Igaz Tibor gitáros, dalszerző, hangszerelő, a Speed, az Ász, a Fragile, a Bravo, a G-Pont, a Jefferson Blues Band, a Jefferson Blues Big Band, az S.O.S. Band, a Rival és a Brillantin korábbi tagja, a Kugli szólógitárosa.
A sorozat záró részében a Brillantin és a modernkori Kugli kerül terítékre.
Miként kerültél a Kugli kötelékébe?
Az egyik Rival-fellépésen Gönczy Gábor hangosított minket. Gabó a hang- és fénytechnikai cége mellett a Kugli zenekar vezetője is. Akkoriban már próbálták újraéleszteni a bandát, de a tagok folyton cserélődtek. Gábor 2013 áprilisában keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni. Kereste a megfelelő embereket, akik értik azt a fajta nyers, dallamos, őszinte rockot, amit ők képviseltek. Amire az válaszoltam, hogy kedvem lenne, csak van egy apró problémám: épp átszúrtam a bal kezemet egy filézőkéssel.
Az meg hogy sikerült?
Egy ostoba háztartási baleset. Mosogatás közben kiesett a kezemből a kedvenc filézőkésem, én meg utánakaptam – sose tegyétek! Sikeresen átszúrtam az egyik idegpályát a bal kezemben. Az idegsebész gratulált, azt mondta, ő sem tudta volna ilyen pontosan eltalálni. Meg kellett műteni, hogy ne bénuljon le a kezem. Azóta is zsibbad két ujjam, de a műtét szerencsére sikerült.
Egy gitárosnak ez a rémálom…
Az hát! Mondtam is Gabónak, hogy ez most kicsit necces, de összefoltozták az idegpályát, és végül így vágtunk bele a Kugli-korszakba.
Mennyire kellett újra tanulnod gitározni a baleset után?
Szinte elölről kezdtem az egészet. Be volt gipszelve a kezem, de én már a második héten, gipszben is gyakoroltam – nem bírtam magammal. Mondtam Gabónak, hogy figyelj, most éppen ez a helyzet, gipszben vagyok hetekig. Amire ő azt felelte: „Figyelj, megvárunk.” Nagyon meglepődtem, szinte meg is hatódtam. Arra gondoltam: ekkora a baj, hogy még engem is érdemes megvárni? De ez óriási lökést adott. Egy hónap elteltével már játszottam a Városligeti Sörsátorban a Kugli akkori felállásával.
Kik alkották akkor a Kuglit?
Természetesen a főnök, Gönczy Gábor dobolt. Ott volt még a másik őstag, az alapító basszusgitáros, Vrana Tamás. Az énekesünk akkor Nagy Viktor „Tüdőfej” volt, ő énekelte fel a harmadik lemezt. A billentyűknél akkor még Kurucz Béla ült.
Pásztor Brigi is a fedélzeten volt?
Brigi akkor már egy-egy nótára beszállt vendégként vokálozni és show-elemként, de akkoriban még nem billentyűzött, csak énekelt.
Beugrottál a mélyvízbe a nyári szezonra. Miközben némileg meglepő módon Gönczy Laci is visszatért.
Igen, Laci visszajött egy időre, hogy segítse a zenekar működését, de azzal a feltétellel, hogy amint megtanulom a műsort, ő visszavonul, mert már más irányba tervezte az életét. Egy ideig együtt játszottunk, ami meghatározó élmény volt számomra, mégiscsak az őstagokkal állhattam egy színpadon.
Milyen érzés volt, hogy gyerekként még ott csápoltál nekik, most meg te vagy a gitárosuk?
Nagyon furcsa, de egyben felemelő érzés volt, nem is igazán tudtam hova tenni. Később játszottam Major Lacival is, aki szintén vendégeskedett nálunk, sőt, Rózsa Zoltánt is meghívtuk egy-egy alkalomra. Gyakorlatilag a zenekar összes legendájával zenélhettem.
Aztán jött a 35 éves jubileumi koncert 2014-ben.
