Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.
A sorozat ötödik részében a klasszikus Piramis végjátékát elevenítettük fel. Révész Sándor 1981-es kilépésétől, az új koncepció jegyében született hetedik nagylemezen át, egészen az úgynevezett aranyügyig, mely az együttes feloszlásához vezetett.
Mikor Révész kiszállt, volt olyan opció, hogy akkor most vége? Vagy csak azért is folytatni akartátok, akár új néven vagy új énekessel?
Nem, dehogy, abszolút folytatni akartuk! És hát a nevet sem kívántuk megváltoztatni. Sanyinak ehhez a névhez semmi köze nem volt. Úgy jött oda, hogy a zenekar már működött, amikor a Piramis már megvolt. Az énekeseket illetően elsőként Nagy Feró került szóba, mert Erdősnek (Erdős Péter popmenedzser, az állami hanglemezgyár egyik vezetője – a szerkesztő) volt egy ötlete, hogy mivel akkor Feró is éppen szabad volt, majd ő jön hozzánk.
Ez időben mikor lehetett? Sándor ugye a június 14-i koncerten konferálta be, hogy vége, Feró pedig augusztus 26-án jelentette be a Beatrice feloszlását. Bár a 30-i nyíregyházi bulit még lenyomták, sőt az egész őszük azzal telt, hogy adtak egy koncertet valamelyik szellemes vagy idétlen B-betűs formációval, majd a buli végén bejelentették, hogy feloszlanak, hogy azért ismét vihessék a hírt a besúgók a tartótisztjeiknek… Szóval kicsit zavaros, hogy mikor is szabadult Feró ténylegesen fel…
Akkor, amikor a Plusz lemezt csináltuk.
Tehát már valamikor ’82 elején…
Igen. Már csináltuk azokat az újhullámos beütésű dalokat. Mikor meghallotta, min dolgozunk, attól Feró elájult, de mindjárt le is akarta egyszerűsíteni. Egyszer ugyan lejött a próbaterembe, aztán annyi is volt. Lajos még beszélgetett vele egy párszor és szervezkedtek is, de semmi sem lett végül az együttműködésből.
Kérlek, maradjuk egy kicsit még itt! A Nemzeti Rockarchívumban egyebek mellett van egy 1981 októberében készült amatőr koncertfelvétel, mikor az aznapi koronás B-betű éppen Bikinit jelentett. Ez még nem az ős-Bikini, de a név ezek szerint már akkor is a talonban volt. Szóval megy a buli, a Beatrice maradéka éppen Bikini álnéven nyomul a Rolls Frakció előzenekaraként, majd a Zártosztály után Trunkos András bemondja, hogy a „Feri” „új zenekarba készül”, illetve, hogy „a Piramis együttes új énekesét látják”. Amire Feró viszont kontráz, hogy „a híresztelésekkel ellentétben nem megyek a Piramisba.”
Szerinted mi történhetett? Ezek szerint már voltak, akik hamarabb tudtak Erdős cézár tervéről, mint a Piramis tagjai?
Nem tudom. Feró csak egyszer járt lenn nálunk, már csináltuk az új nótákat. Aztán, hogy egyébként ki kivel mit kavart, azt csak Lui és Erdős tudta. De már egyikünk sem él…
Takáts Tomi?
Ő akkor nem volt képben, szerintem. Az az ötlete csak később jött Lajosnak.
Kicsit ott is darabosak a visszaemlékezések. Mindenesetre, mikor nagyjából húsz éve rákérdeztem Tamásra, azt mesélte, hogy Som hívta, de ő akkor nem akart váltani. Lui ezt később azzal egészítette ki, ami végül is logikus döntés lehetett a részéről, hogy Tomit is „talonba tette”.
Én erről nem tudok, de végül is később a Senator-ban csak összejött nekik a közös zenekar.
Jorgosz Tzortzoglou viszont már koncertezett is veletek, mégsem maradt sokáig…
Jorgosz szintén egy elvetélt próbálkozás volt, mert bár jóban voltunk és jó előadónak tartjuk, csak aztán menetközben kiderült, hogy ő annyira balkáni, hogy csak páratlanban tud énekelni, 4/4-ben viszont nem. A Piramis számokba majdnem, hogy nem tudott beszállni, mert mindig csak az 5/4 meg a 7/4 „van a vérében”. Elmentünk egy bolgár turnéra, amikor valamiért, már nem tudom miért, de háromnapos gyászszünet volt és akkor a négy buliból három mindjárt el is maradt, nagy örömünkre. A negyedik, meg valami focipályán volt. A bolgárok azt sem tudták kik vagyunk. Katasztrófa is volt az egész…
Tehát végül négyesben maradtatok. Lajos úgy mesélte, hogy miután eldőlt, hogy végig Gallai énekel, egyben ő lesz kvázi a frontember is, akkor jöttek Gömöry Zsolték.
Hát, igen. Azért bővítettünk a koncertfelálláson, hogy Péter előre tudjon jönni, nyakba-szintivel.
Egyből Gömére esett a választás?
Igen, egyből. Őt is láttuk már előzőleg, valamilyen zenekarban. Helyes kisfiú volt, jól játszott. Valamint szaxizott is valamennyire.
Kegye János miként került képbe?
Ha nem tévedek, Som Lajos által, az ő haverja volt. Az volt a döntés oka, hogy tegyünk egy kicsit az újhullámból is az új anyagba, ami oda passzol, szóval szaxit is. Ő is jó fazon volt, jó haver volt. Ezzel a formációval mentünk Finnországba, egy rockfesztiválra.
Mit adtatok elő?
A Plusz lemez anyagát és pár régebbi dalt. Péter elől volt egy nyakba akasztott billentyűvel és énekelt. Mellettünk a két vendég: Gömöri Zsolti, mint billentyűs és Kegye Jancsi szaxizott. Mi hárman pedig a korábbi posztunkon, ugyanúgy, mint előtte. A finn buli után még elmentünk egy hathetes szovjet turnéra. Onnan visszafelé pedig már a lekapcsolás volt.
Mit gondolsz, ha nincs az úgynevezett „aranyügy” akkor vajon folytattátok volna a Plusz lemezzel elkezdett újhullámos irányt? Mondjuk 1983-ban egy újabb hasonlóan modern hangvételű Piramis LP-vel?
Nem, nem hiszem. Az aranybalhé már csak az utolsó csepp volt a pohárban – sikertelen volt már ez a sztori.
Ezek szerint, jól értem, hogy egyébként is változtatok, váltottatok volna? Ha akkor nem kapnak el titeket, vagy nem viszik el a Lajost, akkor elképzelhető, hogy a szovjet turné után egyébként is vége az együttesnek?
Bevitték és gondoltuk, hogy ez elég súlyos dolog. Engem is bevittek. Én voltam a nyolcadrendű vádlott. Kaptam négy hónapot, egy évre felfüggesztve. Ami azzal is járt, hogy se útlevél, se semmi és akkor még nem tudtuk, hogy Lajost mikor engedik ki. Ő eleve előzetesben volt három vagy négy hónapot. Utána meg már egy zavarodott helyzet volt. Szerencsére a bírósági ítélet után kapott egy Elnöki Tanácsi kegyelmet. Így azt a részt megúszta, de akkor már őrajta is volt egy őrült nagy keserűség. Így hát mindenki nézett ki a fejéből és nézett a saját dolgai után.
De ha nincs az aranyügy, szerinted húztátok volna még egy darabig?
Úgy láttuk, hogy a Plusz nem ment úgy, ahogy kellett volna. De ismerve Lajos fanatizmusát, valamit kivert volna ebből is. Ha marad rá ideje, akkor talán átstrukturálja az egészet. Bevesz még egy csalogányt valahonnan, ahogy később meg is csinálta a Senatort, Takáts Tomival.
Úgyhogy, biztos járt volna valami a fejében, csak ettől úgy megült mindenki. Ráadásul a sajtóban meg is lovagolták az arany ügyet. Rosszindulatú pletykák, újságcikkek tömkelege. Szóval ott volt a homlokon a bélyeg. Nagyon sokat nem ugrálhattunk volna…
Ha úgy alakul, hogy továbbra is próbálkozhattok, személy szerint te adtál volna még egy esélyt az újhullámnak? Ugye neked akkor is tetszett a Plusz?
Ez egy bármikor meghallgatható zene, szerintem az egyik legjobb lemezünk.
Szerintem is, Horváth Attila ismét zseniálisat alkotott. Ráadásul teljesen eltérő stílusban, mint az Erotika albumon.
Tele irodalmi és egyéb utalásokkal, az üzenettel harmonizáló egységes arculattal.
Gyors hirtelenségben egymás után két koncept-album, mely nem csak azt jelezte, hogy a Piramis már inkább a felnőtteknek szól, mint a tinédzsereknek, de mellé kapott még egy komoly értelmiség felhangot is. Egy fokkal normálisabb világban ennek tarolnia kellett volna, még a korábbi frontember kiesése ellenére is.
A Plusz egy nagyon megcsinált lemez. Csak hát, akik az első négy Piramist hallgatták, azok többségében hátra arcot csináltak, mert nekik ez nem volt Piramis. Azt a másfajta újhullámot meg nem vették be, mert hát a Piramis nem úgy volt újhullámos. Igen, akkor egy kettős törés volt, pedig ez egy iszonyú jó lemez. Mind zeneileg, mind szövegileg. Kicsit intellektuális lett, mert voltak körülöttünk művészettörténészek, akik ezt az egész Bauhaus dolgot erőltették. Mondjuk, az közülünk senkinek nem tetszett, hogy azokat a borzalmas ruhákat kellett hordanunk. De végül is egy nagyon jó kis dolog lett. Azonban, hogy megbirkóztunk volna-e vele, már egy egészen más kérdés…
Részben érthető, de egyben érthetetlen is. Egy annyira előremutató, modern, egyben a múlt értékeit megtartó és felmutató lemez, hogy abban az időszakban még inkább működnie kellett volna. Úgy tudom, nem kényeztetett el titeket a rádió sem. Pedig akárhogy is nézzük, itthon minden tekintetben a legelső újhullámos jegyeket mutató nagylemez volt. Megelőzve olyan remekműveket, mint az Omega XI, vagy az East Rések a falon lemezét.
De ezt az anyagot később itthon élőben már nem nagyon játszottuk. Csak az Ifipark volt, a lemezbemutató koncert. Utána már mentünk Finnországba, majd jött a Szovjetunió és vége. Nem tudta kiforrni magát. De idehaza úgy tűnt, hogy nem is érdekel senkit sem.
Erre mondta, mondogatta, majd írta is Som Lajos, hogy már régóta fenték a késeket. Hát eljött az alkalom…
Neked van valamilyen felvételed ebből a korszakból? Album-előzetes demók vagy valamilyen maszek koncertfelvételed?
Nem, sajnos nincs.
Akkor ezek szerint csak az a felvétel van, ami az Ifiparkban készült. Többeket megkérdeztem, akik anno tűzközelben voltak, de az úgynevezett Bauhaus koncerten kívül nem maradt fenn más ’82-ből.
Tudod, csak ez az egy lemez van. Bemutattuk, külföld, aranyügy és aztán vége, mindenki szanaszét. Nem volt sikertörténet, ezért nem is éreztük fontosnak, hogy az archiválással foglalkozzunk.
Hozzád képest a többiek elég hamar el is szegődtek máshova, másik bandákba…
Igen, Gallai ment Bikinizni, Janó meg Hobózott.
Te miért nem tűntél fel valamelyik csapatban? Dobost időről-időre kerestek az élmezőnyben, a ’80-as években is…
Azért, mert akkor visszavonultam, nagyon meg voltam törve. Inkább elmentem színházi zenésznek.
Melyik színházban voltál és milyen feladatokat vállaltál?
Sokban. Döme Zsolt barátom sok színházi zenét írt, meg zenei rendező is volt. Vele dolgoztam. Ezzel párhuzamosan rengeteg stúdiómunkánk is volt, amikor másoknak csinált lemezt. Filmzenéket játszottunk fel. Vidám Színpad, Pesti Színház, Thália Színház, Radnóti, egy csomó helyen ültem az „árokban”.
Mondasz egy-két lemezt, hogy például miket ütöttél fel akkoriban?
Mikor színházban dolgoztam, egy olyan zenei csapatban voltam, aminek az előbb említett Döme Zsolt volt a vezetője, aki által rengeteg színházi és tévés produkcióban vethettem részt. Akkortájt készült például Bodrogi Gyula, Voith Ági és Bodrogi Ádám Bo-Vo-Bo – A Bodrogiék című albuma, valamint Kútvölgyi Erzsébet és Hernádi Judit Édith Piaf és Marlene Dietrich lemeze is, amiken közreműködtem.
Ez is az életem része volt. Végül is négy-öt év csak ezzel telt el.
Ez tudatos döntés volt?
Igen, ez abszolút tudatos döntés volt. A Piramis leállása után el kellett egy időre távolodnom a rockzenétől. Pedig engem is hívtak ide-oda…
Mondasz példát?
Igen, például Lojzi hívott a Bikinibe, de olyan közel a Piramis évek után nem éreztem még a magaménak ezeket a dolgokat. Aztán félmondatokkal utalgattak, hogy esetleg mehetnék az Eddába is. Majd Felvinczy (Felvinczy Attila, az Edda Művek egykori koncertmenedzsere – a szerkesztő) beszélt is velem, hogy mi lenne ha… De különösen nem éreztem volna erkölcsileg rendjén valónak, hogy Piramis után Edda. Főleg mivel közös síkon dolgoztunk. Akkor úgy gondoltam, hogy részemről egy darabig annyi a rock and rollnak.
Fotók: Pinyó Archívum, Závodi Janó Archívuma
Folytatjuk!
