Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.
A sorozat záró részében a Piramis együttes nosztalgiakoncertjei, az Acker Bilk és a Som-Závodi album, a Pinyó 60 nagykoncert, a Piramix, a Piramis Plusz és a mára már ismét simán csak Piramis néven koncertező zenekar kerültek szóba, egy rendkívül őszinte és tartalmas beszélgetés során.
Legutóbb a Török Ádámmal közös formációidról beszélgettünk. Volt még egy nagy közös megmozdulásotok, majdnem az összes addigi zenekarod részvételével, amiből végül is kihajtott a most is működő Piramis felállás. Az ominózus Pinyó 60 buli ugye Ádám találmánya volt?
Igen, hát minden az övé volt és én nem is vitatkoztam vele. Elsőre persze azt mondtam, hogy: „Ne hülyéskedj! Minek nekem ez a hatvanas?” De neki mindig az volt a koncepciója, hogy úgy lehet évente egy PeCsá-t csinálni, ha valamit ki tudsz hozzá írni. Én vagyok ennyi, vagy te annyi, vagy valamilyen visszatérés, vagy valamilyen egyéb évforduló, vagy valamihez legyen kötve! Mikor a 2009-es PeCsát tervezte, akkor a Pinyó 60 cím egyből kijött neki. Akkor végül is ugyanazt csináltuk, mint az összes korábbi nagykoncerten, csak azzal a különbséggel, hogy ezúttal az én összes felállásomat hoztuk össze, legalábbis, amit tudtunk, azt összehoztuk.
A buli fenomenális volt. Viszont később elég nagy kalamajka keveredett, mert az egyik kiadó berágott a másik által forgalmazott licenc CD miatt. Eleve úgy terveztétek, hogy lesznek ilyen-olyan kapcsolódó kiadványok is?
Amikor Ádi már tudta, hogy a Pinyó 60-nal abban az évben is meglesz a nagy produkció, elkezdett a felvételekkel kavarni.
Abba te semennyire sem folytál bele? Mégiscsak rólad szól az a két CD, illetve az utólag mégiscsak megjelent DVD…
Eredetileg nekem volt egy felkérésem, már a franc tudja, melyik kiadótól, mert akartak DVD-t csinálni. De nem tudom, meddig jutott az ügy, ha jutott egyáltalán, mert Ádi közben már intézett egy Pinyó 60 válogatást, sőt még egy Pinyó 60 koncertfelvételt is, de azt már máshol.
A koncert CD-t és koncert DVD-t az EMI csinálta, a válogatásalbumot meg a NarRator Records.
Igen, de ott volt egy kis galiba, mert ugye Ádám egy kicsit simlis volt az ilyenekben. Mind a kettőre, mármint a válogatás és a koncert CD-re is gyorsan leszerződött, pedig tudta, hogy egy kicsit azért ütik egymást. Mivel a NarRator főnök, Tóth Csaba jó barát volt, nem sértődött meg. De a két dolog mégiscsak ütötte egymást, voltak, akik nem tartották indokoltnak, hogy két hasonló kiadás jelenjen meg. Végül a buliról videó-felvétel is készült, mondván, hogy úgy jobban eladható. Viszonylag jól sikerült.
Magának a koncertnek mi volt a koncepciója? Mert ugye a lelkes közönség alapvetően téged ünnepelt, mégis majdnem végig hátul ültél. Ez a dobosok sorsa?
Mindenkit elhívtunk, akit tudtunk. Ádám pedig ezúttal amolyan konferanszié és ceremónia mester volt, mint csak a szokásos frontember.
Nekem azt mondta, hogy mindig örült az ilyen eseményeknek, mikor néha a zenésztársaira is került egy kicsivel több fény. Mert, hogy a szavaival élve, nem kell mindig neki gizdáskodnia középen.
Ezt is nyugodtan végig vezényelte, csak azokba a részekbe jött be, ahol eleve játszott vagy mikor valakit fel kellett konferálnia.
