„Heaven’s dreaming / Thoughtless thoughts / My friends / We know we’ll be ghosts / Again”
„Mennyek Álmai / Meggondolatlan Gondolatok / Barátaim / Tudjuk, Szellemek Leszünk / Újra”
„A Depeche Mode globális jelentőségére 1993-ban döbbentem rá, amikor Szibériában éltem. Hektikus idők voltak ezek Oroszországban; egy szép napon, mikor a Vörös téren jártam Moszkvában, egyszerre három felvonulásba is belebotlottam, egy Borisz Jelcin ellen agitáló, és egy Jelcin mellett tüntető csoportba, valamint egy hidrogénezett hajú, töltényöveket viselő társaságba – ez utóbbi Depeche Mode rajongókból állt, akik Dave Gahan szülinapját ünnepelték. A Mode azóta csak nagyobb lett, én pedig rendkívüli módon élveztem e könyv megírását, összeállítani töretlen emelkedésük krónikáját”
A globális rock memoár irodalom magyar kiadásainak a lemaradását feldolgozó piacon a friss, 2019 évi Depeche Mode könyv itthon is megjelent tavaly, az új audiovizuális nyugati trendet követ. Szépen, funkcionálisan tervezett design, gazdagon illusztrált szöveg, nagy felületű képi anyag jellemzi a kötetet. Jó forgatókönyv alapú és eredeti cél, erős ambíció és szerzői invenció alapján lett összeszerkesztve ez az anyag.
Hemzsegnek benne a műfajtól független zenei, társadalmi összefüggések, már első látásra is bővebb képi szöveges környezetben mutatja be a rockzene kortárs korszakait, a Depeche Mode kibontakozásának legendás állomásait, de részletesen belelapozva, vagy alaposabban átolvasva pedig már ámulatba is ejt. Összegző erejű anyag, beavatva a láthatóan kutatott, feltárt történelmi összefüggésekbe, együttállásokba, szöveteibe. Arról, hogy miről is van itt szó? egy rövid történelmi bevezetést fogok adni a DM sztorijával illusztrálva – de előtte röviden pár aktuális szót kell ejteni időszerű/korszerűtlen kérdésekként a mottó idézeteiként választott bevezető dalszövegekről és a szerző bevezetéseként leírt történelmi visszatekintő ajánlásáról.
A mottó dalszöveg részlete már a közvetlen jelenre reagál, a Depeche Mode bejelentett Memento Mori Turnéjára, Andrew Fletcher Fletch halálára emlékeztet a latin eredetű szerzetesi köszönést megidézve: „…Heaven’s dreaming / Thoughtless thoughts / My friends / We know we’ll be ghosts / Again”
„Mennyek Álmai / Meggondolatlan Gondolatok / Barátaim / Tudjuk, Szellemek Leszünk / Újra…”
Ahogy a Hit és Rajongás szerzője, Ian Gittins írta, a DM-nek racionális szinten már többször fel kellett volna oszlania, szétesnie. Már csak két élő tagja maradt, de reméljük, ismét megugorják a számukra megadatott kihívásiakat, a rajongóik hite és rajongása, amely itthon is hírhedten erős, segíti őket ebben, amit megláthatunk a turné idei állomásain, köztük Budapesten, 2023 nyarán.
A Rockinform recenzió érdekességét, jelentőségét fokozza, hogy a Ian Gittins 2019 évi Depeche Mode Faith and Devotion könyv fordítója Fehér Tamás szintén szerző, rockújságíró, a Rockinform munkatársa évtizedek óta. Innét is szerzői, rockújságírói üdvözlet a kollégának: munkája, fordítása zseniális formában született meg.
Ian Gittins a DM globális jelentőségének kiemelésével kezdi a könyvet, konkrétan egy sztorival – lásd fenti idézetet! Köszönetet mondva kiadójának, kollégáinak, de egyben a zenekar tagjainak is. Megemlékezik közvetítő szemtanúként egy kocsmai antropológia terepmunkára, egy 1994-es, tagokkal átmulatott éjszakára: „szintén köszönném Martin Gore-nak, Andrew Fletchernek és Alan Wildernek a mókás hajnali találkozót 1994-ben a Sommerset bárjában, ahol morális csírájuk lehettem. Srácok, evidens, hogy nem vagyok agysérültek (!). Hitem és rajongásom küldöm az aznap éjjeli csíratársamnak (!) Phil Nicholsnak.”
