Interjú Imre Norberttel
Idén 33 éves a Prosectura önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar. A jubileumi koncertre a csepeli Barba Negrában kerül sor október 29-én. Ebből az alkalomból ültünk le beszélgetni a zenekar vezetőjével, Imre Norberttel. Az interjú egy koncert beharangozónak indult, de végül egy fél estés beszélgetés lett belőle, ami számunkra nagyon nagy élmény volt, lévén hogy gyermekkorunk óta vagyunk Prosectura rajongók Dávid Zsolt fotóssal, akivel közösen beszélgettünk gyermekkorunk idoljával. Rengeteg sztori, hatalmas nevetések, nosztalgia, aktualitások és a kulisszatitkok mellett szó esett szinte mindenről – a teljesség igénye nélkül. Olvassátok!
A zenélés, a Prosectura előtt mivel foglalkoztál?
Hát, dögös tinédzserek voltunk, ugye.
Hány évesek voltatok amikor összeállt a zenekar?
Tizenhat, gimi második után történt ez. Akkor még csak ketten voltunk Tamással, ő tudott gitározni, én meg semmit és semmin, és akkor így lettem énekes… Hogy az milyen könnyű. Aztán l….szt könnyű! Akkoriban ilyen polbeat jelleggel játszottunk. Ketten voltunk végig az egészben.
Érdekelne, hogyan ment akkoriban a szövegírás? Mert ugye nektek legendásak a szövegeitek – a mai napig.
Hát, próbáltunk komoly dolgokat írni, ilyen viszonylag komolyabb dolgokat, de ez mindig átcsapott valami baromságba három sor után. Úgyhogy azt választottuk, hogy próbáljuk a témát megtartani, ami azért be van csomagolva és benne van, amit mi szeretnénk átadni. És akkor valaki ezt vagy megérti, vagy nem – vagy sikerült, vagy nem.
Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, szerintem sikerült… Eszembe jutott most veled kapcsolatban az is, hogy katona is voltatál…
Hú, hát, hogy a pi…ába ne lettem volna! Tudod ez ilyen tök sötét folt. Ilyen punk izé voltam. Bementem Szekszárdra a „Kiegre” /Hadkiegészítő parancsnokság/, a parancsnokságra és akkor mondtam – anyámmal éltem akkor, hogy sajnos nem vonulhatok be, mert szükség van otthon minden fillérre, amit keresek. Támogatom édesanyámat stb… Erre azt kérdezi az ember: mennyit ad haza? Mondom, mindet! Nem is dolgoztam akkor… De jó fej volt, azt mondta: ’na jól van, akkor maradjon még’! Így húztam, amíg tudtam, és már majdnem 20 vagy 21 éves voltam, amikor bevonultam katonának. Az első reggeli torna után – amikor körbe kellett futni a baromi nagy Vaskúti laktanyát Baján- mondom magamnak, ezt ellazázom ott leghátul. Voltunk vagy hatszázan újoncok. Amikor beértünk a célba, mondták, hogy: az utolsó ötven ember akkor még egyszer kezdjen neki… Akkor láttam, hogy én ezt nem fogom csinálni, az biztos! Elkezdtem járni az orvoshoz – azonnal. Felmentettek először egy hétre – elég nagy lúdtalpam van-, mondtam: tragédia, nem tudok így létezni, meg hasonlók. Emlékeztem gyerekkoromból az ortopédián a plakátra. Derékfájás, lábikragörcs – a lúdtalp is okozhatja. Azonnal rendkívüli derék és boka fájdalmaim lettek. Gondoltam, ha szerencsém van, akkor leszerelnek, ha meg nem, akkor utazgatok vizsgálatokra… Egy év volt akkor a katonaidő. Az nagyon soknak tűnt. De eljutottam addig, hogy beidéztek felülvizsgálatra. Megkaptam a dátumot, bementem. Ordítottak ki a folyosóra: ’Imre Norbert alkalmatlan lúdtalp és lábmerevség miatt’! Melyik lába merev? Ó, mondom: mind a kettő baromira fáj! Szóval ennyi, nem volt egy komoly, de így leszereltek.
