• A Weather Report tagok kedvenc Genesis dala

A Genesis 1967-ben alakult, és az évtizedek során számos különböző korszaka volt, melyeket az adott időszakban a csapat zenészeinek dalszerzői irányvonalai határoztak meg. Az első periódus 1975-ig tartott, ekkoriban Peter Gabriel volt a Genesis énekese, és leginkább a progresszív rockzenére fókuszáltak, amit az élő koncertek teátrális megoldásaival ötvöztek. A második, kereskedelmi szempontból a legsikeresebb korszak akkoriban kezdődött, amikor Gabriel kiválását követően az addigi dobos, Phil Collins lépett előre az énekesi posztra. Ebben az időszakban kezdődött meg egyfajta irányváltás, amikor is a zenekar a progresszív rockot popzenei elemekkel kezdte el vegyíteni.

Phil Collins tizenkét Genesis stúdióalbumon működött közre, ebből négy lemezen a zenekar dobosaként, nyolcon pedig dobosként és énekesként szerepelt. Bár a zenészek általában szinte mindent szeretnek, amit felvettek, mégis van az együttesnek egy olyan albuma, amelyről Phil Collins azt állítja, hogy valószínűleg az az általa legkevésbé kedvelt korong.

Peter Gabriel 1975-ben úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart, ekkor a banda megmaradt tagjai úgy tervezték, hogy változatlan irányvonalon haladva folytatják a zenélést. Ez azonban csak a következő két albumra, az „A Trick of the Tail”-re (1976) és a „Wind & Wuthering”-re (1976) volt igaz. Ekkoriban az egyetlen különbség a korábbiakhoz képest szinte csak az volt, hogy Phil Collins énekelt Gabriel helyett – illetve, továbbra is dobolt.

1977-ben a gitáros, Steve Hackett úgy döntött, itt az ideje, hogy ő is távozzon. Ekkor az együttes Phil Collins, Tony Banks (billentyűs hangszerek) és Mike Rutherford alkotta trióvá vált. Idáig Rutherford csak basszusgitárosként funkciónált, ám ekkor elkezdett gitározni is a zenekarban.

Ebben a felállásban, 1978-ban jelentették meg a „…And Then There Were Three…” című albumot. Ez a cím tökéletesen írja le az akkori helyzetüket. Annak ellenére, hogy ez volt az az album, amely karrierjük e sikeres szakaszának kezdetét jelentette, Phil Collins nem nagyon rajong a lemezért. Ezt egy, a Mario Giammettinek, a „Genesis: 1975-től 2021-ig – A Phil Collins évek” című könyv írójának adott interjúban mondta el.

 „Valószínűleg ezt a lemezemet kedvelem a legkevésbé. Azonban lehet, hogy ez csak azért van így, mert ez nem volt egy különösebben boldog időszaka az életemnek. Csak apró részletekkel vettem részt a zeneszerzésben, és a dalok elég rövidre, illetve kissé rapszodikusra sikerültek.”

 „Ezt tényleg így érezem, kivéve a ‘Follow You Follow Me’ című dalt, amit mind a mai napig nagyszerűnek tartok. Emlékszem, hogy a legkülönfélébb dolgokkal foglalkoztam a dalszövegeimben ebben az időszakban, de teljesen más megközelítésben, mint amilyeneket néhány évvel később (a Genesis következő, Duke című albumára) írtam, ez utóbbiak már sokkal személyesebbek voltak.”

Majd Phil Collins így folytatja: „Azt hiszem, van itt néhány olyan dalszöveg, amik személyes élményeken alapulhatnak. De ekkoriban még írtam pusztán a fantáziám szülte dolgokat is, amik a Genesis történetével kapcsolatosak. Ez szembe ment azzal, amilyen szövegíró szerettem volna lenni. Én mindig is igyekeztem közvetlenebb módon fogalmazni, míg a Genesis, mint zenekar, mindig is inkább amolyan ‘selytelmes’ történetmesélő volt” – tette még hozzá Phil.

A már korábban említett „Follow You Follow Me” az album utolsó száma, mind a mai napig a zenekar egyik legsikeresebb szerzeménye. Ez a dal lett az első top 10-es slágerük az Egyesült Királyságban, az USA-ban pedig a Top 40-be került be.

Collins nagyon örült amikor megtudta, hogy egy általa csodált amerikai zenekarnak tetszik az egyik általa írt dal. Ennek története a következő. 1976-ban az amerikai dobos, Chester Thompson turnédobosként csatlakozott a Genesishez. Ekkoriban mesélte el Phil Collinsnak, hogy a Weather Report turnébuszában állandóan a Follow You Follow Me című számot játszották. Chester Thompson 1975 és 1977 között volt a tagja ennek a fúziós jazz együttesnek, amelyben többek között olyan kiemelkedő zenészek játszottak, mint Wayne Shorter, Joe Zawinul és Alphonso Johnson.

Phil Collins a 2007-ben megjelent „Genesis 1976-1982” című box sethez készített interjúban emlékezett vissza erre a történetre. „Ez az album csak egy újabb lépcsőfok azon a bizonyos létrán. Ismertebb zenekarrá tett minket, mint amilyenek korábban voltunk. Ekkortól nagyobb közönség előtt játszottunk, sokkal komolyabb lett az érdeklődés a zenénk iránt, többet játszottak minket a rádióállomások. Hirtelen néhány lány (is) lett a közönségben.”

 „Miután Chester Thompson turnédobosként csatlakozott a zenekarhoz, azt mondta nekem, hogy a Weather Report buszban mindig ezt a dalt (‘Follow You Follow Me’) hallgatták. Erre az villant belém: ‘Hú ez nagyon frankó! Istenem, valamit csak jól csináltunk, ha a Weather Reportnak is tetszik. Ha Wayne Shorter és Josef Zawinul gyakran hallgatja ezt számot, és azt mondja: ‘Ez az angol cucc tök király’. Tényleg azt gondoltam, hogy valamit jól csináltunk” – emlékezik vissza Phil Collins.