Igen, az egy hatalmas esemény volt. Mindenki ott volt, aki valaha megfordult a csapatban – Vikidál Gyula és az elhunyt Bíró Gyuri kivételével. Készült belőle egy dupla DVD is.
Közben jött egy jelentősebb váltás az énekes poszton.
Viktor távozott, majd megtaláltuk Garai Mátét. Ő előtte a Kedélyes Urak Deep Purple tribute zenekarban énekelt. Döbbenetesen jó torka van, igazi őstehetség. Mindenféle zenei előképzettség nélkül is félelmetesen jól hozta a dalokat. Vele egy új fejezet kezdődött a zenekar életében.
Máté nemcsak kiváló énekes, de jó fazon is…
Rendkívül jó fazon és egy jó ember, akit nagyon megszerettem. Megkedveltük egymást, és éveken át remek hangulatú koncerteket adtunk abban a formációban.
Kurucz Béla mikor távozott a zenekarból?
Béla szinte az énekesváltással egy időben, Viktorral együtt döntött úgy, hogy más utakat választ. Akkor jött az ötlet, hogy Pásztor Brigitta vegye át a billentyűket is. Brigi zenei előképzettsége, tehetsége és tapasztalata – hiszen az Enektone projektből is ismerhetjük – garancia volt a minőségre. Miután a dolog eldöntetett, Gönczy Gabó beszerzett egy érdekes kis billentyűs hangszert, amin van vocoder is, és mindenféle különleges hangszínt meg lehet rajta szólaltatni. Brigittával kezelésbe vettük a cuccot, és áthangszereltük a nótákat: kerültek bele billentyűs sávok, vocoder-effektek és női szólamok. Sőt, írtunk kifejezetten rá szabott részeket is, mert kiderült, hogy a vokalistából egy nagyszerű frontasszony válhat, ha megfelelően tálaljuk a dalokat.
Emlékeim szerint akkor nyílt ki igazán a modernkori Kugli.
Igen, nagyon színessé vált a produkció a két énekhanggal. Sok új rajongó érkezett. Viszont az ősközönség egy részét ezzel párhuzamosan elveszítettük. Nekik ez túl idegen volt. Ők azt a világot keresték, ami a ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején jellemezte a bandát. Furcsa volt nekik Máté, furcsa volt Brigitta, sőt, még én is. Az új hangzás, az új sound és az új dalokkal némileg átalakult szövegvilág nem mindenkinek feküdt, de igyekeztünk megtartani őket azzal, hogy a régi nótákat tiszteletből eredeti hangszerelésben hagytuk meg.
Végül abból született meg a zenekar negyedik albuma, ami valójában egy dupla anyag.
Pontosan. 2016-ban készült el a Hajnalodik című albumunk. A CD első felén az új dalok kaptak helyet – ott én is bemutatkoztam szerzőként –, a második felén pedig a régi klasszikusokat játszotta fel az akkori felállás. Éreztük ezt a kettősséget a közönségben, és ezt a lemezen is meg akartuk jeleníteni. Szerencsére a CD sokat segített. Mivel a régi motorosok a klasszikusok miatt megvették, de aztán meghallgatták az új dalokat is és sok pozitív visszajelzést kaptunk.
Az album nyitódala egy megrázó történetet dolgoz fel.
Igen, a nyitódal zenéjét én írtam Gábor szövegére. Egy rajongónk és barátunk, Gyöngyi történetének hatására született. Elveszítette a gyermekeit: az országban van egy emlékmű – három szikla –, amire fel vannak vésve a gyerekek nevei. Onnan jött az ihlet. Egy nagyon mély, fájdalmas emlékdal lett, amit éppen az aktualitása és a súlya miatt nem is nagyon játszunk koncerteken, de a lemezen fontos helye van. Annál az albumnál kért fel téged Gabó, hogy légy a CD producere és közvetíts a kiadó felé.
Igen, és meglepően könnyen sikerült a dolgokat összeszálazni.
Ezúton is köszönjük az akkori Hammer Records-nak, hogy befogadták a Kuglit. A kiadó megtalálása volt az egyszerűbb rész, a gyakorlati megvalósítás viszont komoly munka volt. Máig sem tudom, végül hogyan dőlt el a dalsorrend ezen a dupla jellegű lemezen?
