Bat Out Of Hell III: The Monster Is Loose 2LP / CD / CD+DVD – Mercury / Virgin, 2006
Braver Than We Are 2LP / CD / CD+DVD – Caroline / Savoy / 429 Records, 2016
Idén 20 éve, 2006 júniusában készült el, majd október 20-án jelent meg, Meat Loaf kilencedik sorlemeze. Mely egyben a leghíresebb albumának, a Jim Steinman zeneszerzővel jegyzett Bat Out Of Hell című sikerlemezének folytatása. Bár a korong jól fogyott, a rajongók is szerették, mégis sokan vannak, akik mégiscsak a tíz évvel később érkezett, 2016-os Braver Than We Are albumot tartják a trilógia valódi záró részének.
Mikor a Bat Out Of Hell 1977 októberében megjelent, gyakorlatilag felrobbantotta az amerikai piacot. Majd néhány hónap elteltével világsikerré vált, sokszoros arany-, gyémánt- és platina-minősítésekkel is alátámasztva, hogy Meat Loaf énekes és Jim Steinman dalszerző valamibe nagyon beletalált. Bár a könnyűnek hívott zenében éppen paradigmaváltás volt, épp azért, vagy épp annak ellenére, de tarolt a Bat Out Of Hell nem túl bonyolult, de zseniálisan megvalósított slágerreceptje.
Végy egy színészi vénával is rendelkező nagyszerű rock torkot, majd írj neki szándékosan túltolt, teátrális, filmzeneszerűen áradó musical jellegű rockdalokat. Mindezt pedig fűszerezd meg a mindenkori tinédzsereket lázban tartó örökzöld művészi témákkal, mint a szex, a lázadás, a szabadság és a halál, illetve mindezek felszínes populáris misztikumával. De közben gondosan ügyelj arra, hogy azért senki se vegye túl komolyan az autós vagy motoros baleseteket, az elhunyt szerelmeseket és egyéb sötétebb témákat megéneklő operaszerű rockelőadásokat. Íme, a Steinman-formula, mely mindig, minden körülmények között működőképesnek bizonyult.
A sikernek persze árnyoldalai is vannak, így miután Jim és Meat Loaf a nyolcvanas évek nagyobbik részét kontra-produktív veszekedéssel és pénzügyi vitákkal töltötték, 1990-ben ideiglenesen elásták a csatabárdot és nekiálltak a második rész megírásának, majd felvételeinek.
A Bat Out of Hell II: Back Into Hell pedig az elődjéhez hasonló sikert aratott. Bár ezúttal a techno, a grunge, a hip-hop és az egyre inkább popzenére váltó egykori metalosok uralták a piacot, a közönség ugyanúgy ki volt éhezve a hagyományos rockra és a musicalszerűen megjelenített érzelmes jelenetekre, mint tizenhat évvel korábban.
Egészen szürreális volt megélni, mikor 1993 augusztusában, a grunge hullám és a techno divat csúcspontján az MTV elkezdte orrba-szájba nyomni az előzetes kislemezként kibocsátott I’d Do Anything For Love (But I Won’t Do That) klipjét, majd hamarosan szinte az összes tévé követte a példát. Mire szeptemberben kijött a CD, már nem volt olyan valamirevaló házibuli, de még vidéki diszkó sem, ahol ne szólt volna Meat Loaf. Persze nemcsak különleges, de egyben üdítő is volt ez akkoriban, a hagyományos metal kiszorítása közben, valamint a lassan, de biztosan unalomba fulladó grunge özönben.
Ilyen előzmények után nem csoda, ha a kiadók már az ezredforduló időszakában is elkezdték követelni az újabb folytatást. Jim és az énekes 2001-ben neki is álltak a munkálatoknak, de a jó öreg mammon ezúttal is ékeket vert közéjük. A miértekről megoszlanak a vélemények, ők maguk is nyilatkoztak a téma kapcsán mindenfélét. A lényeg, hogy munka megakadt, az ismételt pereskedések alkalmával pedig már nem is találkoztak, csak az ügyvédeiket küldték be, mint egyfajta modernkori gladiátorokat a ringbe.
