2024. november 10-én érkezik a progresszív rock legenda Solaris következő stúdióalbuma. A három Erdész novellán alapuló, három prog rock szvitből álló harmadik Marsbéli Krónikák lemezanyag részleteiről Jozé beszélgetett Kollár Attilával, a csapat fuvolistájával, egyik zeneszerzőjével.
Sokszor hallva a végeredményt, adja magát a felismerés, hogy vélhetően nagyon jót tett a harmadik Marsbéli albumnak a hosszas érlelés.
Kezdjük onnan, hogy ennek lett volna egy bemutatója a múltban, 2022. április 25-én. Aminek megfelelően akkor már bő fél éve dolgoztunk a lemezanyagon. Majd, mikor a célegyenesbe fordultunk volna, Erdész Robi fia, Tamás, aki a keverés jelentős részét csinálta, sajnos megbetegedett, covidos lett. Így aztán nem tudtuk időre befejezni a munkát és akkor a MOMkult koncert első részében gyakorlatilag csak a tervezett zeneanyag egyharmadából tudtunk kisebb ízelítőt adni a közönségnek. Akkor döntöttük el, hogyha nem sikerült befejezni, akkor mivel mindenkiben maradtak még elvarratlan szálak, meg zenei ötletek, akkor készítsünk még felvételeket. Fejezzük be nyugodtan a dalokat, amiket már mindannyian elkezdtünk csinálni, és akkor ebből született meg végül egy dupla CD hosszúságú zeneanyag. Nyilván a munkánk, meg az egyéb elfoglaltságaink mellett nem tudtunk napi 24 órában dolgozni a lemezanyagon, ezért lett csak idén nyár végére kész a mű. Ami azt jelenti, hogy a tervezett 2022-höz képest még két évet rátettünk a Marsbéli Krónikák III. elkészítésére és így most már azt gondolom, hogy eljutottunk odáig, hogy ez talán egy kerek egész.
Mennyiben volt koncepció, hogy a harmadik Marsbéli album három hosszabb szvitből álljon össze?
Úgy éreztük, hogy érdemes abban gondolkodni, hogy a lemezanyag szvit jellegű kompozíciókat tartalmazzon. Jóllehet, vannak benne önálló nóták, de ezeket átvezető motívumokkal, effektekkel kötöttük össze, és így gyakorlatilag összefűztük az egyes lemezoldalakat. Ugye az első, a ZOO Galaktika alapvetően Bogdán Csabi szerzeménye. Az Özönvíz balladája a második, ezt Erdész Robival csináltuk közösen. A záró hosszú szvit, az Álomvölgy pedig alapvetően Robi szerzeménye. Így állt össze végül is a lemezanyag. A zeneiségével kapcsolatban azt gondolom, hogy ha csak a rövidebb kompozíciókra fókuszálunk, akkor azért itt is vannak olyan dalok, melyek megformálásukban az egyes Marsbéli lemez önálló nótáihoz is mérhetőek. Meg – mivel nem volt régen, amikor a kettes Nostradamus lemezt készítettük- talán annak a zenei ötleteivel is látszik egy-két hasonlóság. Alapvetően azonban próbáltunk itt arra figyelni, arra reflektálni – ami nyilván a koncept-lemez alcíme is lett-, hogy bizony beköszöntött az M.I. kora.
A szvitekhez kapcsolódó novellák készek voltak már a komponálás megkezdésekor, vagy párhuzamosan fejlődtek a művek? Illetve mennyire számítanak egyéni vagy esetetekben kettős szerzeményeknek az egyes részek és mennyiben folytatok bele egymás kompozícióinak a kidolgozásába?
Emlékeim szerint olyan 60-70 százalékban Robi már megírta ezeket a novellákat, így gyakorlatilag már ismerve az A.I. történeteket, gondolkodhattunk a zenei részeken. Voltak olyan dalok, amelyek szinte az alap dallamötleteket kivéve a stúdióban születtek, aztán voltak komolyabban kidolgozott kompozíciók is, amelyekbe azért itt-ott gitárszólót, basszusszólót, billentyűs effekteket vagy fuvola, blockflöte dallamokat is belecsempésztünk… De hát ettől lett igazán Solaris-os a végtermék!
Miben változtak az előzetes CD-n is szereplő tételek a végleges album-verziókhoz képest?
Csabi dalai kicsit újrakevert formában kerültek föl a lemezanyagra és ez a zenei blokk időközben kiegészült néhány újabb kompozícióval is. Robinak az Álomvölgy záró tétele közel ugyanúgy hangzik el a végleges verzión is. Ahhoz igazán nem nyúltunk hozzá. A többi dal az gyakorlatilag akkor még nem készült el. Tehát az általam és Robi által készített Az Özönvíz balladája szvit egy teljesen új része ennek a lemeznek. A Duó 2 pedig csak az EP-n szerepel, azt végül az albumra nem tettük föl.
