Závodi János szólógitáros, vagy amiként mindenki szólítja, Janó már több mint ötven éve aktív résztvevője a hazai rockéletnek. A Piramis együttes közelgő arénakoncertje és Török Ádám májusban esedékes 75 éves jubileumi előadása kapcsán ültünk le beszélgetni. Sajnos Gyugyó már nem érhette meg a várva-várt ünnepi koncertet, de az első három fejezetnek még látta a vázlatát, gratulált hozzá, sőt fotókat is küldött. Akárcsak a Köves Pinyó beszélgetés leiratához /hamarosan indítjuk a sorozatot – a szerk./, melyért szintén elismerését fejezte ki.
Második körben a Kex és a Non-Stop időszak került terítékre, Janó szemszögéből.
Számomra továbbra is kérdés, hogy miért váltottál 1971-ben? Miért döntöttél úgy, hogy inkább a Kex-ben folytattad a zenélést? Végül is az is underground produkció volt, meg a Mini is.
Pedig egész más volt. Talán nem is zene volt a nagy különbség, hanem Baksa-Soós-nak a zsenialitása, hogy röhögött a közönség és persze mi is a színpadon.
Kik játszottak akkoriban a Kex együttesben?
Baksa-Soós János, Doleviczényi Miklós, Imre Attila, Kisfaludy András. Majd érkezett Somló Tomi, én pedig Babos Gyuszi után mentem oda.
Milyen programot adtatok elő? Hogy alakultak ki a dalok? Baksa hozott valamilyen performanszt és ti meg improvizatívan alázenéltetek? Vagy kötött dalok, dalszerkezetek is voltak? Meg volt ez beszélve?
A dalok már megvoltak, amikor én odakerültem. Tehát egy kész műsorba csatlakoztunk be. Baksa-Soós persze estéről-estére improvizált, de aztán, mikor belekezdtünk egy nótába az már meg volt írva, korábban ki lett találva. Mi voltunk csak Somlóval újak ebben a buliban. A Citadella volt a klubhelyünk. Mindig tele volt, mindenki dőlt a röhögéstől. Jó volt.
A ti időszakotokban született valami újdonság?
Nem. A meglévő repertoárt játszottuk…
A Kex kislemezt te gitároztad fel? Hallható vagy a felvételeken?
Nem. Szerintem Babos Gyula szerepelt azon. Én utána mentem a zenekarba. Egyébként egy pár évvel ezelőtt Kisfaludy megpróbálta feléleszteni a Kex-et. Csinált egy nagyon jó zenekart Tóth János Rudolffal. A koncerten én is részt vettem két nótában, meg Somló Tamás is.
Igen, az egy nagyon jól sikerült produkció volt. Úgy vélem, azt a felvételt feltétlen ki kellene adni, mert egy igen jó buli volt. Ráadásul mára már megismételhetetlen…
Zseniális hangszerelés és zseniális buli volt. Csak hát abbamaradt…
Térjünk még vissza egy pillanatra a múltba, a hőskorszakba! Miért váltottatok Somlóval, ha olyan jó buli volt a Kex?
Valahol vidéken voltunk egy koncerten, ahol meghívtak minket egy borpincébe. Mi ketten mentünk el Somlóval. Viszont így a többiek otthagytak minket, mert nem értünk vissza időben a megbeszélt helyre. Végül aztán vonattal jöttünk haza, ami szintén egy kaland volt.
Akkoriban már csábított minket a Non-Stop zenekar, így ahogy megérkeztünk a vonattal, valamikor másnap délelőtt, rögtön mentünk is a Várba próbálni a Non-Stoppal. Majd a próba után megbeszélés. Ott maradtunk…
A Non-Stop melyik felállásába kerültetek be? Kik voltak akkor a zenésztársaitok?
Viktor Matyi, Pinyó (Köves Miklós – a szerkesztő), Benkő Róbert, Zádor István és mi – Somló a szaxofon mellett hegedült is. Aztán játszottunk a Táncdalfesztiválon, az Ó, micsoda éjjel című nótát adtuk elő, ami megjelent kislemezen. De készült még néhány egyéb kislemez-felvételünk is: Szép Margit, Szelíd tüzek, Fekete csend, Vad viharban élek és még egy pár.
Milyen érzés volt, amikor az első saját kislemezt a kezedben fogtad, amin már te vagy hallható… Érdekelt ez téged?
Hát, hogy a túróba ne! Főleg, hogy akkor már apám is kezdte elfogadni a dolgokat. A Non-Stop időszakban kezdődött, hogy kezdtem ismertebb lenni. Főleg, mikor a Locomotiv GT-vel volt közös turnénk. Akkor bejártuk az országot. A turnék alatt pedig ismerkedtem.