Mi a helyzet a sporttal? Akkoriban sportoltál valamit?
Nem jellemző… De egy mondat még a katonaságról: mielőtt bevonultam augusztusban, csináltunk egy búcsú koncertet Szekszárdon. A Babits Mihály művháznak a márványtermében volt ez a buli, ott voltak ilyen kiállítási tablók, amikre kitűzik a műveket, és azokat összetörték a punkok. Utána bementünk egy kocsmába, dáridózgattunk, egyszer csak jött a tulajnő, hogy azonnal menjünk, mert a férje karambolozott, megy a kórházba. Ki is mentünk a helyről, de az egyik haverunkat nem találtuk, persze, mert kulázott – gyakorlatilag bezárták a kocsmába… Egyszer csak nyílik az ablak, ott áll a pajtásunk, gyakorlatilag szabad volt a vásár… De nem voltunk köcsögök, csak pár sört vettünk magunkhoz. Haha! Ez volt a búcsúkoncertünk, aztán vonultam be másnap. Éjszakába nyúlt az orvosi vizsgálat a bevonulásnál, ott ültek, mint a mészárszéken a csávók. Vették a vért nagy kötényekben, úgy néztek ki, mint a húsiparnál a böllérek, merő vér a brigád, és akkor jött hozzám egy főhadnagy. Á, ’Prosectura együttes, szétbasszuk a művházat, aztán bevonulunk?! Jöjjön csak ide’! Szóval a csávó szívta a véremet…
Akkor már híres voltál… Tudom, hogy van családod, lányod, polgári foglalkozásod. Ez hogy fér össze a zenéléssel?
Ezt mi már megbeszéltük a zenekarban, hogy mennyit akarunk játszani. Az a deal egyébként a többiekkel, hogy maximum 2 hétvége egy hónapban. Általában azért ezt se használjuk ki teljesen, úgy a saját tempónk szerint játszunk, mivel nem bírnánk már, egyrészt fizikailag se, meg hát „kell a levegő” nekünk, sokat voltunk együtt… Azért 33 év az sok.
De azért Tomival megmaradt a barátság közben?
Megmaradt, de azért nagyon sok volt ez így együtt. Ennyi idő alatt egy házasságban is vannak konfliktusok. Mondhatnám azt is, hogy dehogy is, meg brotherség, meg minden, de nekünk is voltak konfliktusaink, viszont megtanultuk kezelni egymást.
Mert ez mindkettőtöknek szívügye a zenekar?
Igen, meg hát mi vagyunk a szerzők a csapatban.
Tomi inkább háttér ember, te viszed a frontot, adod az interjúkat, ő milyen figura? Szerintem nem is egy beszédes csávó…
Az a baj, hogy vele sokan nincsenek képben. Ő valójában egy kurva okos fickó, nagyon jó humora van – tényleg zseniális- és olyan személyiség, akivel szeretsz lenni – ha ő jó formában van. Nem véletlenül lett a barátom. Nekem nem sok barátom lett az életemben, de ő az. Aki ezt az oldalát ismeri, az nagyon kedveli. De, ha nincs jó passzban, akkor kicsit több kompromisszumra van szükség hozzá. De egyébként ez valószínűleg velem is így van.
Mi a barátaimmal már a kezdetektől járunk a koncertjeitekre. Csepeli Májuskert bulikra, vagy nagy élmény volt számunkra, amikor az EPE zenekar játszott előttetek. Mennyire emlékszel a kezdetekre, például erre a Csilis tehetségkutatóra?
Emlékszem, induljunk el és nyerjünk! Egy zenekarra nagyon emlékszem a Maripenre. Az Aquafresh reklám szövege volt a slágerük, a háromszoros védelem a családért… Baromi jót röhögtünk rajta. Amúgy én a Kondor Bélára emlékszem. Akkoriban a hatóság, a rendőrség még kicsit szigorúbban állt ezekhez a „szókimondó” számokhoz.