Miért pont a Marsbéli Krónikák újabb folytatását készítettétek el? Brandépítés? Vagy mostanra gyűlt össze egy újabb adag kapcsolódó mondanivaló?
Nyilván több progresszív előadót is lehetne említeni, akik úgy gondolják, hogy találtak egy témát, ami kibontható és továbbfejleszthető. Mi is így vagyunk ezzel. Igen, ez talán egy brandet is jelent az életünkben. Egyébként már a Marsbéli Krónikák II. készítésekor is azt gondoltuk, hogy érdemes volna a témát tovább folytatni. Végül is, ezáltal ismertek meg minket világszerte, hiszen az első Marsbéli Krónikák lemez aratott világsikert, amikor a japán King Records megjelentette licencben, CD formátumban és világterjesztést kapott. Úgyhogy azt gondolom, hogy marketing szempontból sem volt rossz ötlet a folytatás.
Az új anyag mindhárom szvitje a Mesterséges Intelligencia kérdését járja körül, mely téma már a második Marsbéli albumon is megjelent. Mennyiben foglalkoztat ez a téma titeket, konkrétan téged, illetve mennyire kapott Robi szabad kezet vagy instrukciókat a mondanivaló kibontásához, kidolgozásához?
Azt gondolom, hogy nem mehetünk el amellett, hogy a világ változik és már alapvetően meg is változott, ha a Mesterséges Intelligencia irányába tekintünk. Időről-időre rengeteg olyan ötlet és nézőpont merül föl, melyek mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ha csak a saját szakmámat, a hivatásomat, az orvoslást nézem, akkor itt is roppant érdekes és feszítő kérdések mutatkoznak meg az M.I. felhasználásával kapcsolatban. Hol láthatunk még a továbbfejlődés lehetőségét az emberiség jövőjét illetően? Mennyiben fog pozitív, avagy negatív formában a Mesterséges Intelligencia utat törni, keresni vagy találni? Bár igazából már most is nyakig benne vagyunk ebben… Aminek persze egyértelműen vannak kézzelfogható előnyei is. Ha mondjuk csak az én szakmámra, a radiológiára gondolok, akkor már most is nagyon sok mindenben segít a Mesterséges Intelligencia, mert reggel nyolckor és éjjel kettőkor is ugyanúgy fogja a CT- és röntgenfelvételeket elemezni, míg az ember azért fárad. Persze ez csak az egyik aspektusa mindennek. Ami aztán Erdész Robi novelláiban is benne van, egy igen lényeges szempont, hogy hova fogunk eljutni a Mesterséges Intelligenciával? Megmarad-e az a képesség, hogy az emberi elme dominálja a folyamatokat, ami az eddigiekben jellemezte a történelem alakulását? Senki nem tudja jelenleg megmondani, hogy negyven év múlva hova fogunk eljutni. Ugyanúgy nem tudtuk még a nyolcvanas évek elején, amikor a komputer korszak elkezdődött, hogy hova fog mindez kifutni. Ma már egy mobiltelefonnal annyi szerteágazó dolgot meg lehet csinálni, ami a negyven évvel ezelőtti agyunkkal szinte felfoghatatlan.
Miért változott a borító a végleges albumra az előzetes EP-hez képest?
Túlzottan tematikusnak éreztük az EP-n látható rajzokat, grafikákat és próbáltunk inkább a Mesterséges Intelligencia adta lehetőségeknek megfelelően bevonni kapcsolódó tartalmakat a vizuális megformálásba is. Ez így méginkább illeszkedik a lemez mondanivalójához.
Az elkészült lemezanyag komplex, audió- és vizuális üzenetei és a keresztyéni lelkületed milyen hatással vannak egymásra? Gondolok itt az új Solaris album szvitjei által feszegetett gondolatokra. Mert a civil munkádban főorvosként, az emberi test gyógyítása a cél, az Invocatio Musicalis zsoltárfeldolgozásaival pedig a lélek is gyógyulhat. Mennyire illeszthető be ebbe a sorba a Marsbéli Krónikák III. szellemisége?