Ian Gittins Londoni rockújságíró harmincöt éve zenész szakíró és Depeche Mode szakértő – cikkei a Melody Maker, a Q Magazin vagy a Time Out, Guardian lapjain jelentek meg. Több más, részben már itthon is ismert könyv szerzője, mint például a The Cure: A Perfect Dream, vagy a Nikki Sixx Motley Crüe basszusgitárosával közösen írt Herionnaplók – Egy összetört rocksztár életének egy éve, rock memoár.
A Helikon Libri kiadó Trubadúr sorozata más kiadók sorozataihoz hasonlóan rohamléptekben próbálja behozni a globális rock irodalom magyar recepciójának tradicionálisan évtizedes lemaradását, aminek tökéletes terméke ez a könyv is, köszönet érte a szerzőknek, fordítónak, szerkesztőknek és kiadóknak.
Szomorú aktualitást ad minden DM csapattal kapcsolatos friss kiadványnak, miként ennek a könyvnek is, hogy Andrew Fletcher már fél éve meghalt, eltávozott. Itt, mivel ez egy 2019 évi könyv projekt fordítása, ez még nem kaphatott hangsúlyt, de Fletch és hiánya a képeken annál nagyobb jelentőséggel tűnhet fel.
A DM-nek pedig, ami aktuális Memento Mori turnéján, épp próbál tovább lendülni a jelenen, mint már korábban is, távozó zenészei, a korai Vince Clark és az Alan Wilder búcsú után, most is meg kell találnia magát a kéttagú Martin Gore/Dave Gahan formáin – Ők is emlékezve készülnek a turnéra.
1980-2020: a könyv 40 évet foglal egybe, a zenekar első essexi fellépésétől a 40. évforduló előestéjéig. Ennek a 1980-1990-es és 2000-2010es évekbeli történelmi állomásiba vezetnek be a könyv fejezetei:
Előszó: Kívülálló Művészet, (1) Basildon falai, (2) Érkezés és indulás, (3) Keretek között, (4) Munka folyamatban, (5) Depeche Über Alles, (6) „Jó Estét Pasadéna!” (7) Makulátlan erőszak, (8) A legzüllöttebb turné „Evör” (9) Ultra önpusztítás, (10) Vihar utáni csönd, (11) Csökkenő hozam, (12) Megújult lélekkel, végül a Függelékek, mint Köszönetnyilvánítás, a Források és a Képek eredete részei.
A Hit és rajongás könyvnek már a Kívülálló művészet előszava is bevezetést nyújt a korai 1980-as évek poszt-punk érájának előtörténetébe, mely a brit, angolszász, de tegyük hozzá, hogy a világ egészének az egyik legtermékenyebb időszaka lehetett. Nemcsak a kortárs popzene, hanem a művészetek egészében is! Paradigmaelmélettel, rendszerelmélettel megközelíthetően is, a korábbi zenei paradigmák, mint stílusok – történelmi stíluskorszakok egyben, zenekaraikkal, és rajongóikkal, mint képviselőikkel egy idő után átalakultak egy átmenetben, paradigmaváltásban. A korábbi stílusok részvevői megöregedtek, háttérbe szorultak és az új stílusok képviselői, akik korábban kívülállók voltak, sikeressé válva középpontba kerültek. Kultúra-elmélet felől párhuzamosan a korábbi szubkulturális, kis csoportok, marginális rétegzenéi és stílusai, a zenei mellett öltözködési, viselkedési, életmódbeli, szleng nyelvi kulturális mikro jelenségei divatossá váltak és bekerülve a nagy kulturális közegbe, az egész makro kultúra társadalom alapjai lettek.
