CD / 2CD+BD / Blu-spec CD2 / 2LP – Inside Out / Sony 2026
2026. június 12-én megérkezett az Aurora, mely az utólag kiadott From A Page-et is beleszámítva a brit prog rock legenda 25. stúdiólemeze, egyúttal a Jon Davison-korszak negyedik stúdióalbuma. Az Aurora egy végtelenül elegáns, hangszeresen virtuóz és vizuálisan is lenyűgöző köntösbe csomagolt kiadvány, amely azonban a csillogó felszín alatt komoly produceri és szövegírói aránytévesztésektől szenved. Egyszerre bátor, hiteles és fájóan közhelyes alkotás – igazi megosztó csemege a gyűjtők polcaira, amelyben az énekes törzsanyag mellé ezúttal jó okkal pakoltak instrumentális verziókat is.
Elöljáróban érdemes gyorsan lefektetni, hogy nagyon szeretem a Yes muzsikáját. Ráadásul nemcsak a klasszikus felállást, hanem az egész életművet tekintve is jócskán találok magamnak kedves és jó albumokat. Ott van például a Time And A Word, a Relayer, a Drama, a 90125 vagy a Fly From Here – csak hogy a legnyilvánvalóbb remekműveket említsem. Sőt, olyannyira nem vagyok elfogult Jon Andersonnal és a nagy felállással szemben, hogy azt is simán fel szoktam vállalni, hogy a Tales From Topographic Oceans, a Tormato, a Keys To Ascension vagy a Magnification bizony nem ütik meg azt a szintet, mint mondjuk a The Yes Album vagy a Fragile.
Ugyanígy, mikor 2012-ben kiderült, hogy egy légúti megbetegedés következtében Benoît David énekes távozni kényszerül a zenekarból, nyitottan álltam a folytatáshoz. Kifejezetten drukkoltam nekik, hogy jó legyen a következő soralbum, egyben Jon Davison stúdiós bemutatkozása. Aztán minden jóindulatom ellenére sem tudtam jóra hallgatni az erősen összecsapottnak érződő Heaven & Earth CD-t. Chris Squire halála után pedig már nem is számítottam új dalokból álló Yes-lemezre.
A banda azonban megrázta magát, és 2021-ben új korszakot nyitott a The Quest albummal, amely az első olyan stúdiólemezük, amelyen egyetlen alapító tag sem szerepel. Ez az ügyben is egyfajta újrakezdést, tabula rasát jelentett, hogy végre precízen összeraktak egy teljesen kész lemezt Davisonnak – ezt már nem kell kimagyarázni vagy megmagyarázni. Ráadásul a Frontiers kiadótól az Inside Out Musichoz való váltás koncepcióváltást is hozott, hiszen azóta a Mirror To The Sky és az Aurora albumokkal trilógiává érett modernkori Yes-lemezek egységes formátumban és arculattal jelennek meg. Vagyis a törzsanyag mellé pár bónuszdal is jár, valamint az instrumentális és surround változatok, amelyek vinilen, illetve gyönyörű artbookokba csomagolt optikai lemezeken: dupla CD-n és Blu-rayen kerülnek a rajongók polcaira.
Közeledve a forró kásához, azt is érteni vélem, miért gondolják sokan úgy: az Aurora lemezzel beérett az újkori Yes. Ők a Heaven & Earth-féle bakiról tudomást sem véve ezt a harmadik részt érzik a modernkori Yes-trilógia betetőzésének, a legjobb darabnak. Bizonyos szempontból igazuk is van. Ha csak ezt a hármat vesszük, és szigorúan a zenére koncentrálunk, a vonulatban valóban érződik egy fejlődési ív, egyfajta csúcspont. Viszont ami az Aurora előnye, az egyben a hátránya is: az új anyag túlságosan kiszámítható, túljátszott, túlhúzott – itt-ott akár még unalmasnak is tekinthető. Az új szerzői gárdán belül kialakult egy stabil belső dinamika, egy olyan egyensúlyi helyzet, amely egy Yes-rajongó számára túlságosan is ismerős hangulatokat, szerkezeteket hoz és alaposan elkoptatott üzeneteket hordoz. Ráadásul a teljes életmű fényében olyan szintű önreflexiót, önklónozást mutat, ami egyeseknek talán már zavaró is lehet.