Eddig sem rejtettük véka alá, hogy a zenekarban nem gondolkodunk mindannyian azonosan a világ dolgairól és a zenei tevékenységünkben eddig sem jelentett ez problémát. Én nagyon örülök annak, hogy ezzel a csapattal dolgozhatunk most már évtizedek óta és hál’ Istennek, sokan együtt vagyunk még, bár sajnos a Solaris alapítói közül Cziglán István Czigi és Tóth Vili már nincs közöttünk. Akikkel most együtt muzsikálunk, azok mind jelentős értékeket adnak hozzá a közös munkához, akár a kezdetektől vannak jelen, akár kicsit később csatlakoztak. Tehát az, hogy én hívő református vagyok és a többiek másképp látják a világot, ez közel sem jelent áthidalhatatlan akadályokat az együtt zenélésben.
Ez kívülről is átjön, ha az ember rátok néz, mondjuk egy koncert közben. Inkább az érdekelne, hogy mennyire érzed lehetőségnek, hogy a zenével, például egy-egy dallal, vagy akár instrumentális kompozíciókon keresztül, non verbális módon is lehet az embertársaid, felebarátaid felé szolgálni? Akár egy-egy pozitív üzenet, gondolat átadásával, érdekes kérdésfelvetésekkel vagy csak simán a pozitív életszemléletet sugárzó zenei szellemiséggel?
Azt gondolom, hogy ez abszolút így van. Tehát, aki ismeri a zenénket, az tudja, hogy jól megfér egymás mellett, hogy egyrészt nyugodtabb, kifinomultabb, akusztikus dominanciájú részeket kreálunk és aztán átváltunk kicsit keményebb, rockzenei alapokon nyugvó zenei vonulatokra a dalainkban. Ez némiképp a saját lelkivilágunkat is visszatükrözi, ami így önkéntelenül megjelenik a kompozícióinkban is.
Az új albumon ismét hallhatók vendégművészek az alap Solaris tagság mellett…
A cselló használata nem volt egy tematikus, előre eldöntött dolog. Arra gondoltunk, hogy jó lenne újabb színnel is bővíteni az A.I. téma ihlette dalok megszólalását. Akkor vetettem föl, hogy nagyon jól passzolna a Szirtes Edina Mókus által már remekül feljátszott hegedűszólamok mellett néhány nótába a gordonka is. Ez a hangszerelési ötlet Robinak is nagyon megtetszett, így aztán később már ő is talált ki olyan részeket, amelyeket a saját kompozícióiban a csellónak szánt. Néhány héttel később aztán Sturcz Andris roppant megnyerő muzikalitással és stílusérzékkel játszotta föl ezeket a szólamokat. Öröm volt ismét az együtt munkálkodás, hiszen már az első próbáktól fogva egy húron pendültünk, félszavakból is megértettük egymást.
A vokálokat illetően mi volt a fő csapásirány? Alapvetően ismét ugyanazokkal a művészekkel dolgoztatok, mint korábban is. Viszont azok a vallási jellegű stílusgyakorlatok, melyekhez Robi keresett az M.I. segítségével rituális szövegeket, a vonós hangszereléshez hasonlóan meglehetősen újszerűre sikeredtek.
Ez utóbbi Robi ötlete volt, így aztán a részünkről szabad kezet kapott. Nem kezdtünk ezzel kapcsolatban vitába, nekem egyből tetszettek is, amiket mutatott. Mi több, Az Özönvíz balladájába is kerültek olyan részek, ahol aztán ezt a vokál megszólalást használtuk. És persze azokkal az énekesekkel továbbra is együtt dolgoztunk, akikkel szoktunk. Ullmann Zsuzsa, Gerdesits Ferenc és Demeter Gyuri, akik a korábbi lemezeinken és koncertjeinken vokáloztak, énekeltek, ők szinte már a Solaris úgymond „kötelező énektagozatának” a szerves részei. Én úgy gondolom, hogy a közönség is megszerette ezeket az énekes részeket, úgyhogy egy ilyen jól működő csapaton miért is kellene változtatni?
Basszusgitárosból sem volt hiány…
Három basszusgitárosunk van: Seres Attila Jata, Kisszabó Gábor és Pócs Tamás Tompox, három különböző játékstílussal. Így hát elosztottuk, hogy ki, melyik dalban játszik majd. Mindannyian remek stílusérzékkel megtalálták az adott nótákban a helyüket és a hangszínüket, ez a végtermékeken is tetten érhető! Ugyanúgy a doboknál Gömör Laci és Raus Feri is rátaláltak a „maguk ritmusára”! Mindenki a saját kedve és szájíze szerint szerepel az egyes kompozíciókban. Speciel én nagyon örülök annak, hogy Laci kézi dobolása, azaz darbuka játéka Az Özönvíz balladájában még koncentráltabb szerepet kapott és roppant élvezetes színt adott az egyes tételeknek.