„…szerintem Steinman menedzsere maga az ördög és Steinman is ugyanígy érez az én menedzserem iránt. Így hát menedzsereken keresztül kellett kommunikálnunk és ő nem volt hajlandó aláírni néhány papírt, ami lehetővé tette volna a Bat Out of Hell III zökkenőmentes felvételét. Szóval igazából nem Jim Steinmant pereltem be, hanem a menedzserét.” – Meat Loaf
Mivel a marakodás a Bat Out Of Hell címet, mint értékes védjegyet is érintette, végkép bonyolulttá vált a helyzet. A kiadók azonban nem óhajtották kiengedni a kezükből az aranytojást tojó tyúkot, így kiskapukat ajánlottak és kompromisszumos megoldásokkal álltak elő.
A megoldást végül három olyan komponens együttes alkalmazása hozta meg, melyek legalább az esélyét megadták annak, hogy az első két részhez méltó végeredmény születhessen. Elsőként, hogy bár Steinman semmilyen módon sem vesz részt a munkálatokban, de felhasználhatják hét szerzeményét. Amiből kettő akkor még csak kiadatlan demó változatban létezett. Öt viszont megjelent már korábban másokkal, így mindegyiket át kellett dolgozni Meat Loaf és a Bat Out Of Hell III számára.
A másik, legalább ilyen fontos mozzanat pedig Desmond Child produceri székbe ültetése volt. A slágergyáros Child pedig örömmel ugrott fejest a munkába. Így aztán nemcsak producerként, hanem szerzőként és a seregnyi vendégművész integrálásában is jeleskedett.
Harmadrészt, de messze nem utolsósorban ismét csatasorba állították Todd Rundgren-t, az első rész producerét és a második rész vokáljainak kidolgozóját. Rundgren ugyan végül csak három dal munkálataiban vett részt, de abban mindannyian egyetértettek, hogy a folytonosság fontos dolog. Így igenis szükséges volt az előző részekkel való közös hangzásvilág megidézésre, újraalkotására. A recept pedig ezúttal is működött, a történet így minden tekintetben folytatódott, a rockrajongók nagy-nagy örömére.
A Bat Out Of Hell III: The Monster Is Loose felvételei végül ilyen előzmények után, 2005 júliusában kezdődtek és nagyjából egy év megfeszített munka után készült el az album. A kilencedik Meat Loaf stúdiólemez 2006. október 20-án került a boltok polcaira, majd a hatalmas várakozás következtében szinte az egész világon aranylemezzé vált, míg az Egyesült Királyságban elérte a platina minősítést is.
Persze voltak, akik fanyalogtak, hogy nem az összes dal Steinman-szerzemény. Ráadásul a dalcsokor egy része korábban máshol meg is jelent. Mások meg a nyitódal modernségét vetették a veterán rocklegendák szemére. De mivel az anyag bivalyerős lett, a dalok és az éneklés meg stabilan hozták a megszokott ultramagas színvonalat, végül a túloldali hozsannázás és örömmámor bizonyult erősebbnek. Főleg mert ilyen eladásokkal és ilyen lojális, elkötelezett rajongótáborral már csak kevesen rendelkeztek az mp3 korszak kellős közepén, amikor az illegális letöltések és az ipari mértékű CD-másolás sorra küldte padlóra az addigi legnagyobb előadókat.