Gondolom, sok sztoritok van rendőrökkel…
Igen, sok rendőr élmény volt… Például, Szekszárdtól nem messze mentük kocsival, gyorsan hajtottunk, megállít a rendőr, benéz a kocsiba: „Ó, ááá, Prosectura zenekar! Imre úr, akkor legyen kedves énekeljen nekünk! Hogy is van ez? Rendőrvallomás? Igen, hallgatom!” Elénekeltem a rendőröknek és elengedtek, jó fejek voltak. Röhögtek ők is az egészen.
Mérföldkövek volt a zenekarnak életében? Döntő pillanatok…
Olyan nem, de volt az az időszak, amikor még előzenekarként száguldoztunk a sztratoszférába. Van 25 perced arra, hogy csinálj valamit. Én azokat a koncerteket nagyon szerettem. Nem a tiéd a felelősség az egész estéért, nem miattad jöttek el, de ha úgy állsz hozzá, baromi jó dolgot tudsz csinálni. Ebből k…va jó dolgok jöttek ki. Összeállítottuk a 20-25 percet, kimentünk, lenyomtuk és tök sokszor volt olyan élményünk, hogy utána álltunk és csak néztünk. Volt olyan, hogy nem értették, volt olyan, hogy megbolondultak. De mindenképpen azt láttad, hogy hatással vagy az emberekre. Láttad, hogy kiváltottál belőlük valamit. Én nagyon szerettem azt az időszakot. Ezek a 20-25 percek szuper energiákat hoztak ki belőlünk. Imádtam!
Milyen volt Szekszárdról eljárni koncertezni?
„Csodálatos” volt. Általában személyautóval mentünk eleinte, kemény volt…
Akkoriban gyakran ment ki a rendőrség a bulikra?
Arra emlékszem, a legelső koncertünkre kijöttek, mert azt hitték tömegverekedés van, de persze csak pogóztak. Voltak ilyen f…szságok, de nem volt jellemző a jelenlétük. Inkább előtte, amikor jöttem fel például a Muter klubba, vagy a Lyukba, akkor állandóan igazoltattak az egyenruhások. Feljöttünk először a Mutterba a Pink Pantherssel, akkor még a budapesti punkok is el akartak picsázni. Csodálatos időszak volt! Haha! Aztán volt úgy, hogy zárás volt a Muter klubban, nem volt bent több 20 embernél. Mi, vidékiek vonatra vártunk. Ott ilyen párbeszéd zajlott:
-Jönnek a skinheadek.
– És akkor mi van? – kérdeztük a szekszárdiak teljes tudatlanságával.
– Majd megtudod.
Kinéztem, és jöttek kifordított bomberben. Nagyon jól néztek ki, de biztos voltam benne, hogy nagyon rábaszunk. Bejöttek, Zsoltit elpicsázták, mindenki elkezdett óbégatni, hogy jönnek a rendőrök és akkor elmentek a skinek… Kellemetlen volt, magyarul eléggé összefostam magam. Ez akkoriban nem volt ritka dolog, jöttek, ha kellett, ha nem. Haha! Volt olyan is, hogy demonstráció koncert – még a Ganzban, fönt a Lyuk fölött. Egyik haverom csaja miatt lekéstük a villamost. Arra a villamosra felszálltak a kopaszok és két megállón keresztül verték azokat, akik ott voltak – mert a villamosvezető meg nem állt meg az egyik megállóban, nem tudni miért. Mi ott szentségeltünk, hogy a csaj miatt le fogjuk késni a villamost, de utána nem voltam olyan szomorú, amikor megláttuk a többieket.
Vidéken hogy alakult akkoriban a koncertek közönség állománya?
