2026. március 2-án spanyolországi otthonában 81 évesen elhunyt Mike Vernon, aki klasszikussá vált blues és pop lemezek tucatjánál bábáskodott producerként. Leghíresebb munkája, a sok közül, a John Mayall and the Bluesbreakers with Eric Clapton album (a Beano album közismerten), ami a brit blues-rock alfája és omegája. Ezen az anyagon találkozott az akkor már közismert blues zenekar vezető John Mayall és az isteni gitáros tehetség Eric Clapton. És ezen a lemezen tudta Clapton, Vernon beleegyezésével, meggyőzni a konzervatív hangmérnököket, hogy Clapton eretnek technikai ötletével rögzítsék a Marshallon keresztül torzított Les Paul gitárhangot, ami az akkor brutálisnak ható, későbbi etalon rock hangzást okozta. De, hogy jutott 22 éves korára valaki oda, hogy a Decca zenei rendezője legyen?
Az 1944-ben született Mike, testvérével Richard-dal már tizenéves korában egy London szerte népszerű fanzine-t szerkesztett, az R&B Monthly-t. Ennek a hullámán írt minden komoly kiadónak, hogy ugyan vennék már őt fel A&R asszisztensnek. Csak a Decca látott benne lehetőséget és alkalmazta heti 8 fontért a 18 (!!) éves Vernont. Noha eleinte hagyták, hogy a chicagoi bluesba még jobban beleássa magát, de a Spencer Davis Group és a Yardbirds szerződtetését még nem látták kifizetődőnek. A Mayall-Clapton duóra viszont igent mondtak, ami legnagyobb meglepetésükre, szinte első blues-rock lemezként befutott az eladási listákon is! Ennek hatására megjelentek a ”Clapton is God” graffitik a londoni falakon.
Mike számára innentől nem volt megállás, kiélhette blues iránti fanatikus rajongását. Megalapította a Blue Horizon blues kiadót és ő lett a producere Mayall and the Bluesbreakers összes aranykorszakban megjelent lemezének, majd a Mayalltól kivált Fleetwood Mac első albumait is gondozta, még nagyobb sikerrel! Ő bízott annyira Mayallban, hogy amikor a nagy sikerű Clapton lemez után gitáristenünk kivált, elhitte a zenekarvezetőnek, hogy az akkor névtelen Peter Green-nel sem vallanak majd szégyent. És milyen jól tette, hogy bízott a friss tehetségekben! Olyan slágereket szállítottak Vernonnal mint a Black Magic Woman és a csodálatosan lebegő Albatross.
A brit blues boom hangzásának bábájaként Mike olyan további klasszikusokat producelt a nagy korszakból, a hatvanas évek végén, mint a Chicken Shack (egy bizonyos Christine McVie énekessel, csak akkor még Christine Perfect néven), a Savoy Brown és a Ten Years After. De az általa megalapított Blue Horizon kiadó olyan eredeti amerikai fekete előadók felvételeit rögzítette a nagy blues hullámban, mint Champion Jack Dupree, Lightnin’ Slim, Otis Spann, Furry Lewis, Johnny Shines and Bukka White. De kirándult Mike más vizekre is a popzenébe, egy akkor ismeretlen énekes, bizonyos David Bowie 1967-es bemutatkozó lemezét gondozta.
A hetvenes évek elejére kifulladt a blues hullám, Vernon, két nem túl sikeres szólólemezt is kiadott zenészként. Egyébként zenészként, saját zenekarával egészen idős koráig játszott helyi bárokban.
A nyolcvanas években a legnagyobb sikere a Level 42 jazz-pop zenekar zenei rendezése volt. És egy érdekesség azoknak, akik a nyolcvanas években csőre töltött kazettával hallgatták a Kettőtöl ötig kívánságműsort kishazánkban: Mike Vernon énekelt Eric Rondo álnéven a Rocky Sharp and the Replays nevű poén doo-wop nosztalgia zenekarban is, amely a Rama Lama Ding Dong slágert adta a világnak….
Ismét elment egy lelkes szakemberrel egy darab rock történelem.