Az első kislemezként kibocsátott It’s All Coming Back To Me Now igencsak kalandos utat járt be, míg végül 2006-ban megtalálta a helyét a Bat-trilógia harmadik részén. Bár az illetékesek ezügyben is erősen eltérően nyilatkoztak az évek folyamán, néhol talán még önmaguknak is ellentmondva, de tény, hogy a kompozíció már a nyolcvanas években is kész volt és szinte biztos, hogy a Bat Out Of Hell valamelyik folytatásához szánták. Ezt mind a szerzemény jellege, stílusa és hangulata, mind a dal halálos témája maximálisan aláhúzza. Aztán eljött a szokásos pereskedés, melynek során Jim azt állította, hogy ez egy női dal, ezért mégsem engedélyezte, hogy Meat Loaf elénekelje. Így előbb az amerikai Pandora’s Box vette lemezre, majd annak feldolgozásából Celine Dion csinált világsikert. Meat Loaf azonban nem adta fel, így végül 2006-ban kislemezen és a Bat harmadik részén is kiadta a maga duett-verzióját, melyet végül Marion Raven norvég énekesnővel rögzített.
A rajongók többségében világszerte elégedettek voltak a régi-új dallal és a folytatás tényével, hát örömmel rohamozták meg lemezboltokat, hogy már a megjelenés napján végighallgathassák a harmadik felvonást. A Bat Out Of Hell III alcímét viselő, kvázi címadó nyitószámmal kapcsolatban azonban már sokan felhúzták a szemöldöküket.
Desmond Child ugyanis haladni akart a korral és szándékosan egy nu metal felütést álmodott meg a The Monster Is Loose albumhoz. Fel is kérte társszerzőnek Nikki Sixx Mötley Crüe basszusgitárost és John 5 szólógitárost, akikkel aztán egy remekművet alkotott. John 5 hallható is az albumon, aki ráadásul később szintén Mötley tag lett.
Szóval a címadó erősen megosztotta a közönséget, pedig semmi rendkívüli nem történt. Meat Loaf már húsz évvel korábban is bátran nyitott az akkor népszerűnek számító stílusirányzatok felé. A Blind Before I Stop pedig nem csak bátor húzás volt, hanem máig a korszak egyik legjellemzőbb, egyben leginspiratívabb lemeze. Mindenesetre a Bat Out Of Hell III nyitánya talán néhány nu metalos fiatalt is meg tudott szólítani, a második számtól kezdve pedig a régebbi rajongók is megtalálhatták a számításukat.
És innentől fogva külön ki kell emelni a Neverland Express gitárosát, billentyűsét, Paul Crook producert, aki szinte minden megmozdulásával csodát tett ezen az albumon, is. Mert például a Blind As A Bat-nél önazonosabb Meat Loaf slágert elképzelni sem lehet. Lám, mindenki pótolható, még a pótolhatatlannak hitt jó öreg Jim is. Child és Crook tényleg csodát tettek, hogy aztán Loaf is csodát tehessen.
A negyedikként felhangzó Bad For Good szintén egy régebbi Steinman sláger, melyet a maestro elvileg a Bat Out Of Hell második részhez írt, de aztán mégis maga vette fel. Ez is megkapta a saját rácfelvarrását, mi több, a Meat Loaf verzió valami egészen ütős lett Brian May közreműködésével. A felületes rockrajongók rendre fel is szokták kapni a fejüket az együttműködés hallatán, pedig ők ketten már 1987-ben is történelmet írtak a Tangerine Dream A Time For Heroes számának az eléneklésével. Miként May később is vendégeskedett Meat Loaf Hang Cool Teddy Bear albumán. Összességében a Bad For Good egy tipikus Bat tétel lett, melynek Brian oly annyira szerves része, hogy szinte fel sem tűnik, mennyire jelen van a Queen-ből már megszokott zenei világa és egyedi gitárhangzása.
Az ötödikként érkező Cry Over Me egy újabb remekmű. Diane Warren szerzeményét Desmond Child csiszolta a stúdióban a halandó emberek számára elérhetetlen tökéletesség közelébe. Csodás a hangulata, csodás az éneklés, csodás a nagyzenekari hangszerelés. Ráadásul a lemez javarészét felgitározó Eric Bazilian is olyan alázatosan szolgálja a kompozíciót, hogy önmagában már csak azért is tanítani kéne a felvételt. Ericet amúgy a többség a Hooters társalapítójaként ismeri, pedig még előtte, a Baby Grand 1978-as Ancient Medicine lemezén is remekelt. Mi több, ez a produkció talán épp ahhoz a koronghoz áll a legközelebb.
