- 2023. június 4. – Barba Negra – Red Stage Open Air
Ha a 2022-es év a Co-Headline turnék jegyében telt, akkor már most kijelenthető, hogy az idei szezon fő csapás iránya az egynapos minifesztiváloké, már, ami a H-Music-os bulikat illeti. 2021-ben már volt egy hasonló vállalkozásuk a szintén egy napos Summer Hell rendezvény, de idén rögtön három olyan buli is lesz a nyáron, ahol egy erősen felduzzasztott metal orgia támadja majd a hallójáratainkat.
Az alapkoncepció az, hogy a Barba Negra adottságait kihasználva a Red színpadon mennek a nagyobb nevek és váltott időpontban egy teljes line-up lemegy emellett a kisebb Blue színpadon is, így, aki időben érkezik simán végig tombolhat 6-7 koncertet. Én személy szerint támogatom a kezdeményezést, nagy lehetőség ez a kisebb bandáknak, hogy nagyobb, vagy akár más beállítottságú közönségnek megmutassák magukat, az egy másik kérdés, ki hogyan él a lehetőséggel. Ugyanakkor saját magamon is tapasztaltam az árnyoldalait a dolognak. Fotósként is tevékenykedtem a bulin és a sűrű program, valamint az embertelen tömeg miatti nehezebb közlekedés miatt szinte esélyem sem volt minden koncertet végig kísérni, megörökíteni, a hazai bandákból konkrétan semmit sem láttam…
Láthatóan a tömeg jelentős része a Powerwolf miatt érkezett, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan Visions Of Atlantis, vagy akár Classica rajongók is, akiket hidegen hagy a vérfarkasok miséje, viszont nem biztos, hogy a borsos árat ki akarná fizetni a kedvencéért, amikor alaphelyzetben a töredékébe kerülne, ha szerényebb léptékben, de saját jogán lépne színpadra kedvence. Mindenkinek nyilván nem lehet kedvezni, de biztos voltak olyanok, akik emiatt maradtak le kedvencük fellépéséről. Érdekes abba is belegondolni, hogy amikor kiderült, hogy az egykori Barba Negra Track költözni fog, az volt az egyik szempont, hogy egy minél több embert befogadó hely jöjjön létre. Mostanra kiderült, hogy bizonyos koncertek esetében még kicsinek is tűnik, az amúgy a réginél jóval nagyobb új Barba. Ez is azt bizonyítja, hogy bizony teljes mértékben visszatért az emberek koncertre járásának igénye, ami mindenképpen üdvözlendő tény. De van egy másik aspektus is, ami számomra ezen a koncerten vált tapinthatóvá. Láthatóan rengeteg fiatal vett részt a koncerten, akiknek talán ez volt az első igazi metal koncertélménye, a Covid sújtotta évek után egy frissen felnőtt generáció indult el a koncertekre, fontos lenne erre odafigyelni nemcsak szervezőként, de zenekari szinten is. Hogy egy kereskedelmi hasonlattal éljek: rengeteg a friss hús a piacon, most érdemes őket ledarálni…
Az Eclipse utolsó hangjaira értem be a sátorba, így nem szívesen nyilatkozom a koncertjük kapcsán. Ez volt az első fellépésük hazánkban, eddig még nem sikerült őket elcsípnem élőben, most sem… Nem úgy a Dynazty-t, akik tényleg hazajárnak már, legutóbb három hónappal ezelőtt láttuk őket a Kissin Dynamite-tal közös turnéjukon. Velük kapcsolatban nem sok újat tudok mondani. Baromi jók lemezen és élőben is. Nils Molin egyértelműen a korosztályának egyik legjobbja, ha bírja szuflával sokra viheti. Igazából én már azt várom, hogy mikor robbannak be úgy Isten igazából. Aki látta őket párszor az utóbbi években, az tapasztalhatta, hogy egyre nagyobb és nagyobb a rajongó tábor körülöttük, nálunk is most kapták a legnagyobb ovációt, de most kell igazán észnél lenniük és egy jól felépített stratégiával szintet lépniük. Ha a következő lemezzel nem teszik meg, félő, hogy megrekednek azon a szinten, ahol most vannak. Sokan jártak így a szakmában, szépen ellavíroznak a megszerzett pozícióban, de a Dynazty többre hivatott, viszont a szintlépéshez hathatós kiadói és menedzsment támogatásra lesz szükségük. Remélem ők is látják ezt a lehetőséget és meglépik, amit kell! Nem tudom mennyire tudatos, de a programból szép lassan tűnnek el a felesleges dolgok is, már csak a dobszólók kellene likvidálni és berakni a helyére egy kiváló dalt, mert abból van bőven a banda repertoárjában.
Ezen a téren sokat lehetne tanulni a Powerwolf történetéből, akik a mintapéldája annak, hogyan kell tudatosan lépésről, lépésre felépíteni egy karriert. Biztos vagyok benne, hogy már a kezdetek kezdetén úgy indultak neki a dolognak, hogy bizony meg sem állnak a headliner pozícióig. Közel 15 éve kísérem a pályafutásukat, tanítani való az a tudatosság és akarás, ahogy sikerre vitték a bandát. A kezdetektől fogva a kitalált koncepció mentén haladnak, egy pillanatra sem vesztették szem elől a kijelölt utat, teljesen megérdemelten birtokolják az európai metal szintér egyik vezető pozícióját a Sabaton mellett, akik szintén hasonlóan tudatosan építkező karriert futottak be.
Mindig is az egyik leglátványosabb koncertzenekar voltak, aminek az intenzítása mindig attól függött, hogy mennyi pénz tudnak beletenni a produkcióba. Maga a banda kiállása is látványos, de mostanra igazi látványosság lettek, show, aminek minden centiméterre ki van találva, de mégsem érződik rajta semmilyen görcsösség, vagy tervszerűség, lazán, élvezetből gyalulják le a hallgatót, pedig a látható lazaság mögött iszonyat sok meló van, mind zenekarilag, mint technikailag. Személy szerint kíváncsi is vagyok, hogy hova tudnak még fejlődni, érzésem szerint mostanában elértek a falig, készen állnak a felső ligába lépésre, hogy önállóan arénákat töltsenek meg mindenhol. Ezt a közönség reakciója is alátámasztotta, még sosem hallottam ekkora ovációt, csápolást Powerwolf bulin itthon, mint most. Igazi népünnepély kerekedett a koncertből, amin talán még Attiláék is meglepődtek. Csont nélkül behúzták a bulit, meggyőződésem, hogy legközelebb kicsi lesz nekik ez a helyszín…
Az estet a Visions Of Atlantis zárta a Blue színpad headlinereként, akik szintén meglehetősen aktívak a hazai koncertpiacon, ami legfőképp a H-Music hathatós munkájának köszönhető. Tavaly kétszer is jártak nálunk szűk három hónap leforgása alatt. Személy szerint az Alestorm társaságában, egy forró nyári napon éreztem őket a legerősebbnek. Az a napsütéses Piratefestes fellépés valahogy jobban illett hozzájuk, mint ez a mostani levezető buli egy sátorban, egy láthatóan fáradt közönség előtt, előnytelen megvilágítással és kásás hangzással. Nem ez volt életük bulija, de lesz ez még jobb is ebben biztos vagyok.
Kíváncsian várom a soron következő minfesztiválokat, nincs kétségem afelől, hogy a Kreator/Biohazard és az Amon Amarth/Behemoth bulik köré szervezett monstre rendezvények is tömegrendezvényként vonulnak be a történelembe.
Fotók: Polgár Péter
