Szeptember 25-én, öt nappal a hetvenharmadik születésnapja után elhunyt Baksa Soós János, választott nevén Január Herceg Tova ICY előadóművész, énekes, képzőművész, performer. Ő volt a magyar underground művészet máig legnagyobb hatású alakja. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét.

         Baksa Soós János 1948. szeptember 20-án született Budapesten. A zenei-általános iskola után, 1962-ben Kelet-Berlinbe került, az Alderhof könyvtárban és egy rajzfilmstúdióban dolgozott. 1966-ban tért vissza Budapestre, első együttese a Wastaps volt 1968-ban, egy évvel később alapította meg a Kex nevű zenekarát, melynek tagjai voltak: Doleviczényi Miklós billentyűs, Bianki Iván gitáros (ő játszott először kétnyakú gitáron Magyarországon), Imre Attila basszusgitáros, Kisfaludy András dobos. A zenekarban megfordult még Babos Gyula, Závodi János, Somló Tamás és Tóth János Rudolf is. 

         „Aztán felcsendült a zene.” Megalkották a magyar zenetörténet  talán legszebb dalát, melynek címe: „Család”. A vonósok a házi-muzsikálás melegét adták vissza, míg az „Elszállt egy hajó a szélben” Bartókos indítása egy progresszívebb hangot ütött meg. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és az akkori kultúrpolitika máig elévülhetetlen bűne, hogy csak ez az egy kislemezük jelenhetett meg. Baksa Soós disszidálása (1971) miatt a Kex számait nem játszották, szellemi örökségét sem ápolhatták a rendszerváltás előtti időkben – vagy csak alig, lásd Hobo! Maradt még róluk-tőlük néhány rádiófelvétel talonban: Három királyok, Tiszta szívvel, Hetedik, Csillagok, ne ragyogjatok, Zöld-sárga, Kanapé, Pálpusztai, Nálunk, Vacsora. A Kex rendszeresen koncertezett a Bercsényi-klubban, a Bem Rakparton, a Citadellában és a Párizsi-udvarban…

          A szabadság egy kis szigetét jelentette a Kex-sétahajó is a Dunán, amely szerda délelőtt 11 órakor indult Visegrádra, akkor, amikor minden más „normális” ember dolgozik vagy tanul, kivéve a Kartográfiai Vállalat figuránsait, akik a Duna-parti kirendeltségen már javában túl voltak a munka dandárján. 

          Sokan úgy vélik, hogy Baksa Soós a „punk” előfutára volt. Szerintem nem. A beatnikek a művészetekhez menekültek a konformizmus és a hidegháború szele elől, míg a punkok az önpusztítás romantikájába. A beat profán, ünnepi művészetközpontúságával szemben a punk számára a művészet brutalitásig nyers esztétikája a rombolás és a kritika eszköze volt. Baksa Soós düh és harag nélkül szelíden, a puszta lényének szabadságfokával lázadt a konformizmus  ellen.

          Baksa Soós János szerepelt több filmben is. Szomjas György: Tündérszép leány (1969), Mészáros Márta: Szép lányok ne sírjatok (1970), Bódy Gábor: A harmadik (1971), Szomjas György: Az volt a Hej, igazán szép idő (1977), Fonyó Gergely:Cseh Tamás film (2001).

          Baksa Soós Jánosról még az őt megkörnyékező ügynökök sem tudtak rosszat írni, legfeljebb csak azt, hogy nem hajlandó pénzért eladni magát, feladni az elveit. Sőt, még a saját legendáját sem volt hajlandó aprópénzre váltani. Egy alkalommal, még a Metró zenekarba is  csábította egy „Gara” fedőnevű ügynök (Fogarasi János, a Metró billentyűse).   