Miként alakult ki a fellépők névsora? Nem minden egykori együttesedből jött el mindenki. Volt néhány furcsának tűnő helyettesítés. Volt, akinél csodálkoztunk is, de aztán élőben működött a dolog, amit az előbb említett koncertalbum és koncertfilm is alátámaszt.
A Mini, a RABB, meg a Besenyő megvolt, teljes létszámban. A Futuramát nem lehetett összehozni. A Non Stop-ba jött Viktor Matyi és a két Tomi: a Somló, meg a Turai. A Pinyó 60-on fellépő Piramis meg úgy alakult ki, hogy Závodi ugye alapból megvolt. Gallai Péterke is volt még akkor, aki az egészet szépen lejátszotta. A többieket viszont valahogy helyettesíteni kellett.
Miként dőlt el, kik legyenek a helyettesek?
Závodi Janó Kiss Zolit akarta énekesnek.
Hamar kiszivárogtak a pletykák, de logikus döntésnek tűnt. Kevesen tudják eredeti hangnemben, tisztességesen kiénekelni a klasszikus Piramis slágereket. Főleg, ilyen jól artikulálva.
Ugye akkor még nem volt meg a „Csokis Piramis”. Elfogadtam Janó javaslatát. A helyettes basszusgitáros meg ugye akkor már adott volt. Mikor 2006-ban készülődött a két Piramis nagykoncert az Arénában, akkor felmerültek különböző basszusgitáros nevek. Én viszont azt mondtam, hogy ne haragudjatok, de én vagyok a ritmusszekciónak az egyik tagja és azzal szeretnék játszani, akivel már évek óta játszom. Persze lehet, hogy van nála jobb, de nekem ő a legmegfelelőbb, tehát a produkciónak is. Így lett aztán, szó nélkül Tacskó (Paróczai Attila, a Mini akkori basszusgitárosa – a szerkesztő) a basszgitáros, aki aztán a 2009-es koncerten is fellépett velünk.
A Pinyó 60 után nem sokkal ismét, harmadszor is újjáalakult a Piramis együttes, mely azóta is aktívan koncertezik. Viszont tekintsünk kicsit vissza, és előbb fussuk át a két nosztalgiakört, illetve a fontosabb kapcsolódó hanghordozókat is! Elsőként, bevezetőként arra szeretnék rákérdezni, hogy kerültél az Acker Bilk lemezre? Ők hívtak a produkciótól vagy a lemezgyárból? Vagy Lajos kavarta ki, hogy azért mégiscsak legyen valaki a Piramisból, ha már egy Piramis slágerrel akarják eladni a Klarinét lemezt?
Biztos, hogy nem játszottam fel külön az Acker Bilk lemezre. Talán az lehetett, hogy valaki, inkább a kiadó, mint Lajos, kigründolta, hogy ott legyen a dal és a név. Hogy aztán a korábbi felvétel dobsávját használták fel, vagy valaki újrajátszotta, már nem tudnám megmondani. Még az is lehet, hogy mivel a Szállj fel magasra Gallai-Köves szerzeményként jelent meg, esetleg amiatt is gondoltak rám.
A nagy Piramis 1982-es feloszlása után öt évvel, 1987-ben érkezett először a hír, hogy Som mozgolódik, lehet, hogy lesz valami. Adta volna magát a dolog, a sokszoros évfordulók miatt. Ő pont így működött. Aztán Lui ki is állt, hogy készül valami bejelentés, volt egy alaposabb sajtóköre is. Majd a Senator taggá avanzsált Janóval volt egy dedikálás is. Utóbbi már a részvételeddel. Aztán akkor mégsem lett belőle semmi.
Szerintem akkor nem volt semmilyen Piramis gondolat. Legalábbis részemről nem.
De a dedikáláson te is részt vettél.
Igen, de az csak egy dedikálás volt. Nekem nem jutott az eszembe, hogy megint Piramisozzak…
Tehát nem volt komoly a dolog?