A hatodik tétel szintén egy Steinman ékkő, mely eredetileg a Batman musicalhez készült. Az In The Land Of The Pig, The Butcher Is King-ben pedig egy újabb adu ász, Steve Vai villantja meg rendkívüli tudását. Egy filmzeneszerű nyitányba társul be a power metalos riffelés, majd Meat Loaf ereje teljében énekli el a veretes üzenetet. Amit szépen megkoronáz a gitárszóló. Vai szereplésén is meg szoktak lepődni, pedig aztán ő is visszatért a Hang Cool Teddy Bear felvételekor. Győztes csapaton ne változtass jeligére, megismételték a csodát.
A nyolcadikként felhangzó Alive-ot egy bombasztikus zenekari intró vezeti fel. Majd Child slágergyárának egyik örökös legjobb darabja bontakozik ki, mely oly remekül illeszkedik a Bat Out Of Hell világához, hogy szinte el sem hiszi az ember, hogy nem Jim tollából származik. Az éneklés és a vokál megint tanítanivaló. A felvétel legjobbja ezúttal mégis John Shanks gitáros. Szavakkal leírhatatlan alázattal teszi oda, amit a dal megkíván. Nem véletlen lett később a Bon Jovi tagja.
A tízedikként érkező If It Ain’t Broke, Break It ismét egy Steinman darab. A felvétel és a hangvétel akkori modernsége leginkább olyan alkotásokkal teszi rokonná, mint a Guns N’ Roses Chinese Democracy albuma, miközben az énekstílus a dögösebb Alice Cooper dalokat idézi. Amolyan detroiti garázs rock, musicalszínpadra álmodva.
A következő What About Love? egyszerre idézi és folytatja az első Bat Out Of Hell lemezt, konkrétan a Paradise By The Dashboard Light dalt. Ellen Foley helyett azonban ezúttal az a Patti Russo a duett női tagja, aki állandó vendégművészként szinte majd minden kései Meat Loaf albumon és turnén közreműködött. Child ismét a maximumot hozta ki a kompozícióból, melyben jó arányban kevert el modern rock, AOR és az angolszász karizmatikus gyülekezetekre jellemző worship music, azaz dicsőítő zenei elemeket.
A majd tízperces Seize The Night ismét egy igazi zenei csemege. Amolyan lemez a lemezben jellegű mini szvit, melyben minden benne van, amitől ezeket a stílusokat nagyon lehet szeretni. Ez a különleges kompozíció a széles zenei paletta alapján akár még egy Mike Oldfield albumon is elférne.
Az utolsó előttiként érkező The Future Ain’t What It Used To Be szintén egy Pandora’s Box dal, mely magát a Pandora mítoszt énekli meg Jennifer Hudson zseniális közreműködésével. Míg végül a Cry To Heaven-nel elérkezünk a szomorkás lezáráshoz. De mégsem szomorodunk meg nagyon, mert az anyag annyira hallgattatja magát, hogy már indítjuk is újra.
Egy kicsit olyan a The Monster Is Loose, mint a Risk és a többi hasonlóan rosszhírű, kísérletező, útkereső és formabontó eklektikus lemez, mert hiába megy a fikázás, ha a korong mégis működik, ha a kitűnő dalok újra és újra hallgattatják magukat. Épp csak be kell kapcsolni a hifit és egy esélyt adni önmagunknak, hogy előítéletek és szemellenzők nélkül mennyivel szebb az élet…
A Bat Out Of Hell III tehát egy pompás musical rock lemez, tele jobbnál-jobb dalokkal. Sokan mégis fanyalogtak, hogy nemcsak kizárólag Jim Steinman szerzeményekből áll. Ráadásul azoknak a slágereknek egy része már megjelent korábban.