Ott úgy ment, hogy volt 100 ember, akit érdekelt a rockzene. Abból 20 skinhead, 12 black metalos, 15 punk, tehát mindenki haver. Nagyjából Budapesten is így alakultak ki a dolgok. Magyarországon a 2000-es évek egyik prominens szkinhed személyisége, nekem gyerekkori haverom volt. Tőlem vette az első Iron Maiden lemezét. Tök jóban voltunk, beszéltünk mindenről, együtt fociztunk, együtt rohangáltunk.
Politikával foglalkozol amúgy?
Nem annyira. Véleményem van, de ennyi, nem jellemző…
Amikor egy lemezt készítetek, benne vagytok a folyamatban, lehet tudni, érzitek-e, hogy jó lesz?
Van olyan, hogy meg vagy győződve róla, hogy ez a szám óriási, aztán senkit nem érdekel. Tényleg nem tudod eldönteni előre, baromi nagyokat tévedtem már és is. Van, amikor később, a koncerten alakul át a szám tempója, a dinamikája és fél év után áll be a szám olyannak, ami már működőképes lesz. Persze van olyan is, hogy beletrafálunk, megérezzük és működik is…
A mai fiatalok körében is sokan szeretik a Prosecturát. Követed esetleg, hogy hogyan alakul a rajongótáborotok?
A Tik-tokon rá szoktam keresni. Beírom, hogy Prosectura és nézelődöm. Tök meglepődtem, hogy hány helyen van jelen.
Nálatok a szövegekben előfordul a trágár beszéd, de én úgy gondolom nem öncélúan. Erről mit gondolsz?
Persze, én sem gondolom öncélúnak. Nem arról szól, hogy írjunk be minél több csúnya szót, ahány csak létezik a földön. Amúgy se beszélek szépen, még a gyerekem előtt sem, nem félek én attól, hogy mi lesz vele e miatt. Rohadtul nem is használja azokat a szavakat, amiket én. Neki ez nem érdekes. Minek csináljuk ezt másképp? Így is működik. Voltak számaink, amiket nem is értettek az emberek, vagy félreértettek. Például, a Milliomos után volt, aki azt mondta, hogy szakadjon ránk a kerti budi, rohadjunk meg, büdös pedofil buzik! Volt, aki azt írta, nekem is van tök jó gyűjteményem, cseréljünk! Elképesztő dolgok voltak… Arra tényleg mindent kaptunk. Azt nem értik, hogy egyes szám első személyben szólnak a dalok és az nem arról szól, hogy én most ez vagyok, vagy ilyen vagyok, hanem hogy van ilyen.
Volt, aki meg is talált ezzel a témával?
Persze, írtak levelet, meg minden. Ostoba barmok! Ez olyan, hogy egy színész eljátssza a Bukásban Hitlert, aztán, amikor kimegy a filmstúdióból agyonlövik, mert hogy ő náci…
Melyik az a három zenekart, amelyiket a legtöbbet hallgatod?
Ramones az alap. Böhse Onkelz – őket az elején nagyon nem szerettem. Megmutatták nekem, azt gondoltam, ennyire szar germán sör metált még életemben nem hallottam. Aztán voltam egy haveromnál, mondom, elmegyek aludni, adjál valamit CD-t! És ezt adta oda. Lehet, én valami más frekvenciára estem, de úgy belement az agyamba akkor, hogy elkezdtem hallgatni és azóta is tart ez.
Magyar kedvenced is van?
Sok van. Szeretem a Kretenst, a Független Adót, a 88-at, a CP6-t, az Aurórát – nagyon sok ilyen zenét hallgattam. Régen a Beatricét is szerettem. Kiskoromban néptácos voltam, és ott az EDDA-t hallgattuk.
Hogy is volt ez a néptánc? Imre Norbert a néptáncos legenda?