Itt az ismerkedés, hogy értendő? Csajokkal vagy a szakmabeliekkel?
Hát szakmabeliekkel, de is-is. (nevet) Például sokat lógtunk Laux Józsival, körülötte meg mindig jöttek-mentek a hírességek. Szóval szereztem sok ismeretséget, kezdtem jobban keresni, engem is egyre több helyen ismertek meg.
Gondolom otthon is nagyon örültek, hogy a Loksival vagy és egyéb híres emberekkel lógsz, hogy végül csak megtérül a fiúnak ez a gitározás dolog…
Igen, persze, de akkor már felnőtt korban voltam.
Ha ennyire sikeres volt a banda, vajon miért nem lehetett a Non-Stop-nak nagylemeze? A te idődben a Mini még kezdő volt, a Kex-et meg érthető, hogy nem szerették az elvtársak, de a Non-Stoppal vajon mi lehetett a bajuk? Semmi olyan nincs a szövegekben, amit kifogásolhattak volna…
Ezt én sem tudom…
Volt valami nagy dilitek, ami nektek persze élmény volt, de amiért talán odafenn berághattak rátok?
Rengeteg dili volt, rengeteg sztori van, de nem szalonképesek… Viszont semmi politika, csak csajok, piálás, szórakozás, jókedv, rock and roll. Fiatalok voltunk, mulattunk, mint mindenki más abban az időben.
Akkor végképp érthetetlen a dolog… Majd Somlót elvitte a Loksi. Akkor azonnal megvolt a reakció, hogy esik szét a zenekar, vagy csináltok mást? Hogy éltétek ezt meg? Örültél Tomi szerencséjének?
Persze, nagyon örültem! Az a Loksi, Barta Tomival egy eszelős banda volt. Nekem a mai napig Barta Tomi gitározása a csúcs. Nem a gyorskezűség miatt, hanem az ízek és a dallamok fogtak meg. Sokszor felcipelt magához, amikor még együtt koncerteztünk. Úgyhogy már a Non-Stop idején is jóbarátok voltunk, ami utána is megmaradt. Szóval felvitt magához és nekem csak úgy kellett gitározni (a szájával imitálja a riffelést), hogy tudjon mire szólózni, gyakorolni, mert nem volt magnója.
Az Izabella utcában?
Igen. Oda jártunk fel. Először Somlót, majd később pedig a Köves Pinyó helyére érkezett Jánoskát (Solti János – a szerkesztő) is beszippantotta a Loksi.
Ugye ti Pinyóval kisebb – nagyobb megszakításokkal már több, mint ötven éve együtt zenéltek…
Igen, de Pinyó már ott volt az ős-Piramisban is!
Pontosan erre akartam rákérdezni. Mi történt veled, veletek, miután Somló elment?
Utána kimentem vendéglátózni. Főleg Svájcban játszottam a nehezen megkapott útlevéllel, mert a rokonság egyik része ’56-os volt. Pinyóék akkor már kint vendéglátóztak az akkori Piramissal, Som Lajos, Karda Beáta, Varannai Pisti és Németh Ottó. Majd elkezdtünk dumálni arról, hogy ha ők hazajönnek, itthon is kellene valami bandát csinálni.
Pinyó azt mesélte, hogy miután Somló elment az LGT-be, akkor ő elkezdett Sommal az ős-Piramison ügyködni és ti már akkor beszéltetek róla, hogy ha hazajönnek, akkor itthon veled ismét lesz egy közös zenekar. Ilyen emléked van?
Ha Pinyó úgy mondja, biztosan úgy volt, mert neki az enyémnél jobb a memóriája. Jobban emlékszik a régi dolgokra.
Nekem viszont a Piramissal kapcsolatban az az első emlékem, hogy amikor 1974-ben kint voltunk Svájcban, akkor egyszer egy nap elmentem oda, ahol ők játszottak. Ott beszélgettünk Lajosékkal. Akkor már konkrétan szó volt róla, hogy ha haza jönnek, akkor kellene valami zenekart csinálni.
Láttad őket akár élőben vagy a próbateremben? Az akkori, vendéglátós Piramis formációt?
Nem, mert ez csak egy egynapos látogatás volt, gondolom valamelyik szünnapon. Aztán én is mentem vissza folytatni a vendéglátózást, miként ők is a magukét. Így ment ez, nagyjából még egy évig, majd mikor vége lett, hazajöttem.
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Török Ádám Archívuma, Závodi Janó Archívuma, Köves Pinyó Archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