Tíz évvel később azonban elérkezett az ő idejük is. Hiszen a 2016-os Braver Than We Are lemezre még egyszer, utoljára összejött Jim és Meat Loaf, majd úgy búcsúztak el, ami senkiben sem hagyhatott hiányérzetet.
Bár a tizenkettedik és egyben végső Meat Loaf sorlemez nem Bat Out Of Hell néven jött ki, igen sokan vannak, akik mégis annak tartják. Részint mert ez egy teljes és gyakorlatilag tökéletes Jim Steinman album, mely meg sem próbál más lenni, mint egy amerikai ízléshez mért jófajta motoros rock musical.
Már maga a lemezborító megadja az alaphangulatot, ahol az apokalipszis lovasai ezúttal motorokon érkeznek. Aztán a nyitó tétel azt is megmutatja, miért tartották sokan Steinmant még Webbernél is jobb musicalszerzőnek. Nem beszélve a már önmagában is beszédes címről, hogy Kinek kellenek a fiatalok?
Aztán e meghökkentő, de azért annyira mégsem meglepő kezdés után megkapjuk azt, amit egyesek a Bat Out Of Hell negyedik részének értékelnek. Míg mások, a vehemensebbek, keményvonalasabbak egyenesen a valódi harmadik résznek. Mindezt annak ellenére, hogy azért ezen a korongon is szerepelnek újrahasznosított korábbi Steinman-slágerek.
A felvételek azonban ismét annyira jók lettek, hogy a dalok minden kritikát ledobnak magukról. A csúcskategóriás produkció fő felelőse ezúttal Paul Crook lett, aki a zenélés mellett a produceri, hangmérnöki és keverőmérnöki munkálatokért is felelt – a hivatalosan kreatív tanácsadóként dolgozó Jim Steinman útmutatásai alapján. Meat Loaf hangja is rendben van, semmit sem kopott, semmit vesztett erejéből. Így aztán még időskorában is lazán méltó társa lehetett az olyan felsőkategóriás énekeseknek, mint Ellen Foley, Karla DeVito, Cian Coey vagy Stacy Michelle.
Amiért viszont talán ezúttal mégsem lett annyira Bat Out Of Hell-es a végeredmény, az a korábbiaknál pozitívabb hangvétel, mely néhol már-már vallásos felhangokkal és szinte naiv buzgalommal párosul.
Amitől viszont mégis megmarad az album a megszokott mederben, az a Meat Loafra jellemző túláradó, érzelmes szerelmes duettek, melyek között végre a helyére került az ezúttal Skull Of Your Country címmel felénekelt „Turn Around” is.
Mint közismert, a Bonnie Tyler által világsikerre vitt Total Eclipse Of The Heart is Meat Loafnak készült eredetileg. Csak az énekes akkori kiadója sajnálta rá a Jim számlájára utalandó összeget, így kútba esett a terv.
Lám, nemcsak nálunk ülnek, ültek tökkelütött idióták a kiadói bársonyszékekben, bizony a vasfüggöny másik oldalán is pusztított ez a fajta rövidlátó, önző butaság. Viszont minden jó, ha vége jó. Utoljára még ezt az elvarratlan szálat is sikerült helyre tenniük.
A kitűnően sikerült Braver Than We Are-ral azonban végleg véget ért két kiemelkedő alkotó közös pályafutása. 2021-ben Jim Steiman, 2022-ben pedig Meat Loaf is távozott e világból. A művészi hagyatékuk azonban továbbra is szórakoztat, utat mutat, mértéket tart. Senkit sem engednék színpadra, míg meg nem hallgatta ezeket az alapműveket és a hozzájuk tartozó felkészült szakmai kommentárokat, magyarázatokat. Bármennyit is fizet újgazdag apuka az énekes vagy hangszeres janicsárképző intézményeknek, szilárd és megfelelő alapok nélkül a zenében sincs mire építkezni. Tessék szépen bepótolni az alapműveket!