Már megvolt a szóbeli megegyezés, mikor Gabó még mindig arra panaszkodott, hogy akárhogy rakosgatja, nincs dinamikája az anyagnak. Azt feleltem neki, hogy a legfontosabb, hogy tegyük a Három szikla drámáját előre. Bár szomorú az apropója, és nem egy klasszikus, beintős vagy ugrálós Kugli-nóta, nyitószámnak tökéletes. Akárhogy legóztunk az új dalokkal, ez a kezdőpont adta meg végül az ívét. Gyöngyinek viszont nem szóltunk előre, így amikor megkapta a CD-t, egy valódi meglepetés volt számára.
De visszatérve a megvalósítás nehézségeire, volt egy komoly technikai malőrötök is a felvételek során, amiről kevesen tudnak.
Igen, igazi rémálom. A kész anyag egyszer csak megsemmisült. Meghibásodott a winchester, amin tároltuk és minden elveszett. Gyakorlatilag kétszer vettük fel az egész lemezt. A leadási határidő szorított, ezért Gábor úgy döntött: ne sávonként pepecseljünk, hanem toljuk fel az alapokat élőben, mint egy stúdiókoncertet. Megoszlanak a vélemények, de sokan pont ezt szeretik benne. Van egyfajta nyers, koncertszerű lüktetése, ami visszaadja a valódi Kugli-élményt.
Van a lemezen egy dalod, amit nagyon szeretek, a Lúzer vagyok. Abban benne van a devizahitel-átverés, a brókervilág és sok minden más. Mennyi a személyes érintettség?
Süt belőle a valóság, ugye? A szöveg egy része saját tapasztalat, egy másik része pedig közeli ismerősök kálváriája. Az mondjuk nem igaz, hogy a suli mellé jártam, mert kitűnő tanuló voltam, de a mozis-lebukós sztori például egy mással megtörtént eset. Amikor Máté énekelte, az arcomra volt írva minden, mert minden versszakában van egy sor, amiben mindenki magára ismerhet.
Az albumon bátor feldolgozások is szerepelnek. Kapásból ott van például a The House Of The Rising Sun vagy a Born To Be Wild.
Mindenki azt kérdezte: „Miért nyúltok ilyen lerágott csontokhoz?” Amire azt feleltük, hogy nyugi, megmutatjuk, mi hogyan nyúlunk hozzá. A Felkelő Nap házát például mindenki 6/8-ban játssza, mi viszont átraktuk 2/4-be. Úgy még senki nem csinálta meg, egy igazi rockszám lett belőle. Van hozzá egy korabeli, művészi fordítás is, amit anno tiltottak, mert a szocializmusban olyan sorsról nem lehetett énekelni.
Milyen érzés volt ismét egy színpadon állni Kalapács Józsival a Kugli 4 lemezbemutató koncertjén?
Harmincnégy év után? Ki lehet találni…
Aztán a negyedik lemez után volt egy tagcsere, majd online kijöttetek egy különleges kislemezzel is, ami a Trónok harca sorozatra épül.
Gabó hatalmas sorozatfüggő volt akkoriban. Én bevallom, egyetlen részt sem láttam belőle, de őt teljesen beszippantotta az a misztikus világ. Megírta a szöveget, mi pedig Brigittával elkezdtük átgyúrni a film főtémáját. Az lett a vezérmotívum, az intro és a fő riff is. Egy több mint hatperces rock-szimfonikus költemény sült ki belőle. Bár nem rádióbarát hosszúságú, a közönség megszerette, ma már kötelező darab a koncertjeinken. Egészen egyedi hangulata és hangszerelése lett, megállja a helyét akkor is, ha valaki nem látta a sorozatot.
Abban az időben lett új basszusgitárosotok, Kreisz Gyuri.