         1971-ben a rendőri zaklatások elől Nyugat-Németországba menekült. Essenben és Düsseldorfban a Művészeti Akadémián képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1978-ban mesternövendék lett. Olyan mesterei voltak, mint Joseph Beuys és Gerhard Richter. Voltak kiállításai Budapesten, Berlinben, Székesfehérváron is…

         Az akkori „zárt” világban, a „tilalomfák” erdejében bátran haladt előre ez a kis „tiszavirágéletű” csapat, melynek máig ható szellemi örökségét csak a jó tíz évvel később indult underground zenekarok merték felvállalni. Hogy mitől is nőtt legendássá ez az „emlékexárnyán” megszépült kis klubzenekar? Talán, mert az idő is más ütemre járt. Egy azóta sem tapasztalt szellemi pezsgés volt akkoriban, amely igazi értékeket hozott a felszínre. A korabeli underground zene együtt lélegzett a társművészetekkel.

         A Kex koncertje egyszerre volt zenei-, képzőművészeti-, és színházi élmény – egyfajta performansz. Az ötlet szülőatyja – a magyar „Frank Zappa” – Baksa Soós János volt, aki nagyon sok fiatal művész szemében prófétaként jelenik meg. Talán, azért csoportosultak körülötte a „világcsavargó” értelmiségiek, mert egy végtelenül nyitott, felvilágosult elme volt, egy igazán szabad ember, aki puszta lényével tiltakozott a népbutítás minden formája ellen. A reklámversikék ugyanúgy zavarták, mint a művészettörténet megkövült szemlélete. Czakó Gábor róla formálta a Megváltó című regényét. Temesi Ferenc költészet-napi tárcájából megtudjuk, hogy számára Baksa Soós jelentette az igazi „József Attila-élményt”. Baksa Soós személye több generációnak adott inspirációt: Cseh Tamás, Bereményi Géza, Földes László „Hobo”, Halász Péter, Czakó Gábor, Temesi Ferenc, Szikszay Károly, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás, Najmányi László, Pajor Tamás, Menyhárt Jenő, Beck Zoli, Krulik Zoltán, Jancsó Miklós, Szomjas György, Bódy Gábor… 

Így emlékeznek rá: 

         Földes László „Hobo” 

„Miután megismerhettem a Rolling Stones és a Doors munkásságát, nem szégyelltem kijelenteni, hogy Baksa egyedül többet tudott, mint Mick Jagger és Jim Morrison együttvéve, és ezt ma is így gondolom.” 

         Cseh Tamás 

„Nem voltam akkora szám, de attól, hogy a Baksa ajánlott, mindenki befogadó lett, én pedig átestem a tűzkeresztségen. Megkóstoltam a színpadot és a sikert.”

         Sebők János 

 „…belvárosi Don Quijote, aki fityiszt mutatott a hatalmasoknak, dróton rángatta a rajongóit, a kritikusait, poénpetárdákkal riogatta a nyárspolgárokat, fapofával rúgta seggbe zenésztársait.”

          Czakó Gábor 

 „Többek között tőle tanultam meg, hogy a művészet nem a fül-, a nyelv-, a kéz ügyessége, hanem – magatartás.” 

           Szikszay Károly 

 „Kérem szépen, a Kex engemet megdöbbentett. Amit csináltak, megváltoztatta az egész addigi életemet, föl lettem szabadítva.” 

            Krulik Zoltán 

” Elképesztően nagy szabadságfokkal élt. Kiment a nagy Nyugatra, és felszívódott. Elhagyta a televényt, akárcsak Orszáczky. Mielőtt kiment, a gitárját átvitte Cseh Tamáshoz, és úgy tett, mintha csak ott felejtette volna.”

             Najmányi László

„Agyonverték volna, ha itt marad még tovább. Ezt a szabadságfokot akkor itt nem lehetett tovább csinálni, mert egyszerűen életének minden másodperce provokáció volt.”

             Beck Zoli 

„A Baksa Soós örökéletű figura, az egész zenetörténet bele volt kódolva, felforgató gesztusai a punk, a dalszövegei az underground, a zenéje beat és rock. Egyszerre csinált színházat, popzenét, képzőművészetet és irodalmat. A performanszai kortárs alkotóvá tették akkor és kortársunk maradt máig.” 

              Baksa Soós János így vallott magáról: 

„És én voltam, aki a zongoránál ült, aki a szaxofont fújta, és én voltam, aki a piros nadrágban, fehér trikóban és tornacipőben ugrált a színpadon, aki játszottam magamnak …Ezren voltam.