A Trottel Records története idén 30 éve, 1992-ben indult. A tíz évvel korábban, 1982-ben zászlót bontó, azóta pedig a lehető legváltozatosabb felállásokban, eklektikus stílusban és sokféle néven alkotó zenekar (Der Trottel, Die Trottel, Trottel, Troxx, Trottel Monodream, Trottel Stereodream Experience, Trottel Stereodream Workshop, Trottel – a Talayapa project, stb.) – a diktatúra tilalomfáit megkerülve- hamar a saját kezében vette a dolgokat: 1986-tól illegáliskiadó- és terjesztő céget működtetett, Trottel Distribution néven, melynek helyét ’92-ben vette át a már hivatalos formában tevékenykedő saját label.
A Trottel Records azóta is stabilan az egyik-, ha nem egyenesen a legjelentősebb aktív hazai alternatív kiadó, mely a saját zenék terjesztésén túl is széles repertoárral rendelkezik, a legkülönfélébb stílusban dolgozó (punk, alter, psychedelic, rock, electro, hardcore, rap, metal, folk, world music, stb.) előadók felvételeit gondozva.
A 30 éves jubileumot pedig mi mással ünnepelhették volna, mint munkával. Idén is folytatódott az életmű-sorozat, a klasszikus Trottel albumok vinil újrakiadása, melyekhez a korszakot idéző informatív fanzine-ek társulnak. Így 2022. április 9-én napvilágot látott a korai Trottel műsorokat összegző opus magnum, a „The Final Salute In The Name Of Human Misery” dupla nagylemez remaszterizált új változata. Melynek előzménye a „Borderline Syndroma” 2020-as, illetve a „The Same Story Goes On” 2019-es újrakiadása. És a történet folytatódik…
Mikor a Final Salute koncertkörútján a Trottelina, azaz Asztalos Ildi kilépett az együttesből, lezárult egy korszak. A fiúk úgy döntöttek, hogy trióban folytatják, így már Ildi nélkül fejezték be az Európa-turnét, majd kezdtek bele a következő Trottel anyag megírásába. Majd a Hit Gyülekezetére hivatkozva Ákos is távozott, így az addig nagyjából már elkészült új programot, a két húszperces formabontó, eklektikus szvitet 1992 elején vendégdobosokkal, Idrányi Barna és Zsidel Miki közreműködésével próbálták össze a közelgő turnéra, illetve a tervezett lemezfelvételre. Valamint az évben még egy Paul nevű angol srác is próbálkozott a dobok mögött, de végül kizárólag csak Miki maradt a Rupaszov-Kaktusz duó mellett a soron következő album turnéjára és dobfelvételeire.
1992. május 12-én hivatalosan is megalakult a Trottel Records, melynek első kiadványa a Trottel negyedik albuma, a „The Same Story Goes On” nagylemez lett. A Zsidel Mikivel trió felállásban megszilárdult csapat számos vendégművészt is bevont két héttételes progresszív punk, vagy még inkább simán csak eklektikus szvit felvételeibe. Így például halhatjuk Lucille Chaffour-t, a „T-34” című punkfilm készítőjét szaxofonon és a vokálban, miként Sotár, az AMD és az első Leukémia felállás legendás énekese is tiszteletét tette.
A „The Story Goes On” album A-oldalát betöltő címadó szvit hét tételben (In The Everyday’s Life / Welcome! / What Are You Looking For? / And The Story Goes On / Some Very Long Years / Lies And Self-Deception / No One Is To Blame ) foglalja össze a rendszerváltás-korabeli életérzést, egy hiteles, öntevékeny, autonóm alkotóközösség szemszögéből, mely végig azt az alapvetést rögzíti, hogy ugyanaz a történet folytatódik. Világszinten is, össztársadalmi szinten is, a változásokat megélt bővebb-szűkebb környezetünkben és hazánkban is, hiszen ugyanazt az életet folytatjuk, csak kissé megváltozott körülmények között. De ezt akkoriban amúgy akár érthettük az Ildi utáni, radikálisan megváltozott Trottel zenekarra, a Trottel folyamatosan megújuló zenéjére is.
Mindenesetre, miközben a Trottel stílusa 1992-től fogva abszolút behatárolhatatlanná vált és a zenekar, mint szabad alkotóközösség mindent asszimilált a művészetébe, amivel csak kapcsolatba került, de a punk attitűd, a kőkemény társadalomkritika és „csináld magad” elv végig stabilan velük maradt.
Ez, a szavakkal nehezen körülírható egyedi Trottel zeneiség pedig egyrészt felért a hőskorszakbeli brit prog rock olyan csúcselőadóihoz, mint a King Crimson, a Hawkwind, a Soft Machine, a Quatermass, a National Health, a Pink Floyd, a Caravan vagy a Van der Graaf Generator.