Nem nagyon akartam én ezt, de elvittek az úttörőházba és választani kellett egy szakkört. A haverommal kitaláltuk, legyen a néptánc! Minden épeszű modellező, ping pong, vagy a tököm tudja mire jelentkezett. Mi csak brahiból merünk erre, hogy röhögjünk. Jártunk fél évig, elég is volt egy életre. Erre b… meg a napközis tanárnőnk beíratta az egész osztályt néptáncra. És aztán hat évig tartott ez a történet. Ráadásul béna is voltam, mint az állat. Mutteromék élvezték, hogy Szekszárdon a színházteremben félévente volt egy műsor. Engem eldugtak hátra mindig, mert tényleg kibaszott béna voltam, de volt egy olyan rész, amikor a kar ment egy kört velem együtt. Faterom ott hasalt, mint egy paparazzo, hogy végre rólam is legyen egy fotó „folkdensz” közben. Engem csak akkor tudott lekapni, amikor a karral előrejöttünk arra a 4,7 másodpercre. Apám, mint egy keselyű, lecsapott a pillanatra. Össze vagyunk kapaszkodva, mindenki emeli a bal lábát, én meg a jobbat… Nem csoda, hogy engem eldugtak hátra! Haha!
(Itt próbáltuk a művész urat rávenni egy néptánc bemutatóra, sikertelenül.)
Outlaw storyra mehetne!
Arra egyszer hívtunk egy brácsást, meg egy hegedűst. Megvolt a beállás, minden. Jön a koncert, jönnek: gyapjú zakó, dokkmunkás sapka, minden, folyik rajtuk a víz, kicsit részegek voltak… Hát így!
Jó volt a 20 éves koncert a Roctogonban…
Az a 20 éves kétnapos volt. Azt jól elméreteztük. Az első napon azt hiszem 460-an voltak, az azt
jelenti, hogy minden helyiség tele volt, és még így is volt, hogy nem engedtek be embereket.
Imre Norbert még izgul egy koncert előtt, várja? Nézed esetleg, hogy hányan lesznek, számít ez neked?
Ugye, nagyjából tudom, hogy hányan lesznek. Mi is értékesítünk a jegyet, van rálátásom a jegyrendszerre, tehát így képben vagyok. Persze, ez mindenképpen fontos mindig, hogy most elmész valahova, és megnéznek annyian, amennyien. Nem azt mondom, hogy attól még izgulok, hogy színpadra kell menni, mert attól annyira nem izgulok, de próbáljuk ezt az egészet kurva jól csinálni.
Október 29-én Barba Negra koncert. A repertoár hogy áll össze ilyenkor?
Hát, ilyenkor az van, hogy mindenki előhúzza a libling számokat, amik úgy nincsenek benne a programban és megy egy kis helyezkedés, hogy melyiket játsszuk, melyiket ne. Hogy oldjuk meg, hogy minél több nótát tudjunk játszani, de ne legyünk feleslegesen túl sokat a színpadon.
Gondolom készültök valami meglepetéssel is.
Igen, azzal, hogy olyan dolgokat szedünk elő, amik jók. Mi nem hívtunk soha vendéget, nem érzem, hogy ez kellene, én azt olyan időkitöltésnek érzem. Ehelyett mi eljátszunk még öt másik számot.
És ki lesz előttetek?
Zseton Pityuék. /vendég: Zseton Pityu and the Cash/ Ugye van egy zenekar, aki játszik előttünk, mint vendégzenekar. Gondolkodtunk, hogy mi lenne a jó erre, vagy mi az, ami passzol hozzánk. Ők ilyen velünk korabeli srácok, abszolút örömzenészek, tehát szeretik azt, amit csinálnak, szeretik ezt a műfajt. Ők nem is saját dalokat játszanak, hanem feldolgozásokat. Én voltam többször koncertjükön, kurva hangulatos, nem jazz zenészek, de nem is ez a lényeg – szerintem passzol majd ez a dolog az estéhez.
A mai zenekarok közül van olyan, akit hallgatsz?