Nem. Részemről nem. Megmondom őszintén, nem emlékszem mindenre. Lehet, hogy volt valami, de senki nem gondolhatta ezt komolyan. Sanyi akkor a saját útját járta…
Két évre rá, 1989-ben készült egy válogatás kazetta, az Ajándék. Annak is volt egy hivatalos dedikálása, bemutatása. Már a teljes Piramis részvételével, a Blahán, talán már 1990-ben.
Szerintem akkor sem volt semmilyen Piramis gondolat. Majd csak később, mikor ’92-ben Révész Sanyi, meg a Lajos, akik nem voltak annyira jóban, valahogy leültek beszélgetni, vagy sétálni, vagy mit tudom én, és akkor ezt megbeszélték.
Lajos nekem azt mondta utána, hogy mikor Révész fellépett Demjénnel a BS-ben, akkor annyira megtetszett neki ez az egész, hogy talán azért mondott igent a karácsonyi koncertekre…
Ezért is, meg hát a Demjén bulit Rózsa Pista csinálta és talán megpendítette, hogy lehetne akár egy Piramis is. Annyira nem voltam benne, de amikor ez már letisztázódott, akkor én is azt mondtam, hogy: jó-jó, csináljuk! Akkor mindjárt jöttem a munkamorálommal. Hát jó, csináljuk, de az három hónap próba. Tehát akárkinek, akármilyen dolga van, e nélkül nem csinálunk ilyet.
Mit szóltál hozzá, hogy menetközben öt lett az egyszerinek tervezett koncertből?
Boldogok voltunk, örültünk. Ugye a ’92-es BS Piramis nagykoncert először egy bulinak készült. De ahogy próbáltunk, mindig jött és mondta a Rózsa Pisti, hogy elkeltek a jegyek, megint megnyitná egy újabb előadásra a pénztárakat.
Azért ez nem semmi. Ilyet soha senki nem produkált korábban. Pedig óriási legendák tartottak akkoriban búcsú-, visszatérő- vagy nosztalgia-koncerteket.
Ami egy kicsit viszont gáz volt, hogy az ötödik koncert viszont már áttevődött januárra.
Miért alakult így?
Mert mikor a negyedik buli is teltházas lett, szilveszterre már le volt foglalva a BS és azért a következőt át kellett tenni január másodikára. Jobb lett volna, ha az ötödik is egyben van a többivel.
Mennyire volt más tíz év kihagyás után ismét együtt játszani, mint annakidején, az aktív korszakotokban?
Rengeteget próbáltunk. Mindenki csinálhatta az életét, de hétfőtől péntekig próba volt. Szerencsére úgy alakult, hogy a Fehérvári úton kaptunk egy nagy szobát, ahol egy táblára fel volt írva a dalsorrend és akkor azt minden nap ledaráltuk. Így fel lehetett készülni, újra össze lehetett csiszolódni.
Személyesen te magad éreztél valamilyen különbséget? Mondjuk, hogy ezt vagy azt ’77-ben még más volt játszani, mint a tizenöt évvel későbbi próbákon és koncerteken?
Olyan volt az egész, mintha újból megismerkednének egymással az emberek. De nagy eltérés mégsem volt, hiszen annyit játszottuk azokat a nótákat gyerekkorunkban. Azért az ilyesmit nem felejti el az ember. Csak annyiban kellett újratanulni, hogy azért egy pár dolgot áthangszereltünk, próbáltunk kissé frissíteni a dalokon. Nem nagyon, csak, hogy még inkább üssön. Mi csak azt akartuk, hogy ez bomba jó legyen.
Utólag is bátran kijelenthető, hogy sikerült. Hiszen a dupla lemezen, kazettán és CD-n, valamint a koncertfilmen látható-hallható felvételek máig tanúsítják az 1992-es BS koncertek elképesztő erejét. Szerencsére elég komoly promócióval dolgoztatok, előtte és utána is.
Két koncertet felvettek a tévések és egyformán jól sikerült mindkettő. A Szállj fel magasra klipet pedig Egyiptomban csináltuk, mert akkor simán belefért a büdzsébe egy ilyen is.
