PMI VHS / SMV LD 1992
Idén 30 éve, 1992. június 2-án jelent meg a Pink Floyd utolsó előtti zenés filmje – a koncertfilmeket értelemszerűen nem számítva. Sőt, mivel a „The Endless River” film duplán utólag jelent meg, az elkészülte után öt évvel, ráadásul Rick Wright esetében posztumusz került kiadásra, a gyakorlatban sokáig a „La Carrera Panamericana” számított a Pink Floyd együttes aktív működése alatti utolsó filmes alkotásnak.
A zenés dokumentumfilm címadó rendezvénye nem más, mint egy mexikói veterán autórally, melyet hosszas kihagyás után 1988-tól rendeznek meg újra. A határtól-határig tartó, nyílt utcákon zajló verseny eredetileg 1950 és 1954 között futott, majd a soron következő rally, mint kiemelten balesetveszélyes rendezvény, törlésre került, az ’55-ös le mansi katasztrófára hivatkozva.
A Pink Floyd filmben látható hallható versenyt 1991-ben rendezték, oldsmobilok, illetve vintage kinézetű, újragyártott járművek részvételével. Az évben konkrétan százhúsz veterán autóritkaság állt rajthoz, két-két fős legénységgel – illetve, mint a filmben is látható, néhol „leánysággal”-, kizárólag 1954 előtti autentikus versenyautókkal, gyűjtői darabokkal, vintage modellekkel.
A Pink Floyd részéről két automobil indult a patinás rallyn, egy-egy Jaguar replika, melyek külsőre egy az egyben hozták az 1952-es C-típust. Az egyik csapat David Gilmour gitárosból és Steve O’Rourke menedzserből állt, ők sajnálatos módon balesetet szenvedtek és kiestek a versenyből.
Szerencsére megúszták könnyebb sérülésekkel, lábtöréssel illetve agyrázkódással. A másik autóban pedig Nick Mason dobos, mint pilóta és barátja, Valentine Lindsay autóversenyző, ezúttal, mint navigátor indultak, akik végül a nyolcadik helyen zárták a versenyt.
A közismerten autómániás Nick Mason úgy vélte, egy zenés Pink Floyd film a lehető legjobb társ-produkció egy ilyen tőkeigényes hobbihoz, kikapcsolódáshoz, hiszen annak bevételei, a tévés sugárzás, illetve a későbbi VHS és LD eladások majd utólag fedezik a száguldozás költségeit. Így végül nem saját zsebre megy a játék, hanem mások pénzén szórakozhatnak Mexikóban…
A Pink Floyd „La Carrera Panamericana” filmje 1992-ben jelent meg, kizárólag VHS kazetta és LaserDisc verziókban. Puritán formában, extrák nélkül, csakis az 1991-es versenyről készült bő egyórás filmre koncentrálva. Magáról a videóról csak a legjobbakat lehet mondani, Masonék sokadjára is megbízható magabiztossággal kapták el a projekt lényegét. Ugyanis a film szerencsére messze nem csak az ő versenyükről szól, hanem az 1991-es „La Carrera Panamericana” többi résztvevőjéről, valamint a rally ’50-es évekbeli előzményeiről is.
A film tehát végigkíséri a versenyt és a versenyzőket Dél-Mexikótól Texasig. Miközben a gyönyörű autócsodák látványához és a csodálatos tájhoz oly annyira passzol a Pink Floyd muzsikája, mintha mindig is együvé tartoztak volna. Ezen túl a film bepillantást nyújt a versenyszünetekbe, a hajnalig tartó lelkes szervizmunkákba, továbbá az egyes városokban megrendezett ünnepségekbe, illetve interjúk formájában örökíti meg a soknemzetiségű mezőny tagjainak aktuális gondolatait.
Furcsamód Rick Wright együttesbeli státusza még az idő tájt is bizonytalan volt, hiszen anno Waters aláíratott vele egy papírt, hogy többé nem térhet vissza a Pink Floyd kötelékébe, aminek ellenére 1986-tól ismét együtt dolgozott az akkoriban hivatalosan Gilmour-Mason duóvá redukálódott zenekarral. Persze ügyesen lavírozva, hol tagként, hol vendégként feltüntetve a kiadványokon.