Összevetve a három szvitet, Bogdán Csaba Zoo Galaktika, Erdész Robi Álomvölgy művét, és a Robival közös darabotokat egymással és a Solaris eddigi életművével, milyen benyomásaid vannak a Marsbéli Krónikák sorozatról? Igaz lehet az a meglátásom, hogy az első két szvit inkább a korábbi Solarist, a nyolcvanas évek világát hozza, míg az utolsó hosszú pedig inkább a kettes Marsbéli és kettes Nostradamus világához áll közelebb?
Azt gondolom, hogy ebben van igazság. Egyébként onnantól kezdve, hogy végül is mindannyian oda-vissza játszunk az eredeti zeneszerzők kompozícióiban, azok már valamelyest közös szerzeményekké válnak. A közösen kigyúrt kompozíciók sava-borsa az egymásra figyelő játék a koncerten is, nem csak a stúdióban. Az én hosszú évek alatt kigyakorolt fúvástechnikám adott, feljátszottam egy-két plusz ötletet is néhány dalban – akár különböző hangszínekkel is-, amelyekből aztán a keverésnél döntöttük el, hogy melyik kerüljön bele a nóták végleges verzióiba. Amikor Robival elkészítettük az „A.I. dalok” szövetét Az Özönvíz balladájában, Csabi számos később feljátszott gitárötlete is bekerült a végleges nótákba. Volt elképzelésünk, hogy hova szeretnénk a gitárokat beilleszteni, hol volna jó egy-egy szóló… Aztán ez kialakult! Robinak a hosszú szvitje több helyen is hasonlóan bővült és vált egyre komplexebbé! Neki is voltak konkrét elképzelései, hogy mit szeretne fuvolával vagy gitárral megszólaltatni. Nagyon érdekes, hogy ha most visszahallgatok egy-két másfél évvel ezelőtti demó felvételt, akkor már szinte rájuk sem lehet ismerni, mert vagy sok helyen megváltozott a dalok szerkezete, vagy annyi plusz hangszerelési ötlet jelent meg, hogy szinte csak a fő dallamok a kapaszkodók a felismerhetőségben.
Visszatérve a sorozatra vonatkozó kérdésre, azt gondolom, hogy mindhárom szvit dalaiban voltak változtatások az eredeti elképzelésekhez képest, de talán Bogdán Csabi végleges kompozíciói közelítenek leginkább az eredeti demó verziókhoz.
Maradt anyagotok, ötletetek egy esetleges negyedik Marsbéli lemezre? Vagy most arccal a megjelenés, majd a későbbi élő bemutató felé és egy darabig nem akartok stúdiót látni?
Hát most egyelőre örüljünk az elkészült zeneanyagnak és izgatottan várjuk a közönség visszajelzéseit… Aztán jöhet majd egy lemezbemutató koncert.
Mikor?
Valamikor jövőre. Bár az is egy jó nagy falatnak ígérkezik. Csak remélhetem, hogy sikerül majd ezt olyan formában színpadra állítani, amit ez az album megkíván. Ennél tovább pedig még ne tervezzünk! Bár a 2025-ös év a Solaris 45 éves évfordulójáról is szól majd és akkor ebbe kell beilleszteni a Marsbéli Krónikák III. élő bemutatóját. 2026-ban pedig… De legyen annyi elég, hogy ugye van nekünk egy olyan kompozíciónk, hogy Los Angeles 2026…
Nomen est omen. Tehát, ha minden jól megy, ismét felültök majd egy, az óceán másik oldalára tartó repülőre…
Nyilván nem lenne utolsó dolog, de ehhez meg kell találni a megfelelő csatornákat, meg egy megfelelő helyszínt, meg egy nagyzenekart is találni hozzá, ott a nagy vízen túl, akikkel ezt meg lehet valósítani. Szóval még irdatlan sok munkát igényel, hogy mindez összejöhessen…
Az élet hozta úgy egyébként, hogy időrendben az első Marsbéli Krónikák 1984-ben született. Pontosabban akkor került kiadásra, mert ugye a nagyobbik részét ’83-ban vettük fel. A lemez rövidebb dalainak rádiófelvételei pedig még korábban elkészültek már az azt megelőző másfél-két évben. Tehát az első rész 1984-es, majd harminc évre rá, 2014-ben került kiadásra a Marsbéli Krónikák II., már egy A.I. történettel a folytatásban. Most pedig tíz évvel később elérkeztünk a harmadik részhez is. Aztán, hogy mi lesz majd 2034-ben? Még nem tudom, de remélem, hogy azért nem kell addig várni, hogy egy újabb lemezanyagot készítsünk a Solaris-szal!
Folytatjuk!
Fotók: Magyaródi Milán, Várady Nikolett, Solaris Music Productions