Történelmi pillanat volt, a Piramis együttes, megalakulásának 20. évfordulóján, a legnépszerűbb felállásban újjászerveződve, a valódi piramisok előtt, mellett és árnyékában…
Az egyiptomi klip nagyon jó ötlet volt. Valóban ott, a piramisok között vettük fel. Igaz, hogy csak egy kamerával. De az a klip igazán jól sikerült. Lala persze mindjárt tevegelt, hogy odaértünk. (nevet)
Nem is ő lett volna, ha nem. Mikor annakidején szóba került a Piramis egyiptomi útja, szerinte ez egyben egy kitűnő csapatépítő buli is volt.
Igen, nevezhetjük így, mert három vagy négy napig voltunk ott. Sanyika hozhatta a barátnőjét, meg Lajos is, merthogy ők egyedül nem bírják. Mi meg jól elvoltunk magunk közt is, mert bár bődületes meleg volt a szállodában, ment a klíma és egész nap söröztünk. Plusz napközben kétszer kimentünk forgatni.
Utána ment pletyka, hogy lehet, hogy a koncertalbum mellett lesz egy új stúdiólemez is.
Minden volt. Még az is, hogy folytatjuk, annyi minden felröppent. Amikor mentek a BS bulik, már jöttek is szervezők, hogy a következő nyarat végig tudnánk turnézni, mert a debreceni Virág Karneváltól kezdve az ország bármelyik másik csücskéig tárt karokkal várnak minket. Mehettünk volna mindenhova, mert akkor ez egy akkora truváj volt. Aztán, ahogy vége lett, Sanyi megint eltűnt és nem, hogy lemez nem lett, koncert sem. Megint szétszakadtunk.
Te magad szeretted volna folytatni?
Mindenki más szerette volna. Ha nem is úgy, mint régen, de évi harminc nagyobb bulit nagyon szívesen végigcsináltunk volna.
Akkor ez megrekedt. A maradék négyes viszont 1997-ben szintén összejött a Som-Závodi album, a Száz év zene felvételeire.
Megmondom őszintén, az felém inkább csak amolyan kegyelemből volt, mert azt a felvételt alapvetően végig Donászy Tibi dobolta fel. Póka Egon volt a producer, Janóék pedig a főszereplők. Ez nekik volt a bulijuk, miközben mindegyik számot más énekelte. Azt hiszem én csak a Ha volna két életem nótát doboltam fel. De az is egy szép gesztus volt tőlük. Mert nem lett volna kötelező, hogy az eredeti bandából legyen még benne valaki.
Amennyire én tudom, Lajos akkor már nem volt túl jól…
Nem. Azon ő már nem játszott, csak dirigált. Nem is jött el sokszor a stúdióba.
Azt mondta, hogy végig Egon játszott, illetve Kékesi Bajnok.
Sokat nem hallgattam a kész lemezt, mert nekem egyáltalán nem tetszik. Sem a hangulata, sem a megszólalása. Az ének is annyira más, nekem más. De egyébként nem volt rossz ötlet, lehetett volna valamit jót is csinálni belőle, de nekem ez kimaradt.
Mit gondolsz, vajon mennyit lehet arról érdemben beszélni, hogy miért lett olyan beteg Lajos?
Lajos mindent megtett, hogy aztán olyan helyzetbe keveredjen egészségileg.
Értem. Szerinted mennyire tudatosult benne, hogy már nem olyan penge a hangszerén, mint a hőskorszakban volt?
Nem nagyon volt a tudatában, hiszen még 2006-ban is három hétig próbáltunk vele, pedig akkor már semmit sem tudott eljátszani. Akkor mertük végül eldönteni, hogy inkább szerezzünk egy pótgitárost. Lejött minden nap próbálni, de hangról-hangra végigvéve a dalokat sem jutottunk előre vele.
Miként jött össze a két 2006-os Aréna, illetve az azokat megelőző érsekújvári bejátszó buli?
