• Elment a rock and roll királynője

Rocknagyi? Csupán az életkor utalt e kifejezésre, a koncertek valósága alaposan rácáfolt az utóbbi esztendőkben ráaggatott ragadványnévre. Tina Turnerre végképp nem volt jellemző a reszketős kéz, a ráncos arc, vagy éppen az erőtlenül fakó, színtelen hang. Épp ellenkezőleg: fekete, csillogó, testhez simuló nadrág, vagy piros mini ruha, tűsarkú cipő. Életéből hetven év különböző színpadokon telt, szerte a világban; előbb erőszakosan goromba férje, Ike Turner oldalán, majd sikeres szólópályafutása során nemegyszer százezres nézősereget elkápráztatva, hatalmas méretű stadionokban. A rock and roll koronázatlan királynőjét nyolcvanhárom évesen érte a halál.

„Amerikából, ha bejön a zene…” – zengte az ős-Bikini mikrofonjába Nagy Feró, valamikor 1984-ben. Amikor a rock and roll királynője már épp túl van első sikerkorszakán, még férjével, a nem éppen szerzetesi életet élő, még kevésbé bársonyos modorú Ike Turnerrel. Tina nagyjából ekkortájt indítja káprázatos szólókarrierjét – és rögtön hatost dob! Amelyre, ha netán fogadásra kerül a sor, ex férje (és persze körei) egy megveszekedett centet sem tett volna fel.

Hiába éltünk több mint négy évtizedet a vasfüggöny mögött, a réseken azért – nem csupán Amerikából – de nyugatról is be-beszivárgott a zene. Az az éltető erő, amely oly sokat jelentett nekünk, akkori, hosszú hajú tinédzsereknek. Beat- és rockzenére éhesen lestük a rádió- és televízió újságban közzétett zenei műsorok listáját és néha-néha azért megdörrent a hangszóróból az jól ismert, senkiével össze nem téveszthető, karcos, mégis tiszta, érzelmileg túlfűtött csodás hang, amely érezhető és élvezhető testközelbe hozta a Büszke Maryt, a Natbush City határait, majd később a Magántáncost. Egyszerűen ő volt a legjobb (Symple the Best). Orgánumban talán csak a fehérbőrű Bonnie Tyler léphetett a nyomába, épp a Symple the Besttel, amelyet aztán együtt is elénekeltek.

Más hírességek mellett, ’79-ben – első ízben- Tina Turner is ellátogatott Magyarországra. Állítólag forrt a Kisstadion. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, biztosan ott ülnék valahol az első sorban. Jól érezhette magát – ami nem csoda, hiszen a magyar közönség híres a lelkesedéséről, miközben a gyenge produkciót „bünteti” –, hiszen a rock királynőjének még három alkalommal sikerült tűzbe hozni a nem kevés számú hazai rajongóját.

Aztán eljött a nagy nap. A dátumra is emlékszem, 1990. szeptember 6., MTK stadion. Sokáig őriztem az akkoriban újdonságnak számító színes, stilizált belépőjegyet. Amerre szem ellát, emberek sokasága: a Királynőt zsúfolásig telt lelátók, nézőtér várta. Amennyire visszaemlékszem, a színpadon táncosok gyűrűjében egy tökéletes alakú, tűsarkú cipős, dús hajkoronájú, egzotikus szépségű, rendkívül dekoratív nő, jóval térden felül érő, selyem mini ruhában. Ötvenegy évesen! Elképesztő energiával, azon a jellegzetesen karcos, érzelemdús, cseppet sem megfakult orgánummal hozta a „kötelező” örökzöldeket és mellette az újabb sikerdalait. Óriási show (emelődaru kosarában megjelenő és onnan éneklő főhősnővel), monumentális színpad, elsőrangú muzsikusok, közülük is kiemelkedő szaxofonossal.

Aztán néhány év szünet következett 2008-ig. 2008-ban, 69 évesen úgy dönt, hogy ötven éves pályafutását megkoronázandó, nagyszabású koncertturnéra indul. Személyes élményként őrzöm az erről, vagyis a hollandiai /2009/ Arnhem városában, DVD-n megörökített monstre produkciót a maga gigantikus kiállításával. Lépcsőzetesen felépített színpad, kivetítők, az átöltözések idejét kitöltő vendég-ninják bemutató showja, héttagú kísérőzenekar, lenge öltözetű, higanymozgású táncosnők, a fények, tüzek – mind-mind a profi produkció nélkülözhetetlen kelléke. S mindez korántsem arra szolgál, hogy valamit pótoljon, vagy elfedjen, ami esetleg már nincs. Dehogyis nincs, épp ellenkezőleg! A Rock and roll Királynő hangja akkor, azon a bizonyos fél évszázados produkcióban is szárnyal, mozgása dinamikus, nyaktörő mutatványai a nagyjából háromemeletnyi magasságból, egy daru kosarából hibátlanul énekelt Natbush City Limits sem éppen egy hetedik x-ét töltő rocksztár habitusára jellemző.

Utolsó Tina Turner élményem a Turai Ida Színházban látott Rocknagyi darabhoz kötődik. Hol könnyes szemmel, hol a zenére ütemesen mozduló lábakkal ülöm végig a darabot, egy páratlan művésznő hányattatásait, megaláztatásait, elképesztő magasságokba törő sikereit, vagy épp ellenkezőleg, a trendváltozások okozta mélypontot, a családi tragédiák, a betegségek okozta truamákat; ám ebben is az érzékelhető pozitívumokkal, úgy is, mint a férj által felajánlott életmentő vesével.

Tina Turner élete, hullámvölgyekkel tarkított pályafutása sokunknak szolgálhat tanulságokkal, mintával: ha szükséges, tudni kell váltani, újra kezdeni, ám a csúcsokon sem szabad elszédülni. Minden körülmények között meg kell őrizzük emberi tartásunkat és sohasem szabad feladni!

83 esztendő. Ennyi adatott a minden idők száz legjobb énekese közé beválasztott énekesnőnek. Sok vagy kevés? Ha az utolsó időkben betegség, szenvedés jut osztályrészül, akkor rengeteg. Nekünk, rajongóknak, tisztelőinek viszont szívszorítóan kevés. Hiányozni fogsz Tina!