Igen, Tamás távozása után Gabó másik zenekarából, a Brillantinból hívtuk át Kreisz Györgyöt. Annak ellenére, hogy akkoriban egy rock and roll formációban nyomta, ő vérbeli rockzenész. Annakidején a híres nagyváradi Metropol együttes tagja is volt. Nagyon vágyott már vissza a keményebb rockhoz. Jól indult a közös munka, több mint egy évig játszottunk együtt. Emberileg is remekül kijöttünk, és a soundja, az a dögös basszusgitár-hangzásvilág is nagyon feküdt nekem. Élvezet volt vele az új nótákon dolgozni és koncertezni.
Készült egy koncertfilmetek is akkoriban a Népligetben.
Nagyszerű buli volt, és szerencsére DVD is készült belőle, úgyhogy megmaradt az utókornak.
Ennek ellenére nem állt meg a zenészvándorlás. Mi történt?
Gyurinak más elképzelései lettek, megélhetési és munkahelyi váltások jöttek közbe. De a probléma mélyebb volt. Miután az alapító Vrana Tamás távozott, a zenekar hosszú évekig nem tudott stabilizálódni. Volt egy négyéves időszak, ami szinte csak a „csereberéről” szólt. Nem is tudtunk igazán előrelépni vagy új lemezt készíteni. Mire elkezdtünk volna dolgozni az új dalokon, jött egy tagváltás. Mire az új ember megtanulta a műsort, már ki is fulladt a lendülete, és továbbállt. Ez főleg a basszusgitáros posztot érintette.
Vajon ez a bizonytalanság vezetett végül Garai Máté kilépéséhez is?
Igen, egészen 2021-ig tartott ez az állapot, amikor Máté úgy döntött, hogy befejezi. Nemcsak a Kuglit hagyta ott, hanem az egész zenei pályáját zárójelbe tette. Bár rendkívül sajnálom, az ő szempontjait és érveit abszolút megértettem és elfogadtam. Mindig is tiszteltem őt, és bár fájó volt a döntése, tudtam, hogy nála ez nem hirtelen fellángolás. Viszont Gabó agilitását ismerve azt is tudtam, hogy nem fogunk sokáig tétlenkedni. Mindeközben Máté is visszatért néha beugróként.
Kikkel vágtatok neki a folytatásnak?
Szerencsére hamar rátaláltunk az új társakra: Hoffer György és Molnár Ferenc csatlakozott hozzánk. Feriről kiderült, hogy régi ismerősök vagyunk és bár az átlagéletkor nem csökkent a zenekarban, a rutin és a megszólalás mindenképpen szintet lépett. Félszavakból megértjük egymást, ami a színpadon pótolhatatlan. Feri többek között a Rockwell oszlopos tagja volt – nagy múltú, profi zenész, kiváló füllel és kézzel, ráadásul emberileg is nagyon megszerettük. Ez a legfontosabb, mert ha az összhang nincs meg, az a produkción is meglátszik.
Hogyan fogadta a közönség a két új tagot, a két nagy öreget?
Hofi közismert figura, rengeteg formációban játszik – például a Wasbetonban vagy a Babos Laci Barátaiban –, állandóan szervez és intézkedik. Hatalmas ismeretségi körrel bír és aktív részese a motoros életnek is. Amire építünk is. Sok új arcot, köztük fiatalokat is hoz a koncertjeinkre. Felléptünk a klubházukban is. Jó látni, hogy a harminc alattiak is ott maradnak a bulikon.
Mit szól mindehhez a keménymag, amelyik 1979 óta jár Kuglira?
Aki elfogadta a változásokat és az új dalokat, az velünk maradt. Természetesen olyan koncert nincs, ahol ne játszanánk el a klasszikusokat: a Kispiricsi, az Alsó tízezer, a Hétköznapok, a Senki fia vagy a Rab vagyok nélkül nem engednek haza minket. Ezeket az örökzöldeket ötvözzük az új nótákkal. Lehet, hogy néha nehezebb bevezetni az újdonságokat, de a recept régi: hallgatni kell, meg kell szokni, és aki megszereti, az vissza fog térni.
Beszéljünk egy kicsit Gabó másik formációjáról is! Hogyan kerültél be a Brillantinba?