Ez tehát az érme egyik oldala: egy túlságosan simulékony, kiszámítható, a korábbiakhoz nagyon hasonló szerkezeteket, hangzásokat, hangulatokat megidéző dalcsokor, amely túlságosan hajaz mind a trilógia, mind a 25 lemezes életmű legjobb darabjaira. Mindez a csalódottság azonban eltörpül amellett, mennyire gyengék az új szövegek. Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára ennyire ötlettelen, sablonos, sekélyes, időnként a Kádár-korszak propagandáját idézően szájbarágós Yes-dalszövegeket. Egyszerűen döbbenet – pláne az előzetesen kiadott digitális kislemezekhez tartozó gagyi videókkal együtt.
Senki se értse félre, önmagában azzal még nem volna problémám, ha valaki a vallásos meggyőződéséről énekel, még kevésbé azzal, ha elszédíti a szerelem – maximum, ha nagyon gázos, nem hallgatom. De akármilyen is a szerelme, a világképe, a valós vagy torz hite, legyen már szíves összeszedni magát, ha egy prog-rock albumra ír szövegeket! Ennyi elkoptatott, ócska fordulat és unalmas klisé még egy kezdő sulizenekartól is kínos volna. El sem tudom képzelni, mire gondolhatott a költő, amikor egy-egy dal végeztével letette a tollat vagy lecsapta a laptop fedelét, hogy: YES, ez készen van! Hát nagyon nincs kész. Mondom, írom ezt Steve Howe, Jon Davison, Billy Sherwood és a többiek őszinte tisztelőjeként.
„Everything to be free inside / Everything I long for inside myself / Inside myself” – de most komolyan, ez színvonal? Ráadásul egy Yes-lemezen? Szinte egy tini naplójának első oldalairól is származhatnának az ilyen sorok; egy ilyen komoly múltú progresszív rockzenekartól az ember sokkal mélyebb, rétegzettebb költészetet várna.
„Love lies dreaming / To where I’ll follow / Tuned to her moon / This midnight rose in bloom” – ilyeneket kezdő angolosok raknak össze a hatodik angolóra után, hogy legyen mit üvölteni a mikrofonba az első középiskolai szüreti bálon.
Az első panelmentes, korrekt versre egészen az ötödik dalig kell várni, ahol az Ariadne végre szövegében is méltó módon dolgozza fel a közismert mítoszt. Azon kívül még a bónuszblokkban érkező, atipikus Jambustin’-ban érezhető némi ötlet, mikor az a kissé punkos, kissé buddhista attitűdjével nemet mond a világ hívságaira és a multicégek kapzsiságára. A többit ezerszer hallottuk már, ráadásul jóval magasabb színvonalon.
Összegezve: az Aurora album erősen megosztóra sikeredett. Az új lemez egyik legnagyobb erőssége a hangszerek sokszínűsége. Az akusztikus gitárok, a többrétegű billentyűs futamok és a nagyzenekari hangszerelés végig dominálnak, ahol ilyesmik vannak – ráadásul mindez ilyen profik által hangszerelve és megszólaltatva kifejezetten fülbemászó. Szintén a pozitívumok közé tartoznak a tőlük megszokott, magas minőségű, komplex struktúrák: az új dalok ugyanis telis-tele vannak tempóváltásokkal, bonyolult akkordmenetekkel, valamint Steve Howe és Geoff Downes zseniális szólóival. Végül, de nem utolsósorban nem szabad elfeledkezni Roger Dean és Freya Dean szokás szerint csodás illusztrációiról sem.
Ami viszont már véleményes, hogy az anyag túlságosan is kiszámíthatóan pipálja ki a tipikus Yes-stílusjegyeket. Minden megtalálható rajta, amit talán már túl sokszor hallhattunk tőlük, így a felemelő hangulat és a műfajra jellemző, elvontnak tűnő, rejtélyeskedő dalszövegek túlontúl ismerősek – mi több, itt-ott egyenesen blöffnek hatnak. Talán azok is. További állandó vitatéma Jon Davison énekhangja, legalábbis a keményvonalas Anderson-fanatikusok körében. A magam részéről nincs bajom Davisonnal, akár már holnap is szívesen meghallgatnám őket élőben, de az új album esetében kifejezetten áldásosnak tartom az instrumentális bónusz CD-t, illetve a Blu-ray ének nélküli hangsávját.