Akkor megint volt egy ilyen fellángolása Sanyinak, beszélt a Lajossal. Rózsa Pista a Szigetre akarta az egész összeállást. De én akkor már annyi rosszat hallottam a Szigetről, hogy lemegy a koncert és még mindig jönnek, mennek az emberek. Akkor még csak a hídon lehetett bejutni. Így hát azt gondoltam, hogy csináljunk inkább egy Arénát, vagy lehet belőle kettő. Azt viszont Rózsa nem vállalta és akkor jelentkezett be Brády Marci, hogy ő szívesen megcsinálná ezt a verziót.
Igaz az akkoriban terjedő pletyka, hogy lehetett volna egy harmadik Aréna is, de nem vállaltatok még egyet?
Nem, mert már a második sem volt az igazi.
Amikor ez eldőlt és elkezdtetek öten próbálni, mikor derült ki, hogy ezúttal biztosan nem fog úgy menni, mint 1992-ben és ’93-ban vagy a hőskorban?
Nagyjából már az elején sejtettük, hogy nem fog menni. De nyilván tiszteletből úgy gondoltuk, hogy próbáljuk meg, hiszen időnk van. Aztán, mikor kiderült, hogy nem megy, Lala valahogy belenyugodott, hogy Tacskó is velünk lesz. Aztán megint jöttek a konfliktusok. Lajos és Sanyi megint összevesztek valamin. Sanyi elviharzott és két hétig nem került elő. De nem nagyon akarom én ezt részleteiben kiteregetni. Nehéz időszak volt. A próbafolyamat is, majd az első koncert is, Révész Achilles-szakadásától a legvégéig. Majd aztán mindennek vége szakadt. Sanyi akkor úgy elment, hogy talán nem is köszönt. Aztán nem láttam vagy tíz évig.
Akkor még mindig megvolt bennetek, a maradék tagokban, hogy jó volna folytatni? Vagy inkább elengedted a dolgot?
Persze, hogy bennünk volt. Főleg Janóban, aki szerette volna ezt folytatni. Azért valljuk be, jó a nagy felhajtás, jó a nagyszínpad. De hát a realitások mások voltak akkor.
Mikor döntöttél úgy, hogy mégis megpróbálod újra? Talán a Pinyó 60 koncert volt a katalizátor? Mert hát ott, ugye összejött három Piramis tag és egy nagyon sikeres koncertet adtatok…
Nem, akkor még szó sem volt róla, mert még ment a Mini. Viszont közben Janó szívta a véremet, hogy csináljuk meg valahogy. Mert akkor ő már a Piramixban játszott vendégként, miként Gallai Peti is. Nekem akkor még nem nagyon fűlött ehhez a fogam, mert hát láttam, hogy Lajos után már Péter sincs jó állapotban és, hogy annak jó vége nem nagyon lesz.
Miért vágtál mégis bele?
Először úgy állapodtunk meg Török Ádival, hogy elenged egy-egy bulira. De aztán aludt rá vagy kettőt, aztán azt mondta, ő úgy szereti, ha vele vagyok. Ezt így tökéletesen megértettem és megbeszéltük teljesen barátilag, hogy akkor elmegyek és mégis megpróbálom Závodiékkal azt a zenekart.
Nekem is szinte szó szerint ezt mesélte Ádám. Meg, hogy mennyire hiányoztál mögüle tizennyolc év után…
Egyébként meg nem is nagyon lehetett volna másként megoldani, hiszen mindenkinek volt a hétvégén bulija, szombaton vagy vasárnap. Az állandó ütközésből nem is nagyon születhetett volna más, mint hogy előbb utóbb úgyis választani kellett volna.
A Piramis Plusz, mint régi-új formáció, hogy alakult ki? Összeolvadtatok a Piramix-szal?
Amikor eljöttem Ádámtól, akkor ők még Piramix néven mentek, de már ott volt Janó is, meg Péter is. Sőt, már időnként én is mentem, vendégként.
