre belekezdett a Zoli-Zoli, vagy a Ria Ria Hungária skandálásba, de egy fél mondaton kívül semmi magyar kommunikáció nem volt. Azt hiszem, ha a végén egy: ’Köszi srácok, Ti vagytok a legjobb közönség’ mondat elhangzik magyarul, még most is zengene az Aréna. Azért a végére persze előkerült egy magyar zászló Zoli kezében, és piros pont is jár azért, hogy lement az első sorba pacsizni, fotózkodni, de én a helyében jobban behergeltem volna az amúgy is felcsigázott közönséget.

Az imént említett kritikai él (nevezzük nyavalygásnak) ellenére remek koncertet láthatott a közönség, nem hiszem, hogy bárki is elégedetlenül távozott, sőt sokan minden bizonnyal életük nagy pillanataként raktározzák majd el ezt az élményt.

A hivatalos koncertbeharangozóban az áll, hogy a számok tükrében a 5FDP ma a második legismertebb metal banda – a Metallica az első. Végső nyavalygásként én azért megjegyezném, hogy összességében (de ha csak a számokat nézem, akkor is) van még min dolgozni, hogy ez a mondat tényleg igaz legyen…

Fotók: FFDP – a képek nem a pesti bulin készültek.

Fotók Báthory Zoli oldalán a budapesti koncertről: https://www.facebook.com/photo?fbid=618162633011394&set=pcb.618162763011381