Többször végighallgatva mindkét verziót, a legfurcsább az, hogy a fiúk ezt most úgy tűnik, halálosan komolyan gondolják. Szó sincs biztonsági játékról vagy a jól bevált sémák tudatos agyonnyúzásáról; úgy néz ki, a Yes mostani legénysége tényleg ezt és így akarja közölni a világgal. Az anyag ugyanis sehol sem érződik falsnak: pont olyan magától értetődően hiteles, mint amennyire a sablonjai fájóan ismerősek. Ez pedig akár zavarba ejtő élmény is lehet, feltéve, ha a hallgató eleve hajlamos a fontos előadók aktuális üzeneteit túlgondolni.
Maga a kiadványcsalád hozza a két közvetlen előd logikáját, kivitelét és színvonalát – leszámítva, hogy az artbook hátulján valamit elbarmolhattak, mert egy aránylag csúnya matricával bírálták felül a tracklistát. Röhögtünk is a srácokkal, hogy biztosan valamelyik kedvenc hazai hálószobakiadónk közmondásos kontárja mehetett külföldre, egy kis kiruccanásra, vendégmunkára…
A 36 oldalas, keménytáblás, nagyméretű artbook ezt leszámítva egyébként példaértékűen és szépen összefoglal mindent, amit a kiadványról tudni kell: a dalszövegektől kezdve a felvételek adataiig. Jay Schellenék legújabb felállásának munkájától, Steve Howe produceri és Curtis Schwartz keverő-, valamint masztering-hangmérnöki tevékenységén át a két Dean csodás grafikáiig és lenyűgöző festményeiig. Most mondjuk azt, hogy nagyobb élmény az Aurora könyvet lapozgatni, mint az új dalokat hallgatni?
A nagylemezek különféle színekben érhetők el – a látványos dizájnnal pótolva a hőskorszak mára már elérhetetlennek tűnő vinil-minőségét. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: zöld, kék, lila, narancs – igen, parasztvakító neonszínben is. Aki kapja, marja. Engem viszont sokkal jobban érdekel, hogyan tovább. Merre van az előre? Mert ebből a fajta Yes-albumból egy negyedik már nem tűnik járható útnak.
Yes – Aurora – Deluxe Edition
2CD+BD 2026:
Jon Davison – ének, gitár, orgona, zongora, szintetizátor
Steve Howe – gitár, steel gitár, mandolin, harmonika, szintetizátor, mosódeszka
Geoff Downes – szintetizátor, orgona, zongora, Mellotron
Billy Sherwood – basszusgitár, ének, gitár
Jay Schellen – dob
valamint a Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekar
CD 1 – Aurora:
1. Aurora
2. Turnaround Situation
3. Love Lies Dreaming
4. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
5. Ariadne
6. All Hands On Deck
7. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
8. Emotional Intelligence
bonus:
9. Jambustin’
10. Watching The River Roll
CD 2 – Aurora Instrumental:
1. Aurora
2. Turnaround Situation
3. Love Lies Dreaming
4. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
5. Ariadne
6. All Hands On Deck
7. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
8. Emotional Intelligence
bonus:
9. Jambustin’
10. Watching The River Roll
BD:
Aurora (Atmos):
1. Aurora
2. Turnaround Situation
3. Love Lies Dreaming
4. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
5. Ariadne
6. All Hands On Deck
7. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
8. Emotional Intelligence
bonus:
9. Jambustin’
10. Watching The River Roll
Aurora (Surround):
11. Aurora
12. Turnaround Situation
13. Love Lies Dreaming
14. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
15. Ariadne
16. All Hands On Deck
17. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
18. Emotional Intelligence
bonus:
19. Jambustin’
20. Watching The River Roll
Aurora Instrumental (Stereo):
21. Aurora
22. Turnaround Situation
23. Love Lies Dreaming
24. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
25. Ariadne
26. All Hands On Deck
27. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
28. Emotional Intelligence
bonus:
29. Jambustin’
30. Watching The River Roll
Aurora (Stereo):
31. Aurora
32. Turnaround Situation
33. Love Lies Dreaming
34. Countermovement
I. Taro
II. Anytime Soon
III. Blink Of An Eye
IV. Freedom’s Edge
35. Ariadne
36. All Hands On Deck
37. Outside The Box
I. Light
II. Outbox
38. Emotional Intelligence
bonus:
39. Jambustin’
40. Watching The River Roll
