J&R Adventures/Mascot Label Group
Miután Joe Bonamassa számtalan blueselőadó munkássága előtt tisztelgett egy-egy tribute albummal, senkit sem lepett meg, hogy az 1995-ben elhunyt Rory Gallagher életművéból szemezgetve is lemezre vett egy csokorra való nótát.
A tizennégy dal felvétele tavaly júliusban Corkban készült, ahol Bonamassa három teltházas koncertet adott a néhai ír gitárzseni emlékére. A helyszínválasztás sem volt véletlen, hiszen Gallagher, bár nem a városban született, itt élt és alkotott élete nagy részében, itt is temették el. Az említett koncerteket filmezték is.
Bonamassa koncertalbuma Gallagher legendás 1974-es ’Irish Tour’ élő lemezén alapszik, hiszen az arra rögzített tíz dalból nyolcat itt is hallunk. Ha Gallagher teljes pályafutását nézzük, a lemez szerkesztése szűkre szabott időben, ugyanis hetvenes évekre koncentrálódik, abból is jobbára az évtized közepének stúdió LP-ire szorítkozik (amikor a kiváló néhai Lou Martin billentyűssel kibővülve négytagú csapattal játszott). Számomra érthetetlen módon a nagyszerű ’Against The Grain’ egyetlen felvétellel sincs jelen – de jó lett volna hallani az I Take What I Wantot vagy az Out On The Western Plaint. A korai korszakból kevés dal, például az első albumról I Fall Apart, vagy a ’Live In Europe’-ról a Bullfrog Blues kapott helyet, bár kétségtelenül a kvartett-felállás volt Gallagher szólótevékenységének leggyümölcsözőbb periódusa. Az már több kérdést felvett, miért nincs jelen a Taste-korszak vagy nyolcvanas és a kilencvenes évek termése. Az utóbbi periódusban Gallagher már leszállóágban volt és összesen három stúdióalbumot rögzített, azért akadnak ezeken a produktumokon is emlékezetes pillanatok.
Rory Gallagher koncertjeinek csúcspontja mindig akkor jött el, amikor letette kopott Fenderjét és nyakába akasztotta akusztikus gitárját, vagy mandolinját, mert ilyenkor következett az akusztikus blokk. Bonamassa mindössze egy dalt az As The Crow Fliest válogatta be műsorába ebből a blokkból, ez remekül is szól, ám az olyan örökzöldek, mint az Out On The Western Plain, a Too Much Alcohol vagy Pistol Slapper Blues nem kerültek be a zenefolyamba. Kár, mert Joe nagyon jó az akusztikus muzsikálásban is, ezt két koncertkiadványa is bizonyítja (’An Acoustic Evening At The Vienna Opera House’ 2013, ’Live At Carnegie Hall – An Acoustic Evening’’ 2017).
Az egyik csúcspont Gallagher első szólóalbumáról a már említett I Fall Apart tízperces bluesballadája – fantasztikus, ahogy Joe felpörgeti a végére. A másik kiemelkedő pont, a ’Tattoo’ album nagy slágere az A Million Miles Away – nos ez épp olyan erővel szól, mint az eredeti.
Joe meghívta Gerry McAvoy-t basszusgitározni pár dalba, aki néhány év távolléttől eltekintve végig jelen volt Gallagher szólóéveiben. A gitáros Rory-éhoz hasonló viharvert Fenderen pengeti időnként a dalokat, ez sem véletlen. Ezek a vonások is az autentikusság irányába mozdítják a lemezt. Mindenképpen pozitívuma az albumnak, hogy billentyűs park számos helyen úgy szólal meg, ahogy ötven évvel ezelőtt, Lachy Doley elenged pár remek szólót. Lou Martin biztos elégedett odafenn.
A dalválasztáson kívül nem lehet belekötni az albumba, hiszen Bonamassa maximális hitelességgel, alázattal prezentálja Gallagher csodálatos zenei örökségét, még koppintással sem lehet őt vádolni, hiszen a saját hangján szólaltatja meg a dalokat.
Csak amíg Rory-nál zsigerből jött minden, Joe-nál kalkulált, tiszta, kiszámítható. Ezek a jelzők nem voltak Rory sajátjai, ő mindig olyankor robbant, amikor senki sem várta, Joe időzít, de azt jól csinálja. Ő énekel, Rory inkább kántált, de ezért (is) szerettük. Nem Joe-t akarom degradálni, csak a különböző zenei megközelítésre hívnám fel a figyelmet. Összességében ez egy szép megemlékezés, bár a dalok spektruma egy kicsit tágabb lehetett volna.
Dalcímek:
01. Cradle Rock
02. Walk On Hot Coals
03. Tattoo’d Lady
04. I Wonder Who
05. Calling Card
06. Who’s That Coming?
07. Messin’ With The Kid
08. Bullfrog Blues
09. Treat Her Right
10. Bad Penny
11. I Fall Apart
12. A Million Miles Away
13. As The Crow Flies
14. Back On My Stompin’ Ground
Zenészek:
Joe Bonamassa – gitár, ének
Lachy Doley – billentyűsök
Aongus Ralston – basszusgitár
Conor Brady – gitár, ének
Jeremy Stacey – dob
Jade Macrae – ének
Gerry McAvoy – basszusgitár