Ez a Mici néni két élete, csak Gönczy Gáborra vetítve. A Brillantin egy rock and roll, rockabilly bulizenekar. Eleinte csak nézőként jártam a koncertjeikre a párommal, és nagyon tetszett a hangulata, a színvonalas hangszerelés. Ott is nagy volt a fluktuáció a gitáros poszton, és végül a párom vetette fel: „Miért nem játszol te is náluk?” Először ágáltam ellene, mondván, én rockot és bluest játszom, de aztán belevágtunk.
Mennyit változott a Brillantin hangzása veled?
Mivel a zongora kikerült a képből és két gitár lett, a megszólalás sokkal pregnánsabb, dögösebb és ércesebb lett. Én hoztam a saját stílusomat, ami eleinte furcsa volt Gabónak – mondta is, hogy „ez nem annyira rock and rollos” –, de aztán kiderült, hogy jól van az.
2021-ben, a covid-mizéria alatt készült el a BÁL című albumotok.
Igen, a karantén-időszak alatt kovácsoltuk össze az anyagot. Volt egy emlékezetes közös Kugli – Brillantin online koncertünk is a Csiliben, ami olyan jól sikerült, hogy sokan azt hitték, playback. Pedig minden hang élő volt! Erre nagyon büszkék vagyunk.
Akárcsak a Kugliban, a Brillantinban is sok neves vendéggel dolgoztatok együtt…
Így van! Pintácsi Viki többször is fellépett velünk, de rendszeres vendégünk volt még Dudinszky Zoltán Dudi, aki sok évig volt a néhai Fenyő Miklós zenei igazgatója – ő polihisztor: szaxofonozik, billentyűzik, gitározik, és hatalmas tekintélye van nálunk. A covid után szerencsére újra megteltek a klubok, és egyre jobb hangulatú, teltházas bulikat adunk mindkét zenekarral.
Dudiról köztudott, hogy tanár, elképesztő zenész, de a Kuglihoz is ezer szál köti…
Abszolút! Dudinszky Zoltán nemcsak vendég nálunk, hanem a Kugli történetének is szerves része. Volt ő már nálunk billentyűs, de ha kellett, gitározott, sőt, akkor is beugrott basszusgitározni, amikor épp nem volt emberünk azon a poszton. Gyakorlatilag mindkét zenekar, a Kugli és a Brillantin is rengeteget köszönhet neki; vagy kisegített minket a bajban, vagy emelte az est fényét a játékával. Mindig óriási élmény, amikor két szaxofonnal szólalunk meg a színpadon. Nagyon szeretjük és tiszteljük őt a profizmusáért.
2025-ben ismét átalakult a Kugli, miközben már a Brillantinban is ismét más gitározik. Mit lehet tudni ezekről a változásokról?
A már korábban említett Metropolból is ismert kitűnő gitáros-szerző, Szász Feri csatlakozott a csapathoz, ezáltal visszakanyarodtunk az ős-Kugli hangzásvilágához, a telt, masszív, kétgitáros zúzáshoz, a fineszes kettős szólókhoz. A Brillantin „karcsúsítása” egybeesett az én elképzeléseimmel is; két-három zenekarban már nem tudok és nem akarok mindenhol, minden időben egyformán helyt állni.
Végezetül áruld el, kérlek, te magad miként látod a Kugli helyét és szerepét a magyar kultúrörökségben?
Az 1979-ben alakult rockzenekarok, mint például a Karthago vagy a HIT között a Kugli meghatározó volt a korszak rockzenéjében. Ma már nehezen hihető, hogy a nyolcvanas évek elején egy natúr hétköznapon zsúfolásig megteltek a klubok, az ifjúsági parkok ezekre a zenékre. A szövegek őszintesége, szókimondása, az együvé tartozás érzete megérintette a kádári pangás időszakában szocializálódó, egyre inkább rendszerkritikussá váló fiatalokat.
Fotók: Igaz Tibó Archívuma, Kugli Archívum, Bolla László, Dudás Ernő, Ondok Lilla, Szabó Gyöngyi, T. Erika, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