Miközben azokat néhol le is körözve, már a német kosmische musik, kraut rock kísérletező erejét, úttörő kedvét is visszahozta a hazai zenei életbe.
Így hát a trióvá olvadt, majd a legkülönfélébb neveken és felállásokban alkotó Trottel zenekart, idővel már jóval inkább azokkal a legendás nyugat-német előadókkal lehetett párhuzamba vonni, akik még a saját kisebb-nagyobb sikereinek a receptjeihez sem ragaszkodtak, hanem végig szabadon alkottak, alkotnak.
Ezért következhetett be végül az, a szinte elképzelhetetlen helyzet, hogy a punk zenekarként indult Der Trottel, majd kísérleti hardcore-punk együttesként megújult Die Trottel későbbi inkarnációinak kazettái, cédéi és lemezei világszerte olyan bandák között foglalnak helyet – de elsősorban nyilván az európai lemezgyűjtők polcain-, mint például a Kraan, a Guru Guru, az Embryo, a Neu!, az Agitation Free, a Jane, a Novalis vagy a Gila.
A „The Story Goes On”, mint korának ismét egyik legaktuálisabb szövegű albuma lényeglátóan figyelmeztetett és figyelmeztet ma is. Arra, hogy bár lehet a múlékony korszellemet és az időről-időre némileg újnak tűnő, amúgy lényegében egy helyben járó társadalmi rendszereket hibáztatni, szidni és utálni, de a fő probléma, vagyis a halandó emberi természettel együtt járó önzés, butaság és gyarlóság minden korszakra hatással van, minden utópiát beszennyez és minden önmegváltást groteszkbe taszít. Ezért bár 1990-ben őszintén örültünk, hogy végre vége az átkosnak, de már akkoriban sem voltunk vakok az új idők új problémáival kapcsolatban sem. Mert például a kiskirály jelenség, mint minden emberi közösség mételye, minden szisztémában betonbiztosan hamar megjelenik. Mert a kisgömböcnek soha semmi nem elég, semelyik világrendszerben sem kielégíthető az étvágya…
Ezzel párhuzamosan, a B-oldal szintén héttételes (When We Were Younger / The King Of The Ants / The Little Puck / After / There Must Be An Explanation / How Was Your Life Like? / The Castle) tanmeséje, a „Castle On The Peak” című remekműve már kifejezetten önvizsgálatra késztet. Eleget foglalkoztunk a világgal és a többi ember hibáival, most inkább arról adjunk mindannyian számot, hogy: hová lett a néhány évvel korábbi, naivabb és a jelenleginél sokkal tisztább, őszintébb és önzetlenebb gyermeki énünk?
Madách Imre után szabadon a Trottel akkori legénysége is bemutatta a maga korának aspektusai szerint megélt londoni színt, majd az egykor ígéretes gyermekek emberi torzóvá váló felnőttjeire mutatva apellál, hátha még menthető valamennyi a lelkünkben rejtőző gyermeki őszinteségből, gyermeki hitből, hogy jóvátehessük a világi vétkeket és elérhessük végre az álmainkat.
Amit álmodtál, az valóság,
És nem számít, hogy felnőtt vagy már rég
– Füchsel Tibor
A színes hangszereléssel, vendégénekesekkel és vendég-szövegmondókkal elkészített stúdióalbum anyagát a folyton mozgásban lévő Trottel élőben persze továbbra is trióban játszotta el, úgy, ahogy a két szvit eredetileg is összeállt. Majd folytatódott a máig is tartó eklektika, melybe a legkülönfélébb stílusok, hangszerelések és felállások is simán belefértek az elmúlt harminc év folyamán.
Még a pandémiás őrület előtt, a „The Story Goes On” 2019-es újrakiadása indította a Trottel életmű-sorozatot. Mely egyben mintát is adott az elkövetkező, felújított kiadványoknak. A némileg megváltozott, de azért az eredeti motívumot hozó frontborítóba pedig nem csak a remaszterizált hangfelvétel került vinil korongon, hanem a korszakot részletesen bemutató angol-magyar ismertető, fotóalbum, illetve az eredeti szövegkönyv is.
A megunhatatlan alapmű pedig továbbra is velünk, változó énünkkel és változó világunkkal együtt forog tovább. Az elmúlt harminc esztendő alatt semmit sem öregedve, kortalan klasszikusként dokumentálva, hogy az emberi természet össztársadalmi szinten alapvetően sosem változik, ezért a történet folytatódik, ismétlődik, majd ismét ugyanaz a történet folytatódik. Mert bár az emberiség semmiből sem tanul, sosem adjuk fel a reményt.
Mondottam ember:
Küzdj, és bízva bízzál!
– Madách Imre
Fotók: Trottel Records