Mivel Richard nem vett részt a film alapjául szolgáló autóversenyen, így annakidején talán nem is volt annyira zavaró, hogy lemaradt az úgymond zenekari csoportképről. A felvételeket készítő zenészlista úgyis egyértelművé tette, hogy az 1987-1990 közötti turnécsapat 3+4-es alaptagsága dolgozott ennek a filmzenének az elkészítésén is. Nevezetesen Dave, Nick, Rick, valamint Jon Carin, Guy Pratt, Gary Wallis és Tin Renwick. A Waters utáni új Floyd-korszak alapcsapata, aranycsapata.
A „La Carrera Panamericana” című filmben összesen tizenegy Pink Floyd szerzemény hallható, részben vagy egészben, némelyik több alkalommal is.
A korábbi felvételek közül felhasználásra került az 1987-es „A Momentary Lapse Of Reason” albumról a „Signs Of Life”, a „Yet Another Movie”, a „Sorrow” és a „One Slip”. Az 1988-as „Delicate Sound Of Thunder” koncertalbumról pedig a „Run Like Hell”. (Igen, tudom, hogy szinte az összes angol nyelvű online cikkben a „The Wall” szerepel, de attól ez a felvétel még New Yorkban készült, a Nassau Coliseumban. Kinn is vannak megbízhatóan felkészületlen rockszakírók…)
Az 1991-ben rögzített friss felvételek címei a következők: „Country Theme”, „Small Theme”, „Big Theme”, „Mexico ’78”, ezek David Gilmour kompozíciói. Továbbá a „Carrera Slow Blues” és a „Pan Am Shuffle”, melyek zenekari szerzemények, tehát a Gilmour-Wright-Mason trió jegyzi őket.
Utóbbi dalcsokor jelentősége, hogy 1979-es távozása után első alkalommal szerepelt Richard Wright szerzőként új Pink Floyd dalokban. Továbbá, hogy az instrumentális felvételek egyes hangzásai, motívumai, témái, jellemző ritmusai bizony vissza-visszaköszönnek a csapat 1994-es „The Division Bell” és 2014-es „The Endless River” című albumainak szerzeményeiből, így a „La Carrera Panamericana” filmzene az utolsó Pink Floyd korszak egyfajta felvezetőjeként, előzeteseként, főpróbájaként is felfogható.
Miközben persze a rendkívül sikeres és gazdag életmű előzményeit is fel-felmelegítették Davidék. Laikus füllel sem nehéz felfedezni mondjuk a „Pan Am Shuffle” és a „Money” egyik harmóniamenete közötti erős rokonságot. Ergo Waters vélhetően több szerzői kreditet is megérdemelt volna, mint ami végül a LaserDisc és a videókazetta hátsó borítóján szerepel.
https://www.youtube.com/watch?v=GA5eHknOiOg
Érdekes módon a soundtrack eddig még semmilyen formában nem jelent meg hivatalos formában, valamiért még a „The Later Years 1987-2019” boxból is kimaradt. Ennek ellenére mégis elterjedt és közismert.
Gyakorlatilag az összes floydernek megvan, több változatban is, annyiféle bootleg változat készült az anyagból az elmúlt évtizedekben.
A már régóta esedékes, és a rajongók által hosszú ideje várva-várt hivatalos újrakiadás talán valamelyik következő „A Momentary Lapse Of Reason” vagy „The Division Bell” box set CD-, DVD- és BD-melléklete lesz. Addig is, érdemes néha újra leülni a LaserDisc-játszó és a tévékészülék elé, mert dokumentumfilmként és zenés filmként is egyaránt szórakoztató örökzöldnek számít a Pink Floyd szépen öregedő „La Carrera Panamericana” filmje, Nick Mason autómániájának egyik szép emléke.
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