Aztán megkérdeztük Lajost, hogy mit szólna hozzá, ha ismét lenne Piramis. Először belement, de akkor már zavarodott volt. Pipa is volt rám, mégis megengedte. Aztán, ahogy a hangulata változott, utána már azt mondta, hogy beperel a névhasználat miatt. Nem volt ez már egészséges dolog.
Ráadásul mások is rákezdtek, pedig ők nem is voltak zavarodottak vagy betegek. Sokáig ment a süketelés, hogy akkor ez a 2009-ben újjáalakult formáció most mennyire Piramis és mennyire nem…
Azóta is mindig megy ez a dolog. Látod, miről van szó. Látod a kommentekből, hogy: hát ez nem az a Piramis…
Nem. De az a Piramis 1981-ben megbomlott, majd ’82-ben fel is oszlott. Nyilván nagy öröm volt a kétszeri nosztalgiakör, főleg a ’92-es, ’93-as BS koncertek, de tudomásul kéne már venni, hogy az idők változnak. Egyébként pont a napokban filóztam azon, hogy te vagy az egyetlen zenekari tag, aki a Piramis mindhárom újjáalakulásában rész vettél: 1973-ban, 1975-ben és 2009-ben is.
A múltkor valahol megjelent egy mostani fényképünk és nekiálltak alatta írogatni. Akkor is azt mondtam, hogy: „Gyerekek, tegyétek már ezt valahol rendbe magatokban!” Aki ezt nem tudja helyére tenni, hogy most ez a Piramis, az ne jöjjön koncertre! Ne érdeklődjön! Nem is értem, miért írnak ilyen hozzászólásokat. Volt egy-két nagy angol zenekar, ahol énekest cseréltek, vagy gitárost és senki sem kifogásolta olyan módon, mint nálunk.
Engem nem is a kritika riaszt meg, vagy az aranykor visszasírása, mert mindkettő természetes reakció volna, hanem a gyalázkodás mértéke és az agyatlan követelőzés alpári stílusa. Ráadásul, ha a klasszikus Piramis felállásról beszélünk, akkor azt is illene már tudomásul venni, hogy halottak is vannak. De még mindig elhunyt művészeket kívánnának a színpadra, a visszatérni nem kívánó egykori frontember mellé… Agyrém ez az egész. Miként viseled az ilyen alávaló trollkodást?
Ugye az köztudott, hogy ketten elhunytak, Sanyi meg elment jobbra-balra, húsz, illetve harminc éve.
Akik nincsenek ezzel tisztában és nem tudnak, nem akarnak tudni ezekről, azok inkább ne is kérdezzenek! Akinek meg jó ez a Piramis, az úgyis eljön. Ketten maradtunk. Ez van. Ez a realitás. Szeretünk játszani, sokan szeretik a dalainkat is, köztük olyanok, akik még mindig az élő zenére esküsznek. Komolyan nem fér a fejünkbe, miért nem lehet ezt megérteni.
Szerinted megértik valaha, akiknek üzened?
Örülnék is neki. Mert, ha jön a következő bulink és azt valaki megosztja a Facebookon, nehogy megint az legyen végén, hogy ez milyen Piramis… A Deep Purple-től sem kérdezgették állandóan, hogy: most akkor ki énekel? Vagy, hogy: hol a Blackmore?
Azért még mindig vannak ilyen hangok, a jelenlegi, Mark IX Deep Purple kapcsán is. De jóval kisebb arányban és hatványozottan kulturáltabban adják elő magukat, mint a Piramis kritikusai.
Hát, sajnos ez megy most: a Facebook, meg az Instagram. Mindenki vegye tudomásul, hogy most ez a Piramis van, akinek meg nem jó, az ne is írjon hozzá és ne jöjjön el a koncertjeinkre! Ha ezt nem tudják felfogni, azzal nem lehet mit kezdeni. Hetven év feletti emberekről van szó. Legalább minket kímélnének, miközben már a többiek sem olyan fiatalok. Ezt csináljuk már tizennegyedik éve. Tényleg értetlenül nézünk, hogy miért kérdés ez még mindig. Aki Sanyi-mániás, az legyen az! De ilyen sok év után már ne kérdezze, hogy: ez a Piramis most miért van…
Akkor térjünk is rá a jelenlegi formációra! Volt egy nagyon húzós bulitok, amikor is az énekesetek, Nyemcsok János szívinfarktust kapott. Te mennyit érzékeltél akkor és ott, a dobok mögött abból, hogy Csoki rosszul van?