A nagy változás a Depeche Mode és a hozzá hasonló zenekarok születése idején jött el a kultúrában. A rockzene fejlődésben, a korábban igazán kívülállók saját új művészeti szubkultúráikkal teremtették meg a punk és új hullám, new wave zászlaja alatt új területeiket, saját maguk és a világ új nézőpontjai, zenei paradigmái számára saját új dalaikkal, világnézetük, új dalszövegeik, klipjeik leírásaival. Ezek egyik fő elektronikus, pop-rock zenei úttörője a Depeche Mode együttese volt az 1980-as évek legelejétől.
„Én (Fletch) és Vince afféle Preikátorok voltunk – próbáltuk megtéríteni a hitetleneket.” (Fletcher) és más oldalról: „Nem volt túl sok motivációm valami nagyhoz, mondjuk az egyetemhez.” (Martin Gore). „Eléggé vad arc voltam, imádtam berúgni egy motort, és füstölő kerékkel elhúzni, miközben a zsaruk a nyakamban lihegtek.” (Dave Gahan – önjelölt kívülűlló, átcímkézett rock and roll-popsztár, énekes)
Ian Gittings szerző plasztikusan írja le fiatalkorának kortárs idejét: a rövid, áldott, költői, látnoki időszak egybeesett a technika technológiai fejlődésével, a popzenei, populex populáris forradalom egyben a jövő forradalma volt, ahogy egyre olcsóbbá váltak a hangszerek, köztük a gitárok, a modern szintetizátorok.
Zenekaraik, az OMD, New Order, Garry Neuman, Soft Cell, ABC és mások között a Depeche Mode a szerző szerint ugyanakkor igazán kilógott a sorból, máig visszatérő módon a hit és rajongás eszközeivel, mivel képes évente újra és újra megtölteni a világ legnagyobb mega stadionjait millió mód rajongójával.
Anton Corbijn, az új hullám kezdeteitől számos new wave és rock zenekar, előadó (U2, Joy Division, New Order, David Bowie, Metallilca, Nirvana, Coldplay) köztük a Depeche Mode körül is munkálkodott. A döntő hatású holland vizuális művész legutóbbi filmje egyben a DM 2019 évi Dokumentum/Koncertfilmje a Depeche Mode: Spirits in the Forest jó bevezetést nyújtott a világunk ezen új zenei, képi fejlődésébe.
A DM és korszaka audio-vizualitásának, a zenei mellett a képi kultúra fejlődésének a döntő ideje is volt ez a szakasz, amibe a könyv szintén beavat az együttes számos képét, klipjét, lemezalbumát, plakátját megidézve. Mint az agy mindkét agyféltekéjét egyaránt megmozgató művészeti rock forradalom dokumentálásaként.
Érdekes aktualitást ad a könyvnek a napokban 35 évessé vált Hungarian DM Fan Club, Közép-Európa, de világszinten is legjelentősebb DM rajongói jelensége, tömeges magyar történelmi rock közösségként. A magyar recepciót már megelőlegezte az is, hogy 1985-ben az első Vasfüggönyön túli koncertjét Budapesten adta a DM 1985-ben, a Volán pályán, egy kisebb tizenéves kulturális sokk/boom előszeleként
Az 1985 októberében kiadott The Singles 81-85 volt a szakma, a sajtó, a rajongók számára a nagy aha, a rádöbbenések ideje, amikor visszatekintve a kislemezeikre, klasszikus pop zenekarrá lett avatva a DM.
Amerikában követte ezt egy második válogatáslemez is, Catching Up with Depeche Mode címmel. És, 1985-ben is majdnem feloszlottak – turnéik hajszoltsága és zenei eltérések miatt… De ez a helyzet megmaradt egész a Black Celebration – Fekete Ünnepély albumig, amely sötét dalai egyszerre járták a siker és a feloszlás határait.
1986-87-től indult el itthon is Mód divat: majd minden harmadik-negyedik tini, aki nem, hippi és csöves, hard rocker, sőt punk, skinhead vagy ellenben diszkós, popper, hungáriás, hanem új hullámos, új romantikus volt, az feketébe öltözött dark lett. Többségük DM rajongó vagy később Cure fan lehetett. Az 1988 márciusi Black Celebration album volt a DM klasszikus divatőrületének az itthoni nagy áttörése. Ez Közép-Európában és Magyarországon is ez egybeesett a nagy rendszerváltások kulturális forradalmával. 1988. március 9-10-én a Budapest Sportcsarnokban már nagyobb és fanatikusabb rajongótábor fogadta a DM csökkentett show-műsorú, fénytechnikában, hangosításban ötödére redukált kelet-európai turnéját. A rendszerváltás Magyarországán rendhagyó volt nyugati zenekar itteni fellépése és még furcsább lett, hogy egymás utáni napokon adtak koncerteket – és ekkor már egy éve működött a hírhedt Hungarian DM klub.
A nyolcvanas évek pop-rock kultúráinak meghatározó lemezei, az 1986-os Black Celebration és az 1987-es Music for the Masses az angolszász világban és egész Európában – de világszerte is- kultikus együttessé tette a DM csapatát. Koncertjeik ekkori rajongói tömeghisztériájáról a Music for the Masses turnéjának a 101. záró előadásáról készült koncertfilm lemez is jól dokumentált.
Az 1990-es évek erőteljesen kiteljesedő pop-rock zenei korszakát a zenekar máig legsikeresebb lemeze, a Violator stílus/korszakváltása jellemezte, két sláger kislemezével: Personal Jesus, Enjoy the Silence… A könyv címadójaként az 1993-as Songs of Faith and Devotion a zenekar rock zenei kiteljesedése lett.
Gittins leírja a warholi szupersztár kultúra állomásait, ahogy a DM popsztár vagy kiteljesedő rocksztár lett. Az 1980-90-es évek dark, új hullámos, majd elektronikus rock szubkultúráinak a fő zenekarává váltak – Angliától Németországon, Európán át Amerikáig, Japánig, Oroszországtól Brazíliáig vagy Mexikóig, többek között az új évtizedek, új zenei korszakváltásainak döntő élményeként több DM nagykoncerttel.
A DM felnőtt frissen elfoglalt szerepéhez, politikus zenekar is lett, miközben rock memoárok emlékeiben sohasem gondolták, hogy lett volna a csapat tagjainak valamilyen konkrét politikai nézete, új hittétele, küldetése. Az Everything Couts, ami máig a koncertturnéik fő záródala, például kifejezetten radikális üzenetküldő: „Arról szól, hogy a dolgok kicsúsztak a kezünkből… Az üzlet eljutott oda, hogy immár az egyén nem számít, és bárkin át lehet gázolni…” vagy ahogy a dalszöveg leírja: „Ebben a versengő világban minden számít, amiből sok van… Rabló kezek elragadnak mindent, amit tudnak, végül mindent csak maguknak.”
Ez az egész végül pop/rock turné zenekarrá tette a Depeche Mode-ot is: született üzleti világsztárok lettek. Ahogy a szerző is írta, több helyen el kellett volna már buknia csapatnak, először még a kezdetekkor, 1980-ban, Vince Clarke kiválásakor, amikor az ex tag egyből megalakította a Yazoo új sikerzenekarát. Vagy 1993-ban és 1996-ban, Gahan pokoljárásai idején, amikor szívroham, drog, öngyilkosság kísértették.
A DM árnyai sötét múzsái/angyalai nem hogy szétverték, megszűntették a kívülálló művész közösséget, de új erőt kapva megerősödtek. Hasonló a helyzetük most is, a Depeche Mode bejelentett Memento Mori turnéján Andrew Fletcher Fletch halálára emlékezve, a latin eredetű szerzetesi köszönést megidézve:
„Heaven’s dreaming / Thoughtless thoughts / My friends / We know we’ll be ghosts / Again”
„Mennyek Álmai / Meggondolatlan Gondolatok / Barátaim / Tudjuk, Szellemek Leszünk / Újra…”
Itt a könyv, ami a nyári koncertjük beharangozójaként is hirdetheti új szellemi eljövetelüket.