Hú, hát ilyen szempontból – és ez nem vélemény a mai helyzetről – én baromira ilyen csőlátó Józsi
vagyok. Hallgatok három zenekart, vagy négyet, aztán kész. Nagyon-nagyon nehezen fogadok be, vagy engedek be bármit is.
Ha magatokat kéne ajánlani, akkor mit mondanál, hogy miért menjenek el most erre a szombati koncertre a Barbába?
Hát, mi nem az a zenekar vagyunk, akire úgy elmész és megfog a flitter csillogása, meg az énekes négy oktávja. Nem árt, hogy ha tudsz már rólunk valamit! 33 éves zenekar vagyunk, valószínűleg, akik eljönnek, azoknak a 98 százaléka tudja, hogy mire jön. A közönség nagyobb része azért nem fiatalokból lesz elsősorban – tehát van benne nosztalgia is. Emlékszik, milyen jól érezte magát 98-ban, és olyan emlékek jönnek elő neki, amiket akkor átélt. Aki pedig elhozza a gyerekét, vagy a barátját, az meg talán talál valamit bennünk, ha kicsit érdeklődőbben néz a koncertre.
A punk világából mi az, ami leginkább közel áll hozzád? A filozófia, a polgárpukkasztás? Neked mi áll legközelebb a szívedhez?
A külsőségek annyira nem érdekeltek sohasem, nekem az fontos, hogy legyen véleményed a dolgokról. És ez nem kötelező érvényű, hogy most te ez ellen lázadsz, vagy az ellen. Amit problémának látsz a felé fordulj kritikusan! Legyen véleményed, és ne azt mondd, amit melletted a másik tizenöt! Ne más írja a szövegedet, mert az is egy kicsit fura… Ha most punk zenészként akarsz véleményt formálni a világról, akkor ne más írja meg helyetted a mondandódat, mert az nem annyira hiteles. Azon belül, hogy ezt ki milyen módon adja elő, hogy mennyire fontos neki, hogy taraja legyen, vagy ne legyen taraja, az az ő dolga. Tök mindegy.
Mennyire látod a jövőjét ennek a vonalnak, úgy 10-15 év múlva?
Én nem úgy gondolkodom erről, hogy punk, vagy nem punk. Én úgy gondolkodom, hogy van egy
zenekar, aki most már viszonylag ritkán, de ad ki lemezeket. Hogyha annak olyan fogadtatása
lesz, mint eddig, akkor van létjogosultsága az egésznek. Ha nem, akkor értelemszerűen nincs már értelme. És ez elsősorban a koncertek látogatottságán fog majd meglátszani. Hogy eljönnek, vagy
nem jönnek el a koncertekre.
Vidéken még sokat játszotok?
Persze, nyáron is rengeteg fesztiválon voltunk. Most mondjuk az ősz az érdekes lesz, mert a rezsi
dolog miatt elég sok helyen bezárják a művelődési házakat – nem képesek fenntartani… Baj lesz. Vidéken nagyon-nagyon kevés hely marad állva.
Lesz új album. Hol tartotok ezzel?
Elkezdődött a munka, megmutattuk egymásnak a dolgainkat, próbálgatjuk a dalokat. Csak jövőre lesz ebből valami…
Mikor volt az utolsó lemez? 2015 vagy 2016?
2015 szerintem…
Akkor épp itt az ideje!
Abszolút.
Gondolom a stílus hasonló lesz, mint eddig…
Persze, nem megyünk el a free jazz irányába az biztos!
Nagyon köszönöm a beszélgetést!
/Az az emberi minőség, az az értékrend, amivel Imre Norbert az élethez és hozzánk is állt, az nagyon ritka kincs a mai világba. Kívánom, hogy nagyon jól sikerüljön a szombati buli, jó legyen a készülő lemez, egyszóval: Legjobbakat a PROSECTURA zenekarnak és Imre Norbertnek!/
Esemény: https://www.facebook.com/events/356439599593966
A fényképeket Dávid Zsolt készítette.