Semmit, mert nagyon katonásan viselkedett. A negyedik-ötödik számnál már verte a víz és a hangján is volt valami fátyol. Majd, mikor a végén már a Szállj fel magasra előtt lement a színpadról, megkérdeztem, hogy: mi van? Nem jön vissza?
Akkor mondták, hogy rosszul van. Ott van az orvos. Jó, hát akkor azért még nyomjuk le a Szállj felt! Úgy, hogy Gallai és a közönség énekli. De akkor már ott voltak a mentők és arról, hogy Becsület is lesz a műsorban, már szó sem lehetett. Csoki nagyon fegyelmezetten bírta és nagyon becsülöm érte, hogy nem játszotta el a nagyhalált. Próbálkozott, próbálkozott és pont az utolsó nótánál esett ki.
Később pont azt a koncertet adtátok ki CD-n. Amiről ráadásul csak másfél évre rá, utólag derült ki, hogy a 2018-as MOM, Csoki szívrohama mellett, egyben Gallai Péter utolsó fellépése is volt a Piramis együttessel.
Igen, az volt az utolsó koncert, az utolsó felvétel, majd utána jött a Covid. Leálltunk, leállt minden.
Csak az olvasóink kedvéért kérek egy gyors névsorolvasást! Kik hallhatók a Piramis zenekar legutóbbi koncert CD-jén?
A néhai Gallai Péter billentyűs, énekes, Závodi János gitáros, Köves Miklós dobos. Valamint Nyemcsok János énekes, Nyemcsok Bence billentyűs, Vörös Gábor basszusgitáros és Vilmányi Gábor gitáros. Utóbbiak vokáloztak is.
Vagyis bizonyos szempontból mégis fuzionált a Piramis még hadra fogható maradéka a Piramix magjával.
Ha így nézzük, igen. De valójában mi olvadtunk be a Piramixba. Illetve annyi történt még addig, hogy Nagy Zsolt Liszi helyét Csoki fia, Bence vette át.
Honnét jött az ötlet, hogy ebből az archív anyagból hivatalos CD is készüljön az újraindulást követően, 2022-ben?
Többen is kérdezték, hogy: minek adjuk, vagy hova adjuk ki? Pont azért, hogy legyen egy ilyen! A rajongóknak és a kíváncsiskodóknak is. Lényegében ez egy dokumentum. Ami megmutatja, milyen volt az újjáalakult Piramis zenekar, az a tíz év, amikor még Peti élt, amikor még mindhárman benne voltunk.
Van viszont egy 2014-es balatonfüredi koncert videótok, ami jóval erősebb. Például, mert még Gallai Péter is sokkal jobban volt. Ráadásul profin rögzített és vágott képanyag is tartozik hozzá.
Abból kivágtunk egy-egy számot, amivel jártuk a tévéket.
Igen, emlékszem. Szerintem sokan éppen akkor és azért szembesültek azzal, nagyjából öt év késéssel, hogy új felállásban játszik a Piramis, Csokival és Vörivel. Nem lehetne abból a koncertfelvételből is kiadni valamit? Mondjuk egy DVD-t vagy egy CD+DVD, DVD+CD kombót?
Szerintem most már inkább komikus lenne, annyira megváltoztunk. Hiszen már az is tizenéves felvétel, nagyon másképpen nézünk már ki. Másrészt viszont az tényleg sokkal, sokkal jobb buli volt, pedig egy kicsit ramatyabbak voltunk. De valami miatt mégis jobb lett, a hang is, meg a kép is. Egyébként folyamatosan gondolkodunk ebben, mert volna igény a közönség egy részétől is valami hivatalos képanyagra. Vettünk is fel azóta jól sikerült koncerteket, a hang használható, a képanyagot azonban már nem találtuk elég jónak. Egyszer talán eljön ennek is az ideje.
Volt még egy-két olyan balatoni buli, mint a füredi, ahol valahogy még a felvételen is jobban átjön a hangulat.
Akkor az ott valamiért nagyon jól sikerült. Pedig nem mi voltunk a főbanda, hanem Charlie.
Meg előtte két évvel is volt egy hasonló a P. Mobillal a Balaton mellett. Az is nagyon komoly buli lett, irgalmatlan energiák jöttek le a színpadról menetközben.
Igen, valahol Hévízen volt, szabadtéren. Emlékszem, hogy előttük játszottunk és az is nagyon jó volt.
Mindenesetre én mindenképpen kiadnám, kiadatnám a 2014-es felvételt, az internetes oldalak és szolgáltatók ma vannak, holnap már nincsenek. Jó volna, ha stabilan fennmaradna. Már csak Gallai Péter emléke miatt is. Esetleg egy-két új Piramis dallal, bónusz stúdiófelvételen, vagy a balatonfüredi DVD mellé csomagolt maxi CD-n. Valami új kiadványon, ami ugyanúgy kapcsolódik a „Csokis Piramishoz”, mint a MOM koncertet tartalmazó CD. Amúgy ebben a mostani csapatban is vannak szerzők. Hogyhogy nem gondolkodtatok még el egy-két új Piramis számon?
Gondolkodtunk rajta. Csak eddig én voltam, aki mereven elzárkóztam.
Miért zárkóztál el és miért a múlt idő? Időközben megváltozott a véleményed?
Két okból.
Először is, mert a közönséget nem érdekli. Mert, ha Piramisként olyat is játszol, amit nem ismernek, akkor elfordulnak. Ez egyébként igaz a kevésbé ismer régebbi számainkra is. Másodszor pedig hiába lenne új szám, nem játszaná le senki. A Rock rádió talán egyszer. Ezért hát egyikért se gondoltam, hogy nagyon neki kéne feküdni a dalszerzésnek, majd az új felvételekkel is feleslegesen dolgozni. De most már hajlok arra, hogy lássák, nem vagyunk teljesen hülyék. Ezért legalább két új Piramis dalt meg kell csinálni.
Akkor ebbe most beletrafáltam. Mikor várható, hogy belecsaptok a lecsóba és a Piramis végre ismét stúdióba vonul?
Elképzelhető, hogy idén télen nekifutunk. Főleg, ha esetleg szeretnénk egy nagyobb koncertet a közelgő 50 éves jubileum kapcsán.
Gondolom a nagy Piramis megalakulásának 1975-ös dátumát veszitek majd alapul…
Igen, persze.
Kik alkotják most, 2023 őszén a Piramis zenekart?
Csoki, Bence, Vöri, Závodi Janó, Szűcs Janó és én.
Elsősorban kire számítasz, hogy szerzőként is aktivizálja majd magát?
Hát, ha már Piramis, leginkább Závodi Janónak kéne a dalokat írnia. Korábban is hozott jó nótákat. Ráadásul megvolna a folytonosság is.
Mire számíthat a közönség az elkövetkező Piramis előadásokon?
A legtömörebb, a legismertebb Piramis számokra. Mert van tizennégy olyan szám, amit egész biztosan mindenki ismer. Jó felszerelést viszünk, tehát nem csapjuk össze a dolgokat. Profi hang és fény. Ez az életünk. Csináljuk, amíg csak bírjuk. Nem akarok itt a végére politizálni, de azt is meg kell érteni, hogy mi nem vagyunk a támogatottak sorában. Most megint a tűrtben vagyunk, mint régen.
Fotók: Bikali Sándor, Jozé, Köves Pinyó archívuma, Závodi Janó archívuma, Piramis Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum
